Az olaszországi Pietta fegyvergyártó vállalat 1964 óta gyárt elöltöltős revolvereket. Elsőként francia, majd amerikai megrendelésre kezdték el készíteni az amerikai polgárháborús fegyverek másolatait. Azóta a Pietta cég már vezető szerepet tölt be történelmi fegyverreplikák gyártásában. Először az 1851-es Colt Navy revolvert kezdték gyártani, amely ma is az egyik legsikeresebb és legelterjedtebb fegyverük az összes közül mind a lövészek, mind pedig a gyűjtők körében. A fegyver ár-érték aránya abszolút optimális. A Pietta fegyverekhez Magyarországon is reális áron lehet hozzájutni, valamint a cserealkatrészeket olcsón lehet hozzájuk beszerezni.

Az első 1851-es revolverem is egy Pietta gyártmány volt, amelyet 15 évvel ezelőtt vásároltam a Nimród-Derringer fegyverüzletben Vasicza Péter fegyverboltos barátomtól.

Azóta más gyártók Colt Navy revolvereihez is hozzájutottam, majd ismét a Pietta revolvernél kötöttem ki. Ennek nagyon egyszerű oka van, amelyet a következőkben részletesen kifejtek.

A Pietta fegyvergyár 2016-ban komoly fejlesztéseket vitt véghez mind formai, mind nyersanyagok, illetve technológia tekintetében is.

A 15 évvel ezelőtti revolverhez képest a változás már első ránézésre szembetűnő: a gyártó megváltoztatta a markolat formáját, így sokkal esztétikusabb lett a fegyver és kényelmesebb lett a fogása is. Nem utolsó sorban az új markolat miatt a revolver tökéletes autentikus külsőt kapott. A fejlesztések az 1851 Colt Navy revolvereken:

1. Tehát az új, kényelmes és autentikus markolat megjelenése a régi, Griswold and Gunnison revolverekre emlékeztető vékony markolat helyett.
2. A precíziós öntéssel készült, feketített felületű és hosszabb elsütő billentyű megjelenése, amelynek a kakassal érintkező sarkai le vannak kerekítve. Ezáltal a sütés sokkal finomabb és gördülékenyebb, mint az élesre köszörült billentyűkkel.
3. A dobrekesztő szemölcs pontosra gyártott hátsó nyúlványa. Ez nagyon fontos, mégpedig az „időzítés” miatt. Felhúzáskor a túl hosszú hátsó nyúlvány miatt a dobrekesztő később akad ki a kakasból, ezáltal a szemölcs leveri a táron kialakított rögzítő vájatok széleit. Ez ahhoz vezet, hogy a tár hamar kotyogóssá válik rögzített állapotban, vagyis hamar tönkremegy, ráadásul csúnya is lesz. A dobrekesztő szemölcsének a rögzítő vájat melletti segédvájatba kell érkeznie, majd a kakas továbbhúzásával kell a helyére ugrania. Ugyanabban a pillanatban kell az elsütő billentyűnek is a kakasba pattanni.
4. A tár és a pajzs közti hézagot megnövelték, ezáltal az elsült és deformálódott csappantyú nem tud olyan könnyen beszorulni, könnyebben kipotyog, amikor a lövész újra felhúzza a fegyvert.
5. A sárgaréz tokkal rendelkező revolvereken pedig az ötvözők változtatásával hoztak létre egy sokkal kopásállóbb, szívósabb rézötvözetet, amely vetekszik az acél erősségével, vagy ugyanolyan masszív. A nyitott tokos revolvereknél pedig a tengely beforrasztásával is stabilabbak lettek a fegyverek.

A Colt revolverek történetében a precíziós öntés mindig alaptechnológia volt és jelenleg is az. A régihez képest a különbség annyi, hogy a jelenkori sokkal pontosabb, sok esetben egyáltalán nem igényel utánmunkálást, csak felületi keményítést, vegyszeres felületkezelést. A Pietta 1851 Colt revolverek esetében precíziós öntéssel készül még a tok, a kakas, a tárforgató kar és a töltőkar is. A sárgaréz „sátorvas” és a markolatkeret hagyományos homoköntéssel készül.

A Pietta Coltok egyik fő jellemzője az is, hogy a tengely ütközésig megy a csőszakállba, így rögzíti az ék. Ez pedig azt eredményezi, hogy a fegyver nem fog sem alá-, sem pedig fölé hordani szétszerelés és összerakás után, mert a csőfar és a dob közötti hézag mindig állandó lesz. A másik fontos tényező, hogy a töltőkar-retesz bordázott felületű, így sokkal kényelmesebb lenyitni, nem csúszik le róla a lövész ujja.

