Persze a nemrég piacra került AGS 15M pisztoly is csal egy picit, merthogy a törvényekhez idomulni kell. De az érzés az megvan és ez a fontos…

A pisztoly dobozát kinyitva, egy kevésbé technika központú ember meg is rémülhet, mert az egyébként nem nagy méretű műanyag kofferben tekintélyes mennyiségű, a használathoz szükséges kelléket és a használatot magyarázó, illetve törvényi háttérről szóló brossúrát találunk. Vígasztaljon minket az a tény, hogy egy „igazi” muzeális – elöltöltős fegyver használatához még ennél is jóval több kiegészítő szükséges és mégis lehet szeretni. Szóval nem kell megijedni. Kisgépkezelői vizsga nélkül is simán üzemeltethető az eszköz. Segítségként alább az eszközlista és a funkciójuk:

– 2db. alumínium tárblokk (ebbe töltjük be a gumilövedéket és a riasztópatront)
– 4db. gumigyűrű (a riasztópatronra húzzuk rá, hogy rögzítsék azt a tárban)
– 1 tégely gépzsír (a gumilövedék betöltéséhez szükséges)
– 1db. farúd ( ezzel tóljuk be a gumigolyót a tárfuratba)
– 1db. alumínium tölcsér (gumigolyó betöltését könnyíti meg)
– 1db. acél pálca (ellőtt riasztópatron tárból való kitolásához)
– 1db. nylon tisztítókefe (cső illetve tárfuratok tisztításához)

A pisztoly tervezésénél elsődleges cél volt, hogy könnyű és a lehetőségekhez mérten kis méretű önvédelmi fegyver szülessen. Előbbit a műanyag tok utóbbit pedig a funkcionalitást még megőrző legkisebb méret biztosítaná. Ezt részben sikerült teljesíteni, mivel a markolat annyira rövid lett, hogy két ujj is nehezen fér el a sátorvas alatt. Nem lehetetlen stabilan megtartani a pisztolyt de ehhez határozottan rá kell fogni a markolatra. Egyébként a fegyver jó anyagokból, korrekten elkészített.

A 2 lövetű tárat a fegyver bal oldalán található rögzítő gomb benyomása után tudjuk kiemelni a „hüvelykivető” nyíláson keresztül. Tehát reflex szerűen hiába várjuk ilyenkor, hogy a tár a markunkba csusszan.
Ezután 2db. 15mm.-es gumigolyót bezsírozunk majd a pisztolyhoz adott töltő tölcséren keresztül egymás után benyomjuk a tárfuratokba.
Megmondom őszintén (mert van már némi gumilövedékes tapasztalatom) első ránézésre nem gondoltam volna, hogy a 12,5mm.-es furatba be lehet tölteni a pisztolyhoz ajánlott 15mm.-es gumigolyót. Nagyon nem tűnt kompatibilisnek a hozzá ajánlott lövedék. De a tölcsért a tárfurathoz illesztve simán le lehetett tölteni azt, mivel a lövedék fokozatosan zömül egészen a tárba való préselésig. Jó megoldás.
Ezután a tár másik végén behelyezzük a 9mm PAK riasztó töltényeket. A megtöltött tárat a tárrögzítő gomb benyomása mellett visszahelyezzük a tárfészekbe.

Mivel fegyverünk revolverező elsütőszerkezettel készült és nincs biztosító retesz, így ekkor tűzkész állapotban van. Az elsütőbillentyű kétszeri meghúzása után először az egyik majd a másik csőfuratból adjuk le a lövést. Az elsütőszerkezet automatikusan, felváltva működteti a két rugós ütőszeget. Tehát ha utoljára pld. a felső csőből adtunk le lövést, a tárcsere után az alsó csőből repül ki majd az első lövedék.
Az elsütőbillentyű elhúzásához az átlagnál nagyobb erő szükséges. Amúgy is hasznos de emiatt mindenképpen próbáljuk ki, mielőtt töltve eltesszük fegyverünket.

