A legendás Schofiled revolver megszületéséig rögös út vezetett. Két zseniális szakember keze munkáját dicséri, úgymint Horace Smith és Daniel Baird Wesson. Történetük talán az 1850–es évekbeli vermonti közös találkozásuk után kezd érdekessé válni, hiszen innentől kezdték el dédelgetni, korszakalkotó új álmukat, az egybeszerelt fémhüvelyes lőszerrel működtethető ismétlő fegyver gondolatát. 1850–es évek elején közösen szabadalmaztattak egy fémhüvellyel még nem rendelkező, de már szerelt lőszernek mondható alsókulcsos, csőtáras ismétlő fegyvert, a Vulcanicot. A lövedéke kompakt kialakítással bírt, ugyanis belülről üreges volt, ahol a lőpor kapott helyett, majd a fenekét lezáró részben helyezték el a csappantyút, tehát különálló hüvellyel még nem rendelkezett. Természetesen ez lekorlátozta a lehetőségeket, így a fegyver sikert nem aratott.
Olyannyira nem volt népszerű, hogy 1854-ben kénytelenek voltak
cégüket eladni egy ingkészítőnek, aki valószínűleg már akkor látta a fegyverben rejlő lehetőséget, majd néhány évvel később bizony le is aratta a babérokat a Henry, majd a Winchester puskák átütő sikerével, hiszen a Vulcanic adta ezek szerkezetének alapkonstrukcióját.

Történetük 1857-ben újabb közösen szabadalmaztatott revolvert eredményezett, amelyet már a Springfieldben alapított vállalkozásuk keretein belül mutattak be. Egy évvel korábban, 1856-ban megszerezték a teljesen átfúrt revolverdob szabadalmát egy korábban a Coltnál dolgozó, Rollin White nevű konstruktőrtől, aki azt 1855-ben jegyezte be. Természetesen üzleti megfontoltságból adta át, és minden eladott revolver után jutalékot kapott. Az ekkor szabadalmaztatott revolver, már egybeszerelt peremgyújtású, fémhüvelyes lőszerrel üzemelt. Ezek voltak a Model 1 és Model 2 revolverek.

Természetesen ezen darabok még nem voltak tökéletesek, a cső nem lefelé, hanem
felfelé nyílt, illetve a dobot ki kellet venni a megtöltéshez, így újragondolták és tovább fejlesztették a konstrukciót. Így született meg a Smith & Wesson Model 3 . 44 kaliberben, amit kifejezetten a hadsereg számára terveztek. A csöve lefelé nyílt,
rendelkezett hüvely kivető ejektorral. A revolver annyira sikeres lett, hogy 1870-ben ez lett az amerikai hadsereg első rendszeresített szerelt lőszeres revolvere.

Nem sokkal ezután egy lovassági tiszt, bizonyos George W. Schofield zseniális ötlettel állt elő, amelyet benyújtott a cégnek, akik azt el is fogadták, ennek az eredménye képpen készült el a Smit&Wesson Schofield modell.
A Model 3 esetében a cső lenyitásánál szerepet játszó retesz oldásához a lövész mindkét kezére szükség volt. Schofield egyszerűsítette a szerkezetet, ötlete
alapján, a tokon elhelyezett kampós kialakítású, rugó ellenében előfeszített reteszt
használtak, így az egy kézzel is könnyen oldható és zárható volt. Ez lóháton ülve nagyban megkönnyítette használójának a revolver ürítését és újratöltését.
Ezen kívül a .44-es kalibert felváltotta a .45 Schofield így már egy könnyen kezelhető, katonai célokra is megfelelő oldalfegyvert eredményezett a módosítás, amely a határvidéken bizonyította létjogosultságát.

A légpisztoly replikánk meglehetősen jól néz ki, antikolt hatású felületkezeléssel bír, sötét szürkés színben pompázik, az éleknél pedig koptatott. A markolathéjak, amelyek természetesen műanyagból készültek fa hatásúak, és kifejezetten élethűek
 
Technikailag is kiváló, George W. Schofield által tervezett nyitási rendszer valóban
nagyszerű és praktikus, a retesz a tokon kapott helyett, oldása egy kézzel is könnyen megy. Ekkor a cső lenyílik, az automatikus hüvelykivető ejektor működésbe lép és kiemeli a lőszer imitációkat a dobból. Ha a csövet teljesen lenyitjuk, az eredetinek megfelelően visszaugrik a helyére.

A pisztolyhoz hat darab, réz színűre felület kezelt adapter hüvely jár, amelyeknek a fenekébe egy gumi gyűrűbe helyezhetők bele a 4,5 mm diaboló lövedékek. A gumigyűrűknek kettős szerepe van, a lövedékek rögzítése, illetve a
tömítés.
A pisztoly pneumatikus rendszere teljesen hasonló az Umarex féle Colt SAA revolverekkel, tehát itt is rendelkezik a kópia passzív kakasbiztosítással. Egyszeres
működésű, a kakasrúgó nem túl erős, ami engem egy kicsit zavart, olyan érzetet kelt, mintha a kisfiam játékrevolverét húznám fel, sütése meglehetősen kellemes.

Közvetlen a kakas mögött, amelynek két állása van, kapott helyett egy biztosító kapcsoló, ami nyilván nem hiányzik az autentikussághoz de ha egy XIX. századi western revolvert manapság légpisztoly köntösben prezentálnak, sajnos számolnunk kell ezekkel a technikai megoldásokkal, feliratokkal és nem maradhatnak el itt-ott a csillag fejű csavarocskák sem sajnos.

A revolver a markolat héjakat leszámítva, teljesen fém építésű, cink
öntvény. A bal oldali markolat panelt alulról lepattinthatjuk, alatta kap helyett a 12
grammos CO2 patronunk, amelyet alulról egy csavar meghúzásával tudunk aktiválni a már megszokott módon. Itt is a markolat panelnél találjuk a csavar meghúzásához használható 5 mm-es imbusz kulcsot.

A hüvelyek töltését végezhetjük kivett állapotban, de talán praktikusabb, ha bent a dobban tesszük bele a lövedékeket, ki hogy szereti. A cső becsukásához nem kell a tokon elhelyezett reteszt hátrahúzni, automatikusan bekattan a helyére. A dob furatai elölről kúposak melynek célja az, hogy a betétcső vége, ami szintén kúpos, egy rugó ellenében beleüljön megfeszített állapotban a dobba, így szigeteli a rendszert. A csőtorkolat esetében a valódi cső csak néhány milliméterrel beljebb kezdődik, huzagolási imitáció itt nincs. Ami még kicsit zavaró,
hogy a kakas nyugalmi helyzetben olyan 3 millimétert eláll a toktól.

Tárazás után jöhet a lövészet. A szerkezet olajozottan, könnyen működik, az ember már csak azt veszi észre, hogy üresen pufogtat. Az irányzékok fixek, akár az eredetin, tehát itt nem tudunk állítani, ha nem oda hord a revolver, ahová szeretnénk. A 10 méteres próbalövéseim egész jónak mondhatóak, a céltábla középére rendeztem az irányzékokat a revolver kissé alá és balra hord, de ez szerintem igazán jónak mondható.

Itt kell megjegyeznem, hogy a cső nem huzagolt, hanem sima, ennek ellenére meglehetősen pontosnak mondható, pláne, hogy akik megveszik ezen pisztolyt, nagy valószínűséggel nem lőlapra, hanem egyéb izgalmasabb célokra lövöldöznek.

A töltés nagyon gyorsan megy, amelyet bent a dobban végzek el, könnyen, hiszen a cső lenyitásával ez nagyon praktikus, ellenben egy Umarex féle Colt SAA revolveren, ahol a töltőkapu szabta kis hely, a dob pozicionálás némi ügyességet igényel.
Egy patronnal maximum 12 tár, tehát 72 lövés adható le 25-30 °C – os hőmérsékleten. A maradék gáz itt is elengedhető, ha az elsütő billentyű elhúzása közben, a kakast a toknak nyomjuk, de érdekes az, hogy a
művelet csak alacsony gáznyomás mellet végezhető el, teli patron esetében nem. 

Összevetve egy nagyon jó kis „plinker” fegyver a Schofield mely népszerű lehet a régi korok fegyverei szerelmeseinek.

Technikai adatok:
Gyártó: ASG – Action Sport Games, Dánia
Jelleg: légpisztoly
Sütési mód: SA
Energiaforrás: 12 g CO 2 patron
Kaliber: 4,5 mm (.177)
Tárkapacitás: 6 darab
Energia: 4 J maximum
Irányzékok: fix első és hátsó
Üres tömeg: 1.035 g
Teljes hossza: 320 mm
Csőhossz: 150 mm
Anyaga: cinköntvény, műanyag markolat héjak

Pozitívumok:
Nagyon élethű külső
Jó hatásfok
Csendes üzem
Könnyen újratölthető

Negatívumok:
Meglehetősen drága
Ronda lézergravírozott feliratok
Sima cső

(Senkó Sándor)

The post ASG Schofield légpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Mindenesetre a néhány éve a Crosman cégnél elsőként megjelent megoldás elképesztő sebességgel terjed a gyártók között és a mai napra alig akad olyan komolyabb vállalkozás amelyiknek a palettáján ne találnánk ilyen típusú fegyvert, akár új modellként vagy a régi rugós fegyverhez készített gázrugós szettel kiegészítve. Ami miatt izgalmas a cikkben szereplő fegyver, mert bár puska akad gazdagon, ilyen módon működő pisztolyt alig – alig találunk.

A rendszer

A mai korra egyre jellemzőbb, hogy a gyártók a termékük népszerűsítéséhez imádnak egszerűen megfogalmazott, hatásos, néhol talán túlzó(nak tűnő) szlogeneket, címkéket  feltüntetni, amikkel reményeik szerint vevőket tudnak nyerni. A Crosman cég sem kivétel ez alól. Konkrétan a Trail Np dobozán olyan nehezen ellenőrizhető “adatokkal” találkozunk mint, hogy a Nitro Piston rendszernek köszönhetően “70%-al csendesebb” vagy 25%-al pontosabb… Mivel a fegyverünknek nem volt acélrugós elődje és decibel mérőnk sincs az üzletben így nehéz megmondabi az igazságot. Mindenesetre a gázrugós megoldásnak az előnye ezek fogalmak mentén keresendő.

Az interneten sok kép illetve videó illusztáció mutatja a működés menetét ezeknél a fegyvereknél.
A lényeg, hogy van egy teljesen zárt, gázzal töltött fém tubusunk egy abban mozgó fém szárral. Fegyverünk felhúzásakor ezt a pálcát és ezzel együtt a tubusban lévő gázt préseljük össze. Így nincsenek súrlódó, fémes érintkező felületek felhúzáskor és elsütéskor semmiféle rezonanciát nem érzünk ami az acélrugós fegyvereknél csak speciális tuning alkatrészek beépítésével érhető el.

Ami talán hátránya a gázrugós rendszernek, hogy itt nincs teljeítmény szabályozási lehetőségünk, mint a rugós fegyvereknél a rugó vágásával. Ez alól csak a Weihrauch HW90-ese kivétel de az kicsit másképp működik.