A fegyverimádóknak csak ajánlani tudom a megújult Pietta revolvereket, főleg az 1851 Colt Navy „Yank” revolvert! A fegyver esztétikus küllemű, elegáns; megbízhatóan működik, pontos és modern!

-Orsai Henrik-

The post Pietta 1851 Colt Navy Yank .36 appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

ELFELEDETT TÖRTÉNELMI KÓPIA
PIETTA REMINGTON NEW MODEL ARMY RIASZTÓ REVOLVER

Hideg téli délután, az egykoron szebb napokat is látott bányászvárosban, az utcák
üresek, az éjszaka lehullott kevés havat a szél hordja. A főutca közepén egy hosszú
viharkabátos alak áll, némán, csendben, a törvény őre, békebíró, de vajon melyik oldalon
áll, a szegény boldogulni akaró bányászok, vagy a város korrupt vezetője mellet? Az Ő
oldala az, amelyik többet fizet. A távolban az utcán heverő kalapot bámulja, miért van az
ott? Ekkor hirtelen az egyik fészerből egy ló vágtat ki lovas nélkül, maga után egy kötélen
húzva egy embert, vajon ki lehet az, a békebíró továbbra is némán áll és tétován nézi,
ahogy egyik bérencét holtan húzza a pej és elviharzik közvetlen mellette. A város
különböző pontjain további öt embere fekszik, Ők már nem szolgálják a pénz törvényét,
mivel minden emberben van egy-egy golyó. Lassú léptek, halk sarkantyú csilingelés töri
meg a csendet, egy magas, szikár, fakó idegen lépked a földön heverő kalaphoz, kezében
konverziós Remington New Model revolverével, lassan lehajol, felveszi a kalapot,
amelyről pisztolyával veri le a havat, majd felteszi a fejére és a békebíró felé fordul, aki
dermedten nézi Őt…

Az idegen, kezében a revolverrel lassan elindul feléje, a békebíró
félrehúzza kabátját és megmarkolja a pisztolyát, de tudja, most még túl nagy a távolság,
hogy lövést adjon le. Az idegen felemeli revolverét, lehajtja a töltőkart, kihúzza a
dobtengelyt, kiveszi a forgódobot és cseréli azt, komótosan, majd a megtöltött pisztolyt
visszahelyezi övébe és lassan a törvény embere közvetlen közelébe ér, aki még mindig
dermedten bámulja a férfit. Mikor már csak 2 m a távolság, az idegen felemeli fejét, a
békebíró felismeri Őt, és azt mondja ijedten: TE és előrántaná Coltját, de a fakó alak
kezében hatszor dördül el a revolver, mire a békebíró térdre rogyva újra felnéz rá és
nyögve suttogja, te vagy az. Ekkor az idegen az övébe tűzött zsebrevolverével zárja le, a
valamikori múltban ért sérelmét a békebíróval szemben és a szeme közé repít egy golyót,
aki holtan esik össze előtte.

-Fakó lovas-

Történelmi visszatekintés

Az 1816-ban Eliphalet Remington (1793-1861) által alapított Remington Arms Company LLC
elsősorban kiváló puskáival szerzett hírnevet, minőség és megbízhatóság jellemezte
termékeiket, a revolverek piacára – amelynek uralkodója ekkoriban Colt volt – csak az 1856-ban
kapcsolódtak be, ekkor még kezdeti nehézségeik voltak, főként azért, mert nem tudtak
megfelelően megbízható dobléptető – rekesztő rendszert kifejleszteni, amelynek gyártása
gazdaságos lehetett volna, hiszen a Colt féle rendszert nem használhatták, mivel kötötték a
szabadalmi jogok. Hosszú, rögös út vezetett a New Model revolverek megjelenéséig, amelynek
gyártása 1861-ben kezdődött meg.
A New Model revolverek elsőként az amerikai polgárháborúban vizsgáztak, főként az északi
katonák körében, de a déli katonáknak is nagy örömére szolgált, ha zsákmányolhattak egyet.
Erős, zárt kerete, megbízhatósága, pontossága, hamar kivívta a katonák tiszteletét, nem
véletlen, hogy a szerelt lőszer megjelenését követően, a konverziós változatok is nagy
népszerűségnek örvendtek, amelyeket a háború után még hosszú-hosszú ideig használtak és
nem valószínű, hogy lecserélték őket. A már kiforrót New Model revolverek egyik nagy
hibájának rótták fel a viszonylag kicsire sikeredett sátorvasat, tehát kesztyűben nehezen fért el
a lövész ujja. De nagyon praktikus volt a könnyen cserélhető dob, ámbár sokan vitatják annak
tényét, hogy a megtöltött és felcsappantyúzott dobok cseréje gyakori volt, mivel ennek
megvoltak a maga veszélyei, de úgy gondolom háborús helyzetben mindennél fontosabb volt
az, hogy a katona folyamatosan tudjon tüzelni, illetve az újratöltés mennél gyorsabb legyen,
persze nem mindenki rendelkezhetett tartalék dobbal sem. Kissé a konverziós revolverek
történelmi háttere mintha a múltba veszett volna, persze néhány replikagyártó ma is gyárt
ehhez hasonló éles lőfegyvereket, a gyűjtők és lövészek nagy örömére, őrizve a korszak ezen,
különleges szegmensének szellemét.