Kipróbáltuk a pisztolyt két féle riasztópatronnal és a nagyobb teljesítményt a Walther 9mm PAK tölténnyel mértük, ami nem kevesebb mint 140J!!! (Wadie Perfecta 9mm PAK 100 joule). A gumilövedékes rövidfegyverek között így ez jelenleg a legerősebb, köszönhetően annak is, hogy mivel nem gázfegyvernek van minősítve, a csőfuratban sem kellett a gyártónak semmilyen fém akasztót elhelyeznie. A lövedék akadály nélkül halad át a csövön, ahogy az illik.
A sebességmérőnkön a sebesség érték a mérvadó mivel a súly adatnál 0,51g súly lett betáplálva, mert zömében 4,5mm.-es légfegyverek teljesítményeit mérjük vele és lusták voltunk módosítani. 
Ebben a kaliberben (15mm) egyébként 2 féle gumilövedéket lehet kapni. Az egyik fehér színű és 55 shore keménységű míg a fekete színű lövedéknél 70 shore keménységet ad meg a gyártó. Mi az utóbbival mértük a teljesítményt.

A pisztolyhoz két darab tárat kapunk. Mindegyik számozott és mindegyikhez tartozik egy-egy PKLV tanúsítvány kártya. A kis tárkapacitás miatt hasznos sőt szükségszerű is a 2 tár. Az meg már az adott helyzettől függ, hogy van e lehetőségünk és időnk tárat cserélni, hogy a második két lövést is leadjuk.

Tisztítása a gázfegyverekhez hasonlóan, fegyverolajjal és kefével megoldható. Mivel a szán rögzített így a gyártó a szán hátsó-felső részén elhelyezett egy furatot amin keresztül a működéshez szükséges kenőanyagot be tudjuk juttatni a megfelelő helyre.

Mindent összevetve, egy régóta létező rést tölt be az AGS 15M a gumilövedékes fegyverek piacán. Mondom ezt annak ellenére, hogy működésében nem egy igazi öntöltő pisztolyról beszélünk, de a cikk elején említett törvényi háttér mellett nagy dolog, hogy egyáltalán megszületett és reméljük, hogy ezen pisztoly népszerűségén felbuzdulva a hazai gyártók további modellekkel rukkolnak majd elő.

• Gyártó: Globserver (magyar)
• Rendszer: gumilövedékes
• Kategória: muzeális fegyver
• Kaliber: 9/15mm
• Súly: 533g
• Hossz.: 150mm
• Magasság: 110mm
• Szélesség: 23mm
• Tárkapacitás: 2db
• Teljesítmény: 140J (Walther 9mm PAK)
• Anyaga: acél, alumínium, polymer

Vasicza Péter (Nimród Derringer Fegyverszaküzlet)

The post Globserver AGS 15M gumilövedékes pisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

ELFELEDETT TÖRTÉNELMI KÓPIA
PIETTA REMINGTON NEW MODEL ARMY RIASZTÓ REVOLVER

Hideg téli délután, az egykoron szebb napokat is látott bányászvárosban, az utcák
üresek, az éjszaka lehullott kevés havat a szél hordja. A főutca közepén egy hosszú
viharkabátos alak áll, némán, csendben, a törvény őre, békebíró, de vajon melyik oldalon
áll, a szegény boldogulni akaró bányászok, vagy a város korrupt vezetője mellet? Az Ő
oldala az, amelyik többet fizet. A távolban az utcán heverő kalapot bámulja, miért van az
ott? Ekkor hirtelen az egyik fészerből egy ló vágtat ki lovas nélkül, maga után egy kötélen
húzva egy embert, vajon ki lehet az, a békebíró továbbra is némán áll és tétován nézi,
ahogy egyik bérencét holtan húzza a pej és elviharzik közvetlen mellette. A város
különböző pontjain további öt embere fekszik, Ők már nem szolgálják a pénz törvényét,
mivel minden emberben van egy-egy golyó. Lassú léptek, halk sarkantyú csilingelés töri
meg a csendet, egy magas, szikár, fakó idegen lépked a földön heverő kalaphoz, kezében
konverziós Remington New Model revolverével, lassan lehajol, felveszi a kalapot,
amelyről pisztolyával veri le a havat, majd felteszi a fejére és a békebíró felé fordul, aki
dermedten nézi Őt…

Az idegen, kezében a revolverrel lassan elindul feléje, a békebíró
félrehúzza kabátját és megmarkolja a pisztolyát, de tudja, most még túl nagy a távolság,
hogy lövést adjon le. Az idegen felemeli revolverét, lehajtja a töltőkart, kihúzza a
dobtengelyt, kiveszi a forgódobot és cseréli azt, komótosan, majd a megtöltött pisztolyt
visszahelyezi övébe és lassan a törvény embere közvetlen közelébe ér, aki még mindig
dermedten bámulja a férfit. Mikor már csak 2 m a távolság, az idegen felemeli fejét, a
békebíró felismeri Őt, és azt mondja ijedten: TE és előrántaná Coltját, de a fakó alak
kezében hatszor dördül el a revolver, mire a békebíró térdre rogyva újra felnéz rá és
nyögve suttogja, te vagy az. Ekkor az idegen az övébe tűzött zsebrevolverével zárja le, a
valamikori múltban ért sérelmét a békebíróval szemben és a szeme közé repít egy golyót,
aki holtan esik össze előtte.