Kívül

Egy tradícionális csőtörős pisztoly esetében nehéz formabontó, extrém megoldásokat találni a külalakban. Talán az egyetlen szembetűnő dolog a csőre húzható dupla toldat az alsó weaver sínnel illetve a hasítékokkal a végén. A weaver sín inkább optikai tuningnak jó csak, mert bármit szerelnénk is fel rá, az felhúzáskor útban lenne a sátorvasnál, mivel a nagy teljesítmény eléréséhez a csövet majdnem a markolatig hátra kell húznunk. Apropó markolat… jó nagy. Vagy két kicsi vagy egy nagy kézre minimum szükségünk lesz a használatnál.

Irányzék

A hátsó irányzék tartó talapzata fémből van ami egy szabvány 11mm.-es sínre van rögzítve. Ide igény esetén Red Dot irányzékot vagy távcsövet is feltehetünk. Viszont mivel az első irányzék igen magasan van a toldaton így ezen esetekben nag eséllyel le kell mondanunk a csőhosszabítóról.  Maga az irányzék műanyag és mindkét irányban “klikkesen” tárcsákkal állítható. A fluoreszkáló szálirányzék hátul zöld, elöl narancs színű.

Működés

Az első toldatot, amin az irányzék is van egyszerűen elölről felhúzzuk a csőre. Na ilyenkor válik egy csapásra használhatatlanná fegyverünk mert bár az erőkar hosszát megnöveltük de a fogás helyén, elöl meredezik a Tru Glo irányzék ami kis híján átlyukasztja az ember tenyerét ha így próbálja meg felhúzni a pisztolyt. Ezt az “apró” kellemetlenséget kiküszöbölendő kapunk a pisztolyhoz még egy extra toldatot amivel már megy minden mint a karikacsapás. Egyszóval aTrail NP-t vagy a meztelen csővel vagy a dupla toldat felhelyezésével lehet felhúzni.

A felhúzáskor tényleg nem tapasztalunk semmiféle zajt, zörejt ahogy az a Nitro Piston rendszertől elvárható. A csövet kb. 120 fokig kell visszahajtanunk amíg az elsütőszerkezet fém akasztója találkozik a dugattyú hasítékával és megakad hátsó pozícióban. Nyilván kell a minél hosszabb dugattyú út, hogy az ígért teljesítményt megkapjuk (160m/s).

A sütés hossza állítható. A sátorvas hátsó részén találunk egy furatot ahol anélkül tudjuk személyre szabni a beállítást, hogy a tust le kéne vennünk.

Természetesen a dugattyútest ugyanúgy előrevágódik elsütéskor mint a klasszkikus rugós fegyvereknél viszont valóban nincs rezonancia ami a pisztolyok esetében kritikus tud lenni.

Belül

A műanyag tust mindkét oldalon 2-2 csavar tartja. A rugóhoz illetve a dugattyúhoz úgy tudunk hozzáférni ha az elsütőszerkezet mögötti kis biztosító csavart kihajtjuk majd kiütjük a keresztstiftet.

Minden fontos alkatrész melynek mehanikus szerepe van, acélból és korrekt módon lett elkészítve. Jól, prezízen zár a csőrögzítő csap, illetve a csőtengely is kapott egy kis biztosító csavart ami meggátolja, hogy a cső kotyogjon.

Ez a megoldás nekünk Kelet-Európaiaknak a Slavia légpuskáktól lehet ismerős. A puskákéhoz mérten apró gázrugónak alig van előfeszítése ennek ellenére összenyomás előtt meg kell enni a spenótot J

Mindent összevetve az amúgy szűkűlő “csőtörős pisztoly” piacon üdítően hat a Crosman Trail NP jelenléte. Bár árban erősebb mint a vetélytársai de minőségben, teljesítményben jóval azok felett áll.

Vasicza Péter

The post Crosman Benjamin Trail NP Mark II légpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

A gyűjtemény új darabja

Nagyon örültem, amikor a szokásos keresgélésem közepette, a Crosman honlapján felfedeztem, a legendás Remington M1875 revolver légpisztoly replikáját, de akkor még nem volt elérhető hazánkban. Tűkön ülve ugyan, de kivártam azt a cirka egy évet, mire végre birtokba vehettem és gyönyörködhettem benne. Hát megérte. Várakozásaimnak megfelelő volt a látvány, gyönyörű nikkelezett felület kezelés, elegáns fehér színű műanyag markolat héjak. Amikor első esetben felhúztam a kakast, a szokottnál szebben csilingelt, ahogy a revolver dobja fordult és a rögzítő felugrott a helyére, karakteresebb hangja van, mint egy Umarex féle békéltetőnek. A revolverhez kétszer hat darab adapter hüvely jár, az egyik hatos csomag az acélgolyók, míg a másik, a szoknyás diaboló lövedék befogadására alkalmas. A kis csillagfejű csavarok, illetve a fehér színű lézergravírozott feliratok látványa már nem is zavar. A revolver nagyon megnyerő, a gyártó kiváló darabbal örvendeztette meg a célközönséget. Egy biztos, ezt a darabot megtartom, bárhogy is muzsikál, mert külleme mindenképpen elnyerte tetszésemet.

Néhány gondolat a nagy elődről

A perkussziós revolverek sikere a polgárháború után is folytatódott, a piacot elsősorban Colt revolverei uralták, de Remington forgópisztolyai is meglehetősen népszerűek voltak. A szerelt lőszer megjelenése újabb lendületet adott a revolverek fejlődésének. Itt elsősorban a Smith & Wesson forgópisztolyok voltak úttörők, köszönhetően a teljesen átfúrt forgódob szabadalmi jogának, amelyet Ők birtokoltak akkoriban, mivel a nagy Samuel Colt akkor még nem sok fantáziát látott a dologban. A polgárháború végétől indult útjára a konverziós revolverek fénykora is, ahol az elöltöltős modellek, szerelt lőszer befogadására lettek átalakítva. Aztán 1873-ban a Colt cég által piacra dobott első fémhüvelyes, szerelt lőszeres revolver, a Colt M1873 Single Action Army, mérföldkövet jelentett a fegyverek történetében. Erre válaszul a Remington cég sem váratott sokáig magára, és 1875-ben piacra dobta, a Remington M1875 Single Action Army revolverét. A korábbi New Model Army, ami a polgárháborúban mindkét oldalon igen kedvelt revolvernek számított, a cég számára már kitaposta az ösvényt, azonban mégsem tudott soha a Colt féle revolverek által uralt piacon egyenrangú vetélytársá válni. Annak ellenére, hogy fegyvereit, mind a revolverek, mind a puskák terén, a megbízhatóság és minőség jellemezte. Ez ugyanúgy igaz, az első szerelt lőszeres M1875-ös modellre is. A New Model Army forgópisztolyokon lévő töltőkar, meglehetősen különleges vonalvezetést adott a revolvereknek, amelyet az 1875-ös modellen is megtartottak egy hasonló kialakítású lemezzel, amely robosztusabbá és összetéveszthetetlené tette, a többi korabeli, elsősorban Colt féle rövid oldalfegyverektől. A revolver készült hosszabb, 190 milliméteres és rövidebb, 140 milliméteres csővel is. Kalibere is változatos volt, úgymint: 44. Remington, 44-40 Win és 45 LC. Szerkezete és működése a Colt féle revolverekkel szinte teljesen megegyezett. Rendelkezett töltőkapuval és természetesen hüvely kivető ejektor rúddal is. A cső tetején az alábbi felirat volt olvasható: „E Remington & Sons, Ilion, New York , United States”.  A cég a revolvert 1875 és 1889 között gyártotta és mintegy 25.000db. készült belőle. A revolvert előszeretettel használták az amerikai-mexikói határon, ott ragadt rá az „Outlaw” név is. Pontosságának, megbízhatóságának köszönhetően, népszerű revolvernek számított. Egyes modelleken a sátorvasra helyeztek egy karikát, amellyel a lövész egy zsinórral magához tudta erősíteni a revolvert. Nem véletlen, hogy a Colt Single Action Army és Schofield revolverek után, napjainkban ez a harmadik western kópia, amely légfegyver köntösben mutatkozik be, sokunk nagy örömére.

Vizsgáljuk meg közelebbről

Sok újdonságot szerkezetileg nem rejt a kópia azoknak, akik már találkoztak Umarex, vagy ASG féle légrevolverrel.  A bal oldali markolathéjat lepattintva helyezhető el a 12 grammos CO2 energiaforrásként szolgáló patron. A sátorvasból kiálló hernyócsavarral aktiválható a szokott módon, de itt a meghúzására szolgáló kulcs nem a markolat héjból áll ki, hanem abban, található, a számára kialakított fészekben.

Tehát, azt onnan tudjuk kivenni, ami egy L alakú hat milliméteres imbusz kulcs, ez a megoldás nekem jobban tetszik, mint a kiálló verzió, hiszen így nem kell attól tartani, hogy meghúzáskor eltörik a markolat héj. A revolver természetesen hatlövetű, S.A. működésű, valamint nem utolsó sorban rendelkezik passzív kakasbiztosítással is. Ennek okán hatra is tölthetjük, ellentétben az igazival. Az adapter hüvelyek réz színűre vannak felület kezelve, fenekükben gumigyűrűvel, ahová az acélgolyó illetve diaboló lövedékek helyezhetőek be. A diaboló kivitelű feneke, külön el van látva a lövedék szimbólumával, elkerülve ezzel az összekeverés lehetőségét. A revolver nagyon élethű, kis túlzással teljes mértékig követi nagy elődje minden részletét, persze azért akad néhány bosszantó részlet, ami egyből szembetűnik. Elsőre az, hogy a markolat héjakat nem csavar rögzíti, tehát mint az eredetin a két héjat egy átmenő csavarral rögzítik a sátorvashoz. Itt csak a fehér színben pompázó markolathéjak vannak, semmi csavar, se annak imitációja. Ez megint érdekes, hiszen ez a colktokra jellemző elsősorban, az Umarex mégsem ezt a megoldást választotta légpisztolyain, miért? Talán mert a mintául szolgáló darab pont olyan volt és a tervező nem volt annyira jártás a kérdésben… Ki tudja…

Kivehető a forgódob

Meglehetősen pozitív, hogy a forgódob, ahogy az eredetin, esetünkben is kivehető, a tokon erre szolgáló gomb megnyomásával a tengely kihúzható és a nyitott töltőkapun keresztül az kiemelhető. A forgódob kialakítása érdekes, mély felhasítások vannak a töltény űrökben. A forgódobon körbe egyenletes barázdák láthatóak, még nikkelezve is, ezek a forgácsoló szerszám nyomai, nagyobb előtolás, nagyobb termelékenység, gazdaságosság, az a XXI. század, de csak közelről kivehető és nem igazán zavaró.

Biztosító tolóka

Nem okozott nagy meglepetést, amikor az elsütő billentyű előtt megpillantottam azt a bizonyos biztonsági „csúszkás-tolókás” kapcsolót, ami legalább könnyen jár. Piros pont-tűzkész, kibiztosított állapot, fehér pont-bebiztosított állapot. Bebiztosított állapotban, az elsütő billentyű nem elhúzható, a kakas nem megfeszíthető. Mivel ez egy egyszeres működésű revolver, a kakas bőven elegendő lenne, mint „biztonsági-biztosító” funkciós elem, ámbár ennek a megoldásnak lehet egy kellemetlen oldala is. Ha egy laikus kezébe kerül a revolver és bebiztosított állapotban elkezdi, vagyis elkezdené a kakast megfeszíteni és erőlteti, a szerkezetet még akár sérülhet is, alkatrésztörés is bekövetkezhet. A gyártó valószínűleg ezt megelőzendő döntött a külön biztosító gomb használata mellett.