Mit rejt az Aranyásó?

Papírdobozba, polisztirol ládikába, azon belül pedig olajozott fóliába csomagolták a revolvert, a
szokott módon, amelyet nagy izgalom közepette bontottam fel. Pazar látvány fogadott,
acéltokos, sárgaréz sátorvassal ellátott gyönyörű revolvert tarthattam a kezemben.
Vonalvezetése, külleme, a dobot leszámítva teljesen azonos a gyártó elöltöltős modelljével. A
darab hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát, a töltőkar megmaradt, ejektor
rúddal még nem szerelték fel, töltőkapuja van, „ajtó nélkül”, dobja már nem lő kúpos, hanem
teljesen átfúrt, riasztó patron befogadására alkalmatos kivitelű. A csövön az alábbi felíratok
olvashatóak: WESTERN REMINGTON NEW ARMY CAL 9. mm KNALL, illetve: F.LLI PIETTA –
MADE IN ITALY. A dobon és a tokon pedig a megfelelőséget igazoló beütéseket láthatjuk, a két
félből álló markolat héj pedig diófából készült. Bátran állíthatom, hogy igazi ékszerről van szó.

A szerkezet titkai

Egy egyszeres működésű, kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű,
hatlövetű revolverrel van dolgunk. Gázpatronnal nem használható, mivel az égéstermék a 3 mm
nagyságú dobhézagon távozik, mivel a csöve teljesen zárt. A töltőkar, amely mint emlék maradt
az elöltöltős modell öröksége gyanánt, illetve megakadályozná a dobtengely kicsúszását,
persze ha az kihúzható lenne, mert sajnos legnagyobb bánatomra nem az. A dobtengelyt a
töltőkar lehajtása után nem lehet kihúzni, mivel egy ~ 60 HRC keménységűre edzett acél csap
rögzíti szorosan a keretben, amelyet csak akkor láthatunk, ha már a kart leszereltük. Azért ez
nagyon bosszantó, a gyártó a maximális biztonság érdekében választotta ezt a megoldást, ami
meglehetősen illúzió romboló, hiszen milyen New Model az, aminek a dobját nem lehet
kiemelni, ennek ez a varásza, de hát nem tudunk mit tenni, ezt megint csak le kell nyelni. A
töltőkar egyéb meglepetést is tartogat, mégpedig a vége nem megy be a dobkamra furataiba,
hiszen átmérője 11 mm, a kamra torkolaté pedig 9,45 mm, ezt sem igazán értem, hogy miért
van így. Maga az acél tok teljesen azonos az elöltöltős testvérrel, leszámítva a csövet és a
tűzfalának ütőszeggel ellátott részét. A csövet alulról 92 mm hosszon, 3 mm szélességben
felnyitották, tehát egy hornyot martak, majd egy betétcsövet helyeztek bele, amelyet szintén
nagy keménységűre edzett, 3 darab 5 mm átmérőjű acél csappal rögzítettek. A csőtorkolattól
számítva 26 mm mélységben már láthatjuk a teljesen lezárt és pirosra festett, kissé
illúzióromboló biztonsági megoldást.

A dob kamra furatai is el vannak forgatva, illetve a paláston
újabb acélcsapok biztosítják a felfúrás elleni védelmet. A belső szerkezeti elemek, az elsütő
billentyű, a dobléptető, a dobrekesztő, a rugók teljesen azonosak az elöltöltős modellben
használatosakkal, kivétel a kakas, ahol az ütőfelület kialakításában láthatunk bizonyos eltérést.
A patronok elsütésére szolgáló ütőszeg nem a kakason kapott helyett ellentétben a gyártó
hasonló kivitelű Colt revolvereivel, hanem a keretben foglal helyett rugós biztosítással. A
revolveren töltőkapus kialakítás van, de természetesen itt is hiányzik maga a kapu, ami a korai
konverziós revolverek kialakítását, emlékét idézi. A kakas fél állásba való helyezése után, a dob
szabadon forog, ekkor egyesével helyezhetjük be a patronokat a dobba, természetesen ebben
az esetben a revolver nem elsüthető. A kakasrugó karakterisztikája, akárcsak az eredetin,
állítható egy kis csavarral, amelynek ki-be hajtásával végezhetjük a számunkra megfelelő
feszesség, karakterisztika beállítását.

