Eredet történet

Talán minden a két zseniális jó barát és üzlettárs munkásságával kezdődött, amikor Horace Smith és Daniel B. Wesson megalkották a Volcanic ismétlő pisztolyt, amelyet 1854-ben szabadalmaztattak a Volcanic Repeating Arms Company nevű vállalkozásuk keretében. A fegyver már kezdetleges szerelt lőszerrel működött, amit csak rakéta golyónak „Rocket ball” hívtak. Bár külön hüvellyel, még nem rendelkezett, maga a lövedék belsejében kialakított üreg tartalmazta a feketelőpor töltetet, amelynek feneke le volt zárva. Ide helyezték a csappantyút, persze kissé még kezdetleges módon (.30”, .38”). A fegyver csuklós karos mechanizmussal rendelkezett, közvetlen a cső alatt helyezkedett el párhuzamosan a tár, amelyet a csőtorkolat felöl lehetett tölteni.

Sem a lövedék, sem az ismétlő szerkezet nem az Ő találmányuk volt, de Ők tökéletesítették azt és viszonylag megbízható üzemmel bíró oldalfegyvert alkottak, amelyet többféle csőhosszban is prezentáltak. A hosszabb kivitelűek felcsatolható puskatussal is rendelkeztek, amelyeket, mint karabély lehetett használni. Ennek ellenére a siker elmaradt. Az újratöltési metódus, amelyet a kengyelkulcs ujjal történő mozgatásával lehetett véghezvinni, illetve a lövedék megállító erejének hiánya, a csekély lőportöltet miatt kudarcra ítélte a fegyvert.  

A pénzügyi problémák miatt, 1857-ben a vállalat már Oliver F. Winchester irányítása alatt működik és New-Haven Arms Company névre hallgat. Winchester nagy lehetőséget lát a Volcanic fegyver továbbfejlesztésében, s egy Benjamin Tyler Henry nevű mester dolgozik a fegyver sikerén, amelynek ergonomikussá tétele mellett, megalkotja a 44. kaliberű rézhüvelyes peremgyújtású lőszerét (26 grain feketelőpor és 216 grain ólomlövedék). 1860-ban szabadalomra kerül az átkozott „yankee” puska, a Henry. Az ikonikus puska maga a történelem. A kengyelkulcsa, a gyönyörű réztok, a 15 lőszert befogadni képes csőtára, pazar megjelenése, talán minden idők legszebb ismétlőjévé tette, ámbár 1865-ig alig 1.800 darabot vásárolt a kormány a kékkabátosok számára. Hogy miért volt átkozott? A déli katonák körében terjedt el az a szólás – mondás, miszerint: „a yeenkik vasárnap megtöltik, aztán egész héten lőnek vele minket”. Természetesen volt igazságalapja, hiszen egy ismétlő 15 lőszer kapacitással egy elöltöltős egylövetű puska ellen… ezen nincs is mit csodálkozni. De voltak „hibái” a fegyvernek. Az újratöltés csak a csőtorkolat felöl volt lehetséges továbbra is. Vagy a gyors egymás utáni lövések hatására (mivel nem volt fa elő ágya) megégethette a lövész kezét.

A következő döntő évszám 1866. Megszületik a .44 – es „Sárga Fiú”, azaz a „Yellowboy”, amely már a Winchester nevet viseli, rendelkezik töltőkapuval (Nelson King újítása) és fa elő ággyal. Tokja bronzból készült, de a lőszere még mindig peremgyújtásos. A puska sikere nem maradt el, többféle csőhosszban volt kapható, kerek és nyolcszögletű keresztmetszettel, de itt is a civil piac képezte a célközönséget, kiváló darabnak bizonyult önvédelemre, vadászatra, de természetesen az őslakosok is előszeretettel használták, Custer vesztére 1876 júniusában. A hadsereghez vezető út, ismét elmaradt.

A ’73 Winchester

„A puska, amely meghódította a nyugatot” – sokszor halljuk ezt a kifejezést, de talán a ’73-as modell esetében használták először. Miért is? Ennek több oka is van, talán mindenekelőtt a forradalmian új lőszer, a 44 – 40, amely erős rézhüvellyel és központi gyújtással rendelkezett. A precíz csuklós reteszelés, a már sokkal masszívabb edzett és megeresztett acéltokban, ami már rendelkezett szerviz nyílással. Tehát egy csavarkötéssel rögzített oldallemez foglalt helyet a tokon. Ennek eltávolításához nem volt szükség komoly szerszámokra, sem pedig műhelyre, használója akár a prérin is orvosolhatta a problémákat, persze ha rendelkezett némi műszaki affinitással. A puska nagyon megbízhatan működött, a kengyelkulcs véletlenszerű lenyílásához már alkalmaztak egy kis zárelemet a markolat alsó oldalán. Újabb újdonság gyanánt szolgált, a tok tetején lévő ejektor nyílás zárása egy csúszkás fedéllel, ami megakadályozta a szennyeződések bejutását a szerkezetbe. A 44 – 40 (40 grain feketelőpor és 200 grain ólomlövedék) kaliber méretben készült még az M1873 Colt Single Action revolver, így a közös használatú lőszer nagyon sikeres párossá tette őket. Természetesen a puska további kaliberekben is készült, mint: 38 -40, 32 – 20.

A zseniális John Moses Browning

Ki is volt Ő? Egy hihetetlen tehetséggel, zsenialitással és innovatív gondolatokkal megáldott, gyakorlati szakember volt. Munkásságának bemutatására nem is mernék vállalkozni, mert nem lenne egyszerű feladat. Browning szabadalmi újításai tették lehetővé a Winchester vállalat számára, hogy a fegyvergyártás piacának élmezőnyében maradhassanak, amely összesen negyven féle fegyver típusban teljesedett ki, ami hihetetlen munkabírásról és eltökéltségről tanúskodik. A ’66 és ’73 (’77) Winchester modellek, már nem tudtak tovább fejlődni, egyszerű, csuklós karos szerkezetük megbízható volt, de a szerkezet konstrukciója, a nagyobb kaliberek tekintetében nem volt tovább fejleszthető. Szerkezete, a mechanikai szilárdság tekintetében a gyér füstű lőpor által hozott újabb lehetőségek kiaknázására már alkalmatlan volt. Itt jött a képbe Browning, aki a korábbi szerkezetből semmit sem használt fel, mindent új alapokra helyezett.
A puskák formavilágát megtartva, olyan új konstrukcióval állt elő, ami már a jóval nagyobb kaliberű lőszerek használatát is lehetővé tette, természetesen füst nélküli lőporral töltve. A kapcsolat közte és a Winchester cég között, 1879-ben vette kezdetét egy egylövetű, úgynevezett bukó blokkzáras puskával. A siker nem maradt el. Az elkövetkező években eme újdonság integrálásán dolgozott az ismétlőrendszer tekintetében, a korábbi már bevált csőtár megtartásával.
Eme páratlan konstrukció az 1886-os modell esetében teljesedett ki, amelynek reteszelő rendszerében a zárat, két acélblokk tartotta a megfelelő pozícióban, a lövés leadásának pillanatában. A reteszelés megfelelő szilárdsággal bírt, hogy a gyérfüstű lőpor által keltett gázenergia, ne okozzon kárt sem a szerkezetben, sem a kezelőjében, akár nagyobb vadász kaliberek tekintetében is. Tehát egy tökéletesen méretezett, biztonságos mérnöki bravúrral állt elő.
Az új modell elsőként a tekintélyt parancsoló, 45-75 Government űrméretben készült, de számos további kaliberben, mint: 40-82, 45-90, 50-100-450 és 50-110 Express is a piacra kerültek. Továbbá a zár jobb és bal oldalán további acéltömbök biztosították a szerkezet kellő szilárdságát, amelyek közvetlenül a kengyelkulcshoz csatlakoztak, annak nyitásával le, zárásával pedig felfelé mozdultak. Ettől számítva, eme fegyverek, mint a későbbi 1892 és 1894-es modellek az alsókulcsos, ismétlő puskák tekintetében, meghatározó szerepet töltöttek be, a sport és vadászlőfegyverek palettáján világszerte gazdag kaliber választékukkal. Nos, az 1894-es modell, szolgált mintájául a Cowboy Lever Action légfegyver megalkotásához, az Umarex jóvoltából.

Az első találkozás

2018 Augusztus 8-án tette közzé az Umarex TV csatornája, az első prezentációs kisfilmet a kópiáról, ami nagyon kecsegtető volt. Néhány szörnyű hónap következett, de aztán 2019. januárjában már hazánkban is kapható volt az ismétlő, nem sokat teketóriáztam a vásárlással. Nagy izgalommal nyitottam meg először a kengyelkulcsot és emeltem célra az ismétlőt, aztán a zacskóba csomagolt adapter hüvelyeket bontottam ki és óvatosan, a puska töltőkapuján keresztül megtöltöttem a csőtárat. Kengyelkulcs nyit és zár, a puska csőre töltve, majd újra és már repül is ki az adapter, gyors mozdulatok, koppanások a földön, semmi elakadás és már üres is a csőtár. A szerkezet nagyon egyben van, semmi lötyögés, elakadás, tökéletesen adogat… megérte. Bár a tus és az elő ágy műanyag, de a fa hatásának illúziója remek. Acél helyett persze ismét spiáterrel van dolgunk, a tok antikolt felületkezelése pazar. Sokkal jobb a valóságban, mint a prezentációs videóban, illetve képeken, mivel ott matt fekete színben látható.

Gyerekkoromban kimondhatatlan áhítattal vágytam egy ilyen puskára. Megértem ezt is, de még nem lőttem vele, annak meg kell adni a módját, na meg persze a sorházas kis pár négyzetméteres kertemben nem biztos, hogy jó szemmel néznék a szomszédok egy winchesterrel szaladgáló embert. Még a végén a Yumába tartó 3^:10-es vonaton kötöttem volna ki Ben Wade mellett bilincsbe verve, bár Ő valószínűleg sosem ért oda. Néhány napnyugta után elmentem apámhoz a szülői házba, mert ott nincs szomszéd, a birtok meg nagy. Ott próbáltuk ki először a puskát. Apám is csak nézte és csak nézte, majd megszólalt: „hát sosem gondoltam volna, hogy valaha a kezemben lesz ilyen puska”, neki csak az AK-47 jutott anno a határvidéken.

Az energiaforrás

Nagy örömömre szolgált, hogy az energiaforrás a korábbi Walther sorozathoz képest nem egy 88 grammos, hanem kettő darab 12 grammos CO₂ patron. Az előbbi bár egyesek szerint akár 400 lövés leadásához is elegendő gáznyomással bír, azonos teljesítmény mellett, én mégis úgy gondolom, a lövészet végeztével mindenképpen ildomos eltávolítani a patronokat. Tehát az ismétlőt célszerű gáznyomás nélkül, üresen tárolni. Műszakilag is indokolt a dolog, bár számomra a lényeg az, hogy a puska, ha nem a kezem ügyében van, biztonságosan el legyen zárva, ürített állapotban, töltetlenül, hiszen mindenképpen veszélyes üzemről van szó, még akkor is, ha csak egy 7,5 J alatti torkolati energiával bíró légfegyverről beszélünk.

Tehát a tus végén lévő fekete bakelit elemet el kell távolítanunk, amihez semmilyen szerszámra nincs szükség. A bakelit elemen egy nyomógomb található, amelyet megnyomás után elfordítva tudunk a tusról óvatosan eltávolítani, majd eme elemből kiálló imbusz kulcs szerszámmal ki tudjuk tekerni az aktiváló menettel ellátott hengeres, ugyancsak spiáter alkatrészt. Ekkor már nyitottá válik a patronok befogadására alkalmas cső, amelybe óvatosan becsúsztathatjuk a kettő darab 12 grammos CO₂ patronunkat. Az elsőt szájjal előre, a másodikat pedig hátrafelé nézve. Ezután a hengeres testet óvatosan visszatekerve aktiválhatjuk a patronokat, majd a bakelit elemet visszahelyezve s a gombot zárva, fejezzük be a műveletet.

Tapasztalataim szerint 5 tárnyi, azaz 50 lövés adható le a két patronnal, azonos teljesítmény mellett. A Colt SAA légpisztolyoknál azon praktikus módszer, miszerint az elsütő billentyűt elhúzva, a kakast nekinyomva a toknak, a maradék gáznyomás eltávolítható a patronból, itt nem működik sajnos. A puska használata során, időnként ildomos úgynevezett karbantartó patronnal is megajándékozni a kópiát, amely megfelelő kenőanyaggal ápolja a pneumatikus rendszert. De van más alternatíva is, manapság már külön kaphatók a széndioxidgáz „szárazságát” ellensúlyozó olajok (pellgunoil), kis tubusos kiszerelésben, amelynek használatát a gyártók minden egyes patron csere esetében javasolják, ajánlják. A patron kimeneti nyílására egy csepp és garantált a szelep és a tömítések megfelelő kenése, hosszú távú élettartama. Ha ilyen tervszerű megelőző karbantartási műveleteket alkalmazunk puskánk használata során, a patronok befogadására kialakított cső belső fala is természetesen olajos lesz, hiszen az nem más, mint egy légtartály, ami a két darab 12 grammos CO₂ kapszulából kiszökő gázt tárolja. Természetesen ezt ildomos időnként pamut ronggyal áttörölgetni, hogy a patronok cseréje során, a szeles prérin esetlegesen belekerülő por ne tudjon arra rátapadni és később szelep tömítései közé bejutva, komolyabb kárt okozni a rendszerben.

Az adapter hüvelyek

A puskához tíz darab, réz színűre felület kezelt spiáter adapter hüvely jár, amelyek teljesen azonosak a Colt SAA légpisztoly sorozathoz használatosakkal. Némi külalakbeli különbség felfedezhető. A puska adapterei esetében egy körkörös kontúrral imitálják a lövedék alakját, a Coltoknál ilyen nincs. Ezen közös használatú adapter hüvely szintén autentikusságra hajaz, hiszen anno a 44-40-es kaliberű lőszert használták a ’73 – as Winchesterhez és a megannyi csőhosszban prezentált Colt SAA revolverekhez is. Persze mindkét modell számos más kaliberben is elérhető volt, ami minden bizonnyal esetenként némi keveredést okozhatott felhasználójuknak. A hüvelyek fenekébe – ahol az eredeti lőszeren a csappantyú lenne – található gumigyűrűbe kell behelyezni a 4,5 mm átmérőjű acél gömblövedékeket. A gyűrűk feladata kettős, stabilan tartják a lövedékeket és szigetelik a rendszert. Használat során a gumigyűrűk pereme kopik, sérül. A sérülést, a csőtárban a közvetlen utána lévő adapter hüvely szája okozza, a csőre töltés pillanatában, ahogy a mechanika felemeli „Y” irányba, tehát felfelé, az aktuális hüvelyt a csőfar előtti pozícióba. Megjegyezendő, hogy az adapter hüvelybe tökéletesen passzol a diaboló lövedék is, természetesen azzal is használható, gondoljunk csak a hasonló kiképzésű ASG féle Schofield revolverre is, ahol a sima cső ellenére pont ilyen lövedéket ír elő gyártó, adapter kialakítása szintén azonos, bár javasolt minden esetben a használati utasítás szerinti intelmek maradéktalan betartása. Bár természetesen egy szoknyás lövedékkel nagyobb torkolati energiával számolhatunk, ami esetleg a húsz, megkockáztatom, a huszonöt méteres lövészetet is lehetővé teheti. A hüvelyekkel egyetlen komoly baj van, hogy nagyon könnyen elvesznek, azaz ha önfeledten lövöldözünk vele kint a kertben, képesek úgy elbújni, még egy apró fűcsomó alatt is, hogy sohasem találjuk meg. Nekem a puskához az eredetileg kapott adapterekből talán kettő, ha megvan, a többi nyomtalanul eltűnt, de szerencsére kapható hozzá külön, tízes kiszerelésben csomagolva. Továbbá kis bosszúságot jelent az is, hogy a szanaszét repülő adaptereket újratöltés előtt mindenképpen meg kell tisztítani a rákerülő szennyeződésektől, portól, mert annak elmulasztása hosszú távon az adogató szerkezet meghibásodását eredményezheti.