A revolver anyagai

A markolat héjak műanyagból készültek, szép, impozáns fehér színben, egyfajta elefántcsont stílust utánozva. Érdekesség gyanánt megemlíteném, hogy egy videó megosztón láttam már olyat, pont ezen revolver esetében, hogy a markolat héjakat tűvel megkarcolták, utánozva egy öreg, mondjuk 150 éves markolat repedéseit, majd valami festékkel, páccal bekenve és letörölve azt száradás után valóban olyan hatást keltett, minta másfél évszázados öreg elefántcsont markolat lenne.

A revolver teljesen fém építésű, ám ez a fém, a jól megszokott spiáter, azaz cink-aluminium ötvözet, nevezik még zamaknak is. Ez egy nagyon alacsony szilárdságú ötvözet, kiválóan önthető, ez az oka annak, hogy a legtöbb gáz és légfegyver ilyen anyagból készül, hiszen ezzel a leggazdaságosabb a gyártás. Ha leseik nagyon könnyen eltörhet, illetve a kopási hajlama rendkívül magas. Itt jegyezném meg, a revolver nikkelezett felület kezelést kapott, ami a kopás szempontjából nagyon kedvező, tehát egy kemény bevonattal látták el, ami úgymond megnöveli ezen alkatrészek élettartamát, gondolok itt elsősorban a forgódob fogas koszorújára. De a szerkezet működését szolgáló további alkatrészek, mint a dobléptető, a dobrekesztő, nem kapott ilyen felület kezelést, így azok könnyebben kopnak, igaz ez még a dobtengelyre is, ami szintén nem kapott nikkel bevonatot. Érdekes az ejektor rúd gyönyörűen le van felület kezelve, de annak funkciója az ilyen revolvereknél nem számottevő, hiszen itt maguktól kiesnek a hüvelyek a tárból. Tehát a valóban, mehanikai terhelésnek és kopásnak kitett alkatrészek, a forgódob koszorúját leszámítva nem nikkelezettek, így azok élettartama bizony véges lehet.

A csavarok, valamint rúgók acélból készültek, természetesen az előbbiek csillagfejűek (philips), ennek oka, talán apró mivoltuk, hogy összeszerelés, vagy esetleg egy garanciális javítás során többször szét – és összeszerelhető legyen, amit egy normál kialakítású egyhornyú csavarfej nem biztos, hogy hosszú távon bír.

Feliratok

A revolver feliratokkal bizony jól el van látva, baloldalon az 1875-ös modellt oly jellemző háromszög alakú lemezen, a Remington, a tokon a forgódob alatt a kaliber jelzés, 177 cal (4,5 mm) BB kicsit hátrébb pedig az 1875-ös évszám olvasható. A jobb oldal kissé gazdagabb, jól teleírták, elsősorban a biztonságra utaló felhívások olvashatóak, illetve itt található a revolver számjelzése is. A felíratok a jól megszokott fehér színben, lézer gravírozással készültek, valahogy a nikkelezett felületen annyira nem zavaróak.

Az irányzékra nem lehet panaszunk

Egy sportlövő, ha kezébe venné és célra emelné a revolvert, biztosan megjegyezné: hát a célkép bizony eléggé puritán. Igaz, de autentikusan követi elődjét és az izgalmas plinker lövészethez szerintem kiváló. Természetesen acélgolyóval és diaboló lövedékekkel is kipróbáltam 10 méteren mit is tud a kópia.

A végeredménnyel elégedett voltam. Acélgolyós lövészet esetén egy hatos sorozatból, a legjobb négy lövés 30 milliméter belüli körön ért célt, ami igazán jónak mondható, míg diaboló esetében ugyanezen felállással 20–22 milliméter az eredmény, ami egyenesen kiváló, persze a másik két eltévedt lövedék valószínűleg nem a revolver, hanem a kezem hibája volt. A revolver betétcsöve huzagolatlan, ez a valódi cső, csak jó pár milliméterrel a csőtorkolat alatt kezdődik, hiszen a gyártó huzagolási imitációval látta el azt, mintha egy valódi, éles, .45 – ös revolverrel lenne dolgunk.

Acélgolyó, vagy diaboló?

Tehát a kópiához kétszer hat darab hüvely adapter jár, megkülönböztetve melyikbe milyen muníció dukál. Én személy szerint az acélgolyót kedvelem jobban, gyorsabban újratölthető a revolver, akár a nyitott töltőkapun keresztül is, úgy hogy bent vannak a forgódobban az adapterek, persze igaz ez a szoknyásra is, de azért ott mégis lassabb a folyamat. Az utóbbi esetében, ügyelni kell arra, hogy helyes pozícióba tegyük bele a gumi gyűrűbe, a BB estében ilyen nincs, azt mindegy, hogy hogyan fogjuk meg és toljuk a „csappantyú” fészekbe. A revolver lőtávolsága is meglepő volt, még érdemi találatokat tudtam ejteni 40 méteres távolságból is egy 300 milliméter átmérőjű fémcélon, azaz egy régi serpenyőn. Még inkább meglepett, hogy már tizenhetedik alkalommal töltöm újra a tárat és még lő a revolver, tehát egy széndioxid patronnal 102 darab gömblövedéket lőttem ki, anélkül, hogy patront cseréltem volna. Igaz, rettentően nagy hőség volt.

Ez nem játék!

Néhány gondolatban elengedhetetlennek tartom, hogy elmondjam, nem szabad alábecsülni az ilyen és ehhez hasonló légpisztolyokat. Bár csak maximálisan 3, esetleg 4 joule energiával bírnak, mégis, szerencsétlen esetben, bizony könnyen megtörténhet a baj, egy önfeledt szórákozásnak indult délutáni kikapcsolódás során. Mind az acélgolyó, mind a szoknyás lövedék csúnyán vissza tud pattanni és vissza is pattan, a védőszemüveg minden esetben kötelező, továbbá a lövészet helyszínét is úgy kell megválasztani, hogy az a biztonsági szabályoknak tökéletesen eleget tegyen. Tudjuk, mi van a cél mögött, a közelben se legyen senki és semmi, ha egy gellert kapott golyó vaktában elindul a maga útján!

– Senkó Sándor – 

The post Crosman Remington 1875 légpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Az Indian légpisztolyt a nürnbergi IWA 2017-es szakkiállításon láttam először. A spanyol cég 2016-ban kezdte el gyártani és mint újdonságot mutatta be de a külső jegyek alapján azonnal ismerős volt. A Webley & Scott (angol) közel 40 éves „Tempest” modelljével mutat nagy hasonlóságokat melyből egy darabot birtokoltam is valamikor a 90-es évek végén. Technikai szempontból mondhatni, hogy eljárt az idő a rugós fegyverek felett. Mellette az egyszerűségük, könnyű kezelhetőségük és olcsó fenntartásuk miatt még mindig nagyon népszerűek. Sajnos a légpisztoly kategóriában nagyon szűkös a választék így örömteli ha egy gyár új modellel jelentkezik.

A fegyveren az elsütőbillentyű, felhúzókar és természetesen a cső a dugattyúházzal illetve a belső szerkezet acélból, míg a markolat rész, irányzékok műanyagból készültek. Az amúgy nem túl hosszú (265mm) légpisztoly így is 1100g.-ot nyom.
A markolat – egyébként kényelmes kialakítása miatt – csak jobb kezes felhasználást tesz lehetővé.

Az elsütőszerkezet egy állású, tehát nincs előhúzás, mint ahogy szabályozható sütéshossz sincs. Ennek ellenére kimondottan jónak mondható az alapbeállítás és a 3,5kg.-os elhúzási erő is teljesen megfelelő egy hobby lövészetre szánt fegyvernek.

Az 1874-ben, Eibar-ban alapított cég mára azon kevesek egyike mely fegyvereit teljes egészében saját maga gyártja. Kiemelve a hidegen kovácsolt csövet melyet minden fegyveréhez használ. (Ennek jellegzetességeit és erényeit a Cometa Orion légpuskáról szóló írásunkban kifejtettük). A cső nincs burkolva és szinte a pisztoly teljes hosszát végigéri amivel szép hosszú irányzó vonalat kapunk (két irányzék közötti távolság) anélkül, hogy egy utazóbőröndöt kelljen rendszeresíteni pisztolyunk szállításához. Mivel egyre kevesebb rugós légpisztollyal találkozunk a boltokban (aminek nagy része nagy méretű, csőtörős rendszerű) kimondottan üdítő látvány egy ilyen kompakt méretű pisztoly.

Az irányzékpár műanyagból készült amivel az ember meg is tud barátkozni hisz nem példa nélküli ebben a kategóriában. Viszont ami talán a fegyver legnagyobb hiányossága, hogy a hátsó nézőke csak oldalirányban állítható. Nem nagyon érti ilyenkor az ember, hogy a fegyver tervezésekor milyen költséghatékonysági számvetés indokolta ezt a döntést.
Egyébként az irányzékok profilja jól használható csak hát sajnálja az ember…

Na és akkor jöjjön a fő attrakció – a felhúzókar, mint utolsó főegység. A Webley pisztolyon kívül nem emlékszem hasonló megoldásra mint amit a Cometa gyár is használ az Indian-nál.
A dugattyútestet egy fogasléc mozgatja ami a felhúzókarhoz kapcsolódik. Azt fel-előrefelé kb. 270 fokos szögben kell körbe mozgatni a végpontig ahol is a dugattyútestet rögzíti az akasztó. Ilyenkor a fogasléc, mint egy kis nyelv bújik elő a cső alól.
A kar visszazárásához már nem kell erőt kifejteni. Nem biztos, hogy praktikusabb mint egy oldalkaros felhúzás de ötletes.
A felhúzókart egyébként egy kis előre-hátra csúsztatható műanyag zár rögzíti. A kar kioldásakor a töltőnyílás automatikusan szabaddá válik.

Véletlen elsütés ellen egy két állású manuális biztosítót használhatunk mely a fegyver bal oldalán található.
A viszonylag nagy átmérőjű de rövid dugattyúháznak köszönhetően a lövéskor nem mozdul nagyot a légpisztoly annak ellenére, hogy a teljesítménye messze nem számít csekélynek (5,6J).

Összességében a Cometa Indian egy szerethető, jól használható hobby fegyver azoknak akik szimpatizálnak a tradicionális rugós légpisztolyokkal.