Első lövések, megszólal a hatlövetű

Egy borús vasárnapi délután próbáltam ki elsőként új szerzeményemet, nem törődve a
szemerkélő esővel. Amin elsőre elcsodálkoztam, hogy a dob mintha kissé szorosabb lenne,
mint az elöltős modellnél, ezt elsőként nem tudtam mire vélni, de később rájöttem, hogy a
gyártó valószínűleg így próbálta csökkenteni a dob és tengelye közé bejutható égéstermékek
okozta szennyeződések mennyiségét. Miután szépen megtöltöttem a dobot, az első hat lövést,
komótosan lassan adtam le, a képzeletbeli békebíró hat emberére, könnyen, semmi elakadás
nélkül, kellemesen füstöltem el a hat patront. A használt riasztó töltények a Fiocchi féle
patronok voltak, amelyek nem túl hangosak, meglehetősen nagy füstjük van és megbízhatóak,

csappantyú kiszakadást még nem tapasztaltam náluk, ami esetünkben életbevágóan fontos,
hiszen a dob nem kivehető, tehát csak kipróbált munícióval álljunk neki pufogtatni. Újabb
sarkalatos pont következett, az előtt patronok kivétele, mivel a revolverre nem szereltek hüvely
kivető ejektort, ami szintén a korai konverziós darabok jellemzője. Meglepetésemre a hüvelyek
maguktól kiestek, talán ha egyet kellett egy hosszabb szeggel megpiszkálnom. A dob szépen
forgott, nem tapasztaltam a hat lövés után, a szennyeződésekből adódó problémát, újra
megtöltöttem a pisztolyt, és az elsütő billentyű elhúzásával, a kakasra mért csapásokkal előttem
mind a hat töltényt, egy újabb képzeletbeli gonosztevőre, a békebíróra. Gyönyörűen, finoman
működött, még nagy izgalmamban többet is akartam tüzelni, mint hat. Ezt követően még jó
néhány tárat ellőttem, és a legnagyobb meglepetésemre a dob ugyan olyan szépen forog,
mintha nem is használtam volna, tehát a konstrukciós megoldása sokkal jobb, mint a hasonló
kivitelű Colt revolverek esetében hiszen, nem annyira érzékenyek a szennyeződésekre. Tehát
összességében, egy jól megkonstruált, megbízhatóan működő szerkezetről van szó, öröm volt
vele pufogtatni.

Láncgyújtás riasztó revolvernél?

Az elöltöltős revolverek egyik valós veszélye a láncgyújtás, tehát amikor az egymás melletti
dobkamra töltetek egyszerre sülnek el a dobhézagon kicsapó szikrák és láng miatt, amelyek
begyújtják a szomszédos kamrákat, természetesen manapság szerencsére ez szinte lehetetlen,
ha betartják a megfelelő szabályokat és a kamratorkolatokat megfelelően lezárják jó minőségű
revolver kencével. Na de a láncgyújtás hogyan fordulhat elő riasztórevolvereknél, ez csak a
riasztó patron lezárástól függ. Tehát ha a feketelőporos töltetűeknél jellemzően használt
viasszal lezárt patronok esetében előfordulhat, hogy a dobhézagon kicsapó szikra ezt
leolvasztja és begyújtja a töltetett, ami már megesett velem a Colt Reb Nord Navy esetében, de
ez szerencsére nem okoz akkora problémát, mintha elöltöltősnél történt volna meg a dolog,
abba jobb nem is belegondolni.

