2025.06.27-29.-ig rendezik meg Tótkomlóson a XXI. Nagy Déli Cowboy Találkozót.

Minden további információ kattintás után a plakáton megtalálható!

The post XXI. Nagy Déli Cowboy Találkozó appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Az olasz Investarm gyártó új koncepcióval állt elő 2024-ben. Brixia néven minden évben egy történelmi fegyvert fognak lemodellezni és gyártásba állítani. Az első ilyen fegyver a Mod. 1600-as kanócos arkebúz puska. Cikkünk röviden e modell történelmi hátterét és kivitelét mutatja be.

A fegyver eredeti modellje 1640 körül készült és a Bresciai Luigi Marzoli múzeum gyűjteményének darabja. Figyelembe véve a fegyverek besorolására használt kritériumokat ez a puska arkebúzként definiálható. Alakja a 16. század utolsó évei és a 17. század első fele közötti időszakra jellemző.

Cső: Abban az időben az arkebúzokat a muskéták mellett rendszeresen használták az európai hadseregek. Mind a spanyol, mind a velencei sereg hosszú, 16mm kaliberű fegyvereket használt mindkét esetben 24 dénáros arkebúzokat.

A dénár egy mértékegység Bresciában mely körülbelül 1,05 grammot jelent. A lövedék tömegét ezzel határozták meg. A spanyolok is használták ezt a bresciai mértékegységet és feljegyzések szerint a korai 17. században a legtöbb tűzfegyverüket onnan is vették. A fegyver csőprofilja konikális-oktagonális mely a korszakra szintúgy jellemző volt.

Ágyazás: Az akkoriban használt katonai fegyverek legjellegzetesebb tulajdonsága a „vallóniai” stílusú ágyazás. Ez a forma valószínűleg Flandriából, a 16. század végéről származik és onnan terjedt el Európa-szerte leváltva az íves válltámaszolt tusokat. A „vallon-stílusú” arkebúzokat és muskétákat a „Wapenhandelinghe van Roers Musquetten ende Spiessen” alapvető katonai értekezés jeleníti meg. Először 1607-ben Amszterdamban és Londonban adták ki és Maurice, naussaui hercegnek szentelték. Jacob de Gheyn (1565-1629) holland művész illusztrációi mutatják meg benne a muskétásokat és a fegyvertöltés különböző fázisait.

E fegyverekkel kapcsolatos ismereteink másik fontos forrása Pieter Snayers (1592-1660) flamand festő munkássága, aki a háborús festészetre specializálódott és korának leghíresebb katonai mozzanatait ábrázolja.

Lakatszerkezet: A lakatszerkezet rombusz formája a Bresciában készült keréklakatos fegyvereknél használt formát idézi. A lakatszerkezet működtetése lever-action (alsókaros) amely a 16. század közepén a leggyakoribb volt katonai fegyvereken. Ikonográfia és számos múzeumban őrzött példány tanúskodik arról, hogy a csapó-lakatszerkezet ebben az időben terjedt el. Felépítménye és használata viszont túl bonyolultnak bizonyult a hadseregek állandó tevékenységéhez ezért az egyszerűbb lakatszerkezet-mechanizmusok váltották fel.

Alsókar: Az alsókar valószínűleg a számszeríjak mintájára került a puskákra és így a legrégebbi sütési rendszert használja hordozható lőfegyveren. A 16. század végétől az északi országokban a kart fokozatosan leváltotta az elsütőbillentyű, habár az még egy ideig divatos maradt, ahogy a Graz-i Landeszeughaus egyes őrzött darabjai is mutatják. Olaszországban minimum a 17. század közepéig használták még.

A termék természetesen megvásárolható üzletünkben!

Linkje a weboldalunkon:

Investarm Brixia Mod. 1600 kanócos elöltöltő puska

The post Brixia Mod. 1600 kanócos arkebúz puska appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Tekintélyes méretű és súlyú fegyverek, vastag csőfallal, masszív diófaágyazással készülnek. Minden modell három féle kaliberrel készül (.45/.50/.54). A cikkben vizsgált fegyver egyébként .45-ös. 

A lakatlemez marógépen készült és felületi keményítést kapott, márványos színezetű.

A kakas és a billentyű, valamint a billentyűház precíziós öntéssel készült. A kakas márványos, a többi feketített felülettel. Egy laprugó feszíti a billentyű hátsó részét az elsütő emelőhöz, így lesz finom a fegyver sütése.

A főrugó, amely a kakast működteti, egy hengeres nyomó csavarrugó, melyet egy vezető tüske tart munkavonalban. Az elsütő emelőt szintén egy kis csavarrugó feszíti a diónak, egy kis csap segítségével, mely a lakatlemezen kialakított fészekben mozog.

A cső az ágyazatból könnyen kiemelhető, ugyanis a csőfart kampós rögzítéssel oldották meg. Az előágyon lévő keresztirányú ék eltávolítása után a fegyver csöve egy mozdulattal kiakasztható az ágyazatból. A csőfarban lévő merőleges kis furat a tisztítást könnyíti meg, mely a hernyócsavar eltávolítása után végezhető el.

Szinte minden fegyverüket készítik tradicionális „ökörszarv” illetve modern, Tru-Glo irányzékkal is. Ezen a típuson az első van felszerelve a fegyverre. Az irányzék és a célgömb oldalirányban elmozdítható apró ütésekkel. A sárgaréz alkatrészek hagyományos homoköntéssel készülnek, fényesre vannak polírozva.

Az ágyazat finomra csiszolt diófa, vízhatlan felületkezelést kapott. Nem csak a külső felületek, hanem a lakat és a cső alatti részek is le vannak kezelve.

Az investarm Hawken Trade 180 puskák elegáns, esztétikus megjelenésűek, finom kidolgozásúak, precízen és megbízhatóan működnek és nem utolsó sorban pontos, erős vadászfegyverek ár-érték arányuk nagyon kedvező, Magyarországon is könnyen megfizethetőek.

Gyártó: Investarm (Olaszország)
Lakat: Csappantyús
Kaliber: .45
Teljes hossz.:
Csőhossz.: 730mm
Súly: 4900g
Huzagemelkedés: 1-48″

The post Investarm Hawken Trade 180 elöltöltő puska appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Az olaszországi Pietta fegyvergyártó vállalat 1964 óta gyárt elöltöltős revolvereket. Elsőként francia, majd amerikai megrendelésre kezdték el készíteni az amerikai polgárháborús fegyverek másolatait. Azóta a Pietta cég már vezető szerepet tölt be történelmi fegyverreplikák gyártásában. Először az 1851-es Colt Navy revolvert kezdték gyártani, amely ma is az egyik legsikeresebb és legelterjedtebb fegyverük az összes közül mind a lövészek, mind pedig a gyűjtők körében. A fegyver ár-érték aránya abszolút optimális. A Pietta fegyverekhez Magyarországon is reális áron lehet hozzájutni, valamint a cserealkatrészeket olcsón lehet hozzájuk beszerezni.

Az első 1851-es revolverem is egy Pietta gyártmány volt, amelyet 15 évvel ezelőtt vásároltam a Nimród-Derringer fegyverüzletben Vasicza Péter fegyverboltos barátomtól.

Azóta más gyártók Colt Navy revolvereihez is hozzájutottam, majd ismét a Pietta revolvernél kötöttem ki. Ennek nagyon egyszerű oka van, amelyet a következőkben részletesen kifejtek.

A Pietta fegyvergyár 2016-ban komoly fejlesztéseket vitt véghez mind formai, mind nyersanyagok, illetve technológia tekintetében is.

A 15 évvel ezelőtti revolverhez képest a változás már első ránézésre szembetűnő: a gyártó megváltoztatta a markolat formáját, így sokkal esztétikusabb lett a fegyver és kényelmesebb lett a fogása is. Nem utolsó sorban az új markolat miatt a revolver tökéletes autentikus külsőt kapott. A fejlesztések az 1851 Colt Navy revolvereken:

1. Tehát az új, kényelmes és autentikus markolat megjelenése a régi, Griswold and Gunnison revolverekre emlékeztető vékony markolat helyett.
2. A precíziós öntéssel készült, feketített felületű és hosszabb elsütő billentyű megjelenése, amelynek a kakassal érintkező sarkai le vannak kerekítve. Ezáltal a sütés sokkal finomabb és gördülékenyebb, mint az élesre köszörült billentyűkkel.
3. A dobrekesztő szemölcs pontosra gyártott hátsó nyúlványa. Ez nagyon fontos, mégpedig az „időzítés” miatt. Felhúzáskor a túl hosszú hátsó nyúlvány miatt a dobrekesztő később akad ki a kakasból, ezáltal a szemölcs leveri a táron kialakított rögzítő vájatok széleit. Ez ahhoz vezet, hogy a tár hamar kotyogóssá válik rögzített állapotban, vagyis hamar tönkremegy, ráadásul csúnya is lesz. A dobrekesztő szemölcsének a rögzítő vájat melletti segédvájatba kell érkeznie, majd a kakas továbbhúzásával kell a helyére ugrania. Ugyanabban a pillanatban kell az elsütő billentyűnek is a kakasba pattanni.
4. A tár és a pajzs közti hézagot megnövelték, ezáltal az elsült és deformálódott csappantyú nem tud olyan könnyen beszorulni, könnyebben kipotyog, amikor a lövész újra felhúzza a fegyvert.
5. A sárgaréz tokkal rendelkező revolvereken pedig az ötvözők változtatásával hoztak létre egy sokkal kopásállóbb, szívósabb rézötvözetet, amely vetekszik az acél erősségével, vagy ugyanolyan masszív. A nyitott tokos revolvereknél pedig a tengely beforrasztásával is stabilabbak lettek a fegyverek.