Gyártó: Cometa Airguns
Kaliber: 4,5mm
Súly: 1100g
Teljes hossz.: 265mm
Csőhossz.: 240mm
Sütés: 3,5kg
Teljesítmény: 150m/s (5,6J)
Ajánlott lövedék: JSB Exact RS

-Vasicza Péter –

The post Cometa Indian légpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Annyi bizonyos, akkor ott a hajón, a fadarabot farigcsáló, fiatal fiú, olyan páratlan eszköz prototípusát készítette el, amelyre túlzás nélkül mondhatjuk, hogy megváltoztatta a történelmet. Persze, rengeteg Istennek nem tetsző dolgot hajtottak vele végre, hiszen az amerikai polgárháború, amelyet a kontinens legnagyobb fegyveres konfliktusaként tartanak számon, rengeteg áldozatot szedett, amelyből Colt revolverei is kivették a részüket és utána is sok becstelen tett írható a rovásukra, de mi nem ezt látjuk bennük. A történelmet és azok fegyvereit tisztelő és szerető ember máshonnan, más szemszögből közelíti meg a témakört. Egy olyan világba csöppenhetünk bele – XIX. század Észak-Amerikája – amelynek romantikája magával ragadja az ember képzeletét, a végtelen préri, a magányos, oldalán a hatlövetűvel lovagoló cowboy, indiánok, bölények és még sorolhatnám a végtelenségig ezen elemeket, amelynek erősségét csak fokozzák az időszakot feldolgozó színvonalas regények és filmek végtelen számai.

Ezt a romantikát csak még jobban tetézi, hogy manapság, megvásárolhatjuk ezen revolverek replikáit, a szerelt lőszeresek kivételével engedély nélkül, és általuk még jobban felidézhetjük eme legendás kor szellemét, persze itt csak a kellemes dolgokra gondolok. Hiszen a valóság, akkor és ott nem hiszem, hogy túl sok romantikát hordozott volna, banditák, indiánok, a természet erői, háborúk és korrupt spekulánsok a szegény boldogulni akaró hétköznapi ember életét olyan keménnyé tehették, amelyet még csak elképzelni sem tudunk. Tehát szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a mai világunkban, ezen fegyverek nem a boldogulás, az önvédelem eszközeiként jelennek meg, hanem a szabadidőnk eltöltését szolgáló, kellemes kikapcsolódást biztosító hobbi kellékeikként. Tehát mit is akarok mondani a kicsit hosszadalmasra sikerült bevezetőmmel? Ha valakinek van egy pisztolya, miért vesz meg még egyet, ami csaknem azonos a meglévővel? Nem másért, mint a Colt féle revolverek okozta ellenállhatatlan vonzerő által generált függőség enyhítésért, azt hiszem.

Csendes Békéltetők

Korábban, már megismerkedhettünk az Umarex által prezentált Colt SAA légpisztoly replikájával, amely meglehetősen jól követi legendás elődjének megjelenését, egy szó, mint száz napjaink talán legautentikusabb és leginkább használható Peacemaker kópiáját képviseli a légfegyverek palettáján. Az energiaforrása 12 grammos CO2 patron, amely a levehető markolatpanel alatt kapott helyet, lövedéke a 4,5 mm BB acélgolyó és természetesen hatlövetű.

Nagy örömömre már elérhető a huzagolt csővel rendelkező, „szoknyás” diaboló lövedékkel üzemelő darab is. Küllemét és belső szerkezetét tekintve – a huzagolt csövet leszámítva – mindenben megegyezik a korábbi darabbal, kapható antikolt, kékített és nikkel felületkezeléssel ellátott köntösben is. Mivel a BB acélgolyós revolveremmel, már több száz lövést leadtam, így bátran állíthatom, hogy elég strapabíró kezes jószággal ajándékozott meg a gyártó, így a huzagolt kivitel már nemcsak a megbízható szerkezet garanciáját adja, hanem a pontos lövések leadásának reményével is kecsegtet. Ennek tudatában felbátorodva szántam rá magam az új darab megvásárlására.

Az új darab

Nagy izgalom közepette óvatosan bontottam ki a papírdobozt, vettem elő a fényes nikkel felületű, fehér markolat héjakkal ellátott gyönyörű, .45-ös hatlövetű kópiát. Szemet gyönyörködtető pisztolyról van szó, elmondhatom, még talán maga George S. Patton tábornok is szívesen elfogadta volna, annak ellenére, hogy ez a .45-ös csak egy légpisztoly. Küllemét tekintve semmi különbség nincs a BB golyós kivitelhez képest, egyetlen dolgot kivéve, mégpedig a jobb oldalon feltüntetett kaliber jelzés, ahol a cal. 4,5 mm (.177) felirat olvasható, a szoknyás diaboló lövedék szimbólumával tarkítva.

Elsősorban azért esett a választásom a nikkel felületkezelésű darabra, mert itt annyira nem feltűnő a fehér lézer gravírozott felíratok nem túl autentikus látványa. Azok a fehér markolathéjak pedig igazán elegáns külsőt kölcsönöznek neki, sem elefántcsont, sem pedig gyöngyház, csak műanyag, de mégis a korabeli módos cowboy, vagy kártyások hangulatát idézi, akik nem fukarkodtak pár dollárral többet költeni egy csinosabb fogantyús hatlövetűre.

Pontosság

A revolver pontosságára nagyon kíváncsi voltam, így első kézhezvétel után a 10 méteres céllövészetet próbáltam ki. Mivel nem igazán mondhatóm magam túl jó lövésznek, jó néhány patront kiürítettem és lőlapot kilyuggattam, hogy megfelelő értékelés születhessen. 10 méteren a legjobb eredmények igazán meglepőek és kitűnőek voltak. Egy 200 Ft-os érmével a 6 lövés által ütött lyuk közül 5 szépen lefedhető, tehát olyan 28 mm átmérőn belül vannak. De valahogy jómagam unalmasnak találom a csak lőlapra történő lövöldözést, így hát inkább az otthoni western shooting hangulatát idéző plinker lövészetet részesítem előnyben és gyakorlom szívesen, ha időm engedi.

Átütő képesség

Manapság a videó megosztó portálokon számtalan kisfilm próbálja bemutatni, ezen és az ehhez hasonló pisztolyok kilőtt lövedékeinek sebességét, energiáját. Megvannak erre a speciális mérőműszerek, amik pontos értékeket adnak, különböző mértékegységekben kifejezve, de én egy kicsit másképp próbáltam megvizsgálni a kérdést. Vettem egy jó vaskos telefonkönyvet és mind a BB, mind pedig az új revolverrel, maximális patronnyomás mellett leadtam 6-6 lövést 1 m távolságból. A két revolver átütő képessége szinte azonos, még a 235. oldalon is átszakadt lapokat lehetett felfedezni. A lövedékek persze eddig azért nem jutottak el, azok a 95-105. oldalak környékén álltak meg a könyven. Azért ez nem semmi, annak ellenére, hogy maximum 3 J energia produkálására képes a használati utasításban rögzítettek szerint.

Western Shooting a kertben

A pisztoly pillanatok alatt üzembe helyezhető, a bal oldali markolat panel alatt aktiváljuk a 12 grammos CO2 patront, én mindig külön imbusz kulcsot használok, nem minta a markolat héjból kiálló darab nem bírná azt, de valahogy féltem annyira, hogy inkább kímélem.

A lőszer imitációk, amelyek szintén nikkel felület kezelésűek, azok fenekébe helyezhetőek bele szépen, a 4,5 mm szoknyás kialakítású lövedékek. Talán itt van az egyetlen felróható hátránya a BB golyós kivitelűhöz képest, mégpedig a töltés gyorsasága. Azaz nem kell minden egyes töltés esetében kivenni az adapter hüvelyeket, hanem bent a dobban, a nyitott töltőkapun keresztül is bele helyezhetőek. A BB golyós kivitelűnél ez a folyamat sokkal gyorsabb, hiszen teljesen mindegy az, hogy éppen hogyan fogjuk meg újainkkal az acél golyókat, de a szoknyás lövedékek esetében azt csak egyfajtaképpen lehet beletölteni, ott már oda kell figyelni, hogy hogyan vesszük ki azokat a dobozból és töltjük be, de persze ez sem túl veszélyes, hiszen gyakorlás teszi a mestert. Dobozokra, különböző célokra 5-10 méterről kiváló időtöltés egy kis lövöldözés, erről igazán többet nem is lehet írni, érezni kell a hangulatot, amelyet a kis filmemben próbáltam megidézni.

Konklúzió

Ez a pisztoly tekinthető a legendás .45 Peacemaker legjobb, legautentikusabb légpisztoly kópiájának manapság. Persze lehetne néhány hiányosságát említeni, mint a kakas nyugalmi helyzetben való elállását a toktól, de ennek is megvan a maga szerepe, miszerint, ha a gáznyomást alacsonynak érezzük, az elsütő billentyű elhúzásával, a kakas toknak nyomásával elengedhető a maradék gáz, tehát kényelmesen cserélhetünk patront, ami a legtöbb légpisztolyra nem jellemző. Vagy a lézergravírozott feliratok is elhagyhatóak lennének, de a tanúsítás éve, illetve a 7,5 J alatti besorolás jelzése szintén nem elhagyható, hiszen a törvényi előírásoknak meg kell felelni. Vagy a sátorvas előtti biztosító tolóka, ami talán felesleges, pláne azért, aki nem ismeri, és bebiztosított helyzetben van, erőlteti a kakast, pedig az meg sem mozdul. Nem utolsó sorban a teljesítménye is lehetne nagyobb, hiszen olyan 2-2,5 J energia leadására képes maximális patron nyomás mellett. De mindent összevetve, olyan 15-20 évvel ezelőtt gondoltuk volna, hogy egy ilyen remek pisztollyal lövöldözhetünk? Nem hiszem, örvendetes, hogy manapság ilyenekre szert tehetünk, méghozzá engedély nélkül.

Aztán épphogy az ember megveszi az aktuális slágernek hitt darabot, a gyártó megint előáll újabb variásokkal, fokozva az amúgy is erős varázslat által keltett nyughatatlan vágyakozást. A legendás .45-ös legújabb modelljei, a kurta csövű, első irányzék nélküli, valami cső kompenzátor imitációval ellátott, sima csövű darab, vagy a már huzagolt csővel bíró, lovassági, „cavalry” modell. Az előbbi ihletét, valószínűleg a Feláldozhatóak című film adta, ami azért megint nem igazán autentikus. Én nem szeretem, ha a régmúlt idők fegyvereit, modernkori tulajdonságokkal tarkítják, de ha valaki igen, ez nekik született.

Titkon remélem, hogy a gyártó a jövőben más ikonikus darabok kópiáit is megalkotja majd, mint az 1851 Navy, 1860 Army, vagy aminek a legjobban örülnék még, ha Remington féle New Model Army is a palettára kerülne, az autentikusság jegyében, ne adj Isten fa markolatokkal és acél mechanikával…

Itt találják a fegyverről készült videót!

– Senkó Sándor –

The post Umarex Colt SA Army „Diabolo” avagy Western Shooting légpisztoly módra appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

A Luger P 08 legendás pisztolyának, már a légfegyver replikája is elérhető, az Umarex és természetesen a magyarországi viszonteladók, mint a Nimród-Derringer fegyverszaküzlet jóvoltából. A pisztoly másolatnak két változata kapható. Ebben a cikkünkben az egyszerűbb, a „blowback” rendszerrel nem rendelkező fegyvert ismerhetjük meg közelebbről illetve egy kis történelmi visszatekintéssel és videóanyaggal is kiegészítettük cikkünket.

*** Egy kis történelmi visszatekintés ***

„Si vis pacem, para bellum”  Ha békét akarsz, készülj a háborúra
Georg Johann Luger 1849. március 6-án született az ausztriai Stein am Brennerben. Tehát az Úr nem német, hanem osztrák származású volt. Gazdag életpályát futott be.