A revolver karbantartása

Mivel sajnos a dobot nem tudjuk kivenni, viszonylag nehéz dolgunk van a tisztítással, hiszen
az égéstermék a dobhézagon távozik, így jelentős szennyezőanyag kerülhet a forgódob és
annak tengelye közé, pont a legproblémásabb helyre. Mivel feketelőporos töltettel nem igazán
ésszerű, ennek ellenére mégis csábító a lövészet, hiszen annak füstje, a kicsapó lángcsóva és
illata adja meg a hatlövetű hangja mellett az érzelmi varázslatot, az így odakerült szennyező
anyagot azonban el kell távolítanunk. Ennek legjobb módja, ha teljesen szétszedjük a revolvert,
így a szerkezet belső elemeinek tisztítása nem lehet gond. A tok és a dob, a megbonthatatlan
szerkezeti egység okoz csak fejtörést, megoldhatjuk a dolgot, az elöltöltős lövészeknél használt
gőzpingvinnel, forró szappanos vizes mosással, azonnali gyors szárítással és olajozással, de
talán egyszerűbb, ha a megfelelő oldószeres áztatás után sűrített levegővel kifújatjuk, majd
újbóli alapos olajozással próbálkozunk, amit javaslok egymás után többször elvégezni. Sajnos
mindig marad a dob és tengelye között szennyező égéstermék, de ügyes és gondos áztatással
a jelentős része eltávolítható, itt többet nem tudunk tenni. Aki veszi a bátorságot és
feketelőporos töltetű riasztópatronnal szólaltatja meg a hatlövetűt, mindenképpen tisztában kell
lennie azzal a ténnyel, hogy eme lőpornak az égésterméke önmagában nem, de ha nedvesség
éri rendkívül savas kémhatású elegyet alkotva nagyon korróziv, ide kell érteni a levegő
páratartalmát is. Mivel mindenképpen marad a dobtengelyen égéstermék, ennek a használatát
bizony nagyon meg kell gondolni a revolver eme problémás részének korrózió védelmi
szempontjából, tehát inkább ne füstöljünk feketelőporral, azzal inkább a lőtéren az elöltöltős
fivérrel tegyük. A fa markolat héjakat időnként lenolajjal ajánlatos kezelni, szép fényt és
kellemes illatot kölcsönözve nekik.

Konklúzió

Eme revolver kizárólag gyűjtőknek, a XIX. század történelemi korszakának szerelmeseinek
készült, mindenképpen kár a dobozában tárolni, egy ilyen darabnak a lakás valami előkelő
helyén kell díszelegnie, hogy bármikor megcsodálhassuk. Néha napján elengedhetetlen az is,
hogy megszólaljon, persze csak az alkalmas helyen. Én szilveszter napján mindig sokat
durrogatok, más rakétákat lövöldöz, tűzijátékozik, Én a riasztó revolvereimmel ünneplek,
kergetem el az ártó szellemeket és köszöntöm az újévet, de természetesen az év többi napján
is szakítok rá időt, a megfelelő helyen, hogy füstöljenek, mert ez kell. Sokan feltették a kérdést,
miért nem elöltöltős modellt vettél, hiszen ugyan annyiba kerül, igazuk van, ámbár mégsem
tudok rá racionális választ adni, ez szerelem, amely gyermekkoromban szövődött és tart a mai
napig is. Gondoljuk csak fiatalkori western filmjeinkre, a Jó a Rossz és Csúf, A fakó lovas, olyan
élményt adtak, ami nem múlik, akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy kezembe tarthatok
egyszer egy ilyen revolvert, erre most a magamévá tudhatok egyet. Ezen darabok tehát csak a
hozzám hasonló modernkori mondvacsinált, sok romantikus érzelemmel töltött cowboyoknak
való, akik talán soha nem nőnek fel, de nem is kell…

Senkó Sándor

2017. szeptember 11.

Az alábbi linken megtekinthető a fegyverről készült hangulatos kisfilm:

https://www.youtube.com/watch?v=Xqo_thBIYp4

Technikai adatok:

Gyártó: F.LLI PIETTA Olaszország

Jelleg: riasztó revolver

Sütési mód: SA

Kaliber: 9 mm Knall

Anyaga: fa markolat, réz sátorvas, teljes acél szerkezet

Tárkapacitás: 6 db

Pozitívumok:
Western hangulat
Megbízható szerkezet
Elnyűhetetlen

Negatívumok:
Nagyon drága
A gáz a dobhézagon távozik
A forgódob nem kivehető
Nehézkes tisztítás

The post Pietta Remington New Model Army Riasztó Revolver appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

– Akik csizmában halnak meg –

Emlékezés
Sok éve már annak, hogy kisgyerek fejjel, a család egyetlen fekete fehér tévéjét bámulva, nagy ámulattal néztem a vasárnap esti mozit: „Akik csizmában halnak meg”. A színészpáros kiváló alakítása mellett, már akkor az átlagosnál, valamivel jobban izgatta a fantáziámat, az általuk használt pisztoly, a legendás 1851 Colt Navy modell. Akkor még nem értettem, hogy miért van a cső alatt egy „rúd” aztán pár év múlva persze megtudtam, hogy az a töltőkar, hiszen elöltöltős revolverről van szó. Igen ám tettem fel magamnak a kérdést, mégis szerelt lőszert használnak, ez meg hogy lehet? Aztán megint egy kis idő elteltével megtudtam, hogy átmeneti revolverekről, pontosabban konverziós modellekről van szó.