A cső és csőtár

A cső kettős, hiszen a külső hengeres spiáter csőben, egy vékony acél cső van, amely természetesen huzagolatlan. Ez a valódi cső, a csőszájtól mérve kissé beljebb kezdődik, előtte a huzagolás és a nagyobb kaliber illúzióját keltő rész található. A csőtár, vagy más néven elő ágytár akár az eredetin, párhuzamosan a cső alatt foglal helyett és tíz adapter hüvely befogadására képes. A hüvelyeket egyesével a tok jobb oldalán elhelyezett töltőnyíláson kell behelyezni, amelyek egy rugó ellenében a csőtárban sorakoznak egymás után, egytengelyű pozícióban. A tíz adapter hüvely behelyezése után, ha csőre töltjük a fegyvert, a tizenegyedik is behelyezhető a tárba, tehát maximálisan tíz plusz egy, tárkapacitással számolhatunk.

Biztosítás

Kópiánk, ahogy már megszokhattuk, kissé túl van biztosítva, amit az esztétika rovására írhatunk. Közvetlen a kakas mögött helyezkedik el egy csúszkás biztosító kapcsoló, amely a megszokott „S” (safe) bebiztosított és „F” (fire) kibiztosított állással rendelkezik. Bebiztosítva ez a csuszka a kakas mozgását lehetetleníti el egy acéllemezzel, amelyet egyszerűen alátol, így nem lehet azt megfeszíteni. Természetesen ekkor a kengyelkulcs sem nyitható. Továbbá a fegyver rendelkezik kengyelkulcs biztosítóval is, tehát csak akkor süthető el, ha a kengyelt nekinyomjuk teljesen a markolatnak. Ezeken felül a puska még rendelkezik passzív kakasbiztosítással is.

Irányzék, pontosság és energia

A puska fix első és állítható hátsó irányzékkal rendelkezik. Tíz méteren akár még lyukba lyukat is lőhetünk, tehát a sima cső ellenére rendkívül pontos. A hátsó, állítható irányzék skálaosztása természetesen nem használható ki teljes mértékig. Csak a két első, legalacsonyabb magassági fokozatban tudjuk azt eredményesen használni 10, maximálisan 25 méter távolságig.

A fegyver torkolati energiája a használati leírásban úgy szerepel, hogy kevesebb, mint 7,5 J, ami természetesen megfelel az igazságnak, de a valóság az, hogy ezen érték 2,5 – 3 J között mozog. A fegyver sütése rendkívül jó, legalábbis egy „laikus”, hobbilövész megítélése szerint.

Csavarok és feliratok

Az esztétikát rontó, fehér lézergravírozott feliratokat sajnos most sem úsztuk meg, de igazából nem vészes a helyzet. A hátsó állítható irányzék alatt, baloldalon a „COWBOY RIFLE” felirat tündöklik, a bevizsgálást tanúsító bélyeggel, míg a jobb oldalon a kaliber jelzés és a sorozatszám látható.

A csavarok tekintetében pozitív a látvány, a látható helyeken az autentikusságnak megfelelő kivitelűeket használnak, egyedül a kengyelkulcs alatti részen, a tus alsó felfogatására szolgáló csavar csillagfejú, de az abszolút elhanyagolható, hiszen nem látható, takart helyen van. Egyébként a tokon lévő csavarok zöme csak imitáció. A szerkezetben meglepően sok acél stift található, a cső is ilyen módon van rögzítve hozzá. A puska tokjának bal oldalán, akárcsak a mintájául szolgáló eredeti darabon foglal helyet a nyeregkápa gyűrű, persze ennek sok jelentősége, gyakorlati haszna nincsen, bár fel lehet vele akasztani a falra, de valószínűleg aki megveszi, ilyet nem tesz vele.

A Walther sorozat korábbi darabjai

Ahogy a bevezetőben írtam, jó pár éve elérhetőek a Walther modellek, amely sorozatnak négy darabja van. Az első három teljesen azonos szerkezetileg. Van teljesen feketére, réz színűre felületkezelt és csillogó kivitelű is. A negyedik darab John Wayne legendás nagy kengyelkulcsos puskájának állít emléket, amely még a jóval rövidebb csőtárjáról ismerszik meg, ami valójában persze nem a valós tár.  Működésüket tekintve mindegyik azonos. 88 grammos CO₂ energiaforrással üzemelnek. Itt adapter hüvely nincs, a muníció szoknyás lövedék, csövük huzagolt kivitelű. A tus és az elő ágy fából készült. A tár egy nyolc töltényűrrel rendelkező apró spiáter forgódob, amelyet az alsókulcs mozgatásával lehet forgatni. Ez cserélhető, ha a töltőkaput megnyomjuk. Közvetlen a csőfar előtt lebillen a foglalata, oda helyezhető be, egy tengelyre illesztve. A tár ki és behelyezése egyszerű, újratöltése tehát gyors és praktikus. A legelső darab, amely egyszerű fekete felületkezeléssel rendelkezett, még kettő darab 12 grammos CO₂ patronnal üzemelt, a patronok egymás mellet voltak, nem pedig egytengelyű állapotban. Valamely ok miatt ezt megszüntették és átálltak 88 grammos kivitelre. Ez azt eredményezte, hogy a tus végén, egy nagyon vastag műanyag elem került, ami az esztétikát jelentősen lerontotta.

Érdemes?

Ez a kópia számomra maga a vadnyugat megtestesülése. Mindenkinek bátran ajánlom mert olyan élményt ad, amit elmondani, leírni nem is lehet, ki kell próbálni és csak akkor érezhetjük, azt a bizonyos mámorító érzést. Ahogy töltjük, nyitjuk és zárjuk a kengyelkulcsot, kiröppen az adapter, egyszerűen fantasztikus. Az ára is azt kell mondanom, hogy a többi más darabhoz viszonyítva nem eltúlzott, bár nem olcsó, de hát manapság mi az. Nem kell lőtérre menni vele, tagdíjat fizetni, sorba állni, esetleg mások idegesítő, cinikus véleményét hallgatni. Elég kimenni a kert végébe és csak élvezni a lövészetet.

Mi történt eddig

Néhány sorban összefoglalnám, az utóbbi néhány évben, a vadnyugati légfegyverek terén mis is történt. Az Umarex jóvoltából megjelentek, talán minden idők leghíresebb revolverének a légpisztoly kópiái. A Colt SAA modellek acélgolyós lövedékkel, huzagolatlan csővel, majd nem sokkal később már a huzagolt verziók is kaphatóak lettek. Közben a Walter Lever Action légpuska 4 verziója is megjelent. Az ASG által prezentált Schofield revolverek megérkezése sem sokat váratott magára, közben az Umarex a Coltok tekintetében a 7,5” csőhosszal is újabb modelleket dobott piacra. A Crosman sem akart lemaradni, így megjelentette a BB és Diaboló munícióval is használható Remington 1875, Outlaw kópiáját, pazar kivitelezésben. Az Umarex még rátett egy lapáttal s Colt revolvereit díszítve, változatlan belső szerkezet mellett, csinos köntösben, exkluzív kiadásban prezentálta, s el is érkeztünk, az utolsó kézzel fogható darabhoz a Cowboy Lever Action puskához.

Technikai adatok:

Gyártó:                 UMAREX
Jelleg:                  légpuska
Energiaforrás:      2 darab 12 g CO₂ patron
Kaliber:                4,5 mm (.177) acélgolyó (BB)
Tárkapacitás:       10 darab
Energia:               7,5 J maximum
Irányzékok:          fix első és állítható hátsó
Cső:                     sima, huzagolatlan
Anyaga:                cinköntvény, műanyag tus és elő ágy

Pozitívumok:

Nagyon élethű, autentikus
Töltési metódusa, akár az igazin
Precíz szerkezet

Negatívumok:

Műanyag tus és elő ágy
Adapter hüvelyek nagyon könnyen elveszhetnek
Nem olcsó

• Senkó Sándor 

The post Umarex Cowboy Lever Action légpuska appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

A legendás Schofiled revolver megszületéséig rögös út vezetett. Két zseniális szakember keze munkáját dicséri, úgymint Horace Smith és Daniel Baird Wesson. Történetük talán az 1850–es évekbeli vermonti közös találkozásuk után kezd érdekessé válni, hiszen innentől kezdték el dédelgetni, korszakalkotó új álmukat, az egybeszerelt fémhüvelyes lőszerrel működtethető ismétlő fegyver gondolatát. 1850–es évek elején közösen szabadalmaztattak egy fémhüvellyel még nem rendelkező, de már szerelt lőszernek mondható alsókulcsos, csőtáras ismétlő fegyvert, a Vulcanicot. A lövedéke kompakt kialakítással bírt, ugyanis belülről üreges volt, ahol a lőpor kapott helyett, majd a fenekét lezáró részben helyezték el a csappantyút, tehát különálló hüvellyel még nem rendelkezett. Természetesen ez lekorlátozta a lehetőségeket, így a fegyver sikert nem aratott.
Olyannyira nem volt népszerű, hogy 1854-ben kénytelenek voltak
cégüket eladni egy ingkészítőnek, aki valószínűleg már akkor látta a fegyverben rejlő lehetőséget, majd néhány évvel később bizony le is aratta a babérokat a Henry, majd a Winchester puskák átütő sikerével, hiszen a Vulcanic adta ezek szerkezetének alapkonstrukcióját.

Történetük 1857-ben újabb közösen szabadalmaztatott revolvert eredményezett, amelyet már a Springfieldben alapított vállalkozásuk keretein belül mutattak be. Egy évvel korábban, 1856-ban megszerezték a teljesen átfúrt revolverdob szabadalmát egy korábban a Coltnál dolgozó, Rollin White nevű konstruktőrtől, aki azt 1855-ben jegyezte be. Természetesen üzleti megfontoltságból adta át, és minden eladott revolver után jutalékot kapott. Az ekkor szabadalmaztatott revolver, már egybeszerelt peremgyújtású, fémhüvelyes lőszerrel üzemelt. Ezek voltak a Model 1 és Model 2 revolverek.

Természetesen ezen darabok még nem voltak tökéletesek, a cső nem lefelé, hanem
felfelé nyílt, illetve a dobot ki kellet venni a megtöltéshez, így újragondolták és tovább fejlesztették a konstrukciót. Így született meg a Smith & Wesson Model 3 . 44 kaliberben, amit kifejezetten a hadsereg számára terveztek. A csöve lefelé nyílt,
rendelkezett hüvely kivető ejektorral. A revolver annyira sikeres lett, hogy 1870-ben ez lett az amerikai hadsereg első rendszeresített szerelt lőszeres revolvere.

Nem sokkal ezután egy lovassági tiszt, bizonyos George W. Schofield zseniális ötlettel állt elő, amelyet benyújtott a cégnek, akik azt el is fogadták, ennek az eredménye képpen készült el a Smit&Wesson Schofield modell.
A Model 3 esetében a cső lenyitásánál szerepet játszó retesz oldásához a lövész mindkét kezére szükség volt. Schofield egyszerűsítette a szerkezetet, ötlete
alapján, a tokon elhelyezett kampós kialakítású, rugó ellenében előfeszített reteszt
használtak, így az egy kézzel is könnyen oldható és zárható volt. Ez lóháton ülve nagyban megkönnyítette használójának a revolver ürítését és újratöltését.
Ezen kívül a .44-es kalibert felváltotta a .45 Schofield így már egy könnyen kezelhető, katonai célokra is megfelelő oldalfegyvert eredményezett a módosítás, amely a határvidéken bizonyította létjogosultságát.

A légpisztoly replikánk meglehetősen jól néz ki, antikolt hatású felületkezeléssel bír, sötét szürkés színben pompázik, az éleknél pedig koptatott. A markolathéjak, amelyek természetesen műanyagból készültek fa hatásúak, és kifejezetten élethűek
 
Technikailag is kiváló, George W. Schofield által tervezett nyitási rendszer valóban
nagyszerű és praktikus, a retesz a tokon kapott helyett, oldása egy kézzel is könnyen megy. Ekkor a cső lenyílik, az automatikus hüvelykivető ejektor működésbe lép és kiemeli a lőszer imitációkat a dobból. Ha a csövet teljesen lenyitjuk, az eredetinek megfelelően visszaugrik a helyére.

A pisztolyhoz hat darab, réz színűre felület kezelt adapter hüvely jár, amelyeknek a fenekébe egy gumi gyűrűbe helyezhetők bele a 4,5 mm diaboló lövedékek. A gumigyűrűknek kettős szerepe van, a lövedékek rögzítése, illetve a
tömítés.
A pisztoly pneumatikus rendszere teljesen hasonló az Umarex féle Colt SAA revolverekkel, tehát itt is rendelkezik a kópia passzív kakasbiztosítással. Egyszeres
működésű, a kakasrúgó nem túl erős, ami engem egy kicsit zavart, olyan érzetet kelt, mintha a kisfiam játékrevolverét húznám fel, sütése meglehetősen kellemes.

Közvetlen a kakas mögött, amelynek két állása van, kapott helyett egy biztosító kapcsoló, ami nyilván nem hiányzik az autentikussághoz de ha egy XIX. századi western revolvert manapság légpisztoly köntösben prezentálnak, sajnos számolnunk kell ezekkel a technikai megoldásokkal, feliratokkal és nem maradhatnak el itt-ott a csillag fejű csavarocskák sem sajnos.

A revolver a markolat héjakat leszámítva, teljesen fém építésű, cink
öntvény. A bal oldali markolat panelt alulról lepattinthatjuk, alatta kap helyett a 12
grammos CO2 patronunk, amelyet alulról egy csavar meghúzásával tudunk aktiválni a már megszokott módon. Itt is a markolat panelnél találjuk a csavar meghúzásához használható 5 mm-es imbusz kulcsot.

A hüvelyek töltését végezhetjük kivett állapotban, de talán praktikusabb, ha bent a dobban tesszük bele a lövedékeket, ki hogy szereti. A cső becsukásához nem kell a tokon elhelyezett reteszt hátrahúzni, automatikusan bekattan a helyére. A dob furatai elölről kúposak melynek célja az, hogy a betétcső vége, ami szintén kúpos, egy rugó ellenében beleüljön megfeszített állapotban a dobba, így szigeteli a rendszert. A csőtorkolat esetében a valódi cső csak néhány milliméterrel beljebb kezdődik, huzagolási imitáció itt nincs. Ami még kicsit zavaró,
hogy a kakas nyugalmi helyzetben olyan 3 millimétert eláll a toktól.

Tárazás után jöhet a lövészet. A szerkezet olajozottan, könnyen működik, az ember már csak azt veszi észre, hogy üresen pufogtat. Az irányzékok fixek, akár az eredetin, tehát itt nem tudunk állítani, ha nem oda hord a revolver, ahová szeretnénk. A 10 méteres próbalövéseim egész jónak mondhatóak, a céltábla középére rendeztem az irányzékokat a revolver kissé alá és balra hord, de ez szerintem igazán jónak mondható.

Itt kell megjegyeznem, hogy a cső nem huzagolt, hanem sima, ennek ellenére meglehetősen pontosnak mondható, pláne, hogy akik megveszik ezen pisztolyt, nagy valószínűséggel nem lőlapra, hanem egyéb izgalmasabb célokra lövöldöznek.

A töltés nagyon gyorsan megy, amelyet bent a dobban végzek el, könnyen, hiszen a cső lenyitásával ez nagyon praktikus, ellenben egy Umarex féle Colt SAA revolveren, ahol a töltőkapu szabta kis hely, a dob pozicionálás némi ügyességet igényel.
Egy patronnal maximum 12 tár, tehát 72 lövés adható le 25-30 °C – os hőmérsékleten. A maradék gáz itt is elengedhető, ha az elsütő billentyű elhúzása közben, a kakast a toknak nyomjuk, de érdekes az, hogy a
művelet csak alacsony gáznyomás mellet végezhető el, teli patron esetében nem. 

Összevetve egy nagyon jó kis „plinker” fegyver a Schofield mely népszerű lehet a régi korok fegyverei szerelmeseinek.