A Colt revolverek történetében a precíziós öntés mindig alaptechnológia volt és jelenleg is az. A régihez képest a különbség annyi, hogy a jelenkori sokkal pontosabb, sok esetben egyáltalán nem igényel utánmunkálást, csak felületi keményítést, vegyszeres felületkezelést. A Pietta 1851 Colt revolverek esetében precíziós öntéssel készül még a tok, a kakas, a tárforgató kar és a töltőkar is. A sárgaréz „sátorvas” és a markolatkeret hagyományos homoköntéssel készül.

A Pietta Coltok egyik fő jellemzője az is, hogy a tengely ütközésig megy a csőszakállba, így rögzíti az ék. Ez pedig azt eredményezi, hogy a fegyver nem fog sem alá-, sem pedig fölé hordani szétszerelés és összerakás után, mert a csőfar és a dob közötti hézag mindig állandó lesz. A másik fontos tényező, hogy a töltőkar-retesz bordázott felületű, így sokkal kényelmesebb lenyitni, nem csúszik le róla a lövész ujja.

A fegyverimádóknak csak ajánlani tudom a megújult Pietta revolvereket, főleg az 1851 Colt Navy „Yank” revolvert! A fegyver esztétikus küllemű, elegáns; megbízhatóan működik, pontos és modern!

-Orsai Henrik-

The post Pietta 1851 Colt Navy Yank .36 appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Az 1851 Colt Navy revolvert bemutatták az 1851-es Londoni Világkiállításon is (Great Exhibition of 1851
at Hyde Park, London) és egészen 1873-ig gyártották Hartfordban.

Amerikában mintegy 250.000 darab készült, Londonban, a Colt London Armory-ban pedig mintegy
22.000 darab revolvert gyártottak.

A hatlövetű, .36-as kaliberű Navy revolver sokkal könnyebb volt, mint a korabeli Colt Dragoon revolver,
amely az 1847-es Colt Walker revolverből alakult ki. Ezeket a méretük és tömegük miatt általában a
nyeregtáskákban tartották. A Navy revolver tulajdonképpen a .31-es kaliberű, 1849-es Colt Pocket
revolver kibővített változata, amely pedig a korábbi Colt Baby Dragoon revolverből származik.

Ahogyan a megnevezés sugallja, a Navy revolver megfelelő méretű volt a derékra csatolható hordtokban
való viseléshez. A fegyver nagyon népszerűvé vált Észak-Amerikában a nyugati terjeszkedés idején.
Samuel Colt promóciói elterjesztették a Navy revolvert és más modelljeit Európában, Ázsiában és
Afrikában is.

A revolver hengerét a texasi tengerészgyalogság második, 1843. május 16-án vívott Campechei tengeri
csata győzelmével ábrázolták. A Texas-haditengerészet korábban megvásárolta Colttól a Paterson
néven futó revolverét, ez volt Samuel Colt első nagy sikere. Ezért a Colt 1851-es Navy revolver vésett
hengerének haditengerészeti témája tulajdonképpen Colt gesztusa volt. A henger díszítését Waterman
Ormsby tervezte. A „haditengerészet” megnevezés ellenére a revolvert elsősorban a civilek és a haderő
vásárolta meg.

A .36 kaliberű (9,144 mm) kerek golyó súlya 80 grain (1 grain=0,06479891 gramm), ami megfelelő
lőportöltettel (22-24 grain) másodpercenként 1000 láb (305)/sec sebességgel hagyja el a fegyver csövét.
A töltet laza feketelőporból, ólomgolyóból vagy kúpos lövedékből áll. A polgárháborús korszakban pedig
könnyen éghető papírhüvelybe csomagolt lőporból és kúpos lövedékből állt. A töltést elölről kell
behelyezni a tár kamráiba, egyenként. Először a lőport, majd a lövedéket. A lövedéket a cső alatt
elhelyezett töltőkar segítségével kell bepréselni a kamrákba. A lövedék előtti hézagot zsíros-viaszos
anyaggal szokták lekenni, amely kenést is ad a lövedéknek, de megakadályozza a láncgyújtás
kialakulását, ami a csőfarból visszacsapó láng miatt történhet. Kis töltet (céllövő töltet) esetén a lőpor és
a lövedék közti űrt fojtással kell kitölteni, amely lehet vastagabb filc, vagy gríz, kukoricagríz is. Erre azért
van szükség, mert az űr miatt túlzott nyomásnövekedés jöhet létre, ez pedig dudorhoz vezethet,
rosszabb esetben felrepedhet a henger vagy a fegyver csöve. A töltetek mindegyikét a kamra hátulján
lévő lőkúpokra helyezett gyújtó sapka, azaz csappantyú gyújtja meg. A csappantyú általában
vörösrézből készült kis kupak, amelynek a belsejében ütésre gyulladó anyag található.
Nagyon kevés Navy revolver készült .34-es kaliberben is. Egy másik ritkaság az 1851-es revolverben a
.40-es kaliberű modell, amelyből állítólag mindössze 5 darab készült a hadsereg részére és tesztfegyver
volt.

A célgömb egy kis sárgaréz kúp, amely a nyolcszögletű cső elején, felül helyezkedik el. Az irányzék
pedig a kakas elülső szélébe metszett háromszög alakú vájat, mint ahogy a legtöbb Colt revolveren is
látható. Célozni csak megfeszített kakassal lehetett. Az egyedi megoldás ellenére ezek a revolverek és
modern replikáik általában nagyon pontosak.

A fegyver anyaga eredetileg acél, a markolatkeret pedig sárgaréz (régen ezüstözve is volt) vagy acél, a
markolat pedig felületkezelt diófa. A konföderációs csapatok Colt Navy másolatainak az egyik fő eleme,
a tok legtöbb esetben sárgarézből vagy bronzból készült, a csövük pedig többnyire hengeres külsejű. A
Colt revolverek csövét egy keresztben átmenő ék tartja a helyén, amely kilazítása után a cső könnyen
lehúzható a tengelyről. Ezt követően a henger is könnyen levehető. A könnyű szétszerelés fontos a
fegyver tisztítása miatt, mert a feketelőpor égéstermékeinek lerakódása működésképtelenné teheti a
fegyvert. Először a henger szokott beszorulni, ami miatt nem tud tovább fordulni. Az elöltöltős Colt
revolverek még könnyen elakadhatnak a lövést követően a hátraeső elsült csappantyútól, ami a kakas
beszorulását is okozhatja, vagy akár beeshet a fegyver szerkezetébe is. Ennek kiküszöbölésére
kialakultak bizonyos kézmozdulatok, amik segítették az elsütött csappantyúk kifelé potyogását.

Ezeket leszámítva az 1851 Colt Navy revolver egy nagyon precízen megtervezett, összetett és hatékony
szerkezet. Könnyű, kézies, pontos, tekintélyt kölcsönző, elegáns fegyver, amely a maga korában is a
tökéletes formatervezésről tanúskodott.

A Colt Navy replikák a jelen kor elöltöltő lövészeinek közkedvelt fegyverei, de a gyűjtők számára is
megbecsült darabok. A magyarországi üzletekben szabadon vásárolható replikákat az olasz Uberti és a
szintén olasz Pietta fegyvergyárak készítik. A két gyár fegyverei között apró formai különbségek
fellelhetők, ettől egyediek, de ezek ellenére mégis autentikusak. Nemzetközi céllövő versenyeken
mindkét gyártó fegyverei részt vehetnek.

O.H.

The post A Colt 1851 Navy revolver appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Samuel Colt feltaláló, üzletember és fegyvergyáros 1814. július 19-én született Hartfordban, Connecticut államban, az Egyesült Államokban.

Megalapította a Colt’s Patent Fire-Arms Manufacturing Companyt (ma Colt’s Manufacturing Company ), és a revolver tömeggyártását kereskedelmi szempontból életképessé tette.

Találmányai közt szerepelt még a víz alatti távírókábel és víz alatt használható robbanószerkezet.
Tizenhat évesen hajósinasként dolgozott egy India és Anglia között közlekedő hajón. A hosszú út alatt fából kifaragta az általa megálmodott revolver fő alkatrészeit.

A forgótáras pisztoly szerkezetének ihlete a hajókormány, mások szerint a csörlő dobmechanikája megfigyelésének köszönhető. Colt úgy gondolta,
hogy egy hasonlóan működő fegyverrel egymás után több lövést lehet leadni, mégpedig egy kézzel működtetve.

Elgondolását partra szállása után egy puskaművessel acélból el is készíttette. Az első próbálkozás kudarcot vallott, a próbalövés letörte fegyvere csövét. Ezután csak 1832-ben látta elérkezettnek az időt az addigra már áttervezett, második revolver prototípus elkészíttetésére, ezért szövetkezett Anson Chase puskaművessel.

1835-ben Angliában és Franciaországban szabadalmaztatta a fegyver harmadik prototípusát, viszont hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban csak 1836-ban
fogadták el szabadalmát. Megfelelő tőkéstársak bevonásával Samuel Colt nekiláthatott fegyverkészítő üzemének felszereléséhez.

Patersonban megkezdődött az ötlövetű, elöltöltő, csappantyús forgópisztolyok gyártása. A piaci sikerek azonban még várattak magukra.

A többcsövű „pepperbox kötegelt csövű forgópisztolyokat nehéz volt kiszorítani a piacról. Az áttörést az 1846-ban az Egyesült Államok és Mexikó között kirobbant háború hozta meg. Az 1836-ban kifejlesztett forgópisztollyal felszerelt texasi lovasok rendkívül hatékonyan tudtak harcolni. Katonaküldöttség ment Washingtonba, hogy minél több ilyen fegyver kerüljön az amerikai csapatokhoz. A kormány felvette a kapcsolatot Colttal, aki a Texas Paterson modell tökéletesített változatából ezer darab revolvert szállított a hadseregnek.