Tehát a perkussziós revolverek forgódobját átalakították, vagy kicserélték szerelt lőszer befogadására alkalmas kivitelűre, illetve ellátták töltőkapuval. A töltőkart meghagyták, vagy éppen le is szerelték, de az a funkcióját már elvesztette. Talán a spagetti westernek legjellegzetesebb pisztolya volt az 1851 Colt Navy modell konverziós változata, amelyet számtalan filmben láthattunk, mégis nekem valahogy Terence Hill személyével forrt össze leginkább.
De Clint Eastwood kezében is egy ilyen csodás darabot láthattunk, A Jó, a Rossz és a Csúf című felejthetetlen alkotásban, csörgőkígyót mintázó markolatdíszekkel.
Bizonyára akkor és ma is sokan vágytunk – és vágyunk arra, hogy egy ilyen pisztoly boldog tulajdonosai lehessünk. Na igen, ez a közelmúltban elérhető közelségbe került.

Örömmel vettem, amikor a Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet honlapján felfedeztem, a nem múló gyermekkori álom megtestesülését, a Colt Navy revolverek konverziós változatában megalkotott riasztó revolvereit. Persze nemcsak az 1851 Navy elérhető ilyen formában, hanem az 1860 Army illetve a Remington New Modell /Texas/ is. Továbbá akinek ez még nem elég, annak ott van a Colt Navy rövid csövű változata, a Sheriff modell is.
A gyártó, az 1963 – ban alapított F.LLI PIETTA, amely ma a kifinomult, precízen elkészített korhű vadász – és történelmi lőfegyverek gyártásáról ismert.
Külön öröm, hogy a palettájuk az elöltöltős revolverek terén meglehetősen gazdag és nem annyira ismert modelleket is prezentálnak, mint a Dance, Spiller & Burr, Le Mat, Starr vagy a Colt Paterson, amivel annak idején úgy 1836 táján elkezdődött minden, egy akkor még zöldfölű zseni és egy fegyverkovács jóvoltából.

Történelmi visszatekintés
Az amerikai polgárháborúnak köszönhetően az elöltöltős revolverek térnyerése szinte magától értetődő folyamat volt. Képzeljük csak magunkat bele egy korabeli közkatona bőrébe, legyen az északi, déli reguláris, vagy akár milicista. Mi járhatott a fejében – csak ússzam meg ezt a poklot, legyen már vége -. Minden bizonnyal, ha bármi úton hozzá tudtak jutni egy revolverhez, vagy akár kettőhöz biztosan nagy örömmel vették, hiszen ilyen korszakalkotó fegyver birtokában valamivel több esélyük volt, hogy újra viszontláthassák szeretteiket.
Persze nem arra célzok, hogy Josey Wales módjára bántak a revolverekkel, csak arra, hogy egy dupla revolveres katona némileg nagyobb önbizalommal várhatta az összecsapás szörnyű perceit.

Aztán kicsit később, a haditechnika történetében a szerelt lőszer megjelenése újabb mérföldkövet jelentett, gondoljunk csak a Henry és a Spencer puskákra, vagy a sorozások létszámát csökkenteni igyekvő elgondolás alkotta Gatling-géppuskára. Az ötlet adott volt, hogy a forgótáras revolverek, elsősorban Colt és Remington féle perkussziós modellek szerelt lőszert is befogadva, a töltési folyamatot meggyorsítva klasszisokkal hatékonyabb fegyverré váljanak.

Kezdetben ezek az átalakítási folyamatok elsősorban kisebb műhelyekben valósultak meg (nem szabadalmi úton) változó sikerrel és minőségben. A probléma gyökér okát az jelentette, hogy a teljesen átfúrt forgódob szabadalma a Smith & Wesson cég tulajdonában volt. Maga Colt csak később ismerte fel a hátultöltő revolverek rejtette lehetőséget, így aztán azzal kellet gazdálkodnia ami van, ennek az eredménye, hogy első szerelt lőszeres revolvereit, továbbra is elölről kellett megtölteni, ami természetesen kudarc volt (Thuer Transformation).
Aztán 1871-ben születtet meg, a Richards-Mason Conversion elnevezésű konstrukció, amely már valóban tartalmazott minden olyan szerkezeti egységet, ami egy szerelt lőszerrel üzemelő revolvert megillet. Na de térjünk vissza a western kópiánkhoz, amelynek megjelenési formáját tekintve, valószínűleg egy korai konverziós revolver ihlette. Hosszú morfondírozás után, nekem az 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff modellre esett a választásom.

