A gyűjtemény új darabja

Nagyon örültem, amikor a szokásos keresgélésem közepette, a Crosman honlapján felfedeztem, a legendás Remington M1875 revolver légpisztoly replikáját, de akkor még nem volt elérhető hazánkban. Tűkön ülve ugyan, de kivártam azt a cirka egy évet, mire végre birtokba vehettem és gyönyörködhettem benne. Hát megérte. Várakozásaimnak megfelelő volt a látvány, gyönyörű nikkelezett felület kezelés, elegáns fehér színű műanyag markolat héjak. Amikor első esetben felhúztam a kakast, a szokottnál szebben csilingelt, ahogy a revolver dobja fordult és a rögzítő felugrott a helyére, karakteresebb hangja van, mint egy Umarex féle békéltetőnek. A revolverhez kétszer hat darab adapter hüvely jár, az egyik hatos csomag az acélgolyók, míg a másik, a szoknyás diaboló lövedék befogadására alkalmas. A kis csillagfejű csavarok, illetve a fehér színű lézergravírozott feliratok látványa már nem is zavar. A revolver nagyon megnyerő, a gyártó kiváló darabbal örvendeztette meg a célközönséget. Egy biztos, ezt a darabot megtartom, bárhogy is muzsikál, mert külleme mindenképpen elnyerte tetszésemet.

Néhány gondolat a nagy elődről

A perkussziós revolverek sikere a polgárháború után is folytatódott, a piacot elsősorban Colt revolverei uralták, de Remington forgópisztolyai is meglehetősen népszerűek voltak. A szerelt lőszer megjelenése újabb lendületet adott a revolverek fejlődésének. Itt elsősorban a Smith & Wesson forgópisztolyok voltak úttörők, köszönhetően a teljesen átfúrt forgódob szabadalmi jogának, amelyet Ők birtokoltak akkoriban, mivel a nagy Samuel Colt akkor még nem sok fantáziát látott a dologban. A polgárháború végétől indult útjára a konverziós revolverek fénykora is, ahol az elöltöltős modellek, szerelt lőszer befogadására lettek átalakítva. Aztán 1873-ban a Colt cég által piacra dobott első fémhüvelyes, szerelt lőszeres revolver, a Colt M1873 Single Action Army, mérföldkövet jelentett a fegyverek történetében. Erre válaszul a Remington cég sem váratott sokáig magára, és 1875-ben piacra dobta, a Remington M1875 Single Action Army revolverét. A korábbi New Model Army, ami a polgárháborúban mindkét oldalon igen kedvelt revolvernek számított, a cég számára már kitaposta az ösvényt, azonban mégsem tudott soha a Colt féle revolverek által uralt piacon egyenrangú vetélytársá válni. Annak ellenére, hogy fegyvereit, mind a revolverek, mind a puskák terén, a megbízhatóság és minőség jellemezte. Ez ugyanúgy igaz, az első szerelt lőszeres M1875-ös modellre is. A New Model Army forgópisztolyokon lévő töltőkar, meglehetősen különleges vonalvezetést adott a revolvereknek, amelyet az 1875-ös modellen is megtartottak egy hasonló kialakítású lemezzel, amely robosztusabbá és összetéveszthetetlené tette, a többi korabeli, elsősorban Colt féle rövid oldalfegyverektől. A revolver készült hosszabb, 190 milliméteres és rövidebb, 140 milliméteres csővel is. Kalibere is változatos volt, úgymint: 44. Remington, 44-40 Win és 45 LC. Szerkezete és működése a Colt féle revolverekkel szinte teljesen megegyezett. Rendelkezett töltőkapuval és természetesen hüvely kivető ejektor rúddal is. A cső tetején az alábbi felirat volt olvasható: „E Remington & Sons, Ilion, New York , United States”.  A cég a revolvert 1875 és 1889 között gyártotta és mintegy 25.000db. készült belőle. A revolvert előszeretettel használták az amerikai-mexikói határon, ott ragadt rá az „Outlaw” név is. Pontosságának, megbízhatóságának köszönhetően, népszerű revolvernek számított. Egyes modelleken a sátorvasra helyeztek egy karikát, amellyel a lövész egy zsinórral magához tudta erősíteni a revolvert. Nem véletlen, hogy a Colt Single Action Army és Schofield revolverek után, napjainkban ez a harmadik western kópia, amely légfegyver köntösben mutatkozik be, sokunk nagy örömére.

Vizsgáljuk meg közelebbről

Sok újdonságot szerkezetileg nem rejt a kópia azoknak, akik már találkoztak Umarex, vagy ASG féle légrevolverrel.  A bal oldali markolathéjat lepattintva helyezhető el a 12 grammos CO2 energiaforrásként szolgáló patron. A sátorvasból kiálló hernyócsavarral aktiválható a szokott módon, de itt a meghúzására szolgáló kulcs nem a markolat héjból áll ki, hanem abban, található, a számára kialakított fészekben.