Az 1851-re már világhírnevet szerzett colt forgópisztolyok használata egyszerű volt. Egy kézzel lehetett működtetni: a lövész a tenyerével átfogta a fegyver markolatát, hüvelykujjával hátrafeszítette a kakast, eközben a henger egyötöd (egyhatod) fordulattal a soron következő lőszerkamrát a cső hátsó nyílásához
állította. A hengert abban a pillanatban egy alkatrész rögzítette. Majd az elsütő billentyű meghúzásakor a kakas kioldott, ráütött a csappantyúra, ezáltal megtörtént a lövés. Ezt a műveletsort ötször (hatszor) lehetett megismételni újratöltés nélkül. A tűzgyorsaság a lövész kézügyességétől és a fogások
begyakoroltságától függött.

Az elöltöltő, csappantyús Colt revolvereket többféle űrmérettel és csőhosszal gyártották egészen 1873-ig. Samuel Colt a fegyverek gépi szabványok szerinti előállításának úttörője, a fegyverek tömeggyártásának és a tömeges marketing megalapozója.

Fegyvergyárának felfutása egyben azt is magával hozta, hogy Amerika meghódítása után Európai és Ázsiai kapcsolatok kiépítése következett. A Colt Fegyvergyár az orosz cároknak, az Oszmán birodalom szultánjának és a kortárs európai uralkodóknak is készített különlegesen szép, díszesen vésett
fegyvereket. Az arany berakásos, vésett revolverek ott díszelegtek I. Miklós és II. Sándor orosz cár, VII. Frigyes dán és XV. Károly svéd király vitrinjeiben. Kossuth Lajost is megajándékozta egy 1851 Navy és egy 1849 Pocket revolverrel, ezek a fegyverek jelenleg a budapesti Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva.

Samuel Colt fegyvereit számtalan európai országban másolták, még Japánban is készültek kópiák. Colt kitűnő menedzser volt, 1861-re az egész világot behálózó értékesítési hálózatát is kiépítette.
Az amerikai polgárháború idején az északiak oldalára állt, Grant tábornok hadseregének egyik legnagyobb szállítója lett. Tiszteletbeli ezredesi rangot is kapott. A polgárháború második évében, 1862. január 10-én azonban Samuel Colt váratlanul szívrohamban meghalt. Ekkor negyvenhét éves volt. Több
millió dolláros vagyont hagyott családjára, és azt a céget, amely ma is a világ egyik legnépszerűbb fegyvergyártója.

The post Samuel Colt élete appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

ELFELEDETT TÖRTÉNELMI KÓPIA
PIETTA REMINGTON NEW MODEL ARMY RIASZTÓ REVOLVER

Hideg téli délután, az egykoron szebb napokat is látott bányászvárosban, az utcák
üresek, az éjszaka lehullott kevés havat a szél hordja. A főutca közepén egy hosszú
viharkabátos alak áll, némán, csendben, a törvény őre, békebíró, de vajon melyik oldalon
áll, a szegény boldogulni akaró bányászok, vagy a város korrupt vezetője mellet? Az Ő
oldala az, amelyik többet fizet. A távolban az utcán heverő kalapot bámulja, miért van az
ott? Ekkor hirtelen az egyik fészerből egy ló vágtat ki lovas nélkül, maga után egy kötélen
húzva egy embert, vajon ki lehet az, a békebíró továbbra is némán áll és tétován nézi,
ahogy egyik bérencét holtan húzza a pej és elviharzik közvetlen mellette. A város
különböző pontjain további öt embere fekszik, Ők már nem szolgálják a pénz törvényét,
mivel minden emberben van egy-egy golyó. Lassú léptek, halk sarkantyú csilingelés töri
meg a csendet, egy magas, szikár, fakó idegen lépked a földön heverő kalaphoz, kezében
konverziós Remington New Model revolverével, lassan lehajol, felveszi a kalapot,
amelyről pisztolyával veri le a havat, majd felteszi a fejére és a békebíró felé fordul, aki
dermedten nézi Őt…

Az idegen, kezében a revolverrel lassan elindul feléje, a békebíró
félrehúzza kabátját és megmarkolja a pisztolyát, de tudja, most még túl nagy a távolság,
hogy lövést adjon le. Az idegen felemeli revolverét, lehajtja a töltőkart, kihúzza a
dobtengelyt, kiveszi a forgódobot és cseréli azt, komótosan, majd a megtöltött pisztolyt
visszahelyezi övébe és lassan a törvény embere közvetlen közelébe ér, aki még mindig
dermedten bámulja a férfit. Mikor már csak 2 m a távolság, az idegen felemeli fejét, a
békebíró felismeri Őt, és azt mondja ijedten: TE és előrántaná Coltját, de a fakó alak
kezében hatszor dördül el a revolver, mire a békebíró térdre rogyva újra felnéz rá és
nyögve suttogja, te vagy az. Ekkor az idegen az övébe tűzött zsebrevolverével zárja le, a
valamikori múltban ért sérelmét a békebíróval szemben és a szeme közé repít egy golyót,
aki holtan esik össze előtte.

-Fakó lovas-

Történelmi visszatekintés

Az 1816-ban Eliphalet Remington (1793-1861) által alapított Remington Arms Company LLC
elsősorban kiváló puskáival szerzett hírnevet, minőség és megbízhatóság jellemezte
termékeiket, a revolverek piacára – amelynek uralkodója ekkoriban Colt volt – csak az 1856-ban
kapcsolódtak be, ekkor még kezdeti nehézségeik voltak, főként azért, mert nem tudtak
megfelelően megbízható dobléptető – rekesztő rendszert kifejleszteni, amelynek gyártása
gazdaságos lehetett volna, hiszen a Colt féle rendszert nem használhatták, mivel kötötték a
szabadalmi jogok. Hosszú, rögös út vezetett a New Model revolverek megjelenéséig, amelynek
gyártása 1861-ben kezdődött meg.
A New Model revolverek elsőként az amerikai polgárháborúban vizsgáztak, főként az északi
katonák körében, de a déli katonáknak is nagy örömére szolgált, ha zsákmányolhattak egyet.
Erős, zárt kerete, megbízhatósága, pontossága, hamar kivívta a katonák tiszteletét, nem
véletlen, hogy a szerelt lőszer megjelenését követően, a konverziós változatok is nagy
népszerűségnek örvendtek, amelyeket a háború után még hosszú-hosszú ideig használtak és
nem valószínű, hogy lecserélték őket. A már kiforrót New Model revolverek egyik nagy
hibájának rótták fel a viszonylag kicsire sikeredett sátorvasat, tehát kesztyűben nehezen fért el
a lövész ujja. De nagyon praktikus volt a könnyen cserélhető dob, ámbár sokan vitatják annak
tényét, hogy a megtöltött és felcsappantyúzott dobok cseréje gyakori volt, mivel ennek
megvoltak a maga veszélyei, de úgy gondolom háborús helyzetben mindennél fontosabb volt
az, hogy a katona folyamatosan tudjon tüzelni, illetve az újratöltés mennél gyorsabb legyen,
persze nem mindenki rendelkezhetett tartalék dobbal sem. Kissé a konverziós revolverek
történelmi háttere mintha a múltba veszett volna, persze néhány replikagyártó ma is gyárt
ehhez hasonló éles lőfegyvereket, a gyűjtők és lövészek nagy örömére, őrizve a korszak ezen,
különleges szegmensének szellemét.

Mit rejt az Aranyásó?

Papírdobozba, polisztirol ládikába, azon belül pedig olajozott fóliába csomagolták a revolvert, a
szokott módon, amelyet nagy izgalom közepette bontottam fel. Pazar látvány fogadott,
acéltokos, sárgaréz sátorvassal ellátott gyönyörű revolvert tarthattam a kezemben.
Vonalvezetése, külleme, a dobot leszámítva teljesen azonos a gyártó elöltöltős modelljével. A
darab hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát, a töltőkar megmaradt, ejektor
rúddal még nem szerelték fel, töltőkapuja van, „ajtó nélkül”, dobja már nem lő kúpos, hanem
teljesen átfúrt, riasztó patron befogadására alkalmatos kivitelű. A csövön az alábbi felíratok
olvashatóak: WESTERN REMINGTON NEW ARMY CAL 9. mm KNALL, illetve: F.LLI PIETTA –
MADE IN ITALY. A dobon és a tokon pedig a megfelelőséget igazoló beütéseket láthatjuk, a két
félből álló markolat héj pedig diófából készült. Bátran állíthatom, hogy igazi ékszerről van szó.