17 évesen önkéntesként kezdődött katonai pályafutása, ahol a ranglétrát végigjárva 4 éves szolgálat után, mint hadnagy szerelt le. Katonai pályafutása alatt végzett tanulmányai során átfogó ismereteket szerzett a tűzfegyverek történelmi és technikai ismereteiből, ahol fokozott érdeklődést mutatott az automata töltési rendszerek iránt. Az 1870 – es években közreműködött az M118as Mannlicher ismétlőpuska prezentálásában és értékesítésében, majd az Egyesült Államokba is eljutott, ahol Ő maga mutatta be a C 93 – as Borchardt pisztolyt, amely mérföldkövet jelentett az öntöltő pisztolyok történelmében.

A pisztoly a lőporgázok visszafelé ható energiáját használta fel a hüvely kivetésére, az új lőszer betöltésére és a szerkezet felhúzására. Természetesen, mint minden kezdet ez is nehéz volt, a C93-as pisztoly rengeteg negatív kritikát kapott, úgy mint ormótlan, nehéz, ámbár megbízható, illetve a bonyolult szerkezet gyártása drága és nagy szaktudást igényel. Nem sokkal később, a  DWM, azaz a Deutsche Waffen – und Munitonsfabrik felkérte Őt a típus továbbfejlesztésére, annak tökéletesítésére. És eljutottunk cikkünk légpisztoly replikája eredetijének megszületéséhez, a P 08 – as modellhez.     

A pisztoly egy úgynevezett csuklós – karos reteszelésű, rövid csőhátrasiklású rendszerrel bíró, öntöltő fegyver. A pisztolyt elsőként a svájci hadsereg állította hadrendbe, amely 7,65 mm Parabellum kaliberű volt. Majd a német haditengerészet 1904-ben a 9 mm Parabellum kaliberű P 04 változatot vezette be és 1908-ban a szárazföldi haderő is szolgálatba helyezte, ez volt a P 08 – as modell. A pisztoly egészen 1938 – ig maradt rendszeresítve, majd ekkor egy ismét méltán híres pisztoly, a Walther P 38 modell állt a helyére, de persze a használatból ekkor sem kopott ki teljesen, sőt. A mi légpisztoly replikánk megjelenése, külleme ezen, 1908-ban rendszerbe állt modellt mintázza nagyfokú élethűséggel. Az eredeti P 08 – as modell 0,9 kg üres tömeggel, 8 lőszert befogadni képes tárkapacitással, 6 darab jobbos huzagolással bíró 102 mm hosszú csővel rendelkezett. Na de térjünk rá a légpisztoly replikánkra…  

*** Tecnikai adatok *** 

Típus kód 5.8135 / Rendszer CO2 légpisztoly / Energia forrás 12 g CO2 patron / Biztosítás kézi / Tár kapacitás 21 / Kaliber 4,5 mm (.177) BB acélgolyó / Energia 3 J alatt (jellemzően: 2,1 -2,3 J) Acélgolyó kezdő sebessége 125 m/s (394 ft/s) / Elsütő szerkezet Double Action /  Irányzék Fix első és hátsó / Tömeg 820 g / Csőhossz 116 mm / Teljes hossz 216 mm /  Veszélyes hatótávolság akár 300 m (330 yards).

*** Megjelenés *** 

A legendás pisztoly szép papírdobozban érkezett hozzám. A súlya, a formája, a színe minden rendben van. Nincsenek lézergravírozott feliratok, igazán masszív darab. A szánon, a kalibert ismertető felirat: cal. 4,5 mm (.177), a P.08 modelljelzés illetve a sorozatszám látható. Anyaga teljesen fém, természetesen nem acél, hanem cink – alumínium ötvözet, vagy más néven spiáter. A markolat héjak pedig műanyagból készültek. A szán szépen kidolgozott, élethű, azonban fix kivitelű, tehát a csuklós karos rendszere nem működik, nem felhúzható. 

   *** Üzembe helyezés *** 

A pisztolyhoz természetesen a gyártó mellékelte a használati utasítást is több nyelven, de sajnos magyar nem szerepel közöttük. De aggodalomra semmi ok, hiszen a kellően sok ábrával illusztrált használati utasítás meglehetősen színvonalas és érthető, még csekély idegen nyelvismeret nélkül is.   A pisztoly bal oldalán a szán mellett elhelyezett biztosító kar, legyen biztonsági „bebiztosított” helyzetben, álljon lefelé (piros pont takarva van). Ekkor az elsütő billentyű könnyen elhúzható, de természetesen nem történik semmi. 

A fegyver legyen töltetlen, a baloldalon, a markolat panel tetején lévő gomb megnyomásával a tár szépen kicsúszik lefelé, tegyük félre.    A jobbos markolat panelt óvatosan alulról lepattintva (open felírat), az alá helyezhetjük be a 12 g CO2 patron energiaforrásunkat.   A patron aktiválásához nincs szükség külön szerszámra, hiszen a markolat alján a kis füllel elhelyezett csavar található, amelyet két újunkkal tudunk tekergetni. A patronunkat szépen helyezzük a markolatba, a számára kialakított fészekbe, majd a pisztolyt bal kezünkbe tartva, hüvelykujjunkkal az energiaforrást határozottan a szelepnek tolva és tartva, a jobb kezünk hüvelyk és mutató ujjával, pedig hajtsuk ütközésig a csavart, és amikor már érezzük, hogy majdnem a szeleptű átszúrja a patronunkat, gyorsan húzzuk meg. Így gázveszteség nélkül aktiválhatjuk a patronunkat.  A csavart persze nem kell agyonhúzni, nem engedi el a gázt. A markolat panelt óvatosan az illesztési pontok felvétele után visszapattinthatjuk a helyére. Ekkor a pisztolyunk, nyomás alatt van, a biztosító kart átkapcsolva, tehát kibiztosítva, a kar felfelé áll (piros pont látszik), az elsütő billentyű meghúzásával lövés adható le. 

*** Töltés *** 

A már félretett tárunkat – amelyet akár az eredetin – a baloldalon, a markolat panel tetején lévő gomb megnyomásával tudunk a pisztolyunkból kivenni, illetve a visszatételnél csak egyszerűen vissza kell nyomni, 21 darab 4,5 mm (.177) BB acélgolyó befogadására képes, tehát elég nagy tárkapacitással bír.  

Első lépésként a lövedékadogató elemet a rúgó ellenében toljuk hátra, és 90°ban elfordítva akasszuk be a számára kialakított horonyba. E fölött láthatunk egy kis furatot, azon keresztül betölthetjük a 21 darab acélgolyónkat a tárba. (A használati utasítás mintha fölülről, azaz a kimeneti nyílásnál jelölné meg a betöltési pontot, de ott nem lehet.)

Ha ez megvan, a lövedékadogató stiftet kiakasztva és visszafordítva, óvatosan engedjük a golyókra, ha csak elengednénk, a rugó hatására a kimeneti nyíláson pár darab biztosan kirepülne. A tárunkat helyezzük vissza a pisztolyba, csak érzéssel toljuk be kattanásig, és már mehetünk is lövöldözni. 

Itt egy fontos dolgot megjegyeznék, ha egyszer már a megtöltött tárunkat visszatettük a pisztolyunkba, addig semmiképpen se vegyük ki, míg ki nem lőttünk minden golyót (megnézzük, van még golyó a tárban). Ez azért van, mert a mechanika már a szelephez adagolja a legfelső golyót, és ha még van a tárba, kivesszük, majd ismét vissza akarjuk tenni, nem tudjuk, mivel az a bizonyos el nem lőtt lövedék útban van. Ekkor se ijedjünk meg, egyszerűen tár nélkül lőjünk vele, miután kiürült szépen, akadálymentesen vissza tudjuk helyezni azt. Jól megkülönböztethető hangja van az „üres” és a lövedékkel leadott lövésnek, hagyatkozzunk inkább arra.  

*** Sütése *** 

A sütése hagy némi kivetnivalót maga után, elég nehézkes és hosszú úttal számolhatunk. Célzott lövés leadása vélemény szerint, csak akkor lehet eredményes, ha kb.: 2/3 útig elhúzzuk lassan a billentyűt, majd érzünk egy kattanást, na ettől a ponttól kezdve rendezzük az irányzékot a célra, majd pontosan tartva ott süssük el a pisztolyunkat. Jómagam ezen módszert használom, így eredményes találatokat lehet vele produkálni. A lövés leadásához csak annyi dolgunk van, hogy elhúzzuk az elsütő billentyűt. 

*** Hány lövés adható le 1 db  CO2 patronnal *** 

Véleményem szerint olyan 4-5 tárnyi, azaz 84 – 105 lövés adható le maximálisan, utána mindenképpen patront kell cserélnünk. Az 5. tár lövedékei már szemmel láthatóak kilövés után. Tehát ez a szám magáért beszél. A szerkezet egyszerűsége miatt a hatásfok kiváló és rendkívül csendes a légpisztolyunk. Az első 2 tárnyi lövés rendkívül erősnek mondható.   Én azt mondom, hogy az ellőtt golyókat soha ne használjuk fel újra, még akkor sem ha szemmel láthatólag épnek tűnnek, ilyen filléres spórolással nem érdemes veszélyeztetni pisztolyunk műszaki állapotát. 

*** Pontosság *** 

A pisztolyunk huzagolatlan, tehát sima csővel rendelkezik, ennek ellenére pontosnak tekinthető. De az élménylövészeti faktor, az valami rendkívüli, amikor a célként kirakott tucatnyi dobozokat, flakonokat 5-10 m távolságból csak úgy sorozzuk, nagy élmény.    

*** Karbantartás és tisztítás *** 

A használati utasítás meglehetősen szűkszavúan ír a témáról. Mindenképpen javaslom, hogy 300 – 350 lövés után, karbantartó – tisztító patront /WALTHER  Art.-Nr 4.1683/ kell használni. Ez olyan patron, amely speciális olaj töltetet tartalmaz, amelyet aktiválva, a fegyvert addig kell üresen sütögetni, amíg ezen egység ki nem ürül. Ez kb. 40 – 50 lövést jelent, ekkor a patronban lévő speciális olaj, porlasztva bekerül a szelep fém és gumi alkatrészeire, ott finom filmréteget képezve, keni és ápolja azokat.A cső tisztítása esetében, a használati utasításban láthatunk egy kis eszközt, amelynek fokában adott méretű pamut rongyot tekerve végezhetjük el a műveletet. Sajnos ezen eszköz, tisztítópálca nincs a dobozban.  

Ezt a tisztítópálcát el kell készíteni házilag, mivel a cső tisztítása időnként elengedhetetlenül fontos. Az elkészítésnek több variációja is lehetséges, akár fa pálcika, vagy egy egyszerű szívószál felhasználásával, a lényeg az, hogy a rácsavart rongydarab ne tudjon bent maradni a csőben és az oda – vissza, húzogatás alatt ne szoruljon meg. A használati utasítás azt is kiemeli, hogy szemből a csőbe nem szabad olajat befújni, annak kenését és tisztítását csak a finoman átitatott rongy segítségével tudjuk szakszerűen elvégezni.Akár a 4,5 mm légfegyverekhez kapható pamut fejű tisztítópálcát is használhatjuk (a műanyagot nem ajánlom, rézkefe használata pedig tilos), az a kereskedelemben bárhol kapható.  