Technikai adatok:
Gyártó: ASG – Action Sport Games, Dánia
Jelleg: légpisztoly
Sütési mód: SA
Energiaforrás: 12 g CO 2 patron
Kaliber: 4,5 mm (.177)
Tárkapacitás: 6 darab
Energia: 4 J maximum
Irányzékok: fix első és hátsó
Üres tömeg: 1.035 g
Teljes hossza: 320 mm
Csőhossz: 150 mm
Anyaga: cinköntvény, műanyag markolat héjak

Pozitívumok:
Nagyon élethű külső
Jó hatásfok
Csendes üzem
Könnyen újratölthető

Negatívumok:
Meglehetősen drága
Ronda lézergravírozott feliratok
Sima cső

(Senkó Sándor)

The post ASG Schofield légpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Samuel Colt feltaláló, üzletember és fegyvergyáros 1814. július 19-én született Hartfordban, Connecticut államban, az Egyesült Államokban.

Megalapította a Colt’s Patent Fire-Arms Manufacturing Companyt (ma Colt’s Manufacturing Company ), és a revolver tömeggyártását kereskedelmi szempontból életképessé tette.

Találmányai közt szerepelt még a víz alatti távírókábel és víz alatt használható robbanószerkezet.
Tizenhat évesen hajósinasként dolgozott egy India és Anglia között közlekedő hajón. A hosszú út alatt fából kifaragta az általa megálmodott revolver fő alkatrészeit.

A forgótáras pisztoly szerkezetének ihlete a hajókormány, mások szerint a csörlő dobmechanikája megfigyelésének köszönhető. Colt úgy gondolta,
hogy egy hasonlóan működő fegyverrel egymás után több lövést lehet leadni, mégpedig egy kézzel működtetve.

Elgondolását partra szállása után egy puskaművessel acélból el is készíttette. Az első próbálkozás kudarcot vallott, a próbalövés letörte fegyvere csövét. Ezután csak 1832-ben látta elérkezettnek az időt az addigra már áttervezett, második revolver prototípus elkészíttetésére, ezért szövetkezett Anson Chase puskaművessel.

1835-ben Angliában és Franciaországban szabadalmaztatta a fegyver harmadik prototípusát, viszont hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban csak 1836-ban
fogadták el szabadalmát. Megfelelő tőkéstársak bevonásával Samuel Colt nekiláthatott fegyverkészítő üzemének felszereléséhez.

Patersonban megkezdődött az ötlövetű, elöltöltő, csappantyús forgópisztolyok gyártása. A piaci sikerek azonban még várattak magukra.

A többcsövű „pepperbox kötegelt csövű forgópisztolyokat nehéz volt kiszorítani a piacról. Az áttörést az 1846-ban az Egyesült Államok és Mexikó között kirobbant háború hozta meg. Az 1836-ban kifejlesztett forgópisztollyal felszerelt texasi lovasok rendkívül hatékonyan tudtak harcolni. Katonaküldöttség ment Washingtonba, hogy minél több ilyen fegyver kerüljön az amerikai csapatokhoz. A kormány felvette a kapcsolatot Colttal, aki a Texas Paterson modell tökéletesített változatából ezer darab revolvert szállított a hadseregnek.

Az 1851-re már világhírnevet szerzett colt forgópisztolyok használata egyszerű volt. Egy kézzel lehetett működtetni: a lövész a tenyerével átfogta a fegyver markolatát, hüvelykujjával hátrafeszítette a kakast, eközben a henger egyötöd (egyhatod) fordulattal a soron következő lőszerkamrát a cső hátsó nyílásához
állította. A hengert abban a pillanatban egy alkatrész rögzítette. Majd az elsütő billentyű meghúzásakor a kakas kioldott, ráütött a csappantyúra, ezáltal megtörtént a lövés. Ezt a műveletsort ötször (hatszor) lehetett megismételni újratöltés nélkül. A tűzgyorsaság a lövész kézügyességétől és a fogások
begyakoroltságától függött.

Az elöltöltő, csappantyús Colt revolvereket többféle űrmérettel és csőhosszal gyártották egészen 1873-ig. Samuel Colt a fegyverek gépi szabványok szerinti előállításának úttörője, a fegyverek tömeggyártásának és a tömeges marketing megalapozója.

Fegyvergyárának felfutása egyben azt is magával hozta, hogy Amerika meghódítása után Európai és Ázsiai kapcsolatok kiépítése következett. A Colt Fegyvergyár az orosz cároknak, az Oszmán birodalom szultánjának és a kortárs európai uralkodóknak is készített különlegesen szép, díszesen vésett
fegyvereket. Az arany berakásos, vésett revolverek ott díszelegtek I. Miklós és II. Sándor orosz cár, VII. Frigyes dán és XV. Károly svéd király vitrinjeiben. Kossuth Lajost is megajándékozta egy 1851 Navy és egy 1849 Pocket revolverrel, ezek a fegyverek jelenleg a budapesti Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva.

Samuel Colt fegyvereit számtalan európai országban másolták, még Japánban is készültek kópiák. Colt kitűnő menedzser volt, 1861-re az egész világot behálózó értékesítési hálózatát is kiépítette.
Az amerikai polgárháború idején az északiak oldalára állt, Grant tábornok hadseregének egyik legnagyobb szállítója lett. Tiszteletbeli ezredesi rangot is kapott. A polgárháború második évében, 1862. január 10-én azonban Samuel Colt váratlanul szívrohamban meghalt. Ekkor negyvenhét éves volt. Több
millió dolláros vagyont hagyott családjára, és azt a céget, amely ma is a világ egyik legnépszerűbb fegyvergyártója.

The post Samuel Colt élete appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

ELFELEDETT TÖRTÉNELMI KÓPIA
PIETTA REMINGTON NEW MODEL ARMY RIASZTÓ REVOLVER

Hideg téli délután, az egykoron szebb napokat is látott bányászvárosban, az utcák
üresek, az éjszaka lehullott kevés havat a szél hordja. A főutca közepén egy hosszú
viharkabátos alak áll, némán, csendben, a törvény őre, békebíró, de vajon melyik oldalon
áll, a szegény boldogulni akaró bányászok, vagy a város korrupt vezetője mellet? Az Ő
oldala az, amelyik többet fizet. A távolban az utcán heverő kalapot bámulja, miért van az
ott? Ekkor hirtelen az egyik fészerből egy ló vágtat ki lovas nélkül, maga után egy kötélen
húzva egy embert, vajon ki lehet az, a békebíró továbbra is némán áll és tétován nézi,
ahogy egyik bérencét holtan húzza a pej és elviharzik közvetlen mellette. A város
különböző pontjain további öt embere fekszik, Ők már nem szolgálják a pénz törvényét,
mivel minden emberben van egy-egy golyó. Lassú léptek, halk sarkantyú csilingelés töri
meg a csendet, egy magas, szikár, fakó idegen lépked a földön heverő kalaphoz, kezében
konverziós Remington New Model revolverével, lassan lehajol, felveszi a kalapot,
amelyről pisztolyával veri le a havat, majd felteszi a fejére és a békebíró felé fordul, aki
dermedten nézi Őt…

Az idegen, kezében a revolverrel lassan elindul feléje, a békebíró
félrehúzza kabátját és megmarkolja a pisztolyát, de tudja, most még túl nagy a távolság,
hogy lövést adjon le. Az idegen felemeli revolverét, lehajtja a töltőkart, kihúzza a
dobtengelyt, kiveszi a forgódobot és cseréli azt, komótosan, majd a megtöltött pisztolyt
visszahelyezi övébe és lassan a törvény embere közvetlen közelébe ér, aki még mindig
dermedten bámulja a férfit. Mikor már csak 2 m a távolság, az idegen felemeli fejét, a
békebíró felismeri Őt, és azt mondja ijedten: TE és előrántaná Coltját, de a fakó alak
kezében hatszor dördül el a revolver, mire a békebíró térdre rogyva újra felnéz rá és
nyögve suttogja, te vagy az. Ekkor az idegen az övébe tűzött zsebrevolverével zárja le, a
valamikori múltban ért sérelmét a békebíróval szemben és a szeme közé repít egy golyót,
aki holtan esik össze előtte.

-Fakó lovas-

Történelmi visszatekintés

Az 1816-ban Eliphalet Remington (1793-1861) által alapított Remington Arms Company LLC
elsősorban kiváló puskáival szerzett hírnevet, minőség és megbízhatóság jellemezte
termékeiket, a revolverek piacára – amelynek uralkodója ekkoriban Colt volt – csak az 1856-ban
kapcsolódtak be, ekkor még kezdeti nehézségeik voltak, főként azért, mert nem tudtak
megfelelően megbízható dobléptető – rekesztő rendszert kifejleszteni, amelynek gyártása
gazdaságos lehetett volna, hiszen a Colt féle rendszert nem használhatták, mivel kötötték a
szabadalmi jogok. Hosszú, rögös út vezetett a New Model revolverek megjelenéséig, amelynek
gyártása 1861-ben kezdődött meg.
A New Model revolverek elsőként az amerikai polgárháborúban vizsgáztak, főként az északi
katonák körében, de a déli katonáknak is nagy örömére szolgált, ha zsákmányolhattak egyet.
Erős, zárt kerete, megbízhatósága, pontossága, hamar kivívta a katonák tiszteletét, nem
véletlen, hogy a szerelt lőszer megjelenését követően, a konverziós változatok is nagy
népszerűségnek örvendtek, amelyeket a háború után még hosszú-hosszú ideig használtak és
nem valószínű, hogy lecserélték őket. A már kiforrót New Model revolverek egyik nagy
hibájának rótták fel a viszonylag kicsire sikeredett sátorvasat, tehát kesztyűben nehezen fért el
a lövész ujja. De nagyon praktikus volt a könnyen cserélhető dob, ámbár sokan vitatják annak
tényét, hogy a megtöltött és felcsappantyúzott dobok cseréje gyakori volt, mivel ennek
megvoltak a maga veszélyei, de úgy gondolom háborús helyzetben mindennél fontosabb volt
az, hogy a katona folyamatosan tudjon tüzelni, illetve az újratöltés mennél gyorsabb legyen,
persze nem mindenki rendelkezhetett tartalék dobbal sem. Kissé a konverziós revolverek
történelmi háttere mintha a múltba veszett volna, persze néhány replikagyártó ma is gyárt
ehhez hasonló éles lőfegyvereket, a gyűjtők és lövészek nagy örömére, őrizve a korszak ezen,
különleges szegmensének szellemét.

Mit rejt az Aranyásó?

Papírdobozba, polisztirol ládikába, azon belül pedig olajozott fóliába csomagolták a revolvert, a
szokott módon, amelyet nagy izgalom közepette bontottam fel. Pazar látvány fogadott,
acéltokos, sárgaréz sátorvassal ellátott gyönyörű revolvert tarthattam a kezemben.
Vonalvezetése, külleme, a dobot leszámítva teljesen azonos a gyártó elöltöltős modelljével. A
darab hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát, a töltőkar megmaradt, ejektor
rúddal még nem szerelték fel, töltőkapuja van, „ajtó nélkül”, dobja már nem lő kúpos, hanem
teljesen átfúrt, riasztó patron befogadására alkalmatos kivitelű. A csövön az alábbi felíratok
olvashatóak: WESTERN REMINGTON NEW ARMY CAL 9. mm KNALL, illetve: F.LLI PIETTA –
MADE IN ITALY. A dobon és a tokon pedig a megfelelőséget igazoló beütéseket láthatjuk, a két
félből álló markolat héj pedig diófából készült. Bátran állíthatom, hogy igazi ékszerről van szó.

A szerkezet titkai

Egy egyszeres működésű, kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű,
hatlövetű revolverrel van dolgunk. Gázpatronnal nem használható, mivel az égéstermék a 3 mm
nagyságú dobhézagon távozik, mivel a csöve teljesen zárt. A töltőkar, amely mint emlék maradt
az elöltöltős modell öröksége gyanánt, illetve megakadályozná a dobtengely kicsúszását,
persze ha az kihúzható lenne, mert sajnos legnagyobb bánatomra nem az. A dobtengelyt a
töltőkar lehajtása után nem lehet kihúzni, mivel egy ~ 60 HRC keménységűre edzett acél csap
rögzíti szorosan a keretben, amelyet csak akkor láthatunk, ha már a kart leszereltük. Azért ez
nagyon bosszantó, a gyártó a maximális biztonság érdekében választotta ezt a megoldást, ami
meglehetősen illúzió romboló, hiszen milyen New Model az, aminek a dobját nem lehet
kiemelni, ennek ez a varásza, de hát nem tudunk mit tenni, ezt megint csak le kell nyelni. A
töltőkar egyéb meglepetést is tartogat, mégpedig a vége nem megy be a dobkamra furataiba,
hiszen átmérője 11 mm, a kamra torkolaté pedig 9,45 mm, ezt sem igazán értem, hogy miért
van így. Maga az acél tok teljesen azonos az elöltöltős testvérrel, leszámítva a csövet és a
tűzfalának ütőszeggel ellátott részét. A csövet alulról 92 mm hosszon, 3 mm szélességben
felnyitották, tehát egy hornyot martak, majd egy betétcsövet helyeztek bele, amelyet szintén
nagy keménységűre edzett, 3 darab 5 mm átmérőjű acél csappal rögzítettek. A csőtorkolattól
számítva 26 mm mélységben már láthatjuk a teljesen lezárt és pirosra festett, kissé
illúzióromboló biztonsági megoldást.

A dob kamra furatai is el vannak forgatva, illetve a paláston
újabb acélcsapok biztosítják a felfúrás elleni védelmet. A belső szerkezeti elemek, az elsütő
billentyű, a dobléptető, a dobrekesztő, a rugók teljesen azonosak az elöltöltős modellben
használatosakkal, kivétel a kakas, ahol az ütőfelület kialakításában láthatunk bizonyos eltérést.
A patronok elsütésére szolgáló ütőszeg nem a kakason kapott helyett ellentétben a gyártó
hasonló kivitelű Colt revolvereivel, hanem a keretben foglal helyett rugós biztosítással. A
revolveren töltőkapus kialakítás van, de természetesen itt is hiányzik maga a kapu, ami a korai
konverziós revolverek kialakítását, emlékét idézi. A kakas fél állásba való helyezése után, a dob
szabadon forog, ekkor egyesével helyezhetjük be a patronokat a dobba, természetesen ebben
az esetben a revolver nem elsüthető. A kakasrugó karakterisztikája, akárcsak az eredetin,
állítható egy kis csavarral, amelynek ki-be hajtásával végezhetjük a számunkra megfelelő
feszesség, karakterisztika beállítását.

Első lövések, megszólal a hatlövetű

Egy borús vasárnapi délután próbáltam ki elsőként új szerzeményemet, nem törődve a
szemerkélő esővel. Amin elsőre elcsodálkoztam, hogy a dob mintha kissé szorosabb lenne,
mint az elöltős modellnél, ezt elsőként nem tudtam mire vélni, de később rájöttem, hogy a
gyártó valószínűleg így próbálta csökkenteni a dob és tengelye közé bejutható égéstermékek
okozta szennyeződések mennyiségét. Miután szépen megtöltöttem a dobot, az első hat lövést,
komótosan lassan adtam le, a képzeletbeli békebíró hat emberére, könnyen, semmi elakadás
nélkül, kellemesen füstöltem el a hat patront. A használt riasztó töltények a Fiocchi féle
patronok voltak, amelyek nem túl hangosak, meglehetősen nagy füstjük van és megbízhatóak,

csappantyú kiszakadást még nem tapasztaltam náluk, ami esetünkben életbevágóan fontos,
hiszen a dob nem kivehető, tehát csak kipróbált munícióval álljunk neki pufogtatni. Újabb
sarkalatos pont következett, az előtt patronok kivétele, mivel a revolverre nem szereltek hüvely
kivető ejektort, ami szintén a korai konverziós darabok jellemzője. Meglepetésemre a hüvelyek
maguktól kiestek, talán ha egyet kellett egy hosszabb szeggel megpiszkálnom. A dob szépen
forgott, nem tapasztaltam a hat lövés után, a szennyeződésekből adódó problémát, újra
megtöltöttem a pisztolyt, és az elsütő billentyű elhúzásával, a kakasra mért csapásokkal előttem
mind a hat töltényt, egy újabb képzeletbeli gonosztevőre, a békebíróra. Gyönyörűen, finoman
működött, még nagy izgalmamban többet is akartam tüzelni, mint hat. Ezt követően még jó
néhány tárat ellőttem, és a legnagyobb meglepetésemre a dob ugyan olyan szépen forog,
mintha nem is használtam volna, tehát a konstrukciós megoldása sokkal jobb, mint a hasonló
kivitelű Colt revolverek esetében hiszen, nem annyira érzékenyek a szennyeződésekre. Tehát
összességében, egy jól megkonstruált, megbízhatóan működő szerkezetről van szó, öröm volt
vele pufogtatni.