Tehát, azt onnan tudjuk kivenni, ami egy L alakú hat milliméteres imbusz kulcs, ez a megoldás nekem jobban tetszik, mint a kiálló verzió, hiszen így nem kell attól tartani, hogy meghúzáskor eltörik a markolat héj. A revolver természetesen hatlövetű, S.A. működésű, valamint nem utolsó sorban rendelkezik passzív kakasbiztosítással is. Ennek okán hatra is tölthetjük, ellentétben az igazival. Az adapter hüvelyek réz színűre vannak felület kezelve, fenekükben gumigyűrűvel, ahová az acélgolyó illetve diaboló lövedékek helyezhetőek be. A diaboló kivitelű feneke, külön el van látva a lövedék szimbólumával, elkerülve ezzel az összekeverés lehetőségét. A revolver nagyon élethű, kis túlzással teljes mértékig követi nagy elődje minden részletét, persze azért akad néhány bosszantó részlet, ami egyből szembetűnik. Elsőre az, hogy a markolat héjakat nem csavar rögzíti, tehát mint az eredetin a két héjat egy átmenő csavarral rögzítik a sátorvashoz. Itt csak a fehér színben pompázó markolathéjak vannak, semmi csavar, se annak imitációja. Ez megint érdekes, hiszen ez a colktokra jellemző elsősorban, az Umarex mégsem ezt a megoldást választotta légpisztolyain, miért? Talán mert a mintául szolgáló darab pont olyan volt és a tervező nem volt annyira jártás a kérdésben… Ki tudja…

Kivehető a forgódob

Meglehetősen pozitív, hogy a forgódob, ahogy az eredetin, esetünkben is kivehető, a tokon erre szolgáló gomb megnyomásával a tengely kihúzható és a nyitott töltőkapun keresztül az kiemelhető. A forgódob kialakítása érdekes, mély felhasítások vannak a töltény űrökben. A forgódobon körbe egyenletes barázdák láthatóak, még nikkelezve is, ezek a forgácsoló szerszám nyomai, nagyobb előtolás, nagyobb termelékenység, gazdaságosság, az a XXI. század, de csak közelről kivehető és nem igazán zavaró.

Biztosító tolóka

Nem okozott nagy meglepetést, amikor az elsütő billentyű előtt megpillantottam azt a bizonyos biztonsági „csúszkás-tolókás” kapcsolót, ami legalább könnyen jár. Piros pont-tűzkész, kibiztosított állapot, fehér pont-bebiztosított állapot. Bebiztosított állapotban, az elsütő billentyű nem elhúzható, a kakas nem megfeszíthető. Mivel ez egy egyszeres működésű revolver, a kakas bőven elegendő lenne, mint „biztonsági-biztosító” funkciós elem, ámbár ennek a megoldásnak lehet egy kellemetlen oldala is. Ha egy laikus kezébe kerül a revolver és bebiztosított állapotban elkezdi, vagyis elkezdené a kakast megfeszíteni és erőlteti, a szerkezetet még akár sérülhet is, alkatrésztörés is bekövetkezhet. A gyártó valószínűleg ezt megelőzendő döntött a külön biztosító gomb használata mellett.

A revolver anyagai

A markolat héjak műanyagból készültek, szép, impozáns fehér színben, egyfajta elefántcsont stílust utánozva. Érdekesség gyanánt megemlíteném, hogy egy videó megosztón láttam már olyat, pont ezen revolver esetében, hogy a markolat héjakat tűvel megkarcolták, utánozva egy öreg, mondjuk 150 éves markolat repedéseit, majd valami festékkel, páccal bekenve és letörölve azt száradás után valóban olyan hatást keltett, minta másfél évszázados öreg elefántcsont markolat lenne.

A revolver teljesen fém építésű, ám ez a fém, a jól megszokott spiáter, azaz cink-aluminium ötvözet, nevezik még zamaknak is. Ez egy nagyon alacsony szilárdságú ötvözet, kiválóan önthető, ez az oka annak, hogy a legtöbb gáz és légfegyver ilyen anyagból készül, hiszen ezzel a leggazdaságosabb a gyártás. Ha leseik nagyon könnyen eltörhet, illetve a kopási hajlama rendkívül magas. Itt jegyezném meg, a revolver nikkelezett felület kezelést kapott, ami a kopás szempontjából nagyon kedvező, tehát egy kemény bevonattal látták el, ami úgymond megnöveli ezen alkatrészek élettartamát, gondolok itt elsősorban a forgódob fogas koszorújára. De a szerkezet működését szolgáló további alkatrészek, mint a dobléptető, a dobrekesztő, nem kapott ilyen felület kezelést, így azok könnyebben kopnak, igaz ez még a dobtengelyre is, ami szintén nem kapott nikkel bevonatot. Érdekes az ejektor rúd gyönyörűen le van felület kezelve, de annak funkciója az ilyen revolvereknél nem számottevő, hiszen itt maguktól kiesnek a hüvelyek a tárból. Tehát a valóban, mehanikai terhelésnek és kopásnak kitett alkatrészek, a forgódob koszorúját leszámítva nem nikkelezettek, így azok élettartama bizony véges lehet.

A csavarok, valamint rúgók acélból készültek, természetesen az előbbiek csillagfejűek (philips), ennek oka, talán apró mivoltuk, hogy összeszerelés, vagy esetleg egy garanciális javítás során többször szét – és összeszerelhető legyen, amit egy normál kialakítású egyhornyú csavarfej nem biztos, hogy hosszú távon bír.

Feliratok

A revolver feliratokkal bizony jól el van látva, baloldalon az 1875-ös modellt oly jellemző háromszög alakú lemezen, a Remington, a tokon a forgódob alatt a kaliber jelzés, 177 cal (4,5 mm) BB kicsit hátrébb pedig az 1875-ös évszám olvasható. A jobb oldal kissé gazdagabb, jól teleírták, elsősorban a biztonságra utaló felhívások olvashatóak, illetve itt található a revolver számjelzése is. A felíratok a jól megszokott fehér színben, lézer gravírozással készültek, valahogy a nikkelezett felületen annyira nem zavaróak.

Az irányzékra nem lehet panaszunk

Egy sportlövő, ha kezébe venné és célra emelné a revolvert, biztosan megjegyezné: hát a célkép bizony eléggé puritán. Igaz, de autentikusan követi elődjét és az izgalmas plinker lövészethez szerintem kiváló. Természetesen acélgolyóval és diaboló lövedékekkel is kipróbáltam 10 méteren mit is tud a kópia.