A szerkezet titkai

Egy egyszeres működésű, kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű,
hatlövetű revolverrel van dolgunk. Gázpatronnal nem használható, mivel az égéstermék a 3 mm
nagyságú dobhézagon távozik, mivel a csöve teljesen zárt. A töltőkar, amely mint emlék maradt
az elöltöltős modell öröksége gyanánt, illetve megakadályozná a dobtengely kicsúszását,
persze ha az kihúzható lenne, mert sajnos legnagyobb bánatomra nem az. A dobtengelyt a
töltőkar lehajtása után nem lehet kihúzni, mivel egy ~ 60 HRC keménységűre edzett acél csap
rögzíti szorosan a keretben, amelyet csak akkor láthatunk, ha már a kart leszereltük. Azért ez
nagyon bosszantó, a gyártó a maximális biztonság érdekében választotta ezt a megoldást, ami
meglehetősen illúzió romboló, hiszen milyen New Model az, aminek a dobját nem lehet
kiemelni, ennek ez a varásza, de hát nem tudunk mit tenni, ezt megint csak le kell nyelni. A
töltőkar egyéb meglepetést is tartogat, mégpedig a vége nem megy be a dobkamra furataiba,
hiszen átmérője 11 mm, a kamra torkolaté pedig 9,45 mm, ezt sem igazán értem, hogy miért
van így. Maga az acél tok teljesen azonos az elöltöltős testvérrel, leszámítva a csövet és a
tűzfalának ütőszeggel ellátott részét. A csövet alulról 92 mm hosszon, 3 mm szélességben
felnyitották, tehát egy hornyot martak, majd egy betétcsövet helyeztek bele, amelyet szintén
nagy keménységűre edzett, 3 darab 5 mm átmérőjű acél csappal rögzítettek. A csőtorkolattól
számítva 26 mm mélységben már láthatjuk a teljesen lezárt és pirosra festett, kissé
illúzióromboló biztonsági megoldást.

A dob kamra furatai is el vannak forgatva, illetve a paláston
újabb acélcsapok biztosítják a felfúrás elleni védelmet. A belső szerkezeti elemek, az elsütő
billentyű, a dobléptető, a dobrekesztő, a rugók teljesen azonosak az elöltöltős modellben
használatosakkal, kivétel a kakas, ahol az ütőfelület kialakításában láthatunk bizonyos eltérést.
A patronok elsütésére szolgáló ütőszeg nem a kakason kapott helyett ellentétben a gyártó
hasonló kivitelű Colt revolvereivel, hanem a keretben foglal helyett rugós biztosítással. A
revolveren töltőkapus kialakítás van, de természetesen itt is hiányzik maga a kapu, ami a korai
konverziós revolverek kialakítását, emlékét idézi. A kakas fél állásba való helyezése után, a dob
szabadon forog, ekkor egyesével helyezhetjük be a patronokat a dobba, természetesen ebben
az esetben a revolver nem elsüthető. A kakasrugó karakterisztikája, akárcsak az eredetin,
állítható egy kis csavarral, amelynek ki-be hajtásával végezhetjük a számunkra megfelelő
feszesség, karakterisztika beállítását.

Első lövések, megszólal a hatlövetű

Egy borús vasárnapi délután próbáltam ki elsőként új szerzeményemet, nem törődve a
szemerkélő esővel. Amin elsőre elcsodálkoztam, hogy a dob mintha kissé szorosabb lenne,
mint az elöltős modellnél, ezt elsőként nem tudtam mire vélni, de később rájöttem, hogy a
gyártó valószínűleg így próbálta csökkenteni a dob és tengelye közé bejutható égéstermékek
okozta szennyeződések mennyiségét. Miután szépen megtöltöttem a dobot, az első hat lövést,
komótosan lassan adtam le, a képzeletbeli békebíró hat emberére, könnyen, semmi elakadás
nélkül, kellemesen füstöltem el a hat patront. A használt riasztó töltények a Fiocchi féle
patronok voltak, amelyek nem túl hangosak, meglehetősen nagy füstjük van és megbízhatóak,

csappantyú kiszakadást még nem tapasztaltam náluk, ami esetünkben életbevágóan fontos,
hiszen a dob nem kivehető, tehát csak kipróbált munícióval álljunk neki pufogtatni. Újabb
sarkalatos pont következett, az előtt patronok kivétele, mivel a revolverre nem szereltek hüvely
kivető ejektort, ami szintén a korai konverziós darabok jellemzője. Meglepetésemre a hüvelyek
maguktól kiestek, talán ha egyet kellett egy hosszabb szeggel megpiszkálnom. A dob szépen
forgott, nem tapasztaltam a hat lövés után, a szennyeződésekből adódó problémát, újra
megtöltöttem a pisztolyt, és az elsütő billentyű elhúzásával, a kakasra mért csapásokkal előttem
mind a hat töltényt, egy újabb képzeletbeli gonosztevőre, a békebíróra. Gyönyörűen, finoman
működött, még nagy izgalmamban többet is akartam tüzelni, mint hat. Ezt követően még jó
néhány tárat ellőttem, és a legnagyobb meglepetésemre a dob ugyan olyan szépen forog,
mintha nem is használtam volna, tehát a konstrukciós megoldása sokkal jobb, mint a hasonló
kivitelű Colt revolverek esetében hiszen, nem annyira érzékenyek a szennyeződésekre. Tehát
összességében, egy jól megkonstruált, megbízhatóan működő szerkezetről van szó, öröm volt
vele pufogtatni.

Láncgyújtás riasztó revolvernél?

Az elöltöltős revolverek egyik valós veszélye a láncgyújtás, tehát amikor az egymás melletti
dobkamra töltetek egyszerre sülnek el a dobhézagon kicsapó szikrák és láng miatt, amelyek
begyújtják a szomszédos kamrákat, természetesen manapság szerencsére ez szinte lehetetlen,
ha betartják a megfelelő szabályokat és a kamratorkolatokat megfelelően lezárják jó minőségű
revolver kencével. Na de a láncgyújtás hogyan fordulhat elő riasztórevolvereknél, ez csak a
riasztó patron lezárástól függ. Tehát ha a feketelőporos töltetűeknél jellemzően használt
viasszal lezárt patronok esetében előfordulhat, hogy a dobhézagon kicsapó szikra ezt
leolvasztja és begyújtja a töltetett, ami már megesett velem a Colt Reb Nord Navy esetében, de
ez szerencsére nem okoz akkora problémát, mintha elöltöltősnél történt volna meg a dolog,
abba jobb nem is belegondolni.

A revolver karbantartása

Mivel sajnos a dobot nem tudjuk kivenni, viszonylag nehéz dolgunk van a tisztítással, hiszen
az égéstermék a dobhézagon távozik, így jelentős szennyezőanyag kerülhet a forgódob és
annak tengelye közé, pont a legproblémásabb helyre. Mivel feketelőporos töltettel nem igazán
ésszerű, ennek ellenére mégis csábító a lövészet, hiszen annak füstje, a kicsapó lángcsóva és
illata adja meg a hatlövetű hangja mellett az érzelmi varázslatot, az így odakerült szennyező
anyagot azonban el kell távolítanunk. Ennek legjobb módja, ha teljesen szétszedjük a revolvert,
így a szerkezet belső elemeinek tisztítása nem lehet gond. A tok és a dob, a megbonthatatlan
szerkezeti egység okoz csak fejtörést, megoldhatjuk a dolgot, az elöltöltős lövészeknél használt
gőzpingvinnel, forró szappanos vizes mosással, azonnali gyors szárítással és olajozással, de
talán egyszerűbb, ha a megfelelő oldószeres áztatás után sűrített levegővel kifújatjuk, majd
újbóli alapos olajozással próbálkozunk, amit javaslok egymás után többször elvégezni. Sajnos
mindig marad a dob és tengelye között szennyező égéstermék, de ügyes és gondos áztatással
a jelentős része eltávolítható, itt többet nem tudunk tenni. Aki veszi a bátorságot és
feketelőporos töltetű riasztópatronnal szólaltatja meg a hatlövetűt, mindenképpen tisztában kell
lennie azzal a ténnyel, hogy eme lőpornak az égésterméke önmagában nem, de ha nedvesség
éri rendkívül savas kémhatású elegyet alkotva nagyon korróziv, ide kell érteni a levegő
páratartalmát is. Mivel mindenképpen marad a dobtengelyen égéstermék, ennek a használatát
bizony nagyon meg kell gondolni a revolver eme problémás részének korrózió védelmi
szempontjából, tehát inkább ne füstöljünk feketelőporral, azzal inkább a lőtéren az elöltöltős
fivérrel tegyük. A fa markolat héjakat időnként lenolajjal ajánlatos kezelni, szép fényt és
kellemes illatot kölcsönözve nekik.

Konklúzió

Eme revolver kizárólag gyűjtőknek, a XIX. század történelemi korszakának szerelmeseinek
készült, mindenképpen kár a dobozában tárolni, egy ilyen darabnak a lakás valami előkelő
helyén kell díszelegnie, hogy bármikor megcsodálhassuk. Néha napján elengedhetetlen az is,
hogy megszólaljon, persze csak az alkalmas helyen. Én szilveszter napján mindig sokat
durrogatok, más rakétákat lövöldöz, tűzijátékozik, Én a riasztó revolvereimmel ünneplek,
kergetem el az ártó szellemeket és köszöntöm az újévet, de természetesen az év többi napján
is szakítok rá időt, a megfelelő helyen, hogy füstöljenek, mert ez kell. Sokan feltették a kérdést,
miért nem elöltöltős modellt vettél, hiszen ugyan annyiba kerül, igazuk van, ámbár mégsem
tudok rá racionális választ adni, ez szerelem, amely gyermekkoromban szövődött és tart a mai
napig is. Gondoljuk csak fiatalkori western filmjeinkre, a Jó a Rossz és Csúf, A fakó lovas, olyan
élményt adtak, ami nem múlik, akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy kezembe tarthatok
egyszer egy ilyen revolvert, erre most a magamévá tudhatok egyet. Ezen darabok tehát csak a
hozzám hasonló modernkori mondvacsinált, sok romantikus érzelemmel töltött cowboyoknak
való, akik talán soha nem nőnek fel, de nem is kell…

Senkó Sándor

2017. szeptember 11.