Láncgyújtás riasztó revolvernél?

Az elöltöltős revolverek egyik valós veszélye a láncgyújtás, tehát amikor az egymás melletti
dobkamra töltetek egyszerre sülnek el a dobhézagon kicsapó szikrák és láng miatt, amelyek
begyújtják a szomszédos kamrákat, természetesen manapság szerencsére ez szinte lehetetlen,
ha betartják a megfelelő szabályokat és a kamratorkolatokat megfelelően lezárják jó minőségű
revolver kencével. Na de a láncgyújtás hogyan fordulhat elő riasztórevolvereknél, ez csak a
riasztó patron lezárástól függ. Tehát ha a feketelőporos töltetűeknél jellemzően használt
viasszal lezárt patronok esetében előfordulhat, hogy a dobhézagon kicsapó szikra ezt
leolvasztja és begyújtja a töltetett, ami már megesett velem a Colt Reb Nord Navy esetében, de
ez szerencsére nem okoz akkora problémát, mintha elöltöltősnél történt volna meg a dolog,
abba jobb nem is belegondolni.

A revolver karbantartása

Mivel sajnos a dobot nem tudjuk kivenni, viszonylag nehéz dolgunk van a tisztítással, hiszen
az égéstermék a dobhézagon távozik, így jelentős szennyezőanyag kerülhet a forgódob és
annak tengelye közé, pont a legproblémásabb helyre. Mivel feketelőporos töltettel nem igazán
ésszerű, ennek ellenére mégis csábító a lövészet, hiszen annak füstje, a kicsapó lángcsóva és
illata adja meg a hatlövetű hangja mellett az érzelmi varázslatot, az így odakerült szennyező
anyagot azonban el kell távolítanunk. Ennek legjobb módja, ha teljesen szétszedjük a revolvert,
így a szerkezet belső elemeinek tisztítása nem lehet gond. A tok és a dob, a megbonthatatlan
szerkezeti egység okoz csak fejtörést, megoldhatjuk a dolgot, az elöltöltős lövészeknél használt
gőzpingvinnel, forró szappanos vizes mosással, azonnali gyors szárítással és olajozással, de
talán egyszerűbb, ha a megfelelő oldószeres áztatás után sűrített levegővel kifújatjuk, majd
újbóli alapos olajozással próbálkozunk, amit javaslok egymás után többször elvégezni. Sajnos
mindig marad a dob és tengelye között szennyező égéstermék, de ügyes és gondos áztatással
a jelentős része eltávolítható, itt többet nem tudunk tenni. Aki veszi a bátorságot és
feketelőporos töltetű riasztópatronnal szólaltatja meg a hatlövetűt, mindenképpen tisztában kell
lennie azzal a ténnyel, hogy eme lőpornak az égésterméke önmagában nem, de ha nedvesség
éri rendkívül savas kémhatású elegyet alkotva nagyon korróziv, ide kell érteni a levegő
páratartalmát is. Mivel mindenképpen marad a dobtengelyen égéstermék, ennek a használatát
bizony nagyon meg kell gondolni a revolver eme problémás részének korrózió védelmi
szempontjából, tehát inkább ne füstöljünk feketelőporral, azzal inkább a lőtéren az elöltöltős
fivérrel tegyük. A fa markolat héjakat időnként lenolajjal ajánlatos kezelni, szép fényt és
kellemes illatot kölcsönözve nekik.

Konklúzió

Eme revolver kizárólag gyűjtőknek, a XIX. század történelemi korszakának szerelmeseinek
készült, mindenképpen kár a dobozában tárolni, egy ilyen darabnak a lakás valami előkelő
helyén kell díszelegnie, hogy bármikor megcsodálhassuk. Néha napján elengedhetetlen az is,
hogy megszólaljon, persze csak az alkalmas helyen. Én szilveszter napján mindig sokat
durrogatok, más rakétákat lövöldöz, tűzijátékozik, Én a riasztó revolvereimmel ünneplek,
kergetem el az ártó szellemeket és köszöntöm az újévet, de természetesen az év többi napján
is szakítok rá időt, a megfelelő helyen, hogy füstöljenek, mert ez kell. Sokan feltették a kérdést,
miért nem elöltöltős modellt vettél, hiszen ugyan annyiba kerül, igazuk van, ámbár mégsem
tudok rá racionális választ adni, ez szerelem, amely gyermekkoromban szövődött és tart a mai
napig is. Gondoljuk csak fiatalkori western filmjeinkre, a Jó a Rossz és Csúf, A fakó lovas, olyan
élményt adtak, ami nem múlik, akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy kezembe tarthatok
egyszer egy ilyen revolvert, erre most a magamévá tudhatok egyet. Ezen darabok tehát csak a
hozzám hasonló modernkori mondvacsinált, sok romantikus érzelemmel töltött cowboyoknak
való, akik talán soha nem nőnek fel, de nem is kell…

Senkó Sándor

2017. szeptember 11.

Az alábbi linken megtekinthető a fegyverről készült hangulatos kisfilm:

https://www.youtube.com/watch?v=Xqo_thBIYp4

Technikai adatok:

Gyártó: F.LLI PIETTA Olaszország

Jelleg: riasztó revolver

Sütési mód: SA

Kaliber: 9 mm Knall

Anyaga: fa markolat, réz sátorvas, teljes acél szerkezet

Tárkapacitás: 6 db

Pozitívumok:
Western hangulat
Megbízható szerkezet
Elnyűhetetlen

Negatívumok:
Nagyon drága
A gáz a dobhézagon távozik
A forgódob nem kivehető
Nehézkes tisztítás

The post Pietta Remington New Model Army Riasztó Revolver appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Annyi bizonyos, akkor ott a hajón, a fadarabot farigcsáló, fiatal fiú, olyan páratlan eszköz prototípusát készítette el, amelyre túlzás nélkül mondhatjuk, hogy megváltoztatta a történelmet. Persze, rengeteg Istennek nem tetsző dolgot hajtottak vele végre, hiszen az amerikai polgárháború, amelyet a kontinens legnagyobb fegyveres konfliktusaként tartanak számon, rengeteg áldozatot szedett, amelyből Colt revolverei is kivették a részüket és utána is sok becstelen tett írható a rovásukra, de mi nem ezt látjuk bennük. A történelmet és azok fegyvereit tisztelő és szerető ember máshonnan, más szemszögből közelíti meg a témakört. Egy olyan világba csöppenhetünk bele – XIX. század Észak-Amerikája – amelynek romantikája magával ragadja az ember képzeletét, a végtelen préri, a magányos, oldalán a hatlövetűvel lovagoló cowboy, indiánok, bölények és még sorolhatnám a végtelenségig ezen elemeket, amelynek erősségét csak fokozzák az időszakot feldolgozó színvonalas regények és filmek végtelen számai.

Ezt a romantikát csak még jobban tetézi, hogy manapság, megvásárolhatjuk ezen revolverek replikáit, a szerelt lőszeresek kivételével engedély nélkül, és általuk még jobban felidézhetjük eme legendás kor szellemét, persze itt csak a kellemes dolgokra gondolok. Hiszen a valóság, akkor és ott nem hiszem, hogy túl sok romantikát hordozott volna, banditák, indiánok, a természet erői, háborúk és korrupt spekulánsok a szegény boldogulni akaró hétköznapi ember életét olyan keménnyé tehették, amelyet még csak elképzelni sem tudunk. Tehát szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a mai világunkban, ezen fegyverek nem a boldogulás, az önvédelem eszközeiként jelennek meg, hanem a szabadidőnk eltöltését szolgáló, kellemes kikapcsolódást biztosító hobbi kellékeikként. Tehát mit is akarok mondani a kicsit hosszadalmasra sikerült bevezetőmmel? Ha valakinek van egy pisztolya, miért vesz meg még egyet, ami csaknem azonos a meglévővel? Nem másért, mint a Colt féle revolverek okozta ellenállhatatlan vonzerő által generált függőség enyhítésért, azt hiszem.

Csendes Békéltetők

Korábban, már megismerkedhettünk az Umarex által prezentált Colt SAA légpisztoly replikájával, amely meglehetősen jól követi legendás elődjének megjelenését, egy szó, mint száz napjaink talán legautentikusabb és leginkább használható Peacemaker kópiáját képviseli a légfegyverek palettáján. Az energiaforrása 12 grammos CO2 patron, amely a levehető markolatpanel alatt kapott helyet, lövedéke a 4,5 mm BB acélgolyó és természetesen hatlövetű.

Nagy örömömre már elérhető a huzagolt csővel rendelkező, „szoknyás” diaboló lövedékkel üzemelő darab is. Küllemét és belső szerkezetét tekintve – a huzagolt csövet leszámítva – mindenben megegyezik a korábbi darabbal, kapható antikolt, kékített és nikkel felületkezeléssel ellátott köntösben is. Mivel a BB acélgolyós revolveremmel, már több száz lövést leadtam, így bátran állíthatom, hogy elég strapabíró kezes jószággal ajándékozott meg a gyártó, így a huzagolt kivitel már nemcsak a megbízható szerkezet garanciáját adja, hanem a pontos lövések leadásának reményével is kecsegtet. Ennek tudatában felbátorodva szántam rá magam az új darab megvásárlására.

Az új darab

Nagy izgalom közepette óvatosan bontottam ki a papírdobozt, vettem elő a fényes nikkel felületű, fehér markolat héjakkal ellátott gyönyörű, .45-ös hatlövetű kópiát. Szemet gyönyörködtető pisztolyról van szó, elmondhatom, még talán maga George S. Patton tábornok is szívesen elfogadta volna, annak ellenére, hogy ez a .45-ös csak egy légpisztoly. Küllemét tekintve semmi különbség nincs a BB golyós kivitelhez képest, egyetlen dolgot kivéve, mégpedig a jobb oldalon feltüntetett kaliber jelzés, ahol a cal. 4,5 mm (.177) felirat olvasható, a szoknyás diaboló lövedék szimbólumával tarkítva.

Elsősorban azért esett a választásom a nikkel felületkezelésű darabra, mert itt annyira nem feltűnő a fehér lézer gravírozott felíratok nem túl autentikus látványa. Azok a fehér markolathéjak pedig igazán elegáns külsőt kölcsönöznek neki, sem elefántcsont, sem pedig gyöngyház, csak műanyag, de mégis a korabeli módos cowboy, vagy kártyások hangulatát idézi, akik nem fukarkodtak pár dollárral többet költeni egy csinosabb fogantyús hatlövetűre.

Pontosság

A revolver pontosságára nagyon kíváncsi voltam, így első kézhezvétel után a 10 méteres céllövészetet próbáltam ki. Mivel nem igazán mondhatóm magam túl jó lövésznek, jó néhány patront kiürítettem és lőlapot kilyuggattam, hogy megfelelő értékelés születhessen. 10 méteren a legjobb eredmények igazán meglepőek és kitűnőek voltak. Egy 200 Ft-os érmével a 6 lövés által ütött lyuk közül 5 szépen lefedhető, tehát olyan 28 mm átmérőn belül vannak. De valahogy jómagam unalmasnak találom a csak lőlapra történő lövöldözést, így hát inkább az otthoni western shooting hangulatát idéző plinker lövészetet részesítem előnyben és gyakorlom szívesen, ha időm engedi.

Átütő képesség

Manapság a videó megosztó portálokon számtalan kisfilm próbálja bemutatni, ezen és az ehhez hasonló pisztolyok kilőtt lövedékeinek sebességét, energiáját. Megvannak erre a speciális mérőműszerek, amik pontos értékeket adnak, különböző mértékegységekben kifejezve, de én egy kicsit másképp próbáltam megvizsgálni a kérdést. Vettem egy jó vaskos telefonkönyvet és mind a BB, mind pedig az új revolverrel, maximális patronnyomás mellett leadtam 6-6 lövést 1 m távolságból. A két revolver átütő képessége szinte azonos, még a 235. oldalon is átszakadt lapokat lehetett felfedezni. A lövedékek persze eddig azért nem jutottak el, azok a 95-105. oldalak környékén álltak meg a könyven. Azért ez nem semmi, annak ellenére, hogy maximum 3 J energia produkálására képes a használati utasításban rögzítettek szerint.

Western Shooting a kertben

A pisztoly pillanatok alatt üzembe helyezhető, a bal oldali markolat panel alatt aktiváljuk a 12 grammos CO2 patront, én mindig külön imbusz kulcsot használok, nem minta a markolat héjból kiálló darab nem bírná azt, de valahogy féltem annyira, hogy inkább kímélem.

A lőszer imitációk, amelyek szintén nikkel felület kezelésűek, azok fenekébe helyezhetőek bele szépen, a 4,5 mm szoknyás kialakítású lövedékek. Talán itt van az egyetlen felróható hátránya a BB golyós kivitelűhöz képest, mégpedig a töltés gyorsasága. Azaz nem kell minden egyes töltés esetében kivenni az adapter hüvelyeket, hanem bent a dobban, a nyitott töltőkapun keresztül is bele helyezhetőek. A BB golyós kivitelűnél ez a folyamat sokkal gyorsabb, hiszen teljesen mindegy az, hogy éppen hogyan fogjuk meg újainkkal az acél golyókat, de a szoknyás lövedékek esetében azt csak egyfajtaképpen lehet beletölteni, ott már oda kell figyelni, hogy hogyan vesszük ki azokat a dobozból és töltjük be, de persze ez sem túl veszélyes, hiszen gyakorlás teszi a mestert. Dobozokra, különböző célokra 5-10 méterről kiváló időtöltés egy kis lövöldözés, erről igazán többet nem is lehet írni, érezni kell a hangulatot, amelyet a kis filmemben próbáltam megidézni.

Konklúzió

Ez a pisztoly tekinthető a legendás .45 Peacemaker legjobb, legautentikusabb légpisztoly kópiájának manapság. Persze lehetne néhány hiányosságát említeni, mint a kakas nyugalmi helyzetben való elállását a toktól, de ennek is megvan a maga szerepe, miszerint, ha a gáznyomást alacsonynak érezzük, az elsütő billentyű elhúzásával, a kakas toknak nyomásával elengedhető a maradék gáz, tehát kényelmesen cserélhetünk patront, ami a legtöbb légpisztolyra nem jellemző. Vagy a lézergravírozott feliratok is elhagyhatóak lennének, de a tanúsítás éve, illetve a 7,5 J alatti besorolás jelzése szintén nem elhagyható, hiszen a törvényi előírásoknak meg kell felelni. Vagy a sátorvas előtti biztosító tolóka, ami talán felesleges, pláne azért, aki nem ismeri, és bebiztosított helyzetben van, erőlteti a kakast, pedig az meg sem mozdul. Nem utolsó sorban a teljesítménye is lehetne nagyobb, hiszen olyan 2-2,5 J energia leadására képes maximális patron nyomás mellett. De mindent összevetve, olyan 15-20 évvel ezelőtt gondoltuk volna, hogy egy ilyen remek pisztollyal lövöldözhetünk? Nem hiszem, örvendetes, hogy manapság ilyenekre szert tehetünk, méghozzá engedély nélkül.

Aztán épphogy az ember megveszi az aktuális slágernek hitt darabot, a gyártó megint előáll újabb variásokkal, fokozva az amúgy is erős varázslat által keltett nyughatatlan vágyakozást. A legendás .45-ös legújabb modelljei, a kurta csövű, első irányzék nélküli, valami cső kompenzátor imitációval ellátott, sima csövű darab, vagy a már huzagolt csővel bíró, lovassági, „cavalry” modell. Az előbbi ihletét, valószínűleg a Feláldozhatóak című film adta, ami azért megint nem igazán autentikus. Én nem szeretem, ha a régmúlt idők fegyvereit, modernkori tulajdonságokkal tarkítják, de ha valaki igen, ez nekik született.