A végeredménnyel elégedett voltam. Acélgolyós lövészet esetén egy hatos sorozatból, a legjobb négy lövés 30 milliméter belüli körön ért célt, ami igazán jónak mondható, míg diaboló esetében ugyanezen felállással 20–22 milliméter az eredmény, ami egyenesen kiváló, persze a másik két eltévedt lövedék valószínűleg nem a revolver, hanem a kezem hibája volt. A revolver betétcsöve huzagolatlan, ez a valódi cső, csak jó pár milliméterrel a csőtorkolat alatt kezdődik, hiszen a gyártó huzagolási imitációval látta el azt, mintha egy valódi, éles, .45 – ös revolverrel lenne dolgunk.

Acélgolyó, vagy diaboló?

Tehát a kópiához kétszer hat darab hüvely adapter jár, megkülönböztetve melyikbe milyen muníció dukál. Én személy szerint az acélgolyót kedvelem jobban, gyorsabban újratölthető a revolver, akár a nyitott töltőkapun keresztül is, úgy hogy bent vannak a forgódobban az adapterek, persze igaz ez a szoknyásra is, de azért ott mégis lassabb a folyamat. Az utóbbi esetében, ügyelni kell arra, hogy helyes pozícióba tegyük bele a gumi gyűrűbe, a BB estében ilyen nincs, azt mindegy, hogy hogyan fogjuk meg és toljuk a „csappantyú” fészekbe. A revolver lőtávolsága is meglepő volt, még érdemi találatokat tudtam ejteni 40 méteres távolságból is egy 300 milliméter átmérőjű fémcélon, azaz egy régi serpenyőn. Még inkább meglepett, hogy már tizenhetedik alkalommal töltöm újra a tárat és még lő a revolver, tehát egy széndioxid patronnal 102 darab gömblövedéket lőttem ki, anélkül, hogy patront cseréltem volna. Igaz, rettentően nagy hőség volt.

Ez nem játék!

Néhány gondolatban elengedhetetlennek tartom, hogy elmondjam, nem szabad alábecsülni az ilyen és ehhez hasonló légpisztolyokat. Bár csak maximálisan 3, esetleg 4 joule energiával bírnak, mégis, szerencsétlen esetben, bizony könnyen megtörténhet a baj, egy önfeledt szórákozásnak indult délutáni kikapcsolódás során. Mind az acélgolyó, mind a szoknyás lövedék csúnyán vissza tud pattanni és vissza is pattan, a védőszemüveg minden esetben kötelező, továbbá a lövészet helyszínét is úgy kell megválasztani, hogy az a biztonsági szabályoknak tökéletesen eleget tegyen. Tudjuk, mi van a cél mögött, a közelben se legyen senki és semmi, ha egy gellert kapott golyó vaktában elindul a maga útján!

– Senkó Sándor – 

The post Crosman Remington 1875 légpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

ELFELEDETT TÖRTÉNELMI KÓPIA
PIETTA REMINGTON NEW MODEL ARMY RIASZTÓ REVOLVER

Hideg téli délután, az egykoron szebb napokat is látott bányászvárosban, az utcák
üresek, az éjszaka lehullott kevés havat a szél hordja. A főutca közepén egy hosszú
viharkabátos alak áll, némán, csendben, a törvény őre, békebíró, de vajon melyik oldalon
áll, a szegény boldogulni akaró bányászok, vagy a város korrupt vezetője mellet? Az Ő
oldala az, amelyik többet fizet. A távolban az utcán heverő kalapot bámulja, miért van az
ott? Ekkor hirtelen az egyik fészerből egy ló vágtat ki lovas nélkül, maga után egy kötélen
húzva egy embert, vajon ki lehet az, a békebíró továbbra is némán áll és tétován nézi,
ahogy egyik bérencét holtan húzza a pej és elviharzik közvetlen mellette. A város
különböző pontjain további öt embere fekszik, Ők már nem szolgálják a pénz törvényét,
mivel minden emberben van egy-egy golyó. Lassú léptek, halk sarkantyú csilingelés töri
meg a csendet, egy magas, szikár, fakó idegen lépked a földön heverő kalaphoz, kezében
konverziós Remington New Model revolverével, lassan lehajol, felveszi a kalapot,
amelyről pisztolyával veri le a havat, majd felteszi a fejére és a békebíró felé fordul, aki
dermedten nézi Őt…

Az idegen, kezében a revolverrel lassan elindul feléje, a békebíró
félrehúzza kabátját és megmarkolja a pisztolyát, de tudja, most még túl nagy a távolság,
hogy lövést adjon le. Az idegen felemeli revolverét, lehajtja a töltőkart, kihúzza a
dobtengelyt, kiveszi a forgódobot és cseréli azt, komótosan, majd a megtöltött pisztolyt
visszahelyezi övébe és lassan a törvény embere közvetlen közelébe ér, aki még mindig
dermedten bámulja a férfit. Mikor már csak 2 m a távolság, az idegen felemeli fejét, a
békebíró felismeri Őt, és azt mondja ijedten: TE és előrántaná Coltját, de a fakó alak
kezében hatszor dördül el a revolver, mire a békebíró térdre rogyva újra felnéz rá és
nyögve suttogja, te vagy az. Ekkor az idegen az övébe tűzött zsebrevolverével zárja le, a
valamikori múltban ért sérelmét a békebíróval szemben és a szeme közé repít egy golyót,
aki holtan esik össze előtte.