Az alábbi linken megtekinthető a fegyverről készült hangulatos kisfilm:

https://www.youtube.com/watch?v=Xqo_thBIYp4

Technikai adatok:

Gyártó: F.LLI PIETTA Olaszország

Jelleg: riasztó revolver

Sütési mód: SA

Kaliber: 9 mm Knall

Anyaga: fa markolat, réz sátorvas, teljes acél szerkezet

Tárkapacitás: 6 db

Pozitívumok:
Western hangulat
Megbízható szerkezet
Elnyűhetetlen

Negatívumok:
Nagyon drága
A gáz a dobhézagon távozik
A forgódob nem kivehető
Nehézkes tisztítás

The post Pietta Remington New Model Army Riasztó Revolver appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Egy izgalmas kezdeményezésre szeretnénk felhívni a figyelmet.
2018 Április 14.-én 10-16 óráig a Kelenvölgyi Közösségi Házban lesz megtartva Samuel Colt életéről és munkásságáról egy kiállítás és az első elöltöltő fegyveres börze. Bíztatnánk mindenkit akinek eladandó feketelőporos fegyvere, kiegészítője, tartozéka van hozza el a börzére. A cím: 116 Budapest, Kardhegy u. 2
Asztalfoglalás és további információ: 061/4245363 vagy
kkh@ujbuda.hu

Mindenkit sok szeretettel várunk akár érdeklődőként akár a börzén árusítóként!

The post Elöltöltő fegyveres kiállítás és börze appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

 Négy feketébe öltözött alak gyors, határozott léptekkel halad a poros sírkőváros utcáin, a megszokottnál több fegyverrel az oldalukon és a kezük ügyében. A város lakói aggodalommal tekintenek rájuk és hozzájuk hasonlóan, mintha valamit tudnának, inkább sietve próbálnak minél messzebb kerülni tőlük és biztonságos helyre behúzódni. Néhány utcagyerek követi Őket, mintha csak valami cirkuszi mutatvány látványát várva, nagyszerű mulatság részesei lehetnének. A négy alak közül kimagaslik a hosszú bajszot viselő, szikár, vészjósló tekintetű, és a két lépéssel előbbre járó elszánt ember. Igen, Ő vezeti a másik hármat, közvetlen mellette a kissé sánta, köhécselő, szúrós tekintetű, hosszú kabátja alatt egy dupla csövűt rejtő, nem túl barátságos alak halad. A másik kettő elegáns, hosszú fekete zakóban, és makulátlan külsővel, a korábbi kettő elszántságával követi Őket. Egyszer csak egy csillagot viselő alak próbálja Őket feltartóztatni, de végülis jobbnak látja, ha nem áll az útjukba. Mintha a zajos város teljesen elcsendesedne, amikor a négy alak megérkezik az O.K. Corral mögötti üres telekre, ahol öt cowboy ijedt tekintete fogadja Őket. Kisebb szóváltás következik, de már késő, megszólalnak a fegyverek…

Bevezetés

Abban az esetben, ha más tollából olvasnám Wyatt Berry Stapp Earp  történetét, kissé unalmasnak találnám, ha úgy kezdené, hogy született: Monmouth, 1848. március 19. és elhunyt  Los Angeles, 1929. január 13. Én egy kicsit más szemszögből próbálom megközelíteni a vadnyugat egyik legnagyobb legendájának a bemutatását, úgy ahogy én képzelem el Őt, a számomra elérhető dokumentumok és kicsit a saját fantáziám alapján.

Amikor először halottam a nevét, nem igazán fogott meg, hiszen akkor még elsősorban a spagetti westernek által prezentált vadnyugati illúzió mámorában voltam, ifjú kamasz fizimiskával. A villámgyors kezű magányos hős, aki akár hat emberrel is könnyedén elbánhat, majd mindenkivel leszámolva megkaparintja az aranyat, aztán komótosan ellovagol a naplementébe, valami csodálatos, fülbemászó zene kíséretében, ami valljuk be, nem valószínű, hogy valaha is megtörténhetett a valóságban. Aztán komolyabban elkezdett érdekelni, a kor, a történelme és haditechnikája. Ekkor sok olvasás után, nem is beszélve a Wyatt Earp személyét feldolgozó amerikai filmek megnézése után mély nyomott hagyott bennem eme nemes férfiú személye.

A fiatal Wyatt Earp

Gyermekkora azt hiszem a kornak megfelelő módon zajlott, módos családban nevelkedett. A polgárháború dúlt, idősebb testvérei, James és Morgan az Unió zászlaja alatt szolgáltak. A kis Wyatt többször is el akart szökni otthonról, hogy testvérei nyomdokaiba léphessen, de apja ezt mindig megakadályozta. Aztán a háború befejeztével fivérei épségben hazatértek, majd nem sokkal ezután ambiciózus apjuk új és gazdagabb élet reményében, nyugatra, Kaliforniába költöztette a családot, ahol újfent gazdálkodó életmódot folytattak.
A kis Wyatt közben ifjúvá érve, belecsöppent a nagybetűs vadnyugati életbe. Az akkori városok bizonyára hemzseghettek a gazemberektől, amitől apja mindig óvta Őt, de Ő minden bizonnyal forrófejű fiatal lehetett és hajthatta a kalandvágy.  Hajtott postakocsit és valami különös szenvedély vonzotta a szerencsejátékok iránt. Gondolom megannyi problémás, és kötekedő alakkal futhatott össze, már ifjúkorában és számtalan pofont kaphatott az élettől, ami megedzette Őt, és kemény férfivá nevelte. Képzeljük csak el, ha manapság mondjuk hétvégén, jóval naplemente után betérünk egy vidéki ívóba, mint idegen ahol mondjuk tucatnyi kissé italos alak mulatozik, főleg ha egy rosszabb környékről van szó, hát lehet hogy kellemetlen beszélgetés közepén találjuk magunkat, ne adj Isten akár még dulakodásra is sor kerülhet. Hát akkor mi lehetett, ott a nyugaton? Ott, ahol revolver az övön, kés a csizmaszárban, puska az asztalon, derringer az ingujjban, vagy mellényzsebben, folyik a pancsolt whisky, vágni lehet a füstöt, néhány lány jut megannyi marcona, kiéhezett férfiemberre… Na nem is folytatom, Rejtő Jenő egyik felejthetetlen idézete jut eszembe: „belépés díjtalan, kilépés bizonytalan”. Na igen, ilyen környezetben bizonyára nemegyszer megfordult, ami gondolom mély nyomott hagyhatott benne és belenevelte azt a mentalitást, hogy az ilyen problémás alakokat csak egyfajta képen lehet kezelni, először üss, aztán kérdezz. Továbbá mint bíró, boksz meccseket is vezetett fiatal fejjel, ahol bizonyára döntései, bírálatai nem minden esetben nyerték el némely személyek tetszését, főleg, ha nagyobb összegű tétekről volt szó.

Egy szó, mint száz, igazán izgalmas és eseménydús fiatalkora lehetett. Aztán apai unszolásra, vagy csak saját elszántságból jobb életet képzelt el magának, mint amit egy füstös bűnbarlang, vagy egy postakocsis állás adhat, így hát becsületes foglalkozást választott magának, a Missuribeli Lamar városában nagyapja mellett jogi tanulmányokat folytatott, közben, hogy tisztes megélhetése legyen rendőrnek állt. Itt kötött házasságot 1870. januárjában gyermekkori választottjával Urilla Sutherland-al. De a sors nem a boldog családi élet idilljét adta számára. Feleségét, az esküvőt követő néhány hónap múlva elvesztette, élete párját a tífusz ragadta el. Miután eltemette feleségét az önpusztítók és törvényen kívüliek útján indult el. Lopások, testi sértések, részeges kirohanások eredménye az lett, hogy börtönbe került, több alkalommal is. Onnét megszökött. Állítólag az apja lefizette a seriffet, hogy elmenekülhessen, mert akár kötéllel is jutalmazhatták volna léha életét.

A legendás városig vezető út

Miután felhagyott önpusztító életmódjával kalandos életet folytatott, bölényre vadászott a préri végtelen tengerén, mint akkoriban sokan mások. Az irhájukért és nyelvükért vadászott pompás állatok a XIX. század végére, majdnem teljesen el is tűntek. Ezen állomás azért tekinthető fontosnak életében, mert itt ismerkedett meg Ed és Bat ( Bartholomew) Masterson-al. Együtt dolgoztak, majd Wichytában bukkant fel újra, ahol James testvére kocsmát vezetett. Eleinte osztóként dolgozott, amikor egy véletlen folytán, állítólag ártalmatlanná tett egy magából kivetkező alakot, így a törvény embere lett. Neki való munka volt, híre is ment a keménykezű ifjú törvény őrzőjének. Testi adottságai megvoltak hozzá, magas, erős testfelépítésű volt az akkori átlagos emberekhez képest. Olyannyira már ekkor elismerést vívott ki magának a szakmában, hogy felkérésre Dodge Citybe ment, mivel az ottani sheriff nem tudott rendet tartani. Egyes mende – mondák szerint nagyon hamar eljárt a keze, jó verőlegény hírében állt, a coltját nemcsak lövésre, hanem ütésre is használta. Néhányan túlságosan is keménykezűnek tartották, amelynek okán a Dodge City rendőri állással fel is kellet hagynia egy darabig, ekkor korábbi barátai a Mastersonok vették át a helyét, majd a városban egy éjszaki lövöldözés során vesztette életét, miközben egy részeg cowboyt próbált meg lefegyverezni 1878. áprilisában. 