Titkon remélem, hogy a gyártó a jövőben más ikonikus darabok kópiáit is megalkotja majd, mint az 1851 Navy, 1860 Army, vagy aminek a legjobban örülnék még, ha Remington féle New Model Army is a palettára kerülne, az autentikusság jegyében, ne adj Isten fa markolatokkal és acél mechanikával…

Itt találják a fegyverről készült videót!

– Senkó Sándor –

The post Umarex Colt SA Army „Diabolo” avagy Western Shooting légpisztoly módra appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

 Négy feketébe öltözött alak gyors, határozott léptekkel halad a poros sírkőváros utcáin, a megszokottnál több fegyverrel az oldalukon és a kezük ügyében. A város lakói aggodalommal tekintenek rájuk és hozzájuk hasonlóan, mintha valamit tudnának, inkább sietve próbálnak minél messzebb kerülni tőlük és biztonságos helyre behúzódni. Néhány utcagyerek követi Őket, mintha csak valami cirkuszi mutatvány látványát várva, nagyszerű mulatság részesei lehetnének. A négy alak közül kimagaslik a hosszú bajszot viselő, szikár, vészjósló tekintetű, és a két lépéssel előbbre járó elszánt ember. Igen, Ő vezeti a másik hármat, közvetlen mellette a kissé sánta, köhécselő, szúrós tekintetű, hosszú kabátja alatt egy dupla csövűt rejtő, nem túl barátságos alak halad. A másik kettő elegáns, hosszú fekete zakóban, és makulátlan külsővel, a korábbi kettő elszántságával követi Őket. Egyszer csak egy csillagot viselő alak próbálja Őket feltartóztatni, de végülis jobbnak látja, ha nem áll az útjukba. Mintha a zajos város teljesen elcsendesedne, amikor a négy alak megérkezik az O.K. Corral mögötti üres telekre, ahol öt cowboy ijedt tekintete fogadja Őket. Kisebb szóváltás következik, de már késő, megszólalnak a fegyverek…

Bevezetés

Abban az esetben, ha más tollából olvasnám Wyatt Berry Stapp Earp  történetét, kissé unalmasnak találnám, ha úgy kezdené, hogy született: Monmouth, 1848. március 19. és elhunyt  Los Angeles, 1929. január 13. Én egy kicsit más szemszögből próbálom megközelíteni a vadnyugat egyik legnagyobb legendájának a bemutatását, úgy ahogy én képzelem el Őt, a számomra elérhető dokumentumok és kicsit a saját fantáziám alapján.

Amikor először halottam a nevét, nem igazán fogott meg, hiszen akkor még elsősorban a spagetti westernek által prezentált vadnyugati illúzió mámorában voltam, ifjú kamasz fizimiskával. A villámgyors kezű magányos hős, aki akár hat emberrel is könnyedén elbánhat, majd mindenkivel leszámolva megkaparintja az aranyat, aztán komótosan ellovagol a naplementébe, valami csodálatos, fülbemászó zene kíséretében, ami valljuk be, nem valószínű, hogy valaha is megtörténhetett a valóságban. Aztán komolyabban elkezdett érdekelni, a kor, a történelme és haditechnikája. Ekkor sok olvasás után, nem is beszélve a Wyatt Earp személyét feldolgozó amerikai filmek megnézése után mély nyomott hagyott bennem eme nemes férfiú személye.

A fiatal Wyatt Earp

Gyermekkora azt hiszem a kornak megfelelő módon zajlott, módos családban nevelkedett. A polgárháború dúlt, idősebb testvérei, James és Morgan az Unió zászlaja alatt szolgáltak. A kis Wyatt többször is el akart szökni otthonról, hogy testvérei nyomdokaiba léphessen, de apja ezt mindig megakadályozta. Aztán a háború befejeztével fivérei épségben hazatértek, majd nem sokkal ezután ambiciózus apjuk új és gazdagabb élet reményében, nyugatra, Kaliforniába költöztette a családot, ahol újfent gazdálkodó életmódot folytattak.
A kis Wyatt közben ifjúvá érve, belecsöppent a nagybetűs vadnyugati életbe. Az akkori városok bizonyára hemzseghettek a gazemberektől, amitől apja mindig óvta Őt, de Ő minden bizonnyal forrófejű fiatal lehetett és hajthatta a kalandvágy.  Hajtott postakocsit és valami különös szenvedély vonzotta a szerencsejátékok iránt. Gondolom megannyi problémás, és kötekedő alakkal futhatott össze, már ifjúkorában és számtalan pofont kaphatott az élettől, ami megedzette Őt, és kemény férfivá nevelte. Képzeljük csak el, ha manapság mondjuk hétvégén, jóval naplemente után betérünk egy vidéki ívóba, mint idegen ahol mondjuk tucatnyi kissé italos alak mulatozik, főleg ha egy rosszabb környékről van szó, hát lehet hogy kellemetlen beszélgetés közepén találjuk magunkat, ne adj Isten akár még dulakodásra is sor kerülhet. Hát akkor mi lehetett, ott a nyugaton? Ott, ahol revolver az övön, kés a csizmaszárban, puska az asztalon, derringer az ingujjban, vagy mellényzsebben, folyik a pancsolt whisky, vágni lehet a füstöt, néhány lány jut megannyi marcona, kiéhezett férfiemberre… Na nem is folytatom, Rejtő Jenő egyik felejthetetlen idézete jut eszembe: „belépés díjtalan, kilépés bizonytalan”. Na igen, ilyen környezetben bizonyára nemegyszer megfordult, ami gondolom mély nyomott hagyhatott benne és belenevelte azt a mentalitást, hogy az ilyen problémás alakokat csak egyfajta képen lehet kezelni, először üss, aztán kérdezz. Továbbá mint bíró, boksz meccseket is vezetett fiatal fejjel, ahol bizonyára döntései, bírálatai nem minden esetben nyerték el némely személyek tetszését, főleg, ha nagyobb összegű tétekről volt szó.

Egy szó, mint száz, igazán izgalmas és eseménydús fiatalkora lehetett. Aztán apai unszolásra, vagy csak saját elszántságból jobb életet képzelt el magának, mint amit egy füstös bűnbarlang, vagy egy postakocsis állás adhat, így hát becsületes foglalkozást választott magának, a Missuribeli Lamar városában nagyapja mellett jogi tanulmányokat folytatott, közben, hogy tisztes megélhetése legyen rendőrnek állt. Itt kötött házasságot 1870. januárjában gyermekkori választottjával Urilla Sutherland-al. De a sors nem a boldog családi élet idilljét adta számára. Feleségét, az esküvőt követő néhány hónap múlva elvesztette, élete párját a tífusz ragadta el. Miután eltemette feleségét az önpusztítók és törvényen kívüliek útján indult el. Lopások, testi sértések, részeges kirohanások eredménye az lett, hogy börtönbe került, több alkalommal is. Onnét megszökött. Állítólag az apja lefizette a seriffet, hogy elmenekülhessen, mert akár kötéllel is jutalmazhatták volna léha életét.

A legendás városig vezető út

Miután felhagyott önpusztító életmódjával kalandos életet folytatott, bölényre vadászott a préri végtelen tengerén, mint akkoriban sokan mások. Az irhájukért és nyelvükért vadászott pompás állatok a XIX. század végére, majdnem teljesen el is tűntek. Ezen állomás azért tekinthető fontosnak életében, mert itt ismerkedett meg Ed és Bat ( Bartholomew) Masterson-al. Együtt dolgoztak, majd Wichytában bukkant fel újra, ahol James testvére kocsmát vezetett. Eleinte osztóként dolgozott, amikor egy véletlen folytán, állítólag ártalmatlanná tett egy magából kivetkező alakot, így a törvény embere lett. Neki való munka volt, híre is ment a keménykezű ifjú törvény őrzőjének. Testi adottságai megvoltak hozzá, magas, erős testfelépítésű volt az akkori átlagos emberekhez képest. Olyannyira már ekkor elismerést vívott ki magának a szakmában, hogy felkérésre Dodge Citybe ment, mivel az ottani sheriff nem tudott rendet tartani. Egyes mende – mondák szerint nagyon hamar eljárt a keze, jó verőlegény hírében állt, a coltját nemcsak lövésre, hanem ütésre is használta. Néhányan túlságosan is keménykezűnek tartották, amelynek okán a Dodge City rendőri állással fel is kellet hagynia egy darabig, ekkor korábbi barátai a Mastersonok vették át a helyét, majd a városban egy éjszaki lövöldözés során vesztette életét, miközben egy részeg cowboyt próbált meg lefegyverezni 1878. áprilisában. 

Wyatt Earp ekkor tájt ismerkedik meg és köt barátságot Doc Holliday-el, az egykori fogorvossal, aki szintén igazán rossz hírnek örvendett akkoriban. Egykor fogorvos volt, de természetesen nem a praxisából kereste a kenyerét, hanem a kártyaasztalnál ülve. Wyatt Earp Dodge Cityt elhagyva egy Dave Rudabaugh nevű gazfickót üldözve találkozik Doc Holliday-al, aki korábban az általa keresett személlyel kártyázott. Hogy miért is lettek barátok, jó kérdés… talán, mert egy fából faraghatták Őket, azt hiszem. Ekkoriban Wyatt egy prostituált nővel élt együtt, akit Mattie Blaylocknak hívtak. Szép lassan az egész család, Morgan és Virgil is csatlakozott hozzájuk, mind a törvény szolgálatában álltak, bizonyára meglehetősen jó módban élhettek, de az igazi gazdagságtól még messze voltak. Közben az 1870-es években az arizoniai Tombstone város környékén ezüstöt találtak, melynek híre gyorsan terjedt, természetesen Wyatt Earp figyelmét is felkeltette. Az egész család oda költözött, a vészjósló nevet viselő és mesés gazdagsággal kecsegtető városba.

Tombstone

A korábbi kis város hatalmas fellendülésnek indult az ezüstnek köszönhetően. Mivel Wyatt Earp sem akart élete végéig a törvény „szegény” embere maradni, egész családjával 1879-ben érkezett meg. Vele tartott két idősebb bátyja, James, Virgil és fiatalabb öccse Morgan is feleségestül. Feleségeik bizonyára nem szívlelték ezt a nyughatatlan életmódot, de hát nem sokat tehettek.

Mivel hírneve megelőzte Őt, itt is nemsokára a törvény embere lett, két testvérével, Virgillel és Morgannel egyetemben, de emelet, részesedésük volt bányákban és szállodai tulajdonokban is, de sosem érték el a kitűzött mérhetetlen gazdagság célját. Wyatt Earp, mint már korábban említettem, a szerencsejátékok iránt érzett szenvedélye okán, még a helyi kaszinóban is volt érdekeltsége. Egyes feljegyzések szerint a prostitúcióhoz is köze volt, ezt igazolja, hogy akkori élettársa foglalkozása is eme nem túl nagy becsben tartott, ámbár annál ősibb szakma volt.

Doc Holliday, a szintén egykor prostituált „nagy orrú” Kattel csatlakozott hozzájuk, akinek viselkedése és életmódja rányomta pecsétjét az Earpökre, mivel baráti viszonyt ápoltak vele. Élettársa magyar származású volt, Pesten született 1850 táján Horony Mária Katalin néven, aki később kivándorolt Amerikába. Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy még a nagy Geronimot is üldözte tombstone-i működése alatt, de nem tudta elfogni.

A lövöldözéshez vezető út

Talán ott kezdeném, hogy a lövöldözés első magját akkor vetették el, amikor egy postakocsit ki akartak rabolni, amelyen 26000 dollár készpénz volt. Három, akkoriban közismert gazfickó tette, a kocsist és egy utast megöltek, de a pénzt nem tudták elrabolni. Wyatt Earp, egy Joseph Isaac „Ike” Clanton nevű cowboyt keresett fel, ha elvezeti Őt a gyilkosokhoz, az értük járó 3000 dollár fejpénzt átadja neki, mivel számára csak a dicsőség, az elismerés fontos, mivel megyei seriff akar lenni.

Közben a három elkövetőt valaki más meggyilkolta, és kitudódott, hogy Ike Clanton az Earpök spiclije, ez soha nem múló ellentétet generált közöttük. A bajt tovább tetézte, hogy a szintén ambiciózus Johnny Behan, megkérte Wyatt Earpöt, hogy ne induljon a megyei sheriff választáson, ha Ő nyer, majd megteszi helyettesének, a bevételen pedig testvériesen megosztoznak, mert hát az ezüstbányák fennhatóságának joga meglehetősen jövedelmező volt.  Behan megnyerte, de helyettesének nem Wyatt Earpöt, hanem az egyik tombstoni lapnál, a Daily Nuggetnél befolyással bíró személyt tett meg helyettesnek, nem véletlenül. A városban működő cowboyok, akik időnként bizony nem a törvényes úton jártak, közük volt Behan sheriffhez, tehát a tombstone-i korrupció virágzott.

Természetesen Wyatt Earp nem nézte jó szemmel a cowboyok működését és a törvény betartatásában, a fegyverek leadásában nem ismert bocsánatot.  Így egy – másfél év alatt az Earpök és a cowboyok közötti ellentét csak egyre fokozódott.

Közben Johnny Behan, mint megyei seriffhez megérkezett az akkori kedvese a gyönyörű színésznő Josephine Sarah Marcus. Nem tudni, hogy igaz lehetett-e az a pletyka, hogy Behan sheriff a nő intim képét mutogatta és hencegett vele, de az tény, hogy a kép létezett. Lehet, hogy ennek köszönhetően Wyatt Earp csapta neki a szelet majd hamar az Ő kedvese lett. Ekkorra már Mattievel a kapcsolta nagyon megromlott, a nő az ópium rabjává vált. Tehát az ellentétek csak fokozódtak az Earpök, és a Mclaury, valamint a Clanton klánok között, ugyanis Ők képviselték a cowboyok magját. Erre még rátettek egy lapáttal Doc Holliday éjszakai megnyilvánulásai is az ital mámorában a kártyaaszt környékén. Hírhedt volt a késéről is, amivel állítólag gyilkolt is. Tehát nem volt egy mimózalelkű alak és köztudottan kiállt az Earpök mellett.  Ekkora már súlyos tüdőbaj kínozta, amelyet csak az ópiummal és mérhetetlen alkoholfogyasztásával tudott enyhíteni. Nem csoda, ha időnként olyanra vetemedett, ami megbotránkoztatta a közvéleményt.

OK. Corral – 1881. október 26.

Az indulatok már oda fajultak, hogy elkerülhetetlenné vált a vérengzésbeli elégtétel mindkét fél részről. Ike Clanton, a lövöldözést, megelőző éjszakát átitalozva, többször is életveszélyesen megfenyegette az Earpöket, és másnap várta is Őket ötödmagával a város szélén lévő üres teleknél. Persze az összecsapást, a maga sunyi módján Behan sheriff meg akarta akadályozni, de ez sem sikerült neki, sőt hazugságaival talán még olajat is öntött a tűzre.

Nem tudom, nem is értem, hogy miért kell mindenhol kihangsúlyozni azt, hogy csak fél percig tartott a lövöldözés. Hát meddig kellett volna, hogy egymásra lövöldözzenek? Egész délelőtt? Szemtől-szemben, közelről, nem is beszélve arról, hogy még egy dupla csövű sörétes is volt Holliday-nál. Még a fél perc hosszúnak is mondható. A három Earp és Holliday öt cowboyal állt szemben, alig pár méterre egymástól, ahol Ike Clanton kivételével mindenki fegyvert ragadott és tüzelt. Egyedül Wyatt Earp nem sebesült meg, Ő maradt csak állva a tűzpárbaj végén, a cowboyok közül hárman, Billy Clanton, Tom és Frank Mclaury meghaltak. Ike Clanton és Billy Clairbone elmenekültek a helyszínről.