Az elsütő billentyű mellé, a szerkezetbe időnként fújjunk egy kis jó minőségű fegyver olajat, illetve az egész pisztolyt törölgessük át finoman, olajjal átitatott pamut ronggyal.   

*** Befejezés *** 

A Luger P.08 légpisztoly replika, küllemét tekintve, akár gyönyörű dísze lehet lakásunknak, a falon vagy vitrinbe elhelyezve, de az élménylövészeti funkciója szintén számos örömteli órát tartogathat számunkra, akár otthon a kertünk végében is, nem kell vele feltétlenül elmenni a lőtérre. De természetesen itt is ki kell hangsúlyoznom, hogy mivel nem játék, a légfegyverekre vonatkozó szabályok maradéktalan betartása mellett, illetve védőszemüveg használatát mindenképpen javaslom, a visszapattanó acélgolyók nagyon veszélyesek lehetnek. 

Szerkezete viszonylag egyszerű, így a kevés karbantartás és a rendeltetésszerű használat mellett, véleményem szerint hosszú évekig üzembiztosan szolgálhatja lövészhobbink gyakorlását. Az ára sem túl magas, így bátran ajánlom minden történelmet kedvelő, lövöldözni vágyó embernek.  

Bónuszként ezen a linken keresztül elérik a fegyver kezeléséről és használatáról készült videót, itt pedig a légpisztoly adatlapját!

Senkó Sándor

The post Luger P08 légpisztoly – megszelídült formában éled újjá a legenda – appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

A légpisztoly revolver a .45 kaliberű 5,5’ csőhosszúságú, talán a legjellemzőbb és legtöbbet használt M1873 modellt mintázza, nagyon nagy élethűséggel. Három kivitelben elérhetőek a revolverek, úgy, mint az antikolt /5.8307/, a kékített /5.8308/ és a nikkel /5.8309/ felületkezeléssel ellátott verziók. Azt természetesen mindenki eldönti maga, hogy neki melyik tetszik jobban én úgy közelítem meg a dolgot, hogy kinek a bőrébe akarok bújni, azaz hamiskártyás Doc Holliday, nikkelezett darab, gyönyörű fehér markolattal, Wyatt Earp békebíró, kékített, csodaszép barna markolattal, vagy csak egy egyszerű fejvadász, mint mondjuk a név nélküli ember  az antikolt, szintén megnyerő barna markolat héjakkal. Küllemét leszámítva, mindhárom darab azonos technikai paraméterekkel bír.

*** Tecnikai adatok ***
Típusok:    5.8307              5.8308           5.8309
Rendszer:    CO2 Revolver SA rendszerű légpisztoly
Energia forrás:    12 g CO2 patron
Biztosítás:    kézi
Tár kapacitás:    6 lövetű
Kaliber:    4,5 mm (.177) BB acélgolyó
Energia:    3 J alatt                (jellemzően: 1,8 – 2 J)
Acélgolyó kezdő sebessége:    125 m/s
Színek – felületkezelés:    Antikolt             Kékített       Nikkelezett
Elsütő szerkezet:    Egyszeres működés, SA
Irányzék:    Fix, nincs állítási lehetőség
Tömeg:    876 g
Csőhossz:    114 mm
Teljes hossz:    275 mm
Veszélyes hatótávolság akár 300 m

Hosszú morfondírozás után én elsőnek a kékített verziót, azaz az 5.8308 – as modellt vásároltam meg, és őszintén megvallva, talán eddigi legjobb revolveremet tarthattam kezemben, amikor kiemeltem a dobozából. A fogás, a látvány, a tömege, minden rendben van, és amikor megfeszítettem a kakast meghallottam, azt a bizonyos Coltokra és csak rájuk jellemző kattogást, miközben tűzkész állapotra forgatta és rögzítette a dobot a mechanika.

*** Megjelenés ***
A revolver szép papírdobozban érkezett hozzám. Kibontva, tehát a megelégedettség érzése fogott el, egyetlen negatívum a megjelenést illetően, azok az azt hiszem lézeres úton gravírozott feliratok. Szerintem azokat el is lehetett volna hagyni, mivel nem éppen autentikusak. A markolat héjak közepén lévő csavarokat is elhagyhatták volna, legalább azon az oldalon ahol a patron van, mert ott nincs funkciója, ugye az eredetin a markolat egyetlen fából van kialakítva. Na de ezeket leszámítva, számomra pompás, remek darab.

*** Üzembe helyezés ***
A kakas legyen biztonsági állásban (a fegyver legyen töltetlen), illetve a sátorvas előtt lévő biztosító gomb, legyen biztonsági „bebiztosított” helyzetben. Bár itt egy kicsit ellentmondok a biztonságnak, azzal, hogy ez a bizonyos kapcsoló – csúszkás gomb, meglehetősen nehezen jár, és mivel a kakas is biztonsági helyzetben van, én a revolvernek ezt a funkcióját nem használom. Ha a gomb „a bebiztosított” állásban van, fehér pont látszik, a kakas nem megfeszíthető és az elsütő billentyű nem elhúzható, tehát ne erőltessük.

A balos markolat panelt óvatosan lepattintva, az alá helyezhetjük be a 12 g CO2 patront. A markolat héjból, kiáll az a bizonyos imbusz kulcs, amellyel üzembe helyezhető a patron. Én azt javaslom, hogy mivel ez egy mezei 6-os imbusz méretű hatszög szerszám, használjuk inkább egy külön kulcsot, ezzel is védve revolverünk markolat héját. A csavart nem kell nagyon meghúzni, nem engedi el a gázt, ezzel pedig a szelep fészkünk állapotát tudjuk hosszú ideig megőrizni. Miután beletettük és aktiváltuk a csavar meghúzásával a patront, óvatosan helyezzük vissza a markolat héjat úgy, hogy a felső részéből kiálló nyúlványt finoman helyezzük a számára kialakított vájatba, és ha már bent van, csak akkor pattintsuk vissza a helyére. Ekkor a revolver, nyomás alatt van, a kakas teljes megfeszítésével és az elsütő billentyű meghúzásával lövés adható le.

*** Töltés ***
A revolverhez jár 6 darab lőszer imitáció, amelynek a fenekébe kialakított gumibetétes furatba kell elhelyezni a 4,5 mm BB acélgolyókat, oda ahol az eredetiben a csappantyú található. Tehát a töltési folyamat, nagyon hasonlít az igazihoz, ugyanis a betöltött hüvelyeket, a revolver töltőkapuján keresztül kell szépen a tárba helyezni, mégpedig oly módon hogy a kakast „töltő” állásba húzzuk, egy kattanás, ekkor a dobtár szépen forog. Bár én sokat szeretek lövöldözni egymás után, ezért nem veszem ki a tárból a lőszer imitációkat, hanem csak az acélgolyókat, a töltőkapun keresztül, a már a tárban elhelyezett hüvelyek fenekébe töltöm, ez meglehetősen meggyorsítja a folyamatot. A Colt revolverünk, akár csak az igazi el van látva, az ellőt hüvelyek kivetésére szolgáló ejektor rúddal. Én bevallom, ezt nem használom, mivel a hüvelyek maguktól is szépen kiesnek a markomba, de természetesen az ejektor úgy működik, mint az igazin. És már mehetünk is lövöldözni.

*** Kakas és állásai ***
A kakasnak, az eredetihez hasonlóan 3 állása van.

1.    nyugalmi állás: a kakas nincs megfeszítve, a dobtár nem forog, de ebben az állapotban úgy kb.: 10 mm nagyságrendben eláll a toktól.
2.    töltő állás: a kakast egy kattanásig hátrahúzzuk, a dobtár forgatható, elvégezhetjük a töltést, vagy a hüvelyek kivételét.
3.    tűzkész állás, a kakast két kattanásig hátra húzzuk, a dob aktuális töltényűrjét a mechanika a csővel egytengelyűre állítja és fixálja, az elsütő billentyű elhúzásával leadható a lövés. /A töltő és a tűzkész állás között hallhatunk egy további kattanást, de ott nem áll meg a kakas, hanem visszatér a töltő állásba./

A kakasba még az eredetihez hasonlóan ütőszeget is beépítettek, persze ennek nincs funkciója, csak jó megjelenést kölcsönöz neki. Rövidebb, is mint az igazié, illetve benyomható, azaz ha a kakas a toknak csapódik, ez a kis ütőszeg egy nem túl erős rugó ellenében besüllyed. Minden egyes lövés előtt teljesen hátra kell húzni a kakast, ezért single action, azaz egyszeres működésű revolverrel van dolgunk. Természetesen a kakas bármely állásában, azt megfogva és az elsütő billentyűt elhúzva óvatosan nyugalmi állásba engedhető, még töltő állásból is.

Amit felfedeztem a revolver működése során, azaz, hogy miért van olyan nagy hézag a nyugalmi helyzetben a tok és a kakas között. Ha elhúzzuk az elsütő billentyűt és a kakast teljesen a toknak nyomjuk, elengedi a patronban lévő gázt, ez bizony hasznos lehet, akkor amikor már majdnem kifogyott, tehát úgy véljük a nyomás már az élvezeti szint alá csökkent, ekkor elengedjük a maradék levegőt és kényelmesen kicseréljük az energia forrásunkat. Azaz nem kell azzal a kellemetlen jelenséggel találkoznunk, hogy kioldjuk a patront rögzítő csavart, és a maradék gáz sziszegve szerteszét távozva akár károsíthatja a szelepünk gumi tömítését.

*** Hány lövés adható le 1 db  CO2 patronnal? ***
Véleményem szerint olyan 10 tárnyi, azaz 60 lövés élvezhető maximálisan, utána a levegőben már szépen látszanak a kirepülő acélgolyók, és olyan 80 és 90 között már ki sem tudjuk azokat lőni. Én 10 tár után elengedem a maradék gázt, és patront cserélek. A revolver belső csövét, azaz amiben a lövedék távozik egy rúgó, nyomja a dobnak, és a töltény hüvelyek, ahova a lövedéket tesszük szintén gumírozott, tömítésként szolgáló kialakítással bírnak, így összességében elmondhatjuk, hogy egy rendkívül jó hatásfokú és meglehetősen csendes légfegyverrel van dolgunk. Ennek tudható be, hogy egyetlen patron, meglehetősen sok lövés leadását teszi lehetővé.

*** Pontosság ***
A revolver huzagolatlan, tehát sima csővel rendelkezik, ennek ellenére viszonylag pontos. De a gyártó itt is célként tűzte ki a valósághű megjelenést úgy, hogy csőtorkolat első részében az eredetihez hasonló megjelenésű huzagolással látta el csövet. Így a valós, azaz amelyben az acél lövedékünk felgyorsul előbb véget ér, mint maga az egész cső.
Nem vagyok egy nagy céllövő, de akár 10 m távolságból olyan 6-8 cm szórást produkál az első 18 – 24 lövésnél. De ez nem is céllövészetre való revolver, hanem élménylövészetre. 5-10 m – ről bátran lőhetünk vele, kozmetikai, sörös és egyéb dobozokra, igazán élvezetes elfoglaltság, legalábbis nekem. Már többektől halottam, hogy az előtt lövedékeket, amelyek nem tűnnek „deformáltnak”, újra felhasználják, mondjuk a barkácsolt ronggyal bélelt golyófogó céltáblájukból, kinyerik. Na én ezt NEM JAVASLOM, a revolverünk nem egy olcsó darab, a golyó pedig nem drága, ilyen filléres spórolással nem érdemes foglalkozni.