Wyatt Earp ekkor tájt ismerkedik meg és köt barátságot Doc Holliday-el, az egykori fogorvossal, aki szintén igazán rossz hírnek örvendett akkoriban. Egykor fogorvos volt, de természetesen nem a praxisából kereste a kenyerét, hanem a kártyaasztalnál ülve. Wyatt Earp Dodge Cityt elhagyva egy Dave Rudabaugh nevű gazfickót üldözve találkozik Doc Holliday-al, aki korábban az általa keresett személlyel kártyázott. Hogy miért is lettek barátok, jó kérdés… talán, mert egy fából faraghatták Őket, azt hiszem. Ekkoriban Wyatt egy prostituált nővel élt együtt, akit Mattie Blaylocknak hívtak. Szép lassan az egész család, Morgan és Virgil is csatlakozott hozzájuk, mind a törvény szolgálatában álltak, bizonyára meglehetősen jó módban élhettek, de az igazi gazdagságtól még messze voltak. Közben az 1870-es években az arizoniai Tombstone város környékén ezüstöt találtak, melynek híre gyorsan terjedt, természetesen Wyatt Earp figyelmét is felkeltette. Az egész család oda költözött, a vészjósló nevet viselő és mesés gazdagsággal kecsegtető városba.

Tombstone

A korábbi kis város hatalmas fellendülésnek indult az ezüstnek köszönhetően. Mivel Wyatt Earp sem akart élete végéig a törvény „szegény” embere maradni, egész családjával 1879-ben érkezett meg. Vele tartott két idősebb bátyja, James, Virgil és fiatalabb öccse Morgan is feleségestül. Feleségeik bizonyára nem szívlelték ezt a nyughatatlan életmódot, de hát nem sokat tehettek.

Mivel hírneve megelőzte Őt, itt is nemsokára a törvény embere lett, két testvérével, Virgillel és Morgannel egyetemben, de emelet, részesedésük volt bányákban és szállodai tulajdonokban is, de sosem érték el a kitűzött mérhetetlen gazdagság célját. Wyatt Earp, mint már korábban említettem, a szerencsejátékok iránt érzett szenvedélye okán, még a helyi kaszinóban is volt érdekeltsége. Egyes feljegyzések szerint a prostitúcióhoz is köze volt, ezt igazolja, hogy akkori élettársa foglalkozása is eme nem túl nagy becsben tartott, ámbár annál ősibb szakma volt.

Doc Holliday, a szintén egykor prostituált „nagy orrú” Kattel csatlakozott hozzájuk, akinek viselkedése és életmódja rányomta pecsétjét az Earpökre, mivel baráti viszonyt ápoltak vele. Élettársa magyar származású volt, Pesten született 1850 táján Horony Mária Katalin néven, aki később kivándorolt Amerikába. Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy még a nagy Geronimot is üldözte tombstone-i működése alatt, de nem tudta elfogni.

A lövöldözéshez vezető út

Talán ott kezdeném, hogy a lövöldözés első magját akkor vetették el, amikor egy postakocsit ki akartak rabolni, amelyen 26000 dollár készpénz volt. Három, akkoriban közismert gazfickó tette, a kocsist és egy utast megöltek, de a pénzt nem tudták elrabolni. Wyatt Earp, egy Joseph Isaac „Ike” Clanton nevű cowboyt keresett fel, ha elvezeti Őt a gyilkosokhoz, az értük járó 3000 dollár fejpénzt átadja neki, mivel számára csak a dicsőség, az elismerés fontos, mivel megyei seriff akar lenni.

Közben a három elkövetőt valaki más meggyilkolta, és kitudódott, hogy Ike Clanton az Earpök spiclije, ez soha nem múló ellentétet generált közöttük. A bajt tovább tetézte, hogy a szintén ambiciózus Johnny Behan, megkérte Wyatt Earpöt, hogy ne induljon a megyei sheriff választáson, ha Ő nyer, majd megteszi helyettesének, a bevételen pedig testvériesen megosztoznak, mert hát az ezüstbányák fennhatóságának joga meglehetősen jövedelmező volt.  Behan megnyerte, de helyettesének nem Wyatt Earpöt, hanem az egyik tombstoni lapnál, a Daily Nuggetnél befolyással bíró személyt tett meg helyettesnek, nem véletlenül. A városban működő cowboyok, akik időnként bizony nem a törvényes úton jártak, közük volt Behan sheriffhez, tehát a tombstone-i korrupció virágzott.

Természetesen Wyatt Earp nem nézte jó szemmel a cowboyok működését és a törvény betartatásában, a fegyverek leadásában nem ismert bocsánatot.  Így egy – másfél év alatt az Earpök és a cowboyok közötti ellentét csak egyre fokozódott.

Közben Johnny Behan, mint megyei seriffhez megérkezett az akkori kedvese a gyönyörű színésznő Josephine Sarah Marcus. Nem tudni, hogy igaz lehetett-e az a pletyka, hogy Behan sheriff a nő intim képét mutogatta és hencegett vele, de az tény, hogy a kép létezett. Lehet, hogy ennek köszönhetően Wyatt Earp csapta neki a szelet majd hamar az Ő kedvese lett. Ekkorra már Mattievel a kapcsolta nagyon megromlott, a nő az ópium rabjává vált. Tehát az ellentétek csak fokozódtak az Earpök, és a Mclaury, valamint a Clanton klánok között, ugyanis Ők képviselték a cowboyok magját. Erre még rátettek egy lapáttal Doc Holliday éjszakai megnyilvánulásai is az ital mámorában a kártyaaszt környékén. Hírhedt volt a késéről is, amivel állítólag gyilkolt is. Tehát nem volt egy mimózalelkű alak és köztudottan kiállt az Earpök mellett.  Ekkora már súlyos tüdőbaj kínozta, amelyet csak az ópiummal és mérhetetlen alkoholfogyasztásával tudott enyhíteni. Nem csoda, ha időnként olyanra vetemedett, ami megbotránkoztatta a közvéleményt.

OK. Corral – 1881. október 26.

Az indulatok már oda fajultak, hogy elkerülhetetlenné vált a vérengzésbeli elégtétel mindkét fél részről. Ike Clanton, a lövöldözést, megelőző éjszakát átitalozva, többször is életveszélyesen megfenyegette az Earpöket, és másnap várta is Őket ötödmagával a város szélén lévő üres teleknél. Persze az összecsapást, a maga sunyi módján Behan sheriff meg akarta akadályozni, de ez sem sikerült neki, sőt hazugságaival talán még olajat is öntött a tűzre.

Nem tudom, nem is értem, hogy miért kell mindenhol kihangsúlyozni azt, hogy csak fél percig tartott a lövöldözés. Hát meddig kellett volna, hogy egymásra lövöldözzenek? Egész délelőtt? Szemtől-szemben, közelről, nem is beszélve arról, hogy még egy dupla csövű sörétes is volt Holliday-nál. Még a fél perc hosszúnak is mondható. A három Earp és Holliday öt cowboyal állt szemben, alig pár méterre egymástól, ahol Ike Clanton kivételével mindenki fegyvert ragadott és tüzelt. Egyedül Wyatt Earp nem sebesült meg, Ő maradt csak állva a tűzpárbaj végén, a cowboyok közül hárman, Billy Clanton, Tom és Frank Mclaury meghaltak. Ike Clanton és Billy Clairbone elmenekültek a helyszínről.

A tárgyalás

A tűzharcot követően természetesen az Earpök és Holliday is őrizetbe került, és kezdetét vette a tárgyalás, ahol a cowboyok védő ügyvédje William Clanton, Ike testvére volt. A közvélemény nagyon megoszlott, amelyet erősítettek a tombstoni napilapok is, amelyek között volt Earp és Clanton – Mclaury párti is. A tárgyalás dokumentációi, feljegyzése és a tanúvallomások, megmaradtak az utókornak, amelyek viszonylag objektíven mutatják be az eseményeket. A bíróság felmentette a Earpöket és Hollidayt, indoklása az volt, hogy törvényesen jártak el, le akarták fegyverezni a cowboyokat, de azok azt megtagadták és mivel korábban is több alkalommal vétettek a törvény ellen, illetve átlátszó hazugságaikkal is félre akarták vezetni a bíróságot, így ügyük veszettnek bizonyult. Továbbá a koronatanúként kezelt Ike Clanton meg sem sebesült, pedig az Earpöknek lett volna lehetőségük megölni Őt, mégsem tették. Hogy miért nem? Mert Ike Clantonnak nem volt fegyvere. A Clantonok és McLauryk ezt természetesen nem tudták elfogadni, még a bírót is életveszélyesen megfenyegették. Ezután eltemették halottaikat, majd csend lett, de nem sokáig…

A törvényen kívüli

Még 1881. decemberében merényletet követnek el Virgil Earp ellen, akit a bal karján súlyosan megsebesítenek. Aztán 1882. március 18-án, egy sötét éjszakán biliárdozás közben agyonlövik testvérét Morgan Earpöt. Az öccse, meggyilkolása után nem számított neki már semmi más, csak a bosszú. De még ekkor is családja biztonsága volt számára a legfontosabb, így Őket biztos helyen akarta tudni. Vasúton indította el Őket Kaliforniába, hogy öccsét Morgant ott temethessék el, de mivel nem bízott senkiben, egy darabon Ő is elkísérte a vonatot, egészen Tucson állomásig. A sötét éjszakában a Cowboyok lesben álltak az állomáson. Wyatt Earp itt végzett brutálisan egy Frank Stilwell nevű cowboyal. Őt másnap reggel találták meg a hatóságok a sínek mellet feküdve, sörétekkel és pisztoly lövedékekkel kilyuggatva.

Bosszúhadjáratában persze akadtak segítői is, akik napi bér fejében álltak a szolgálatába. Ők voltak Sherman McMaster , Jack „Turkey Creek” Johnson , Charles „Hairlip Charlie” Smith, Daniel „Tip” Tipton , és John Wilson „Texas Jack”. Természetesen az oldalán lovagolt igaz barátja Doc Holliday is.