-Fakó lovas-

Történelmi visszatekintés

Az 1816-ban Eliphalet Remington (1793-1861) által alapított Remington Arms Company LLC
elsősorban kiváló puskáival szerzett hírnevet, minőség és megbízhatóság jellemezte
termékeiket, a revolverek piacára – amelynek uralkodója ekkoriban Colt volt – csak az 1856-ban
kapcsolódtak be, ekkor még kezdeti nehézségeik voltak, főként azért, mert nem tudtak
megfelelően megbízható dobléptető – rekesztő rendszert kifejleszteni, amelynek gyártása
gazdaságos lehetett volna, hiszen a Colt féle rendszert nem használhatták, mivel kötötték a
szabadalmi jogok. Hosszú, rögös út vezetett a New Model revolverek megjelenéséig, amelynek
gyártása 1861-ben kezdődött meg.
A New Model revolverek elsőként az amerikai polgárháborúban vizsgáztak, főként az északi
katonák körében, de a déli katonáknak is nagy örömére szolgált, ha zsákmányolhattak egyet.
Erős, zárt kerete, megbízhatósága, pontossága, hamar kivívta a katonák tiszteletét, nem
véletlen, hogy a szerelt lőszer megjelenését követően, a konverziós változatok is nagy
népszerűségnek örvendtek, amelyeket a háború után még hosszú-hosszú ideig használtak és
nem valószínű, hogy lecserélték őket. A már kiforrót New Model revolverek egyik nagy
hibájának rótták fel a viszonylag kicsire sikeredett sátorvasat, tehát kesztyűben nehezen fért el
a lövész ujja. De nagyon praktikus volt a könnyen cserélhető dob, ámbár sokan vitatják annak
tényét, hogy a megtöltött és felcsappantyúzott dobok cseréje gyakori volt, mivel ennek
megvoltak a maga veszélyei, de úgy gondolom háborús helyzetben mindennél fontosabb volt
az, hogy a katona folyamatosan tudjon tüzelni, illetve az újratöltés mennél gyorsabb legyen,
persze nem mindenki rendelkezhetett tartalék dobbal sem. Kissé a konverziós revolverek
történelmi háttere mintha a múltba veszett volna, persze néhány replikagyártó ma is gyárt
ehhez hasonló éles lőfegyvereket, a gyűjtők és lövészek nagy örömére, őrizve a korszak ezen,
különleges szegmensének szellemét.

Mit rejt az Aranyásó?

Papírdobozba, polisztirol ládikába, azon belül pedig olajozott fóliába csomagolták a revolvert, a
szokott módon, amelyet nagy izgalom közepette bontottam fel. Pazar látvány fogadott,
acéltokos, sárgaréz sátorvassal ellátott gyönyörű revolvert tarthattam a kezemben.
Vonalvezetése, külleme, a dobot leszámítva teljesen azonos a gyártó elöltöltős modelljével. A
darab hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát, a töltőkar megmaradt, ejektor
rúddal még nem szerelték fel, töltőkapuja van, „ajtó nélkül”, dobja már nem lő kúpos, hanem
teljesen átfúrt, riasztó patron befogadására alkalmatos kivitelű. A csövön az alábbi felíratok
olvashatóak: WESTERN REMINGTON NEW ARMY CAL 9. mm KNALL, illetve: F.LLI PIETTA –
MADE IN ITALY. A dobon és a tokon pedig a megfelelőséget igazoló beütéseket láthatjuk, a két
félből álló markolat héj pedig diófából készült. Bátran állíthatom, hogy igazi ékszerről van szó.

A szerkezet titkai

Egy egyszeres működésű, kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű,
hatlövetű revolverrel van dolgunk. Gázpatronnal nem használható, mivel az égéstermék a 3 mm
nagyságú dobhézagon távozik, mivel a csöve teljesen zárt. A töltőkar, amely mint emlék maradt
az elöltöltős modell öröksége gyanánt, illetve megakadályozná a dobtengely kicsúszását,
persze ha az kihúzható lenne, mert sajnos legnagyobb bánatomra nem az. A dobtengelyt a
töltőkar lehajtása után nem lehet kihúzni, mivel egy ~ 60 HRC keménységűre edzett acél csap
rögzíti szorosan a keretben, amelyet csak akkor láthatunk, ha már a kart leszereltük. Azért ez
nagyon bosszantó, a gyártó a maximális biztonság érdekében választotta ezt a megoldást, ami
meglehetősen illúzió romboló, hiszen milyen New Model az, aminek a dobját nem lehet
kiemelni, ennek ez a varásza, de hát nem tudunk mit tenni, ezt megint csak le kell nyelni. A
töltőkar egyéb meglepetést is tartogat, mégpedig a vége nem megy be a dobkamra furataiba,
hiszen átmérője 11 mm, a kamra torkolaté pedig 9,45 mm, ezt sem igazán értem, hogy miért
van így. Maga az acél tok teljesen azonos az elöltöltős testvérrel, leszámítva a csövet és a
tűzfalának ütőszeggel ellátott részét. A csövet alulról 92 mm hosszon, 3 mm szélességben
felnyitották, tehát egy hornyot martak, majd egy betétcsövet helyeztek bele, amelyet szintén
nagy keménységűre edzett, 3 darab 5 mm átmérőjű acél csappal rögzítettek. A csőtorkolattól
számítva 26 mm mélységben már láthatjuk a teljesen lezárt és pirosra festett, kissé
illúzióromboló biztonsági megoldást.