A tárgyalás

A tűzharcot követően természetesen az Earpök és Holliday is őrizetbe került, és kezdetét vette a tárgyalás, ahol a cowboyok védő ügyvédje William Clanton, Ike testvére volt. A közvélemény nagyon megoszlott, amelyet erősítettek a tombstoni napilapok is, amelyek között volt Earp és Clanton – Mclaury párti is. A tárgyalás dokumentációi, feljegyzése és a tanúvallomások, megmaradtak az utókornak, amelyek viszonylag objektíven mutatják be az eseményeket. A bíróság felmentette a Earpöket és Hollidayt, indoklása az volt, hogy törvényesen jártak el, le akarták fegyverezni a cowboyokat, de azok azt megtagadták és mivel korábban is több alkalommal vétettek a törvény ellen, illetve átlátszó hazugságaikkal is félre akarták vezetni a bíróságot, így ügyük veszettnek bizonyult. Továbbá a koronatanúként kezelt Ike Clanton meg sem sebesült, pedig az Earpöknek lett volna lehetőségük megölni Őt, mégsem tették. Hogy miért nem? Mert Ike Clantonnak nem volt fegyvere. A Clantonok és McLauryk ezt természetesen nem tudták elfogadni, még a bírót is életveszélyesen megfenyegették. Ezután eltemették halottaikat, majd csend lett, de nem sokáig…

A törvényen kívüli

Még 1881. decemberében merényletet követnek el Virgil Earp ellen, akit a bal karján súlyosan megsebesítenek. Aztán 1882. március 18-án, egy sötét éjszakán biliárdozás közben agyonlövik testvérét Morgan Earpöt. Az öccse, meggyilkolása után nem számított neki már semmi más, csak a bosszú. De még ekkor is családja biztonsága volt számára a legfontosabb, így Őket biztos helyen akarta tudni. Vasúton indította el Őket Kaliforniába, hogy öccsét Morgant ott temethessék el, de mivel nem bízott senkiben, egy darabon Ő is elkísérte a vonatot, egészen Tucson állomásig. A sötét éjszakában a Cowboyok lesben álltak az állomáson. Wyatt Earp itt végzett brutálisan egy Frank Stilwell nevű cowboyal. Őt másnap reggel találták meg a hatóságok a sínek mellet feküdve, sörétekkel és pisztoly lövedékekkel kilyuggatva.

Bosszúhadjáratában persze akadtak segítői is, akik napi bér fejében álltak a szolgálatába. Ők voltak Sherman McMaster , Jack „Turkey Creek” Johnson , Charles „Hairlip Charlie” Smith, Daniel „Tip” Tipton , és John Wilson „Texas Jack”. Természetesen az oldalán lovagolt igaz barátja Doc Holliday is.

A Tucsonban elkövetett gyilkosság napjától, már körözött személynek számított, de gondolom ez a tény nem nagyon hatotta meg Őt, egyetlen cél lebegett az elszánt törvényen kívüli – törvény embere előtt, megbosszulni öccse halálát. A bosszúállók visszatértek Tombstonba, ahol Behan sheriff megpróbálta Őket letartóztatni, de sikertelenül. Nnem hiszem, hogy akkor sokan mertek volna az útjukba állni. A következő célpontjuk egy Indian Charlie gúnynevet viselő őslakos férfi volt, akit egyébként Florentino Cruznak hívtak. Azon az éjszakán, amikor meggyilkolták Morgan öccsét Ő is ott volt, mint megfigyelő, segítő. Természetesen nem sokra rá meg is találták, valahol fenn a hegyekben, egy fakitermeléssel foglalkozó telepen, ahol Wyatt Earp vele is végzett.

Ezt követően William Brocius avagy ismertebb nevén „Curly Bill” felkutatására indultak mivel Indian Charlie szerint Ő gyilkolta meg Morgant. Korábban már volt dolga vele Wyatt Earpnek, hiszen 1880. októberében italos állapotban át akarta adni fegyverét Fred White tombstoni sheriffnek, az elsült és belehalt a lövésbe. Ekkor Ő egy pisztollyal ütötte le. Persze Brocius azt állította, hogy véletlenül sült el a revolvere, aztán a bíróság fel is mentette. Közismert volt bizarr humoráról, amelyet tetézett italozó hajlama is. A véletlennek köszönhető, hogy út közben beléjük futottak, valahol a Whetstone hegységben. A Brocius vezette cowboyok itt táboroztak, ahol azonnal tűzharc alakult ki. A visszaemlékezések és leírások alapján Wyatt Earp mintha sérthetetlen lett volna, egyetlen golyó sem találta el, de Ő végzett Brociussal. A dupla csövűjével adta le közvetlen közelről a halálos lövéseket. A sors fintora, hogy a főkolompos Ike Clanton nem esett áldozatául a bosszúhadjáratnak, de a végzete Őt sem kerülte el. Valamikor 1877-ben másik testvérével Phineas-al marhákat loptak, de az ottani seriff és emberi agyonlőtték, mivel ellenállást tanúsított, mikor le akarták tartóztatni.

Miután leszámolt testvére gyilkosaival, soha nem tért vissza többet Tombstonba. Élete ez után sem volt unalmasnak mondható, továbbra is hajtotta vére – Idaho, San Diego, San Francisco, Klondike voltak élete következő állomásai. Itt inkább üzleti képességeit fitogtatta, a pisztolyát már végleg a szögre akasztotta. Josephine Sarah Marcus, haláláig hű társa maradt.  Barátját, Doc Hollydayt 1887. novemberében ragadta el végleg tüdőbaja Glenwood szanatóriumában, Colorádóban.

Befejezés – Hollywood

Élete utolsó éveit Los Angelesben töltötte és meglehetősen jó viszonyt ápolt a kor híres színészeivel. A filmkészítés hajnalán természetesen a western témájú néma filmek is viszonylag nagy számban készültek, Wyatt Earp maga volt a megtestesült vadnyugat, történeteivel bizonyára nagy hatással volt, az akkori színészekre, biztos vagyok benne, hogy néhány élményét valamennyire ki is színezték, de azt hiszem ez teljesen természetes. Akkoriban egy nagyon fiatal, szárnyait bontogató ifjút is lenyűgözött karaktere, aki Őt többször felkeresve nagy figyelemmel hallgatta élményeit, beszámolóit a valódi vadnyugat nagy pillanatiról. Az ifjút Marion Robert Morrisonnak hívták, akit annyira magával ragadott Wyatt Earp személye, hogy további filmjeinek, western hős karakterét róla mintázta. Majd 1930 táján felvette a John Wayne művésznevet, akiről azt hiszen nem is kell többet írnom, hiszen a Herceg a hollywoodi western filmek egyik, ha nem a legnagyobb csillaga lett.

Los Angelesben 1929. január 13-án csendes, nyugodt körülmények között, betegségben halt meg. Még több száz év múlva is hallhatjuk a nagy Wyatt Earp legendáját, aki személyével méltó emléket állított egy olyan, már – már elfeledett kornak, ahol a férfiak igazán férfiak voltak. Ma már elég nehéz megérteni személyiségét és a pontos igazságot, hogy jó, avagy rossz ember volt e és az évek múltával ez egyre nehezebb is lesz. Én azt gondolom nem volt rosszabb vagy jobb ember, mint az akkori átlag, de neki volt mersze naggyá lenni és kiállni az igazáért. Bármi áron. Ez lehetett nagyságának igazi oka, ami halhatatlanná tette Őt.

– Senkó Sándor –

The post Wyatt Earp appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

– Akik csizmában halnak meg –

Emlékezés
Sok éve már annak, hogy kisgyerek fejjel, a család egyetlen fekete fehér tévéjét bámulva, nagy ámulattal néztem a vasárnap esti mozit: „Akik csizmában halnak meg”. A színészpáros kiváló alakítása mellett, már akkor az átlagosnál, valamivel jobban izgatta a fantáziámat, az általuk használt pisztoly, a legendás 1851 Colt Navy modell. Akkor még nem értettem, hogy miért van a cső alatt egy „rúd” aztán pár év múlva persze megtudtam, hogy az a töltőkar, hiszen elöltöltős revolverről van szó. Igen ám tettem fel magamnak a kérdést, mégis szerelt lőszert használnak, ez meg hogy lehet? Aztán megint egy kis idő elteltével megtudtam, hogy átmeneti revolverekről, pontosabban konverziós modellekről van szó.

Tehát a perkussziós revolverek forgódobját átalakították, vagy kicserélték szerelt lőszer befogadására alkalmas kivitelűre, illetve ellátták töltőkapuval. A töltőkart meghagyták, vagy éppen le is szerelték, de az a funkcióját már elvesztette. Talán a spagetti westernek legjellegzetesebb pisztolya volt az 1851 Colt Navy modell konverziós változata, amelyet számtalan filmben láthattunk, mégis nekem valahogy Terence Hill személyével forrt össze leginkább.
De Clint Eastwood kezében is egy ilyen csodás darabot láthattunk, A Jó, a Rossz és a Csúf című felejthetetlen alkotásban, csörgőkígyót mintázó markolatdíszekkel.
Bizonyára akkor és ma is sokan vágytunk – és vágyunk arra, hogy egy ilyen pisztoly boldog tulajdonosai lehessünk. Na igen, ez a közelmúltban elérhető közelségbe került.

Örömmel vettem, amikor a Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet honlapján felfedeztem, a nem múló gyermekkori álom megtestesülését, a Colt Navy revolverek konverziós változatában megalkotott riasztó revolvereit. Persze nemcsak az 1851 Navy elérhető ilyen formában, hanem az 1860 Army illetve a Remington New Modell /Texas/ is. Továbbá akinek ez még nem elég, annak ott van a Colt Navy rövid csövű változata, a Sheriff modell is.
A gyártó, az 1963 – ban alapított F.LLI PIETTA, amely ma a kifinomult, precízen elkészített korhű vadász – és történelmi lőfegyverek gyártásáról ismert.
Külön öröm, hogy a palettájuk az elöltöltős revolverek terén meglehetősen gazdag és nem annyira ismert modelleket is prezentálnak, mint a Dance, Spiller & Burr, Le Mat, Starr vagy a Colt Paterson, amivel annak idején úgy 1836 táján elkezdődött minden, egy akkor még zöldfölű zseni és egy fegyverkovács jóvoltából.

Történelmi visszatekintés
Az amerikai polgárháborúnak köszönhetően az elöltöltős revolverek térnyerése szinte magától értetődő folyamat volt. Képzeljük csak magunkat bele egy korabeli közkatona bőrébe, legyen az északi, déli reguláris, vagy akár milicista. Mi járhatott a fejében – csak ússzam meg ezt a poklot, legyen már vége -. Minden bizonnyal, ha bármi úton hozzá tudtak jutni egy revolverhez, vagy akár kettőhöz biztosan nagy örömmel vették, hiszen ilyen korszakalkotó fegyver birtokában valamivel több esélyük volt, hogy újra viszontláthassák szeretteiket.
Persze nem arra célzok, hogy Josey Wales módjára bántak a revolverekkel, csak arra, hogy egy dupla revolveres katona némileg nagyobb önbizalommal várhatta az összecsapás szörnyű perceit.

Aztán kicsit később, a haditechnika történetében a szerelt lőszer megjelenése újabb mérföldkövet jelentett, gondoljunk csak a Henry és a Spencer puskákra, vagy a sorozások létszámát csökkenteni igyekvő elgondolás alkotta Gatling-géppuskára. Az ötlet adott volt, hogy a forgótáras revolverek, elsősorban Colt és Remington féle perkussziós modellek szerelt lőszert is befogadva, a töltési folyamatot meggyorsítva klasszisokkal hatékonyabb fegyverré váljanak.

Kezdetben ezek az átalakítási folyamatok elsősorban kisebb műhelyekben valósultak meg (nem szabadalmi úton) változó sikerrel és minőségben. A probléma gyökér okát az jelentette, hogy a teljesen átfúrt forgódob szabadalma a Smith & Wesson cég tulajdonában volt. Maga Colt csak később ismerte fel a hátultöltő revolverek rejtette lehetőséget, így aztán azzal kellet gazdálkodnia ami van, ennek az eredménye, hogy első szerelt lőszeres revolvereit, továbbra is elölről kellett megtölteni, ami természetesen kudarc volt (Thuer Transformation).
Aztán 1871-ben születtet meg, a Richards-Mason Conversion elnevezésű konstrukció, amely már valóban tartalmazott minden olyan szerkezeti egységet, ami egy szerelt lőszerrel üzemelő revolvert megillet. Na de térjünk vissza a western kópiánkhoz, amelynek megjelenési formáját tekintve, valószínűleg egy korai konverziós revolver ihlette. Hosszú morfondírozás után, nekem az 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff modellre esett a választásom.

Küllem, első benyomások, biztonság
A csomagolás az olasz gyártónál, már a jól megszokott, igényesen illusztrált karton doboz, amely egy aranyásót ábrázol munka közben, illetve egy New Modell Army revolvert. Ezt felnyitva, kihúzhatjuk belőle a polisztirolból készült és a pisztolyt rejtő újabb dobozt, ahol a revolver egy olajfilmes zacskóban várja, hogy boldog tulajdonosa megszabadítsa tőle.
Végre megmarkolhattam a Colt revolvert, a spagetti westernekben oly sokszor látott legendás darabot.
A réztokos, kurta csövű revolver elsőre remek benyomást keltett, majd tüzetesebb vizsgálat után látható, hogy a csöve bizony teljesen le van zárva, szemből a torkolattól mérve 15 mm mélységig van csak kifúrva, huzagolás imitáció nem látható, ellenben vörös festékjelzés igen.

A töltőkart lehajtva, a cső alatt szintén a szerelt lőszer használatát akadályozó biztonsági megoldás látható, amelyet, a funkcióját vesztett elem szerencsére teljesen eltakar. Ennek okán tehát a revolver kizárólag riasztó tölténnyel használható, hiszen a gáznyomás nem a csövön keresztül, hanem a dobhézagon távozik, ami meglehetősen nagy. Persze ez teljesen érthető, hiszen valahol ki kell engedni a „gőzt”.

A hat töltényt befogadó dob is egyből árulkodik az átalakítást, felfúrást lehetetlenné tevő műszaki megoldásokról. A csappantyúzásra kialakított szokványos besüllyesztés, tovább van mélyítve (marva). Töltőkapu van „ajtó nélkül”, tehát a patronok könnyen behelyezhetőek a dobba, de ahogy elsősorban a Peacemakereken megszokott ki és behajtható kapuval nincs ellátva.
Ez a megoldás hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát. Azonnal a csőtartó éket próbáltam kivenni, de nem lehet, annak ellenére, hogy megszólalásig azt a benyomást kelti, hogy ugyan úgy funkcionál, mint egy elöltöltős társáé. Ekkor a használati utasítást bogarászva kerestem a gyártói intelmeket a darabra, de az semmilyen utalást nem tartalmaz a riasztó revolverről. Az csak az elöltöltős modelleket tárgyalja, cikkünk főszereplőjéről említést sem tesz. A gyártóhoz írt levelemre, amely főként a szétszedhetőségi opcióra kérdezett rá, az alábbi választ kaptam:

„Dear sir
Based on European laws, this gun can not be disassembled. Barrel/cylinder and frame are locked together with a pin.
Regards”

Tehát ezt el kell fogadni. A biztonság a legfontosabb minden esetben. A tok, a forgódob és a cső egyetlen, megbonthatatlan szerkezeti egységet képez. A kakas és a töltőrúd szép felületkezelést kapott. A kakason hiányzik a hátsó irányzék gyanánt szolgáló bevágás, de aki ezt hiányolja egy kisebb reszelővel, rávarázsolhatja azt. Összességében rendben van minden, a tömege kicsit nagyobb mint az elöltöltős fivéré, amelyet a biztonsági követelmények által generált konstrukciós megoldások eredményeznek.