A Tucsonban elkövetett gyilkosság napjától, már körözött személynek számított, de gondolom ez a tény nem nagyon hatotta meg Őt, egyetlen cél lebegett az elszánt törvényen kívüli – törvény embere előtt, megbosszulni öccse halálát. A bosszúállók visszatértek Tombstonba, ahol Behan sheriff megpróbálta Őket letartóztatni, de sikertelenül. Nnem hiszem, hogy akkor sokan mertek volna az útjukba állni. A következő célpontjuk egy Indian Charlie gúnynevet viselő őslakos férfi volt, akit egyébként Florentino Cruznak hívtak. Azon az éjszakán, amikor meggyilkolták Morgan öccsét Ő is ott volt, mint megfigyelő, segítő. Természetesen nem sokra rá meg is találták, valahol fenn a hegyekben, egy fakitermeléssel foglalkozó telepen, ahol Wyatt Earp vele is végzett.

Ezt követően William Brocius avagy ismertebb nevén „Curly Bill” felkutatására indultak mivel Indian Charlie szerint Ő gyilkolta meg Morgant. Korábban már volt dolga vele Wyatt Earpnek, hiszen 1880. októberében italos állapotban át akarta adni fegyverét Fred White tombstoni sheriffnek, az elsült és belehalt a lövésbe. Ekkor Ő egy pisztollyal ütötte le. Persze Brocius azt állította, hogy véletlenül sült el a revolvere, aztán a bíróság fel is mentette. Közismert volt bizarr humoráról, amelyet tetézett italozó hajlama is. A véletlennek köszönhető, hogy út közben beléjük futottak, valahol a Whetstone hegységben. A Brocius vezette cowboyok itt táboroztak, ahol azonnal tűzharc alakult ki. A visszaemlékezések és leírások alapján Wyatt Earp mintha sérthetetlen lett volna, egyetlen golyó sem találta el, de Ő végzett Brociussal. A dupla csövűjével adta le közvetlen közelről a halálos lövéseket. A sors fintora, hogy a főkolompos Ike Clanton nem esett áldozatául a bosszúhadjáratnak, de a végzete Őt sem kerülte el. Valamikor 1877-ben másik testvérével Phineas-al marhákat loptak, de az ottani seriff és emberi agyonlőtték, mivel ellenállást tanúsított, mikor le akarták tartóztatni.

Miután leszámolt testvére gyilkosaival, soha nem tért vissza többet Tombstonba. Élete ez után sem volt unalmasnak mondható, továbbra is hajtotta vére – Idaho, San Diego, San Francisco, Klondike voltak élete következő állomásai. Itt inkább üzleti képességeit fitogtatta, a pisztolyát már végleg a szögre akasztotta. Josephine Sarah Marcus, haláláig hű társa maradt.  Barátját, Doc Hollydayt 1887. novemberében ragadta el végleg tüdőbaja Glenwood szanatóriumában, Colorádóban.

Befejezés – Hollywood

Élete utolsó éveit Los Angelesben töltötte és meglehetősen jó viszonyt ápolt a kor híres színészeivel. A filmkészítés hajnalán természetesen a western témájú néma filmek is viszonylag nagy számban készültek, Wyatt Earp maga volt a megtestesült vadnyugat, történeteivel bizonyára nagy hatással volt, az akkori színészekre, biztos vagyok benne, hogy néhány élményét valamennyire ki is színezték, de azt hiszem ez teljesen természetes. Akkoriban egy nagyon fiatal, szárnyait bontogató ifjút is lenyűgözött karaktere, aki Őt többször felkeresve nagy figyelemmel hallgatta élményeit, beszámolóit a valódi vadnyugat nagy pillanatiról. Az ifjút Marion Robert Morrisonnak hívták, akit annyira magával ragadott Wyatt Earp személye, hogy további filmjeinek, western hős karakterét róla mintázta. Majd 1930 táján felvette a John Wayne művésznevet, akiről azt hiszen nem is kell többet írnom, hiszen a Herceg a hollywoodi western filmek egyik, ha nem a legnagyobb csillaga lett.

Los Angelesben 1929. január 13-án csendes, nyugodt körülmények között, betegségben halt meg. Még több száz év múlva is hallhatjuk a nagy Wyatt Earp legendáját, aki személyével méltó emléket állított egy olyan, már – már elfeledett kornak, ahol a férfiak igazán férfiak voltak. Ma már elég nehéz megérteni személyiségét és a pontos igazságot, hogy jó, avagy rossz ember volt e és az évek múltával ez egyre nehezebb is lesz. Én azt gondolom nem volt rosszabb vagy jobb ember, mint az akkori átlag, de neki volt mersze naggyá lenni és kiállni az igazáért. Bármi áron. Ez lehetett nagyságának igazi oka, ami halhatatlanná tette Őt.

– Senkó Sándor –

The post Wyatt Earp appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

– Akik csizmában halnak meg –

Emlékezés
Sok éve már annak, hogy kisgyerek fejjel, a család egyetlen fekete fehér tévéjét bámulva, nagy ámulattal néztem a vasárnap esti mozit: „Akik csizmában halnak meg”. A színészpáros kiváló alakítása mellett, már akkor az átlagosnál, valamivel jobban izgatta a fantáziámat, az általuk használt pisztoly, a legendás 1851 Colt Navy modell. Akkor még nem értettem, hogy miért van a cső alatt egy „rúd” aztán pár év múlva persze megtudtam, hogy az a töltőkar, hiszen elöltöltős revolverről van szó. Igen ám tettem fel magamnak a kérdést, mégis szerelt lőszert használnak, ez meg hogy lehet? Aztán megint egy kis idő elteltével megtudtam, hogy átmeneti revolverekről, pontosabban konverziós modellekről van szó.

Tehát a perkussziós revolverek forgódobját átalakították, vagy kicserélték szerelt lőszer befogadására alkalmas kivitelűre, illetve ellátták töltőkapuval. A töltőkart meghagyták, vagy éppen le is szerelték, de az a funkcióját már elvesztette. Talán a spagetti westernek legjellegzetesebb pisztolya volt az 1851 Colt Navy modell konverziós változata, amelyet számtalan filmben láthattunk, mégis nekem valahogy Terence Hill személyével forrt össze leginkább.
De Clint Eastwood kezében is egy ilyen csodás darabot láthattunk, A Jó, a Rossz és a Csúf című felejthetetlen alkotásban, csörgőkígyót mintázó markolatdíszekkel.
Bizonyára akkor és ma is sokan vágytunk – és vágyunk arra, hogy egy ilyen pisztoly boldog tulajdonosai lehessünk. Na igen, ez a közelmúltban elérhető közelségbe került.

Örömmel vettem, amikor a Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet honlapján felfedeztem, a nem múló gyermekkori álom megtestesülését, a Colt Navy revolverek konverziós változatában megalkotott riasztó revolvereit. Persze nemcsak az 1851 Navy elérhető ilyen formában, hanem az 1860 Army illetve a Remington New Modell /Texas/ is. Továbbá akinek ez még nem elég, annak ott van a Colt Navy rövid csövű változata, a Sheriff modell is.
A gyártó, az 1963 – ban alapított F.LLI PIETTA, amely ma a kifinomult, precízen elkészített korhű vadász – és történelmi lőfegyverek gyártásáról ismert.
Külön öröm, hogy a palettájuk az elöltöltős revolverek terén meglehetősen gazdag és nem annyira ismert modelleket is prezentálnak, mint a Dance, Spiller & Burr, Le Mat, Starr vagy a Colt Paterson, amivel annak idején úgy 1836 táján elkezdődött minden, egy akkor még zöldfölű zseni és egy fegyverkovács jóvoltából.

Történelmi visszatekintés
Az amerikai polgárháborúnak köszönhetően az elöltöltős revolverek térnyerése szinte magától értetődő folyamat volt. Képzeljük csak magunkat bele egy korabeli közkatona bőrébe, legyen az északi, déli reguláris, vagy akár milicista. Mi járhatott a fejében – csak ússzam meg ezt a poklot, legyen már vége -. Minden bizonnyal, ha bármi úton hozzá tudtak jutni egy revolverhez, vagy akár kettőhöz biztosan nagy örömmel vették, hiszen ilyen korszakalkotó fegyver birtokában valamivel több esélyük volt, hogy újra viszontláthassák szeretteiket.
Persze nem arra célzok, hogy Josey Wales módjára bántak a revolverekkel, csak arra, hogy egy dupla revolveres katona némileg nagyobb önbizalommal várhatta az összecsapás szörnyű perceit.

Aztán kicsit később, a haditechnika történetében a szerelt lőszer megjelenése újabb mérföldkövet jelentett, gondoljunk csak a Henry és a Spencer puskákra, vagy a sorozások létszámát csökkenteni igyekvő elgondolás alkotta Gatling-géppuskára. Az ötlet adott volt, hogy a forgótáras revolverek, elsősorban Colt és Remington féle perkussziós modellek szerelt lőszert is befogadva, a töltési folyamatot meggyorsítva klasszisokkal hatékonyabb fegyverré váljanak.