A dob kamra furatai is el vannak forgatva, illetve a paláston
újabb acélcsapok biztosítják a felfúrás elleni védelmet. A belső szerkezeti elemek, az elsütő
billentyű, a dobléptető, a dobrekesztő, a rugók teljesen azonosak az elöltöltős modellben
használatosakkal, kivétel a kakas, ahol az ütőfelület kialakításában láthatunk bizonyos eltérést.
A patronok elsütésére szolgáló ütőszeg nem a kakason kapott helyett ellentétben a gyártó
hasonló kivitelű Colt revolvereivel, hanem a keretben foglal helyett rugós biztosítással. A
revolveren töltőkapus kialakítás van, de természetesen itt is hiányzik maga a kapu, ami a korai
konverziós revolverek kialakítását, emlékét idézi. A kakas fél állásba való helyezése után, a dob
szabadon forog, ekkor egyesével helyezhetjük be a patronokat a dobba, természetesen ebben
az esetben a revolver nem elsüthető. A kakasrugó karakterisztikája, akárcsak az eredetin,
állítható egy kis csavarral, amelynek ki-be hajtásával végezhetjük a számunkra megfelelő
feszesség, karakterisztika beállítását.

Első lövések, megszólal a hatlövetű

Egy borús vasárnapi délután próbáltam ki elsőként új szerzeményemet, nem törődve a
szemerkélő esővel. Amin elsőre elcsodálkoztam, hogy a dob mintha kissé szorosabb lenne,
mint az elöltős modellnél, ezt elsőként nem tudtam mire vélni, de később rájöttem, hogy a
gyártó valószínűleg így próbálta csökkenteni a dob és tengelye közé bejutható égéstermékek
okozta szennyeződések mennyiségét. Miután szépen megtöltöttem a dobot, az első hat lövést,
komótosan lassan adtam le, a képzeletbeli békebíró hat emberére, könnyen, semmi elakadás
nélkül, kellemesen füstöltem el a hat patront. A használt riasztó töltények a Fiocchi féle
patronok voltak, amelyek nem túl hangosak, meglehetősen nagy füstjük van és megbízhatóak,

csappantyú kiszakadást még nem tapasztaltam náluk, ami esetünkben életbevágóan fontos,
hiszen a dob nem kivehető, tehát csak kipróbált munícióval álljunk neki pufogtatni. Újabb
sarkalatos pont következett, az előtt patronok kivétele, mivel a revolverre nem szereltek hüvely
kivető ejektort, ami szintén a korai konverziós darabok jellemzője. Meglepetésemre a hüvelyek
maguktól kiestek, talán ha egyet kellett egy hosszabb szeggel megpiszkálnom. A dob szépen
forgott, nem tapasztaltam a hat lövés után, a szennyeződésekből adódó problémát, újra
megtöltöttem a pisztolyt, és az elsütő billentyű elhúzásával, a kakasra mért csapásokkal előttem
mind a hat töltényt, egy újabb képzeletbeli gonosztevőre, a békebíróra. Gyönyörűen, finoman
működött, még nagy izgalmamban többet is akartam tüzelni, mint hat. Ezt követően még jó
néhány tárat ellőttem, és a legnagyobb meglepetésemre a dob ugyan olyan szépen forog,
mintha nem is használtam volna, tehát a konstrukciós megoldása sokkal jobb, mint a hasonló
kivitelű Colt revolverek esetében hiszen, nem annyira érzékenyek a szennyeződésekre. Tehát
összességében, egy jól megkonstruált, megbízhatóan működő szerkezetről van szó, öröm volt
vele pufogtatni.

Láncgyújtás riasztó revolvernél?

Az elöltöltős revolverek egyik valós veszélye a láncgyújtás, tehát amikor az egymás melletti
dobkamra töltetek egyszerre sülnek el a dobhézagon kicsapó szikrák és láng miatt, amelyek
begyújtják a szomszédos kamrákat, természetesen manapság szerencsére ez szinte lehetetlen,
ha betartják a megfelelő szabályokat és a kamratorkolatokat megfelelően lezárják jó minőségű
revolver kencével. Na de a láncgyújtás hogyan fordulhat elő riasztórevolvereknél, ez csak a
riasztó patron lezárástól függ. Tehát ha a feketelőporos töltetűeknél jellemzően használt
viasszal lezárt patronok esetében előfordulhat, hogy a dobhézagon kicsapó szikra ezt
leolvasztja és begyújtja a töltetett, ami már megesett velem a Colt Reb Nord Navy esetében, de
ez szerencsére nem okoz akkora problémát, mintha elöltöltősnél történt volna meg a dolog,
abba jobb nem is belegondolni.

A revolver karbantartása

Mivel sajnos a dobot nem tudjuk kivenni, viszonylag nehéz dolgunk van a tisztítással, hiszen
az égéstermék a dobhézagon távozik, így jelentős szennyezőanyag kerülhet a forgódob és
annak tengelye közé, pont a legproblémásabb helyre. Mivel feketelőporos töltettel nem igazán
ésszerű, ennek ellenére mégis csábító a lövészet, hiszen annak füstje, a kicsapó lángcsóva és
illata adja meg a hatlövetű hangja mellett az érzelmi varázslatot, az így odakerült szennyező
anyagot azonban el kell távolítanunk. Ennek legjobb módja, ha teljesen szétszedjük a revolvert,
így a szerkezet belső elemeinek tisztítása nem lehet gond. A tok és a dob, a megbonthatatlan
szerkezeti egység okoz csak fejtörést, megoldhatjuk a dolgot, az elöltöltős lövészeknél használt
gőzpingvinnel, forró szappanos vizes mosással, azonnali gyors szárítással és olajozással, de
talán egyszerűbb, ha a megfelelő oldószeres áztatás után sűrített levegővel kifújatjuk, majd
újbóli alapos olajozással próbálkozunk, amit javaslok egymás után többször elvégezni. Sajnos
mindig marad a dob és tengelye között szennyező égéstermék, de ügyes és gondos áztatással
a jelentős része eltávolítható, itt többet nem tudunk tenni. Aki veszi a bátorságot és
feketelőporos töltetű riasztópatronnal szólaltatja meg a hatlövetűt, mindenképpen tisztában kell
lennie azzal a ténnyel, hogy eme lőpornak az égésterméke önmagában nem, de ha nedvesség
éri rendkívül savas kémhatású elegyet alkotva nagyon korróziv, ide kell érteni a levegő
páratartalmát is. Mivel mindenképpen marad a dobtengelyen égéstermék, ennek a használatát
bizony nagyon meg kell gondolni a revolver eme problémás részének korrózió védelmi
szempontjából, tehát inkább ne füstöljünk feketelőporral, azzal inkább a lőtéren az elöltöltős
fivérrel tegyük. A fa markolat héjakat időnként lenolajjal ajánlatos kezelni, szép fényt és
kellemes illatot kölcsönözve nekik.