*** Karbantartás és tisztítás ***
A revolverről rengeteg videót láthatunk a videó megosztó portálokon, de a karbantartásáról és tisztításáról egyet sem. A használati utasítás is elég szűkszavúan ír a témáról, természetesen magyar nyelvű irodalom nem létezik erről a témáról. A használati utasításban olvashatjuk, hogy 250 lövés után, karbantartó – tisztító patront /4.1683/ kell használni. Ez olyan patron, amely speciális olaj töltetet tartalmaz, amelyet aktiválva a fegyvert addig kell üresen sütögetni, amíg ezen egység ki nem ürül. Én már kipróbáltam, olyan 40-50 lövést le kell adni vele, természetesen töltetlenül. Ez keni a szelepet, szóval ezt ajánlom én is.

A mechanikát, kifejezetten fegyverolajjal kenem, mégpedig olyannal, amely nem károsítja a műanyag és gumi elemeket, ha véletlenül oda is kerülne bele. Fújok picit a kakas melletti hézagokba, a dobtár léptető mechanikához, illetve az elsütő billentyűnél lévő nyílásba. Természetesen nem túl sokat, csak úgy érzéssel, ami meg kifolyik, azt puha ronggyal letörlöm és áttörölgetem vele az egész revolvert.

Na de a cső, a használati utasításban láthatunk egy kis eszközt, amelynek fokában adott méretű rongyot tekerve végezhetjük el a tisztítást. Na de ezen eszköz, tisztítópálca nem volt a dobozban. A normál 4,5 légfegyverekhez lévő kefék, még a puha pamut is szorul a csőben, tehát azt sem használom és nem is javaslom. Fogok egy vékony hurkapálcikát, ami jóval hosszabb, mint a cső. Vágok egy aprócska puha rongy darabot, amit a csőtorkolattól indulva (máshonnan nem is lehet) végigtolom a csőben, egészen bele a dobtárba. Majd a töltőkapun keresztül a hüvely kivető ejektor segítségével kiveszem a kis rongydarabot, ezt többször elvégezve kis olajjal átitatva a rongyot kitisztíthatjuk a csövünket. A dobtár furatait pedig a .38 (9 mm) kaliberhez való pamut kefével tisztítom, pont beleillik.

Annak ellenére, hogy ez egy légfegyver a karbantartás és ápolás elengedhetetlen és mindenképpen fontos ahhoz, hogy hosszú távon megőrizhessük revolverünk megfelelő műszaki állapotát.

*** Befejezés ***
A Colt revolver, számomra a gyerekkori álmom megtestesülése, bátran ajánlom mindenkinek, aki szívében örök cowboy marad, még ebben a rohanó világban is. A védőszemüveg használatát mindenképpen javaslom, mert azért az acélgolyó csúnyán vissza tud pattanni.

Összességében szerintem nagyon megéri az árát, most már gondolkozom egy második darabon is…

Ezen a linken tekinthetik meg a fegyverről készült rövid videót!

– Senkó Sándor –

The post Umarex Colt SA Army – a pisztoly, amely meghódította a „nyugatot” appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Ez az a sportpisztoly mely működési rendszerében a HW40-essel, viszont formailag a HW45-ös modellel mutat komoly hasonlóságot mégis külön kategóriát képvisel.
A HW75-ös jó ideje a Weihrauch cég csúcspisztolyának számít. Ehhez mondjuk az is hozzátartozik, hogy a termék kínálatuk eme szegmensében nincs nagy verseny. A gyár mindig is inkább fókuszált a légpuska választékuk erősítésére. Emellett a nagy „PCP bumm” korszaknak dacolva nem rukkoltak ki az elmúlt pár évben sűrített levegős pisztollyal amivel prolongálták a HW75-ös vezető pozícióját a választékukban.

A PCA (Pre Comressed Air) légfegyverek fő működési elve abban áll, hogy felhúzáskor a sűrítőtérbe szívott levegőt nyomjuk össze. Ez a komprimált levegő lövi ki szelepnyitáskor a lövedéket. Nagy előnye a rugós fegyverekhez képest, hogy a lövés leadásakor semmilyen mozgó alkatrész nem nehezíti a célra tartást illetve nem gyengül a fegyver a rugó „összeesésével”. A tömítések elhasználódásáig (ami nem kis idő) azonos lövedéksebességeket produkál fegyverünk. A HW75 esetében a levegő sűrítését a „szánrész” felnyitásával és visszacsukásával végezzük. Mivel a levegő beáramlása csak a felhúzás végpontján történik így mindig teljesen azonos mennyiségű levegőt használ a fegyver a lövéshez.

Míg a HW45-ös egy méreteiben felturbózott Colt Government-re hajaz addig a 75-ös, csak azzal, hogy egy jóval nagyobb méretű markolatot kapott máris sokkal arányosabb lett. A markolat egyébként diófából készül és szimmetrikus kiképzésű (akárcsak a biztosító kar) ami miatt a balkezes lövők sincsenek hátrányban. Ergonomikus, jól követi a kéz formáját, az alján kiszélesedik, ezzel támaszt ad a kéz élnek, a „cápázott” rész pedig a kéz csúszását hivatott megakadályozni. Annak ellenére, hogy nekem semmilyen hiányérzetem nincs a fegyver célra tartásánál, nagyon szépen ül a kezemben, egy állítható éltámaszt még el tudnék rajta képzelni. Csak, hogy az átlagoshoz képest eltérő kézmérettel rendelkező embereknek se kelljen kompromisszumokat kötniük.

A biztosító egy tengelyen mozgó, két állású, mindkét oldalról elérhető kar a sátorvas mögött. Nem automatikus működésű mint a HW40-nél. Tehát érdemes a töltés idejére biztosított állásba helyezni és csak közvetlen a lövés leadása előtt kibiztosítani. A „tűzkész” állapotra a szokásos F betűjel mellett egy kis piros pötty is figyelmeztet.

Természetesen fém irányzékpár van a pisztolyon. Az első fix míg a hátsó finoman állítható mind oldalirányban mind magasságban. A magasság állítócsavarnál beosztásokat is találunk ami segít az alapbeállítás reprodukálásában. Az irányzékok határozott, szögletes profilúak. A hátsó nézőke hasítéka pont akkora hézagokat hagy az első irányzéktüske mellett, hogy könnyen középre tudjuk azt pozícionálni.
Mivel az irányzékok a pisztoly felépítményének végeire vannak helyezve így szép hosszú irányzékvonalat kapunk. Egyébként itt nincs fluoreszkáló irányzékbetét mint a 40-esnél.

A Weihrauch légfegyvereknél „megszokott” profi sütést találunk itt is. Széles, hosszában recézett elsütőbillentyű mely két szakaszos elsütést közvetít. A billentyűnek van egy előhúzása mely után nagyon finom, rövid sütés következik. A sütés finomságát, érzékenységét egy csavarral tudjuk testre szabni melyet a billentyűn találunk és a sátorvas alján lévő nyíláson keresztül férünk hozzá. A tapasztalat az, hogy a gyári beállításon inkább csak ronthatunk de azért próbálkozzunk bátran.

A Weihrauch cég saját gyártású huzagolt acélcsöve, mely szinte teljes hosszában végig ér a felnyitható felső részben. Így lehet az, hogy a fegyver teljes méretéhez képest egy szép hosszú, 17cm.-es cső kapott helyet. A cső első 2/3-a felett van egy 11mm.-es távcsősín ha esetleg Red Dot vagy távcső felszerelésén törnénk a fejünket.

A kakas jobb oldalán lévő reteszelő gomb előre nyomásával egyidőben nyissuk fel a pisztoly „szán” részét. Egészen hajtsuk ki addig míg nem halljuk, hogy levegőt szív a tartályba. Ezután helyezzük be a csőbe a lövedéket. A szán visszacsukásakor préselődik össze a levegő így ehhez nagyobb erő kell. A kakast minden esetben fel kell húznunk ami után tudjuk leadni a lövést.

Mindent összevetve a HW75-ös egy nagyon precízen megépített, tartósan jól működő sportpisztoly.  Nem nagyon lehet benne hibát találni azon kívül, hogy rendszeréből fakadóan minden lövés előtt fel kell húzni, ami fizikai erőkifejtéssel jár. Kiváló fegyver 10m.-es pontlövészetre.

Technikai adatok:
Kaliber: 4,5mm
Teljes hossz: 280mm
Súly: 1060g
Csőhossz: 170mm
Lövedék sebesség: 120m/s (3,6J)

Itt találja a fegyver adatlapját!

– Vasicza Péter –

The post A Weihrauch HW75 légpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Azután a 2012-es évben végre áttörés történt és feltűntek új pisztoly modellek melyeknek tervezésekor láthatóan cél volt, hogy a 10-es éveiket taposó amerikai gyerkőcök mellett azokat a vevőket is megtalálják akiknek fontos, hogy egy légpisztoly másolat a méretek mellett súlyban is hiteles legyen.
Ilyen a C41 (Walther P38), 1911 GI (Colt 1911), C-TT (Tokarev) illetve az SR357 is.

Kívül

Az SR357 teljes egészében fémből készült. Szép kidolgozású és a szürke szín is kimondottan jól áll neki. A viszonylag nagyméretű kombat markolat (mely a patron becsavaró fület is rejti) gumírozott. Nem kicsi de az ujjaknak kialakított helyek miatt simán átfogható és kényelmes.

A keret jobb oldalán a kötelező figyelmeztető feliratsor sajnos kihagyhatatlan az USA-ban. Esztétikailag nem nagyon tesz hozzá a produktumhoz. Ahogy kell, van funkcionáló tárkioldó gomb és vízszintesen illetve függőlegesen is állítható hátsó irányzék, szintén fémből.

A tár nem osztott mint az elődfegyvernél (C-357 vagy C-357 Vigliante) ezzel a légpisztolyfunkcióról leginkább árulkodó részt sikeresen likvidálták. A 4,5mm-es cső a csőszájtól beljebb kezdődik így növelve az ‘igazi fegyver” hatást. A cső alján „hűtőbordák”, a dobozban két weaver szereléksín. Mindkettő felrakásával (a csőre lehet rögzíteni) szinte végtelen kombinációs lehetőségünk van felszerelni pisztolyunkat, Red Dot irányzékkal, távcsővel, lámpával… stb. És a nagy atrakció: a tárban 6db töltőhüvely figyel csendesen amitől tényleg realisztikus az összhatás.

Működj!

A markolathéj nem kis acélkarmokkal, a patronba kapaszkodik mint a C357-esnél hanem egyszerűen hátrafelé le tudjuk húzni. Annyi előnye van, hogy nem kell patront tartani fegyverünkben ha azt szeretnénk, hogy a héj a helyén maradjon.
A patron szájára tegyünk egy pici szilikon zsírt! Így becsavaráskor nem tapad rá a tömítésre és nem deformálja azt.
Míg új a patrontömítés a Co2 patron kiszúrásakor semmilyen szisszenő hangot nem hallunk. Ilyenkor rögtön zár a tömítés. Ne húzzuk meg izomból a srófot, inkább próbának lőjünk egyet, hogy van-e már gáz a rendszerben.  Később, sok használat után, úgyis össze esik a tömítés egy kicsit de meghosszabbíthatjuk az élettartamát ha erre figyelünk.