Kezdetben ezek az átalakítási folyamatok elsősorban kisebb műhelyekben valósultak meg (nem szabadalmi úton) változó sikerrel és minőségben. A probléma gyökér okát az jelentette, hogy a teljesen átfúrt forgódob szabadalma a Smith & Wesson cég tulajdonában volt. Maga Colt csak később ismerte fel a hátultöltő revolverek rejtette lehetőséget, így aztán azzal kellet gazdálkodnia ami van, ennek az eredménye, hogy első szerelt lőszeres revolvereit, továbbra is elölről kellett megtölteni, ami természetesen kudarc volt (Thuer Transformation).
Aztán 1871-ben születtet meg, a Richards-Mason Conversion elnevezésű konstrukció, amely már valóban tartalmazott minden olyan szerkezeti egységet, ami egy szerelt lőszerrel üzemelő revolvert megillet. Na de térjünk vissza a western kópiánkhoz, amelynek megjelenési formáját tekintve, valószínűleg egy korai konverziós revolver ihlette. Hosszú morfondírozás után, nekem az 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff modellre esett a választásom.

Küllem, első benyomások, biztonság
A csomagolás az olasz gyártónál, már a jól megszokott, igényesen illusztrált karton doboz, amely egy aranyásót ábrázol munka közben, illetve egy New Modell Army revolvert. Ezt felnyitva, kihúzhatjuk belőle a polisztirolból készült és a pisztolyt rejtő újabb dobozt, ahol a revolver egy olajfilmes zacskóban várja, hogy boldog tulajdonosa megszabadítsa tőle.
Végre megmarkolhattam a Colt revolvert, a spagetti westernekben oly sokszor látott legendás darabot.
A réztokos, kurta csövű revolver elsőre remek benyomást keltett, majd tüzetesebb vizsgálat után látható, hogy a csöve bizony teljesen le van zárva, szemből a torkolattól mérve 15 mm mélységig van csak kifúrva, huzagolás imitáció nem látható, ellenben vörös festékjelzés igen.

A töltőkart lehajtva, a cső alatt szintén a szerelt lőszer használatát akadályozó biztonsági megoldás látható, amelyet, a funkcióját vesztett elem szerencsére teljesen eltakar. Ennek okán tehát a revolver kizárólag riasztó tölténnyel használható, hiszen a gáznyomás nem a csövön keresztül, hanem a dobhézagon távozik, ami meglehetősen nagy. Persze ez teljesen érthető, hiszen valahol ki kell engedni a „gőzt”.

A hat töltényt befogadó dob is egyből árulkodik az átalakítást, felfúrást lehetetlenné tevő műszaki megoldásokról. A csappantyúzásra kialakított szokványos besüllyesztés, tovább van mélyítve (marva). Töltőkapu van „ajtó nélkül”, tehát a patronok könnyen behelyezhetőek a dobba, de ahogy elsősorban a Peacemakereken megszokott ki és behajtható kapuval nincs ellátva.
Ez a megoldás hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát. Azonnal a csőtartó éket próbáltam kivenni, de nem lehet, annak ellenére, hogy megszólalásig azt a benyomást kelti, hogy ugyan úgy funkcionál, mint egy elöltöltős társáé. Ekkor a használati utasítást bogarászva kerestem a gyártói intelmeket a darabra, de az semmilyen utalást nem tartalmaz a riasztó revolverről. Az csak az elöltöltős modelleket tárgyalja, cikkünk főszereplőjéről említést sem tesz. A gyártóhoz írt levelemre, amely főként a szétszedhetőségi opcióra kérdezett rá, az alábbi választ kaptam:

„Dear sir
Based on European laws, this gun can not be disassembled. Barrel/cylinder and frame are locked together with a pin.
Regards”

Tehát ezt el kell fogadni. A biztonság a legfontosabb minden esetben. A tok, a forgódob és a cső egyetlen, megbonthatatlan szerkezeti egységet képez. A kakas és a töltőrúd szép felületkezelést kapott. A kakason hiányzik a hátsó irányzék gyanánt szolgáló bevágás, de aki ezt hiányolja egy kisebb reszelővel, rávarázsolhatja azt. Összességében rendben van minden, a tömege kicsit nagyobb mint az elöltöltős fivéré, amelyet a biztonsági követelmények által generált konstrukciós megoldások eredményeznek.

Működés
Egy egyszeres működésű, tehát kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű revolverrel van dolgunk, amelynek belső szerkezete teljesen megegyezik egy elöltöltős Colt modellével. A kakast biztonsági állásba húztam (az elsütő billentyű ebben az állásban nem húzható el) lassan megtöltöttem a tárat. Ekkor nem kell attól tartanunk, hogy a betöltés helyén kieshetnek a patronok, hiszen a nyugalmi és tűzkész állásban a dob olyan pozícióban áll, hogy ez nem következhet be. A patronok kiesésének veszélye csak akkor fenyeget, ha csővel felfelé megdöntve revolverünkön felhúzzuk a kakast, de ez elsősorban csak az el nem lőtt patronokra igaz, mivel az elfüstölt hüvelye a méretváltozásból adódóan kissé megdagad, így azok bele szorulnak.

Szépen lassan, egymás után ellőttem a hat patront, a gáznyomás oldalra és lefelé távozik a kamratorkolat és a csőfar között kialakított 4,4 mm nagyságú dobhézagon. Ürítettem a tárat. Egy kissé hiányzik a hüvelykivető ejektor rúd, de egy kisebb csavarhúzóval zökkenőmentesen megoldható a folyamat.
Aztán jött végre az áhított pillanat, a következő tárat úgy lőttem el, mint amikor a Szőke első alkalommal húzza ki a Csúfot a csávából, és három fejvadásszal bánik el. Képzeletben a Jó szerepét öltöttem magamra. Igen, az elsütő billentyűt elhúzva, a kakasra határozott csapásokat mérve golyószóróként ürült ki a tár néhány másodperc alatt, megelégedve a füstölgő hatlövetűt ujjamon megpörgetve tettem vissza a pisztolytáskámba. A revolver sütése teljesen megfelelő. Aztán újratöltöttem.

A fegyver, akárcsak elöltöltős verziói nagyon érzékeny az elégett lőpor okozta szennyeződésekre. Egyre nehezebb felhúzni a kakast, nem is erőltettem tovább.  4-5 tár után bizony meg kell állni, s a tisztításon kell gondolkoznunk.  Mivel a gáznyomás nem a megszokott módon távozik, így a pufogtatás által generált szennyeződések jócskán belekerülnek a szerkezetbe, ezért a feketelőporos töltettel megáldott patronok használatát mindenképpen kerüljük.

Tisztítás
Elérkeztünk az egyik általam elég sarkalatos pontnak tartott állomáshoz, mégpedig a tisztításhoz. Mivel biztonsági okokból a csőtartó ék nem kivehető, tehát a cső, a dob és a tok egy megbonthatatlan szerkezeti egységet képez, így bizony nincs könnyű dolgunk, ha egy lelkiismeretes tisztítást akarunk végezni, de ez mindenképpen elengedhetetlen.
A legfőbb problémát a dobtengely és a forgótár közé bekerült szennyeződések okozzák. Hogyan tisztítsuk meg? Több módszer is kínálkozik. A legegyszerűbb és legfelületesebb, ha csak egyszerűen befújunk, valami jó minőségű fegyver olajat a kérdéses helyre, aztán tiszta ronggyal jól áttörölgetjük, ekkor újra használhatjuk néhány lövés erejéig. Persze egy igazi gyűjtő, mielőtt visszatenné dobozába, vagy vitrinjébe, ennél bizony alaposabb takarítást végez hatlövetűjén.

A markolattól és a tok belső szerkezetétől teljesen megszabadítva, egy alaposabb tisztítást tudunk végrehajtani. Persze a tok a forgódob és a cső ekkor is egyben van, amit a töltőkar leszerelése után, alulról, az éken áthaladó csapos biztosítás eredményez. Ezért nem húzható ki az a megszokott módon. Valamiért a forró vizes szappanos mosást kerülném, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy a forgódob és tengelye között nem okozunk általa nagyobb kárt, de aki a megfelelő és gyors szárításról azonnal gondoskodni tud, akár ez is működhet. Olajjal jól befújva, néhány percet ázni hagyva, majd sűrített levegővel alaposan kifújva lehetünk talán a legalaposabbak.

Egy bizonyos. Mivel megbontani nem tudjuk, 100 %-os munkát sem tudunk végezni, talán ez róható fel legnagyobb hibájának. Persze ha valaki csak a vitrinébe veszi meg, hogy időnkét megsimogassa akkor nyilván nem gond, de én azért alkalom adtán hallani is akarom a hangját, amiért a szomszédok biztosan nem igazán lelkesednek…

Befejezés
Még egyszer kihangsúlyoznám, mivel csak riasztó tölténnyel működik, önvédelmi célra teljeséggel alkalmatlan. Nem is azért született meg, tehát gázpatront semmi esetre sem szabad beletenni, mert abból bizony nagy baj lehet, a kezelőjére nézve. Továbbá rakétázó adapter sincs hozzá. Amúgy is szentségtörés lenne egy ilyen modellt arra, tehát tűzijátékozásra használni. Igazán szép gyűjtői darab, amely a western rajongók, történelmi lövészek, hagyományőrzők számára becses kincs lehet. Ez a revolver egy legendás kor kissé feledésbe merült, átmeneti technikai megoldásának emlékét idézi meg, kellően jó minőségben és a buta átalakítási kísérleteken morfondírozó delikvensek szándékait teljesen keresztülhúzó biztonságtechnikai megoldásokkal felvértezve.

Otthon, esténként a naplementét bámulva, a tornácon a hintaszékben egy pipadohányt elfüstölve jó kiegészítő lehet, talán egy kis időre visszarepíthet minket a legendák korába, amelynek mi lehetünk a főszereplői, szerintem főként ezért született meg e kuriózum revolver.

Itt tekinthetik meg a fegyver adatlapját. Ezen a linken pedig elérik a róla készült FILMET.

– Senkó Sándor –

The post 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff Riasztó Revolver 9 mm Knall appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.