Konklúzió

Eme revolver kizárólag gyűjtőknek, a XIX. század történelemi korszakának szerelmeseinek
készült, mindenképpen kár a dobozában tárolni, egy ilyen darabnak a lakás valami előkelő
helyén kell díszelegnie, hogy bármikor megcsodálhassuk. Néha napján elengedhetetlen az is,
hogy megszólaljon, persze csak az alkalmas helyen. Én szilveszter napján mindig sokat
durrogatok, más rakétákat lövöldöz, tűzijátékozik, Én a riasztó revolvereimmel ünneplek,
kergetem el az ártó szellemeket és köszöntöm az újévet, de természetesen az év többi napján
is szakítok rá időt, a megfelelő helyen, hogy füstöljenek, mert ez kell. Sokan feltették a kérdést,
miért nem elöltöltős modellt vettél, hiszen ugyan annyiba kerül, igazuk van, ámbár mégsem
tudok rá racionális választ adni, ez szerelem, amely gyermekkoromban szövődött és tart a mai
napig is. Gondoljuk csak fiatalkori western filmjeinkre, a Jó a Rossz és Csúf, A fakó lovas, olyan
élményt adtak, ami nem múlik, akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy kezembe tarthatok
egyszer egy ilyen revolvert, erre most a magamévá tudhatok egyet. Ezen darabok tehát csak a
hozzám hasonló modernkori mondvacsinált, sok romantikus érzelemmel töltött cowboyoknak
való, akik talán soha nem nőnek fel, de nem is kell…

Senkó Sándor

2017. szeptember 11.

Az alábbi linken megtekinthető a fegyverről készült hangulatos kisfilm:

https://www.youtube.com/watch?v=Xqo_thBIYp4

Technikai adatok:

Gyártó: F.LLI PIETTA Olaszország

Jelleg: riasztó revolver

Sütési mód: SA

Kaliber: 9 mm Knall

Anyaga: fa markolat, réz sátorvas, teljes acél szerkezet

Tárkapacitás: 6 db

Pozitívumok:
Western hangulat
Megbízható szerkezet
Elnyűhetetlen

Negatívumok:
Nagyon drága
A gáz a dobhézagon távozik
A forgódob nem kivehető
Nehézkes tisztítás

The post Pietta Remington New Model Army Riasztó Revolver appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Természetesen az USA történelmének ez a nem túl távoli epizódja sok eredeti fegyvert hagyott az utókorra de ezek közül az elérhető árúak nagyon rossz állapotban voltak, a nehezen, komoly összegért megszerzett ritka darabokat pedig nem szívesen kínozta a gazdája.

Lényeg, hogy a hirtelen megnövekedett igényeket ki kellett szolgálni. Erre kínált megoldást néhány olasz fegyvergyártó cég melyek a Polgárháború jellegzetes revolver replikáit kínálták, jó minőségben és az eredeti fegyver árának töredékéért. Ismerve az amerikai emberek fegyverek iránti vonzalmát, az ötlet sikerre volt ítélve.
Az olaszországi Brescia lett a központ ahol egyre több cég kezdett bele a feketelőporos fegyverek gyártásába. Ezek közül ma a legismertebb revolver gyártók, a Pietta és az Uberti cég. A kezdeti alaptípusok után csak ez a két cég szinte a valaha létezett összes elöltöltős revolver modellt piacra dobta. Köztük olyan, eredetileg kis számban gyártott modelleket is mint a Colt Paterson vagy a Le Mat revolver.

A revolverek két nagy csoportba sorolhatóak: Colt és Remington stílusú fegyverek. Az alábbi összevetésnél az alapmodelleket vettem figyelembe. Felhasználói szempontból mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányos tulajdonságai egyaránt. Ezeket próbáltam összegyűjteni.

A legfőbb különbség, ami rögtön szembe tűnik az a forgódob körüli keret illetve a cső rögzítési módja.

A Colt fegyereknél a keret nyitott, tehát a dob felső része szabadon van. A keret hátsó részéből egy masszív acélrúd nyúlik előre amely dobtengelyként is funkcionál illetve egy kereszt ék segítségével a csövet is ehez rögzítjük. Az összes jelentős Colt modellnek ezek a fő ismérvei (1851 Colt Navy, 1860 Colt Army…). Az ék létfontosságú a fegyver működése szempontjából ezért egy kis rögzítőcsavar akadályozza meg, hogy esetleg kiessen a fegyverből. Az ék kiütésével előrefelé le tudjuk húzni a tengelyről a csövet majd a dobot.

Ezzel szemben a Remingtonnál a keret teljesen körbeveszi a tárat és a dobtengely a töltőkar lenyitásával előrefelé kihúzható. A kakas hátrahúzása után így oldal irányban ki tudjuk emelni a tárat. Itt a cső a keretbe fixen rögzítve van. Első ránézésre a Remingtonok masszívabbnak, mutatósabbnak tűnnek mégis a Coltok voltak a nagyobb számban használt fegyverek. Nézzük akkor részletesebben.