Működés
Egy egyszeres működésű, tehát kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű revolverrel van dolgunk, amelynek belső szerkezete teljesen megegyezik egy elöltöltős Colt modellével. A kakast biztonsági állásba húztam (az elsütő billentyű ebben az állásban nem húzható el) lassan megtöltöttem a tárat. Ekkor nem kell attól tartanunk, hogy a betöltés helyén kieshetnek a patronok, hiszen a nyugalmi és tűzkész állásban a dob olyan pozícióban áll, hogy ez nem következhet be. A patronok kiesésének veszélye csak akkor fenyeget, ha csővel felfelé megdöntve revolverünkön felhúzzuk a kakast, de ez elsősorban csak az el nem lőtt patronokra igaz, mivel az elfüstölt hüvelye a méretváltozásból adódóan kissé megdagad, így azok bele szorulnak.

Szépen lassan, egymás után ellőttem a hat patront, a gáznyomás oldalra és lefelé távozik a kamratorkolat és a csőfar között kialakított 4,4 mm nagyságú dobhézagon. Ürítettem a tárat. Egy kissé hiányzik a hüvelykivető ejektor rúd, de egy kisebb csavarhúzóval zökkenőmentesen megoldható a folyamat.
Aztán jött végre az áhított pillanat, a következő tárat úgy lőttem el, mint amikor a Szőke első alkalommal húzza ki a Csúfot a csávából, és három fejvadásszal bánik el. Képzeletben a Jó szerepét öltöttem magamra. Igen, az elsütő billentyűt elhúzva, a kakasra határozott csapásokat mérve golyószóróként ürült ki a tár néhány másodperc alatt, megelégedve a füstölgő hatlövetűt ujjamon megpörgetve tettem vissza a pisztolytáskámba. A revolver sütése teljesen megfelelő. Aztán újratöltöttem.

A fegyver, akárcsak elöltöltős verziói nagyon érzékeny az elégett lőpor okozta szennyeződésekre. Egyre nehezebb felhúzni a kakast, nem is erőltettem tovább.  4-5 tár után bizony meg kell állni, s a tisztításon kell gondolkoznunk.  Mivel a gáznyomás nem a megszokott módon távozik, így a pufogtatás által generált szennyeződések jócskán belekerülnek a szerkezetbe, ezért a feketelőporos töltettel megáldott patronok használatát mindenképpen kerüljük.

Tisztítás
Elérkeztünk az egyik általam elég sarkalatos pontnak tartott állomáshoz, mégpedig a tisztításhoz. Mivel biztonsági okokból a csőtartó ék nem kivehető, tehát a cső, a dob és a tok egy megbonthatatlan szerkezeti egységet képez, így bizony nincs könnyű dolgunk, ha egy lelkiismeretes tisztítást akarunk végezni, de ez mindenképpen elengedhetetlen.
A legfőbb problémát a dobtengely és a forgótár közé bekerült szennyeződések okozzák. Hogyan tisztítsuk meg? Több módszer is kínálkozik. A legegyszerűbb és legfelületesebb, ha csak egyszerűen befújunk, valami jó minőségű fegyver olajat a kérdéses helyre, aztán tiszta ronggyal jól áttörölgetjük, ekkor újra használhatjuk néhány lövés erejéig. Persze egy igazi gyűjtő, mielőtt visszatenné dobozába, vagy vitrinjébe, ennél bizony alaposabb takarítást végez hatlövetűjén.

A markolattól és a tok belső szerkezetétől teljesen megszabadítva, egy alaposabb tisztítást tudunk végrehajtani. Persze a tok a forgódob és a cső ekkor is egyben van, amit a töltőkar leszerelése után, alulról, az éken áthaladó csapos biztosítás eredményez. Ezért nem húzható ki az a megszokott módon. Valamiért a forró vizes szappanos mosást kerülném, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy a forgódob és tengelye között nem okozunk általa nagyobb kárt, de aki a megfelelő és gyors szárításról azonnal gondoskodni tud, akár ez is működhet. Olajjal jól befújva, néhány percet ázni hagyva, majd sűrített levegővel alaposan kifújva lehetünk talán a legalaposabbak.

Egy bizonyos. Mivel megbontani nem tudjuk, 100 %-os munkát sem tudunk végezni, talán ez róható fel legnagyobb hibájának. Persze ha valaki csak a vitrinébe veszi meg, hogy időnkét megsimogassa akkor nyilván nem gond, de én azért alkalom adtán hallani is akarom a hangját, amiért a szomszédok biztosan nem igazán lelkesednek…

Befejezés
Még egyszer kihangsúlyoznám, mivel csak riasztó tölténnyel működik, önvédelmi célra teljeséggel alkalmatlan. Nem is azért született meg, tehát gázpatront semmi esetre sem szabad beletenni, mert abból bizony nagy baj lehet, a kezelőjére nézve. Továbbá rakétázó adapter sincs hozzá. Amúgy is szentségtörés lenne egy ilyen modellt arra, tehát tűzijátékozásra használni. Igazán szép gyűjtői darab, amely a western rajongók, történelmi lövészek, hagyományőrzők számára becses kincs lehet. Ez a revolver egy legendás kor kissé feledésbe merült, átmeneti technikai megoldásának emlékét idézi meg, kellően jó minőségben és a buta átalakítási kísérleteken morfondírozó delikvensek szándékait teljesen keresztülhúzó biztonságtechnikai megoldásokkal felvértezve.

Otthon, esténként a naplementét bámulva, a tornácon a hintaszékben egy pipadohányt elfüstölve jó kiegészítő lehet, talán egy kis időre visszarepíthet minket a legendák korába, amelynek mi lehetünk a főszereplői, szerintem főként ezért született meg e kuriózum revolver.

Itt tekinthetik meg a fegyver adatlapját. Ezen a linken pedig elérik a róla készült FILMET.

– Senkó Sándor –

The post 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff Riasztó Revolver 9 mm Knall appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

A Luger P 08 legendás pisztolyának, már a légfegyver replikája is elérhető, az Umarex és természetesen a magyarországi viszonteladók, mint a Nimród-Derringer fegyverszaküzlet jóvoltából. A pisztoly másolatnak két változata kapható. Ebben a cikkünkben az egyszerűbb, a „blowback” rendszerrel nem rendelkező fegyvert ismerhetjük meg közelebbről illetve egy kis történelmi visszatekintéssel és videóanyaggal is kiegészítettük cikkünket.

*** Egy kis történelmi visszatekintés ***

„Si vis pacem, para bellum”  Ha békét akarsz, készülj a háborúra
Georg Johann Luger 1849. március 6-án született az ausztriai Stein am Brennerben. Tehát az Úr nem német, hanem osztrák származású volt. Gazdag életpályát futott be.

17 évesen önkéntesként kezdődött katonai pályafutása, ahol a ranglétrát végigjárva 4 éves szolgálat után, mint hadnagy szerelt le. Katonai pályafutása alatt végzett tanulmányai során átfogó ismereteket szerzett a tűzfegyverek történelmi és technikai ismereteiből, ahol fokozott érdeklődést mutatott az automata töltési rendszerek iránt. Az 1870 – es években közreműködött az M118as Mannlicher ismétlőpuska prezentálásában és értékesítésében, majd az Egyesült Államokba is eljutott, ahol Ő maga mutatta be a C 93 – as Borchardt pisztolyt, amely mérföldkövet jelentett az öntöltő pisztolyok történelmében.

A pisztoly a lőporgázok visszafelé ható energiáját használta fel a hüvely kivetésére, az új lőszer betöltésére és a szerkezet felhúzására. Természetesen, mint minden kezdet ez is nehéz volt, a C93-as pisztoly rengeteg negatív kritikát kapott, úgy mint ormótlan, nehéz, ámbár megbízható, illetve a bonyolult szerkezet gyártása drága és nagy szaktudást igényel. Nem sokkal később, a  DWM, azaz a Deutsche Waffen – und Munitonsfabrik felkérte Őt a típus továbbfejlesztésére, annak tökéletesítésére. És eljutottunk cikkünk légpisztoly replikája eredetijének megszületéséhez, a P 08 – as modellhez.     

A pisztoly egy úgynevezett csuklós – karos reteszelésű, rövid csőhátrasiklású rendszerrel bíró, öntöltő fegyver. A pisztolyt elsőként a svájci hadsereg állította hadrendbe, amely 7,65 mm Parabellum kaliberű volt. Majd a német haditengerészet 1904-ben a 9 mm Parabellum kaliberű P 04 változatot vezette be és 1908-ban a szárazföldi haderő is szolgálatba helyezte, ez volt a P 08 – as modell. A pisztoly egészen 1938 – ig maradt rendszeresítve, majd ekkor egy ismét méltán híres pisztoly, a Walther P 38 modell állt a helyére, de persze a használatból ekkor sem kopott ki teljesen, sőt. A mi légpisztoly replikánk megjelenése, külleme ezen, 1908-ban rendszerbe állt modellt mintázza nagyfokú élethűséggel. Az eredeti P 08 – as modell 0,9 kg üres tömeggel, 8 lőszert befogadni képes tárkapacitással, 6 darab jobbos huzagolással bíró 102 mm hosszú csővel rendelkezett. Na de térjünk rá a légpisztoly replikánkra…  

*** Tecnikai adatok *** 

Típus kód 5.8135 / Rendszer CO2 légpisztoly / Energia forrás 12 g CO2 patron / Biztosítás kézi / Tár kapacitás 21 / Kaliber 4,5 mm (.177) BB acélgolyó / Energia 3 J alatt (jellemzően: 2,1 -2,3 J) Acélgolyó kezdő sebessége 125 m/s (394 ft/s) / Elsütő szerkezet Double Action /  Irányzék Fix első és hátsó / Tömeg 820 g / Csőhossz 116 mm / Teljes hossz 216 mm /  Veszélyes hatótávolság akár 300 m (330 yards).

*** Megjelenés *** 

A legendás pisztoly szép papírdobozban érkezett hozzám. A súlya, a formája, a színe minden rendben van. Nincsenek lézergravírozott feliratok, igazán masszív darab. A szánon, a kalibert ismertető felirat: cal. 4,5 mm (.177), a P.08 modelljelzés illetve a sorozatszám látható. Anyaga teljesen fém, természetesen nem acél, hanem cink – alumínium ötvözet, vagy más néven spiáter. A markolat héjak pedig műanyagból készültek. A szán szépen kidolgozott, élethű, azonban fix kivitelű, tehát a csuklós karos rendszere nem működik, nem felhúzható. 

   *** Üzembe helyezés *** 

A pisztolyhoz természetesen a gyártó mellékelte a használati utasítást is több nyelven, de sajnos magyar nem szerepel közöttük. De aggodalomra semmi ok, hiszen a kellően sok ábrával illusztrált használati utasítás meglehetősen színvonalas és érthető, még csekély idegen nyelvismeret nélkül is.   A pisztoly bal oldalán a szán mellett elhelyezett biztosító kar, legyen biztonsági „bebiztosított” helyzetben, álljon lefelé (piros pont takarva van). Ekkor az elsütő billentyű könnyen elhúzható, de természetesen nem történik semmi. 

A fegyver legyen töltetlen, a baloldalon, a markolat panel tetején lévő gomb megnyomásával a tár szépen kicsúszik lefelé, tegyük félre.    A jobbos markolat panelt óvatosan alulról lepattintva (open felírat), az alá helyezhetjük be a 12 g CO2 patron energiaforrásunkat.   A patron aktiválásához nincs szükség külön szerszámra, hiszen a markolat alján a kis füllel elhelyezett csavar található, amelyet két újunkkal tudunk tekergetni. A patronunkat szépen helyezzük a markolatba, a számára kialakított fészekbe, majd a pisztolyt bal kezünkbe tartva, hüvelykujjunkkal az energiaforrást határozottan a szelepnek tolva és tartva, a jobb kezünk hüvelyk és mutató ujjával, pedig hajtsuk ütközésig a csavart, és amikor már érezzük, hogy majdnem a szeleptű átszúrja a patronunkat, gyorsan húzzuk meg. Így gázveszteség nélkül aktiválhatjuk a patronunkat.  A csavart persze nem kell agyonhúzni, nem engedi el a gázt. A markolat panelt óvatosan az illesztési pontok felvétele után visszapattinthatjuk a helyére. Ekkor a pisztolyunk, nyomás alatt van, a biztosító kart átkapcsolva, tehát kibiztosítva, a kar felfelé áll (piros pont látszik), az elsütő billentyű meghúzásával lövés adható le. 

*** Töltés *** 

A már félretett tárunkat – amelyet akár az eredetin – a baloldalon, a markolat panel tetején lévő gomb megnyomásával tudunk a pisztolyunkból kivenni, illetve a visszatételnél csak egyszerűen vissza kell nyomni, 21 darab 4,5 mm (.177) BB acélgolyó befogadására képes, tehát elég nagy tárkapacitással bír.  

Első lépésként a lövedékadogató elemet a rúgó ellenében toljuk hátra, és 90°ban elfordítva akasszuk be a számára kialakított horonyba. E fölött láthatunk egy kis furatot, azon keresztül betölthetjük a 21 darab acélgolyónkat a tárba. (A használati utasítás mintha fölülről, azaz a kimeneti nyílásnál jelölné meg a betöltési pontot, de ott nem lehet.)

Ha ez megvan, a lövedékadogató stiftet kiakasztva és visszafordítva, óvatosan engedjük a golyókra, ha csak elengednénk, a rugó hatására a kimeneti nyíláson pár darab biztosan kirepülne. A tárunkat helyezzük vissza a pisztolyba, csak érzéssel toljuk be kattanásig, és már mehetünk is lövöldözni. 

Itt egy fontos dolgot megjegyeznék, ha egyszer már a megtöltött tárunkat visszatettük a pisztolyunkba, addig semmiképpen se vegyük ki, míg ki nem lőttünk minden golyót (megnézzük, van még golyó a tárban). Ez azért van, mert a mechanika már a szelephez adagolja a legfelső golyót, és ha még van a tárba, kivesszük, majd ismét vissza akarjuk tenni, nem tudjuk, mivel az a bizonyos el nem lőtt lövedék útban van. Ekkor se ijedjünk meg, egyszerűen tár nélkül lőjünk vele, miután kiürült szépen, akadálymentesen vissza tudjuk helyezni azt. Jól megkülönböztethető hangja van az „üres” és a lövedékkel leadott lövésnek, hagyatkozzunk inkább arra.  

*** Sütése *** 

A sütése hagy némi kivetnivalót maga után, elég nehézkes és hosszú úttal számolhatunk. Célzott lövés leadása vélemény szerint, csak akkor lehet eredményes, ha kb.: 2/3 útig elhúzzuk lassan a billentyűt, majd érzünk egy kattanást, na ettől a ponttól kezdve rendezzük az irányzékot a célra, majd pontosan tartva ott süssük el a pisztolyunkat. Jómagam ezen módszert használom, így eredményes találatokat lehet vele produkálni. A lövés leadásához csak annyi dolgunk van, hogy elhúzzuk az elsütő billentyűt. 

*** Hány lövés adható le 1 db  CO2 patronnal *** 

Véleményem szerint olyan 4-5 tárnyi, azaz 84 – 105 lövés adható le maximálisan, utána mindenképpen patront kell cserélnünk. Az 5. tár lövedékei már szemmel láthatóak kilövés után. Tehát ez a szám magáért beszél. A szerkezet egyszerűsége miatt a hatásfok kiváló és rendkívül csendes a légpisztolyunk. Az első 2 tárnyi lövés rendkívül erősnek mondható.   Én azt mondom, hogy az ellőtt golyókat soha ne használjuk fel újra, még akkor sem ha szemmel láthatólag épnek tűnnek, ilyen filléres spórolással nem érdemes veszélyeztetni pisztolyunk műszaki állapotát. 

*** Pontosság *** 

A pisztolyunk huzagolatlan, tehát sima csővel rendelkezik, ennek ellenére pontosnak tekinthető. De az élménylövészeti faktor, az valami rendkívüli, amikor a célként kirakott tucatnyi dobozokat, flakonokat 5-10 m távolságból csak úgy sorozzuk, nagy élmény.    