Küllem, első benyomások, biztonság
A csomagolás az olasz gyártónál, már a jól megszokott, igényesen illusztrált karton doboz, amely egy aranyásót ábrázol munka közben, illetve egy New Modell Army revolvert. Ezt felnyitva, kihúzhatjuk belőle a polisztirolból készült és a pisztolyt rejtő újabb dobozt, ahol a revolver egy olajfilmes zacskóban várja, hogy boldog tulajdonosa megszabadítsa tőle.
Végre megmarkolhattam a Colt revolvert, a spagetti westernekben oly sokszor látott legendás darabot.
A réztokos, kurta csövű revolver elsőre remek benyomást keltett, majd tüzetesebb vizsgálat után látható, hogy a csöve bizony teljesen le van zárva, szemből a torkolattól mérve 15 mm mélységig van csak kifúrva, huzagolás imitáció nem látható, ellenben vörös festékjelzés igen.

A töltőkart lehajtva, a cső alatt szintén a szerelt lőszer használatát akadályozó biztonsági megoldás látható, amelyet, a funkcióját vesztett elem szerencsére teljesen eltakar. Ennek okán tehát a revolver kizárólag riasztó tölténnyel használható, hiszen a gáznyomás nem a csövön keresztül, hanem a dobhézagon távozik, ami meglehetősen nagy. Persze ez teljesen érthető, hiszen valahol ki kell engedni a „gőzt”.

A hat töltényt befogadó dob is egyből árulkodik az átalakítást, felfúrást lehetetlenné tevő műszaki megoldásokról. A csappantyúzásra kialakított szokványos besüllyesztés, tovább van mélyítve (marva). Töltőkapu van „ajtó nélkül”, tehát a patronok könnyen behelyezhetőek a dobba, de ahogy elsősorban a Peacemakereken megszokott ki és behajtható kapuval nincs ellátva.
Ez a megoldás hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát. Azonnal a csőtartó éket próbáltam kivenni, de nem lehet, annak ellenére, hogy megszólalásig azt a benyomást kelti, hogy ugyan úgy funkcionál, mint egy elöltöltős társáé. Ekkor a használati utasítást bogarászva kerestem a gyártói intelmeket a darabra, de az semmilyen utalást nem tartalmaz a riasztó revolverről. Az csak az elöltöltős modelleket tárgyalja, cikkünk főszereplőjéről említést sem tesz. A gyártóhoz írt levelemre, amely főként a szétszedhetőségi opcióra kérdezett rá, az alábbi választ kaptam:

„Dear sir
Based on European laws, this gun can not be disassembled. Barrel/cylinder and frame are locked together with a pin.
Regards”

Tehát ezt el kell fogadni. A biztonság a legfontosabb minden esetben. A tok, a forgódob és a cső egyetlen, megbonthatatlan szerkezeti egységet képez. A kakas és a töltőrúd szép felületkezelést kapott. A kakason hiányzik a hátsó irányzék gyanánt szolgáló bevágás, de aki ezt hiányolja egy kisebb reszelővel, rávarázsolhatja azt. Összességében rendben van minden, a tömege kicsit nagyobb mint az elöltöltős fivéré, amelyet a biztonsági követelmények által generált konstrukciós megoldások eredményeznek.

Működés
Egy egyszeres működésű, tehát kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű revolverrel van dolgunk, amelynek belső szerkezete teljesen megegyezik egy elöltöltős Colt modellével. A kakast biztonsági állásba húztam (az elsütő billentyű ebben az állásban nem húzható el) lassan megtöltöttem a tárat. Ekkor nem kell attól tartanunk, hogy a betöltés helyén kieshetnek a patronok, hiszen a nyugalmi és tűzkész állásban a dob olyan pozícióban áll, hogy ez nem következhet be. A patronok kiesésének veszélye csak akkor fenyeget, ha csővel felfelé megdöntve revolverünkön felhúzzuk a kakast, de ez elsősorban csak az el nem lőtt patronokra igaz, mivel az elfüstölt hüvelye a méretváltozásból adódóan kissé megdagad, így azok bele szorulnak.

Szépen lassan, egymás után ellőttem a hat patront, a gáznyomás oldalra és lefelé távozik a kamratorkolat és a csőfar között kialakított 4,4 mm nagyságú dobhézagon. Ürítettem a tárat. Egy kissé hiányzik a hüvelykivető ejektor rúd, de egy kisebb csavarhúzóval zökkenőmentesen megoldható a folyamat.
Aztán jött végre az áhított pillanat, a következő tárat úgy lőttem el, mint amikor a Szőke első alkalommal húzza ki a Csúfot a csávából, és három fejvadásszal bánik el. Képzeletben a Jó szerepét öltöttem magamra. Igen, az elsütő billentyűt elhúzva, a kakasra határozott csapásokat mérve golyószóróként ürült ki a tár néhány másodperc alatt, megelégedve a füstölgő hatlövetűt ujjamon megpörgetve tettem vissza a pisztolytáskámba. A revolver sütése teljesen megfelelő. Aztán újratöltöttem.