Szilárdság

Gyakran mondják, hogy a Remington revolverek a felső keret miatt erősebbek mint a Coltok. Ez így is van. Viszont ennek az 1850-60-as években gyártott fegyvereknél lehetett jelentősége. A Polgárháború miatt megnövekedett igény miatt olyan nagy mennyiségben gyártották ezeket a fegyvereket, a maihoz mérten gyenge minőségellenőrzés mellett, hogy lehetett biztonsági szerepe egy ilyen technikai megoldásnak. Azonban a mai replika fegyvereknél ennek jelentősége nulla. A lassúégésű feketelőpor egyébként sem ad le akkora energiát amely az acél dobban nagy kárt vagy csak akár deformációt okozna.  A dobban elsütéskor fellépő nyomás egyrésze pedig a lőkúp gyulyukán keresztül visszafelé távozik. Gyakran olyan erővel, hogy a kakast hátramozdítja. (Egyébként ugyanez a jelenség mutatkozik ha lőkúpjainkon a gyúfurat túl nagy). ha ilyen jelenséget tapasztalunk, tekinthetjük azt intő jelnek, hogy felül kell vizsgálni a használt lőpormennyiséget, illetve a lőkúpok elhasználtságát. Egy .44-es kaliberű revolvernél a tárfuratba a lövedék mögé kb. 35grain lőpor fér. Ez édeskevés ahoz, hogy az előbb említett probléma (kritikus túlnyomás) előforduljon. Márcsak azért is mert a normál szemcséjű feketelőpor töltet egy része, a lassú égési sebességének köszönhetően, már nem is a fegyverben, hanem a csőben illetve a levegőben fog elégni. Csodálatosan látványos esti felvételeket lehet készíteni egy maximálisra töltött revolver elsütésekor, viszont az élettartama nagyban rövidül az eszköznek.
Ugyanez a konklúzió a gyakran felmerülő acél vs. rézkeret esetében is.

Pontosság

Mivel a csőhossz és huzagolás szinte megegyezik a két fegyvernél (eredetileg mindkét gyár progresszív huzagolással készítette fegyvereit). Ebben az esetben leginkább az irányzékok dönthetnek.
A Colt fegyverek irányzék rendszerének egyetlen előnye van és ez a hátsó irányzék hasíték, amely jóval finomabb, karakteresebb mint a Remingtonnál. Viszont mivel a hátsó „irányzék” a mozgó kakason kapott helyet így eleve handikeppel indul a versenyben. Szintén nem ideális a pontlövészet szempontjából, hogy az első irányzék gyárilag fix (semmilyen állítási lehetőség nincs).
A Remington revolvereknél a hátsó irányzékvonal a keretben kapott helyet. Az első irányzék egy ékpályában van így oldalirányban állítható. Emellett elég magasra készítik így egy finom reszelővel még a magasságot is „beállíthatjuk”.
Nyilván az eredeti használatban nem is volt szükség ennél komolyabb, precízebben állítható irányzékokra. A hadseregben alapvetően másodfegyverek voltak ezek melyeket közelharc esetén (7-8m) használtak.
Egyébiránt a Pietta cég készít mikrométeres irányzékkal gyártott Remington New Model Army „Target” revolvert mely kiváló pontlövészetre, viszont az autentikusságát elveszti a fegyver.

Töltés gyorsaság

Minden elöltöltő revolver újratöltése mai szemmel nézve roppant lassú így természetesen a címben szereplő fogalmat gondolatban tegyük idézőjelbe (ez szép volt :o)
Nyilvánvalóan ezt megkönnyíti ha előre megtöltött tartaléktárral készülünk. Ez esetben viszont a Remington esetében egyszerűbb a tárcsere. Itt nincs eszközhasználat, csak annyit kell tennünk, hogy a töltőkart lenyitjuk, kakast biztosított állásba húzzuk és az üres dobot oldalra kibillentjük a keretből. A Colt-nál a csövet rögzítő éket ki kell ütnünk miután le tudjuk húzni a csövet és a dobot a tengelyről. Szóval valamivel gyorsabb a tárcsere a Remingtonnál.
Természetesen a háborúban minden katona tartalék dobbal felszerelése túl nagy extra költség lett volna és az amúgy is gazdag felszerelés miatt könnyen elveszhetett. Emellet komoly veszély forrás is lehetett egy bekapott lövés (amúgy sem kellemes) amely felrobbantotta volna a töltött tárat. Vagy mondjuk gondoljunk el egy dobcserét egy lovas csata közepette… Így a tartaléktár nem volt jellemző. Innentől kezdve pedig a fegyverben lévő tártöltés pontosan ugyanannyi időt vett igénybe mindkét esetben.

Töltőkar

A töltőkarnak nagyon fontos szerepe van a fegyver működtetése szempontjából. A Remington revolvereinél egy nagyon vékony csavar jelenti a töltőkar tengelyét, mely könnyen eltörhet ha rendszeresen túl van terhelve, mondjuk oly módon, hogy az ideálisnál kicsivel nagyobb méretű gömblövedékkel vagy kúpos lövedékkel használjuk. A Coltnál már a korai modelleken is erősebb a töltőkar tengelycsavar, az 1860 Army modellen pedig egy addig teljesen ismeretlen, fogaskeres töltőkar jelent meg ami még nagyobb terhelést is simán bír.

