Mindig elgondolkodom azon, hogy miben rejlik Colt revolvereinek a varázsa. Miért van az, hogy nem lehet ezeket a darabokat megunni. Legyen nyitott, vagy zárt keretes modellről is szó, van bennük valami olyan különleges erő, ami a magamfajta – és bizonyára ezzel nagyon sokan vagyunk így – férfiembert megbabonázza és vágyakozással tölti el, hogy megfogja, megérintse és időnként meg is szólaltassa Őket. Igen Őket, mert ezek nem egyszerű tárgyak, lelkük van, ahogy a kakast megfeszítjük, halljuk, ahogy a dob fordul, és a dobléptető zenél a fogas koszorún, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Miért van ez? Nem tudom rá a pontos választ, a westernfilmek hatása, a történelem ezen, romantikával töltött időszakának szelleme, a viszonylag egyszerű, de annál nagyszerűbb technikai megoldás, talán ezek egyvelege lehet rá a pontos magyarázat.