A fegyver, akárcsak elöltöltős verziói nagyon érzékeny az elégett lőpor okozta szennyeződésekre. Egyre nehezebb felhúzni a kakast, nem is erőltettem tovább.  4-5 tár után bizony meg kell állni, s a tisztításon kell gondolkoznunk.  Mivel a gáznyomás nem a megszokott módon távozik, így a pufogtatás által generált szennyeződések jócskán belekerülnek a szerkezetbe, ezért a feketelőporos töltettel megáldott patronok használatát mindenképpen kerüljük.

Tisztítás
Elérkeztünk az egyik általam elég sarkalatos pontnak tartott állomáshoz, mégpedig a tisztításhoz. Mivel biztonsági okokból a csőtartó ék nem kivehető, tehát a cső, a dob és a tok egy megbonthatatlan szerkezeti egységet képez, így bizony nincs könnyű dolgunk, ha egy lelkiismeretes tisztítást akarunk végezni, de ez mindenképpen elengedhetetlen.
A legfőbb problémát a dobtengely és a forgótár közé bekerült szennyeződések okozzák. Hogyan tisztítsuk meg? Több módszer is kínálkozik. A legegyszerűbb és legfelületesebb, ha csak egyszerűen befújunk, valami jó minőségű fegyver olajat a kérdéses helyre, aztán tiszta ronggyal jól áttörölgetjük, ekkor újra használhatjuk néhány lövés erejéig. Persze egy igazi gyűjtő, mielőtt visszatenné dobozába, vagy vitrinjébe, ennél bizony alaposabb takarítást végez hatlövetűjén.

A markolattól és a tok belső szerkezetétől teljesen megszabadítva, egy alaposabb tisztítást tudunk végrehajtani. Persze a tok a forgódob és a cső ekkor is egyben van, amit a töltőkar leszerelése után, alulról, az éken áthaladó csapos biztosítás eredményez. Ezért nem húzható ki az a megszokott módon. Valamiért a forró vizes szappanos mosást kerülném, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy a forgódob és tengelye között nem okozunk általa nagyobb kárt, de aki a megfelelő és gyors szárításról azonnal gondoskodni tud, akár ez is működhet. Olajjal jól befújva, néhány percet ázni hagyva, majd sűrített levegővel alaposan kifújva lehetünk talán a legalaposabbak.

Egy bizonyos. Mivel megbontani nem tudjuk, 100 %-os munkát sem tudunk végezni, talán ez róható fel legnagyobb hibájának. Persze ha valaki csak a vitrinébe veszi meg, hogy időnkét megsimogassa akkor nyilván nem gond, de én azért alkalom adtán hallani is akarom a hangját, amiért a szomszédok biztosan nem igazán lelkesednek…

Befejezés
Még egyszer kihangsúlyoznám, mivel csak riasztó tölténnyel működik, önvédelmi célra teljeséggel alkalmatlan. Nem is azért született meg, tehát gázpatront semmi esetre sem szabad beletenni, mert abból bizony nagy baj lehet, a kezelőjére nézve. Továbbá rakétázó adapter sincs hozzá. Amúgy is szentségtörés lenne egy ilyen modellt arra, tehát tűzijátékozásra használni. Igazán szép gyűjtői darab, amely a western rajongók, történelmi lövészek, hagyományőrzők számára becses kincs lehet. Ez a revolver egy legendás kor kissé feledésbe merült, átmeneti technikai megoldásának emlékét idézi meg, kellően jó minőségben és a buta átalakítási kísérleteken morfondírozó delikvensek szándékait teljesen keresztülhúzó biztonságtechnikai megoldásokkal felvértezve.

Otthon, esténként a naplementét bámulva, a tornácon a hintaszékben egy pipadohányt elfüstölve jó kiegészítő lehet, talán egy kis időre visszarepíthet minket a legendák korába, amelynek mi lehetünk a főszereplői, szerintem főként ezért született meg e kuriózum revolver.

Itt tekinthetik meg a fegyver adatlapját. Ezen a linken pedig elérik a róla készült FILMET.

– Senkó Sándor –

The post 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff Riasztó Revolver 9 mm Knall appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.