Biztonság

A perkussziós revolvereken nem találunk speciális biztonsági mehanizmusokat így azokat nagy odafigyeléssel használjuk. Ugyan mindkét típuson van eg töltő állás de ez csak arra szolgál, hogy a kakasnak ebben a helyzetében tudjuk a tárat szabadon körbeforgatni és megtölteni. Tilos ebben az állapotban töltve tartani, szállítani. Kezdetben általános, tuti biztos megoldás volt, hogy az egyik dobfuratot nem töltötték be és ide, az üres lőkúpra engedték vissza a kakast. A gyártók is hamar reagáltak erre az általános igényre. A Colt hátul, a dobfuratok közé kis acél pöcköket, a kakasba pedig ennek megfelelően kicsi furatokat helyezett el. Így a kakast előre engedve, azt teljes biztonságban tudhatjuk, megakadályozva a dob továbbfordulását is. Ugyanezt a célt a Remington cég oly módon érte el, hogy kis hasítékokat tett a tárfenékre ahová a kakast vissza lehet engedni.
A Coltnál használt kis acél pöckök  használat közben könnyebben elkophatnak amit csak dobcserével lehet orvosolni. A Remington megoldása biztosabb, határozottabb, tartósabb.

Tisztítás

Ez esetben egyértelműen a Colt mellett szólnak az érvek. Az a tény, hogy a tár mellet a csövet is le tudjuk venni nagyban megkönnyíti az tisztítást. Anélkül, hogy vigyáznunk kellene arra, hogy a fegyver elsütőszerkezete vizet kapjon, gyorsan és egyszerűen el tudjuk mosni a fegyvert. Csövön csak átengedjük a meleg, mosószeres vizet és kefével alaposan átdörzsöljük. Ugyanezt megtesszük a tárnál a lőkúpok kivétele után. A keret és a belső mechanizmus nem kap annyi koszt, hogy azt minden alkalommal át kellene pucolni. Itt egy nedves ruha is megteszi. Természetesen tisztítás után szárítás, majd olajozás.

A Remington esetében, a fix cső tisztításánál vigyázni kell, hogy ne kapjon vizet a fegyver. Esetleg a markolathéjat le is vehetjük az aktus idejére.

A másik előnye a Coltoknak, ami nem csak a könnyebb tisztítást de a tisztítás nélküli hosszabb használatot is eredményezi az a csőtartó ék illetve a tártengely jellege. Ugyanis az ék finom ki-be kocogtatásával be tudjuk állítani a cső és a dob közötti hézagot. Minél beljebb ütjük az éket (bizonyos határok között) a cső annál jobban rászorul a dobra és kevésbé tud a lőpor égésterméke lerakódni a csőfarhoz. Emellett a Colt vastagabb, hornyolt dobtengelyénél szintén kevésbé könnyen ül meg a korom. A Remongton fegyvereknél szinte törvényszerű, hogy kb. 12 lövés, de régi fegyvereknél akár minden dob kilövése után azt tapasztaljuk, hogy a dob megszorul a fegyverben. Ilyenkor fogjuk és egy gyorstisztítás után folytathatjuk a lövészetet. A Coltoknál ilyet nem lehet tapasztalni.

Csappantyú

Talán a legtöbb bosszúságot a perkussziós revolvereknél az elsütött csappantyú okozhatja. Ugye a töltéskor a lőkúpra ráhúzott csappantyú szépen rászorul. Viszont elsütésekor a vékony rézhüvely kitágul, a fenékrész felduzzad és a csappantyú a dob tovább forgatásakor megakaszthatja a dobot. Ez a probléma típustól függetlenül mindkét fegyvercsoportnál jelentkezhet. Rosszabb esetben beesik a kakas elé, ezzel konkrétan működésképtelenné téve a fegyvert. Olyan is előfordulhat, hogy a robbanás erejétől a csappanytúról leszakadt pici szilánkok okoznak hasonló problémát. Ilyenkor ha nem észleljük időben a bajtt és „műtjük ki” a problémát okozó csappantyút könnyen megerőszakolhatjuk kedvencünket a kakas erővel való tovább húzásával. Ez viszont tipikusan Colt hiba.
Ilyenkor a legjobb finoman megfordítani a fegyvert és a kakast kicsit hátrahúzva kirázni a leesett csappantyút. Pontlövész versenyeknél ez a jelenség ritkábban okoz gondot, hisz itt a lövésznek van rá ideje, hogy akár minden lövés leadása után leellenőrizze, hogy minden rendben van-e. Cowboy Shooting rendezvényeken gyakoribb a jelenség, hisz ott a találatok száma mellett a célok leküzdésére fordított idő is fontos tényező.

Melyik a jobb?

A kérdést egy további kérdéssel fejelném meg: Mire?
Ha az eredeti funkcióját nézzük a fegyvereknek és hozzá azt, hogy a Coltok jóval olcsóbbak voltak, akkor nem véletlenül voltak népszerűbbek mint a Remingtonok. Azok az előnyök melyek a Remington mellett szólnak nem voltak hangsúlyosak a harcokban.
A mai, sport használatnál viszont ha összevetjük a fenntebb említett érveket és objektívan értékeljük őket akkor azt kell mondjam, hogy Remington. Ezt a döntést leginkább a fix keretbe mart hátsó irányzék mondatja velem. Írom ezt annak ellenére, hogy én magam (ezek szerint inkább érzelmi alapon) Colt párti vagyok.  A Remington fegyverek, ismerve a revolverek későbbi fejlődéstörténetét előremutatóbbak voltak. Legjobb példa (a perkussziós kategóriában) a Ruger Old Army, amely nagyon sok megoldásban a Remingtonból merít és vitathatatlanul az egyik, ha nem a legjobb elöltöltő revolver manapság.

– Vasicza Péter –

The post Colt vagy Remington appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.