*** Karbantartás és tisztítás *** 

A használati utasítás meglehetősen szűkszavúan ír a témáról. Mindenképpen javaslom, hogy 300 – 350 lövés után, karbantartó – tisztító patront /WALTHER  Art.-Nr 4.1683/ kell használni. Ez olyan patron, amely speciális olaj töltetet tartalmaz, amelyet aktiválva, a fegyvert addig kell üresen sütögetni, amíg ezen egység ki nem ürül. Ez kb. 40 – 50 lövést jelent, ekkor a patronban lévő speciális olaj, porlasztva bekerül a szelep fém és gumi alkatrészeire, ott finom filmréteget képezve, keni és ápolja azokat.A cső tisztítása esetében, a használati utasításban láthatunk egy kis eszközt, amelynek fokában adott méretű pamut rongyot tekerve végezhetjük el a műveletet. Sajnos ezen eszköz, tisztítópálca nincs a dobozban.  

Ezt a tisztítópálcát el kell készíteni házilag, mivel a cső tisztítása időnként elengedhetetlenül fontos. Az elkészítésnek több variációja is lehetséges, akár fa pálcika, vagy egy egyszerű szívószál felhasználásával, a lényeg az, hogy a rácsavart rongydarab ne tudjon bent maradni a csőben és az oda – vissza, húzogatás alatt ne szoruljon meg. A használati utasítás azt is kiemeli, hogy szemből a csőbe nem szabad olajat befújni, annak kenését és tisztítását csak a finoman átitatott rongy segítségével tudjuk szakszerűen elvégezni.Akár a 4,5 mm légfegyverekhez kapható pamut fejű tisztítópálcát is használhatjuk (a műanyagot nem ajánlom, rézkefe használata pedig tilos), az a kereskedelemben bárhol kapható.  

Az elsütő billentyű mellé, a szerkezetbe időnként fújjunk egy kis jó minőségű fegyver olajat, illetve az egész pisztolyt törölgessük át finoman, olajjal átitatott pamut ronggyal.   

*** Befejezés *** 

A Luger P.08 légpisztoly replika, küllemét tekintve, akár gyönyörű dísze lehet lakásunknak, a falon vagy vitrinbe elhelyezve, de az élménylövészeti funkciója szintén számos örömteli órát tartogathat számunkra, akár otthon a kertünk végében is, nem kell vele feltétlenül elmenni a lőtérre. De természetesen itt is ki kell hangsúlyoznom, hogy mivel nem játék, a légfegyverekre vonatkozó szabályok maradéktalan betartása mellett, illetve védőszemüveg használatát mindenképpen javaslom, a visszapattanó acélgolyók nagyon veszélyesek lehetnek. 

Szerkezete viszonylag egyszerű, így a kevés karbantartás és a rendeltetésszerű használat mellett, véleményem szerint hosszú évekig üzembiztosan szolgálhatja lövészhobbink gyakorlását. Az ára sem túl magas, így bátran ajánlom minden történelmet kedvelő, lövöldözni vágyó embernek.  

Bónuszként ezen a linken keresztül elérik a fegyver kezeléséről és használatáról készült videót, itt pedig a légpisztoly adatlapját!

Senkó Sándor

The post Luger P08 légpisztoly – megszelídült formában éled újjá a legenda – appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Első, kovás verzióját az 1730-as években, Lancesterben (Pennsylvania) ügyes németországi illetve svájci bevándorló iparosok alkották meg. Az akkori technikai lehetőségekhez mérten a legkorszerűbb gépekkel készítették el a fegyvert melynek első, kovás verziója kicsit több mint egy évszázadig (1840-ben jelent meg a perkussziós lakattal gyártott modell) a legnépszerűbb fegyver volt.

Az első Amerikába érkező kolóniák fegyverei leginkább sima csövű, kovás muskéták voltak melyeket Európából importáltak.
Egy csomó oka van, hogy ezek az öreg fegyverek miért voltak alkalmatlanok a civil használatra.
Először is roppant nehezek voltak (több mint 4kg.) ami azt jelentette, hogy vadászatnál már maga a fegyver cipelése komoly próbatétel volt.

Mivel ezek a muskéták hadifegyvernek készültek, használatukhoz nagy lőportöltetet és nagyméretű (.69-.75-ös) ólom gömblövedék dukált a nagyobb becsapódási energia eléréséhez. Ennek következtében elsütéskor komoly  visszarúgása volt a fegyvernek ami a pontosságot rontotta. Emellett a polgári célokra teljesen felesleges volt ekkora töltetet használni az amúgy is hiánycikknek számító lőporból illetve a nagy súlyú lövedékek a huzagolatlan csővel kombinálva 50-60 méteren túl már pontatlanok voltak.

Többek között ezek a „hiányoságok” sarkallták a lencesteri fegyverkészítőket arra, hogy az e tájt Európában már ismert és elismert Jager vadászpuska mintájára megalkossák a saját fegyverüket.

Először is a kalibert csökkentették .45 illetve .50-esre. Így a lőporon kívül a szintén nehezen beszerezhető ólomból is jóval kevesebb kellett. Egy font ólomból akár 100-120 lövedéket is önthetett az ember.
A cső hossza 1m hosszúra nőtt, így a lőpor égésekor keletkező energia teljes egészében a lövedék sebességének maximalizálását szolgálta ellentétben a muskétáknál ahol egyébként roppant látványosan ám a hatékonyság rovására a lőportöltet egy része a levegőben ég el. 
És végül de nem utolsó sorban szintén fontos változtatás volt a spirálisan huzagolt cső. Ez forgó mozgást adott a lövedéknek mely a röppályát stabilizálta. Ez nemcsak a pontosságot de a pontos lövés távolságát is megnövelte.

A Kentucky puska pontosabb volt mint bármilyen addig ismert fegyver és hamar híres lett 200m.-es halálos lőtávolságáról, ami addig teljesen elképzelhetetlen volt.
Rövid időn belül első számú fegyvere lett az amerikai „frontier”-oknak akik az ebben az időben eléggé elszigetelt és veszélyes területnek számító Tennessee és Kentucky területeit járták.

A civil használat mellett a hadtörténetről szóló könyvek lapjain is nyomott hagyott a Kentucky puska.
A Függetlenségi Háború alatt mind a Brit mind a szembenálló katonákat muskétákkal szerelték fel, ami a sortűz alapú hadviselésre volt leginkább alkalmas.
Amellett, hogy az Amerikai Fegyveres Erőknél is rendszeresítve voltak ezek a muskéták George Washington sokak meglepetésére és a hadvezetés ellenállása mellett nagy számban toborzott embereket akiket már az új fegyverrel kívánt felszerelni.

Tudni kell, hogy a muskétáknak még mindig megvolt az az előnye, hogy gyorsabban és könnyebben lehetett tölteni mint a puskákat illetve nem feltétlen kellett a speciálisan hozzávaló lövedéket használni hanem kényszer esetén sörétes puskaként használva egyéb apró, szilárd lövedéknek jó anyagot is prímán kilőtt. Emellett a frissen besorozott „katonák” között rengeteg újonc is volt akik lő tudás híján nem tudták kihasználni ezeknek a puskáknak a pontosságát.
Washington kb. 1400 puskás embert szerelt fel Kentucky puskával akiket kiképző táborokban készítettek fel a feladatra.

Az egész háború menetében döntőnek bizonyult 1777-ben a Saratoga-i csatánál ezeknek a puskás lövészeknek a bevetése (a hagyományos muskétások mellett) akik mint a „kor mesterlövészei” egymás után lőtték ki a Brit tiszteket.

Természetesen a hadviselés mellett a fegyver népszerűségét inkább a civil használatban érte el. Kiválónak bizonyult mind vadászatra mind otthonvédelmi fegyvernek egyaránt.

A mai replika gyártóknak is egyik kedvenc modellje. Szinte nincs is olyan cég amelyik ki merné hagyni repertoárjából az amerikai történelem ezt a meghatározó fegyverét.

VP

The post A Kentucky avagy a Hosszú puska rövid története appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Ezek gyerekkorom óta vonzottak, s miután minden felnőttben megmarad egy darab a gyerekségből, ez a vonzalom azóta is töretlen.

Brüsszelben minden vasárnap reggel nyolctól délután egy óráig megszámlálhatatlan sok helyen nyílnak meg a bolhapiacok. A legérdekesebbek a város pereme felé esnek, a belváros megőrzi az egyhangú drágaságot, ám ott valóban nagy fogások kerülhetnek elő. Ahogy elérkezik a délután egy óra, a piacokból semmi sem marad, ismét csöndes kereszteződés, hűs liget, áruházi parkoló, tér vagy felüljáró lesz a korábbi nyüzsgésből. A belgák fegyelmezettek, még a standok is felkerülnek az autókra, csak a szeméttel teli tárolók emlékeztetnek a vasárnap délelőttre.

Így volt ez majd húsz évvel ezelőtt is, mikor egy őszeleji vasárnapon kimentem a „hagyományosabbnak” mondható igazi bolhapiacra, a Waterloo-ba vezető út egyik kereszteződéséhez. Sokadjára jártam ott; hol találtam valamit, hol csak bámészkodtam. Viszont jól ismertem az alkalmi standokat, most is a megszokott járást követtem. Néha ismerős piacolók köszöntek is, bár ez nem szokás arrafelé. Ott minden árus olyan büszke, mintha csak ő lenne az egyedüli, akitől érdemes vásárolni.

Éppen elhagytam egy ismerős rézárust, s egy addig még soha nem látott vallon kereskedőt pillantottam meg. Főtt, fűszeres éti csigát eszegetett, kopott furgonja mindkét hátsó ajtaja tárva. Innen kínálta portékáit: zászlórúdtól kezdve temérdek horgászboton át, szerszámok, nyelek, faragott holmik, rudak, bútorok tornyosultak a platón.

Valahol, a poros, soha meg nem mozdított alsó sorokban láttam meg azt a rozsdás puskatus borítást, amely nem nagyon ütött el a többi kacattól. Megpróbáltam előszedni. Az eladó egykedvűen szemlélte igyekezetemet, nem segített, de nem is akadályozott. Ideális piacoló volt.  Nem bántam meg, hogy jó negyedórányi pakolás után találkozhattam az egész darabbal, amelyről mostanára már elmondható, hogy régi fényében, működőképesen gyarapítja szerény gyűjteményemet.

Csigaevő barátunk maga is meglepődött azon, hogy készletéből mi került elő. Ez igen nagy helyzeti előny a „flegma” vevő javára (egyébként alig vártam már, hogy túlessünk az alkun, úgy megörültem). Alkura nem is került sor, s el sem merem mondani mennyi volt a kezdő ár, amit azonnal el is fogadtam. (Akkor egyébként még belga frankban számoltunk.) Ez az a puska, amely a „La Mondiale” névre hallgat, s a mai napig rejtély számomra, hogy miképp került a míves légpuskák népes családjába. Egyszer talán erre is fény derül, de eddigi eredet kutakodásaim nem jártak sikerrel. Nem segített az internet sem.

Az azóta eltelt időben komoly átalakuláson ment át a puska. Nem estem neki azonnal, csupán tárolható állapotba szerettem volna hozni. Nem volt könnyű dolgom. Ezt a légfegyvert semmiért sem szerethették korábbi gazdái. Pedig megérdemelte volna úgy is, mint puska, de úgy is mint műszaki alkotás, hiszen valóban szép és gondos munka. Különlegessége az oldalmozgó, rugós csőrögzítő; a nagyon szép sátorvas és a halbőrzött diófa tusa, valamint az, hogy az összes fém alkatrész  préselés mentes, egyedi acéltermék.

Bizalmas beszélgetésekből kiderült, hogy egyes piacolók művileg is „antikolnak”. Hagyják, hogy verje az eső a darabot, ezt-azt kiszednek belőle vagy elrontanak benne. Vannak jobb érzésűek, akik ugyan mesterkednek, de nem tesznek nagyobb kárt a portékákban, csak „koszolnak”, hogy a vevőnek legyen egy kis sikerélménye a „rendbe hozással”. Néhányan meg egyszerűen unhatják a ki-bepakolást, s a hanyagság miatt valóban kacat lesz idővel mindenük.
Csupa rozsda volt ez a szegény légpuska is. Köszönhetően a jó minőségű acélnak, a cső, a csavarok és a belső szerkezet egy része megmenekült. Ágyazata esőverte és napszítta szürke, mindenütt por borította. Csak nagy sokára derült ki, hogy szép diófából készült. A legkiábrándítóbb a csőrögzítés teljes hiánya volt. Ez elkedvetlenített, szépen talonba került a szerzemény, ment tovább az élet, kevés szabadidő, miegymás. Néha elővettem, aztán ismét évek teltek el. Zavart, hogy nem jutottam semmi használható információhoz vele kapcsolatban.

Néhány éve aztán idő tekintetében jobb lett a helyzet. Sok minden egyéb mellett elkezdtem régi dolgaimat rendezni, illetve rendbe szedni. Így került elő ismét a puska, amely Martin Bilak, belga mester műhelyében készült, Liege-ben. „La Mondiale”-nak nevezték el. Mindez a 480 mm hosszú cső fölső, hátsó harmadába vésett feliratból derül ki. A felirat mívesen vésett, a fegyver neve ezüst berakással készült:

BREVET BELGE  „LA MONDIALE”  MARTIN BILAK FT D’ ARMES LIEGE (francia)
(Magyarul: „La Mondiale” készült Belgiumban Martin Bilak liege-i műhelyében.)

Ami a fegyver nevét illeti: olasz, határozott névelős nőnemű főnév. Jelentése: világraszóló vagy világbajnokság.¬ Ilyen szempontból még nem kutattam a gyártási évet, de elképzelhető, hogy valamelyik világbajnokság emlékére vagy tiszteletére is készülhetett.¬

A puska teljes hossza 1060 mm, a cső huzagolt, kalibere 4,5 mm. Sok munkaórába került, míg sérülésmentesen sikerült szétszedni, rozsdátlanítani. Rugót, tömítéseket, bőrözést persze cserélni kellett és kis segítséggel lőhetővé is vált (kézzel kellett a csőfart leszorítani). Külön élvezet volt az ágyazat rendbe tétele, amely során fapótlásra is sor került, viszont a finomcsiszolás és alapozás után nagyon szép lett a diószín. Ismerős asztalostól hallottam, hogy egyszerű bronz napolajjal igen jó alapozást lehet elérni. Igaza lett. A politúrozás már csak türelemjáték, mint tudjuk.

A legfontosabb azonban még mindig csak a rajzaimon szerepelt. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne az általam ismeretlen csőrögzítőt legalább kitalálni. Minden apró ütésnyomot, méretet és lehetőséget számba véve kireszeltem egy hevenyészett rögzítőt (ezzel már a cső egyébként rögzült, csak nehézkesen ki-be kellett helyezni). Elhatároztam, hogy keresek egy fegyvermestert, aki hajlandó meghallgatni elképzeléseimet, nem gondolja, hogy okoskodok, s bízik a műhelyében, hiszen ilyet még biztosan nem csinált.

Nos, találtam is jó fegyverjavító műhelyt Sümegprágán, amelyet Kovács László fegyvermester vezet. Személyében vállalkozó, intelligens szakemberre találtam, s ígéretéhez híven, műhelyében meg is oldották a rugós, oldal záró/reteszelő csőrögzítőt. Vélhetően az eredeti is így működhetett. A gyakorlatban a bal kéz hüvelyk és mutató ujjaival – kis gyakorlás után – rugó ellenében nyomással és emeléssel oldani lehet a csövet; letörni és tölteni hagyományosan, majd ismét a fenti rögzítő manőver. A cső igen szilárdan zárul, a rögzítő meghibásodása – szakszerű használat mellett – gyakorlatilag kizárt.

Egy-két hónapja már sok céltáblát elhasználtam vele, azonban belőve még nincs, így eddig csak velem barátságos (amit meg is értek). De, ami késik – ugyan múlik -, viszont annyit nem várok vele, mint a renoválással. Esetleg még barnítás is szóba jöhet, de nem tudom volt-e eredetileg így kezelve, talán igen.

A történet befejezetlen, hiszen a puska második élete most kezdődik. Ha bárkinek kedve támad, nyugodtan kutakodjon a puska után, s ha sikeres, tudassa velem, mikor, pontosan hol és milyen alkalomból is készült ez a remek darab.

Hatvani Károly
hatvanikaroly@gmail.com

The post „La Mondiale” Egy veterán légpuska története appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.