Ezután a fegyver keretének bal oldalán található tárkioldó gombot előre tolva billentsük magunk felé a tárat. Az üres töltőhüvelyek kinyeréséhez használjuk a hüvelykivető rudat! A hüvelyek rézből vannak műanyag heggyel ami a magot szimbolizálja. A hüvely talpán WinGun 700 feliratot találunk. Ennek alapján tudunk tartalék hüvelyeket rendelni ha a 6db. nem lenne elég. Az acélgolyót egyszerűen elölről nyomjuk be a furatba. Finoman megszorul. Ezután a töltött hüvelyeket vagy egyesével helyezzük a tárba vagy a fegyverhez adott gyorstöltővel egyszerre is megtehetjük mindezt.

Ebben az esetben helyezzük a hüvelyeket a gyorstöltő furataiba. A töltőt felfelé tartva, az alul lévő recés fogantyút rugó ellenében nyomjuk felfelé, majd forgassuk kattanásig jobbra. Ebben a pozícióban rögzíti a hüvelytalpakat a töltőbe. Ezután a nyitott tárba helyezve a hüvelyeket nyomjuk meg a rugós fogantyút. A hüvelyek szépen becsúsznak a tárba.

Tár visszacsuk és már mehet is. Illetve itt is egy új, máshol eddig nem látott megoldás. Hogy a cső és a tár közötti hézagot minimalizálják, a cső farban egy kúpos alakú rugós fémbetét kapott helyet. Ez a tár becsukásakor szépen illeszkedik a tárhoz, teljesen lezárva a kiszökő levegő útját.

Itt is mint a legtöbb revolvernél DA (revolverező) és SA (ismétlő) rendszerrel is használhatjuk a fegyvert attól függően, hogy „mekkora veszélyben” vagyunk. Ha a lövések előtt a kakast felhúzzuk a tárat helyére fordítjuk és az elsütőbillentyű is hátsó (sütési) pozícióba kerül. Így pontosabban, a fegyver bemozdítására kisebb esélyt adva lőhetünk. Ha viszont a helyzet és a kirakott sörösdobozok száma úgy kívánja, revolverezve nagyon gyorsan szabadulhatunk meg a 6 lövedéktől.
A fegyveren biztosító nincsen. A kakas hátramozdulásakor egy acél rúd emelkedik a kakas és a szeleptüske közé ami elsütéskor közvetíti az ütést.

Pontosság, erő

A fegyver acélgolyóval működik, ami azt jelenti, hogy a 4,5mm.-es csőből 4,45-ös rézzel vagy ónnal (puhafém) bevont lövedékek repülnek ki. Nyilvánvalóan nem tud olyan pontos lenni, mint egy huzagolt cső – 4,5mm.-es ólom lövedék kombináció. A szórásképre voltam igazán kíváncsi így a teszt előtt nem is állítottam az irányzékon. Nem az volt a szempont, hogy minél jobb eredményt érjek el.

A fekete kör alsó-széle közepére céloztam mindkét esetben. 5m.-en, a lövések előtt a kakassal felhúzva – nem támasztva, 2,5-3cm.-es szórást lőtt. A fegyver sütése így is elég „katonai”. Kell hozzá egy kis rutin míg az ember megszokja. Revolverezve a szórásképp jóval nagyobb (5-7cm), viszont ezzel együtt az élvezeti faktor is. A lövedéksebességeknél nincs nagy különbség. Úgy 35-40 lövésig 133 és 141 m/s (4,5joule) között mozog. Utána, ahogy csökken a nyomás a patronban a fegyver ereje is csökken.

Belül

A markolathéj lehúzása után le kell venni a héj rögzítésére szolgáló műanyag burkolatot is. A 4db. rögzítőcsavar kicsavarása után leemelhető a burkolat. Minden alkatrész fémből van. Itt a levegőadagoló rendszer nem két részből áll (kiszúró egység és légkamra összekötve egy rézcsővel) mint a C357-nél hanem egy blokkból. Nehezen elkézelhető, hogy normális mennyiségű és minőségű használat mellett a tömítéseken kívül más tönkre mehet.

Summa summárum

Pozitív
– realisztikus külső
– teljes fém szerkezet (kívül-belül)
– csőfarnál légzáró rugós betét
– mindkét irányban állítható irányzék
– töltőpatronos rendszer (nekem ez is pozitív)

Negatív
– acél gömblövedék
– sütés

– Vasicza Péter –

The post Crosman SR357 – „Mint az igazi” appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

A C41-es mindenképpen kakukktojásnak számít ebben a szériában és akkor, hogy stílszerű maradjak „le is lövöm a poént”: egy klasszikus pisztoly teljesen fémből készült másolata ez a darab. A ihletet adó fegyver pedig nem más mint a 2. Világháború elejétől a Wermacht-ban rendszeresített méltán népszerű hadipisztoly, a Walther P38.

A történelmi kötődést már a pisztoly csomagolása is tükrözi amelyen az alapvető információk mellett rombadőlt épület, német hadisisak és az égen Messerschmitt vadászgépek is feltűnnek.

Felnyitva a doboztetőt egy méretes „STOP” feliraton akad meg az újdonsült tulajdonos szeme.
Alatta a felirat rögvest arról tájékoztat, hogy a fegyvert semmi esetre se vigyük vissza az üzletbe meghibásodás esetén hanem hívjuk fel a Crosman cég zöld számát további információért.

Mivel épp a napokban hallottam, hogy szigorítják Magyarországon a jótállással és termékfelelősséggel kapcsolatos előírásokat, ezt ne vegyük komolyan!

Külsőségek

Hogy mennyire sikerült lemásolni az eredeti pisztolyt nem kommentálnám. A képek magukért beszélnek.

Azt nem gondolnám, hogy az USA-ban nem találtak egyetlen szakembert sem aki egy az egyben le tudta volna koppintani a P38-ast. Valószínűleg a háttere a történetnek az lehet, hogy a gyártó inkább bevállalta, hogy készít egy nem teljesen pontos másolatot minthogy kifizessen egy csomó pénzt jogdíj címén.

Ezzel együtt így is mindenkinek rögtön az említett fegyver jut eszébe, tehát a hatást elérte a cég.

Néhány része a fegyvernek melyek az eredetin nagy fontosságúak itt most a „külsőségek” fejezetbe kerülnek mivel semmilyen funkcióval nem bírnak.
Ilyen az eredeti biztosító, az irányzékpár és a kakas is. Az irányzék – teljesen fix, semmilyen állítási lehetőség nincs, akárcsak a kakas (mármint, hogy fix).

Mielőtt azonban elhamarkodottan levonnánk a következtetést tudni kell, hogy ebben az árkategóriában szinte egyáltalán nem találunk állítható irányzékos fegyvert.

A fegyver burkolata teljes egészében öntvényből van így a pisztoly súlya az eredeti fegyverhez közel azonos.
A markolathéj, mely a Co2 patront rejti fa imitáció és műanyagból készült.

Használat

Legelőször is kezdjük a patron behelyezésével.
A markolathéjat hátrahúzzuk épp annyira, hogy hozzáférjünk a beszorító csavarhoz illetve, hogy a 12g-os Co2-t be tudjuk helyezni a helyére.
Mint a Co2-es fegyvereknél általában itt is érdemes a patron zárókupakjára egy kis szilikonzsírt vagy olajat cseppenteni. A tapasztalat az volt, hogy egy 12g-os patronnal átlagban 40-45 egyenletes erejű lövést lehet ladni.

A patron becsavarása után jöhetnek a lövedékek.
Mint az olcsóbb tárazható fegyvereknél általában a C41-eshez is csak acél gömblövedéket használjunk.

A 4,5mm.-es ólomgolyó megszorul mivel az acélgolyók, bár 4,5mm van megjelölve mint kaliber de alulméretesek. Hogy a csövet ne tegye tönkre, puha fémmel, vagy rézzel (Crosman) vagy ónnal (Umarex) futtatják. Az acélgolyó mint lövedékfajta nem a feltétlen pontosságáról híres viszont kemény és gyors (akárcsak Chuck Norris).

A tárkioldó gombot a markolat alján találjuk. Azt előretolva tudjuk kivenni a tárat. Ez egyébként szintén fémből van. Az adagolórugót lehúzva és megakasztva 18db lövedéket tudunk beejteni a töltőnyíláson keresztül.

Ahhoz, hogy elkerüljük azt, hogy a tárba akkurátusan betöltött lövedékek egy csapásra a földön guruljanak szanaszét, az ujjunkat tegyük a legfelső lövedékre és lassan engedjük vissza a lövedék adagoló rudat.

Ezután helyezzük vissza a tárat a fegyverbe. A C11,21 és 31-esnek is kompatibilis a tárja egymáséval, itt nem így van. A C41-esnek valamiért nagyon hasonló de eltérő méretezésű tárat készítettek.

Ennek jelentősége természetesen csak akkor van ha valaki nem elégszik meg a fegyver egyetlen, saját tárjával és póttárat szeretne venni hozzá. olyan helyen ahol ezzel nem nagyon vannak tisztában :o(

Bár az előző részben azt írtam, hogy az eredeti helyén a biztosító nem funkcionál, a pisztolyon találunk biztosítót annak jobb oldalán. Fehér szín jelzi a biztosított állapotot és a biztosítógombot benyomva és hátratolva tudjuk kibiztosítani azt. Ilyenkor piros színt látunk a kapcsoló mellett.

Ezután kezdődhet a lövészet. az elsütőbillentyű (mely szintén fém) kellőképpen nyúlós és hosszú sütésű ahhoz, hogy pontlövész versenyzői álmaink szertefoszoljanak de nem annyira rossz, hogy ne lehetne kis gyakorlásssal élvezhetően célba lőni. A hosszú sütéshosszt az okozza, hogy a fegyverben egy belső elsütőelem dolgozik ami a gázadagoló kamrára üt és amit az elsütőbillentyűvel húzunk feszített állapotba.

Érdekes módon  a szán nem rögzített, tehát hátra tudjuk húzni és a visszahúzó rugónak engedelmeskedve vissza is csattan. Forgattam egy ideig a pisztolyt hátha találok valamilyen rejtett funkciót ami indokolttá tette ezt a megoldást de nem tudtam mást kitalálni mint, hogy csak a fíling miatt van ez így.

A Crosman cég a rugós és Co2-es fegyvereit néhány esetben gyártja csak az USA-ban így ez a típus is kihelyezett gyártású, nevezetesen Taiwanban készül.

Összességében egy szimpatikus kis pisztoly. Ha valakinek a Walther P38 a gyengéje, ne hagyja ki!

Adatok

Kaliber: 4,5mm
Lövedék: acél gömb
Tárkapacitás: 18db
Súly: 1300g
Teljes hossz: 152mm
Csőhossz. 100mm
Teljesítmény: 4,7Joule

– Vasicza Péter –

The post Crosman C41 (Walther P38 kópia) appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.