-Fakó lovas-

Történelmi visszatekintés

Az 1816-ban Eliphalet Remington (1793-1861) által alapított Remington Arms Company LLC
elsősorban kiváló puskáival szerzett hírnevet, minőség és megbízhatóság jellemezte
termékeiket, a revolverek piacára – amelynek uralkodója ekkoriban Colt volt – csak az 1856-ban
kapcsolódtak be, ekkor még kezdeti nehézségeik voltak, főként azért, mert nem tudtak
megfelelően megbízható dobléptető – rekesztő rendszert kifejleszteni, amelynek gyártása
gazdaságos lehetett volna, hiszen a Colt féle rendszert nem használhatták, mivel kötötték a
szabadalmi jogok. Hosszú, rögös út vezetett a New Model revolverek megjelenéséig, amelynek
gyártása 1861-ben kezdődött meg.
A New Model revolverek elsőként az amerikai polgárháborúban vizsgáztak, főként az északi
katonák körében, de a déli katonáknak is nagy örömére szolgált, ha zsákmányolhattak egyet.
Erős, zárt kerete, megbízhatósága, pontossága, hamar kivívta a katonák tiszteletét, nem
véletlen, hogy a szerelt lőszer megjelenését követően, a konverziós változatok is nagy
népszerűségnek örvendtek, amelyeket a háború után még hosszú-hosszú ideig használtak és
nem valószínű, hogy lecserélték őket. A már kiforrót New Model revolverek egyik nagy
hibájának rótták fel a viszonylag kicsire sikeredett sátorvasat, tehát kesztyűben nehezen fért el
a lövész ujja. De nagyon praktikus volt a könnyen cserélhető dob, ámbár sokan vitatják annak
tényét, hogy a megtöltött és felcsappantyúzott dobok cseréje gyakori volt, mivel ennek
megvoltak a maga veszélyei, de úgy gondolom háborús helyzetben mindennél fontosabb volt
az, hogy a katona folyamatosan tudjon tüzelni, illetve az újratöltés mennél gyorsabb legyen,
persze nem mindenki rendelkezhetett tartalék dobbal sem. Kissé a konverziós revolverek
történelmi háttere mintha a múltba veszett volna, persze néhány replikagyártó ma is gyárt
ehhez hasonló éles lőfegyvereket, a gyűjtők és lövészek nagy örömére, őrizve a korszak ezen,
különleges szegmensének szellemét.

Mit rejt az Aranyásó?

Papírdobozba, polisztirol ládikába, azon belül pedig olajozott fóliába csomagolták a revolvert, a
szokott módon, amelyet nagy izgalom közepette bontottam fel. Pazar látvány fogadott,
acéltokos, sárgaréz sátorvassal ellátott gyönyörű revolvert tarthattam a kezemben.
Vonalvezetése, külleme, a dobot leszámítva teljesen azonos a gyártó elöltöltős modelljével. A
darab hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát, a töltőkar megmaradt, ejektor
rúddal még nem szerelték fel, töltőkapuja van, „ajtó nélkül”, dobja már nem lő kúpos, hanem
teljesen átfúrt, riasztó patron befogadására alkalmatos kivitelű. A csövön az alábbi felíratok
olvashatóak: WESTERN REMINGTON NEW ARMY CAL 9. mm KNALL, illetve: F.LLI PIETTA –
MADE IN ITALY. A dobon és a tokon pedig a megfelelőséget igazoló beütéseket láthatjuk, a két
félből álló markolat héj pedig diófából készült. Bátran állíthatom, hogy igazi ékszerről van szó.

A szerkezet titkai

Egy egyszeres működésű, kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű,
hatlövetű revolverrel van dolgunk. Gázpatronnal nem használható, mivel az égéstermék a 3 mm
nagyságú dobhézagon távozik, mivel a csöve teljesen zárt. A töltőkar, amely mint emlék maradt
az elöltöltős modell öröksége gyanánt, illetve megakadályozná a dobtengely kicsúszását,
persze ha az kihúzható lenne, mert sajnos legnagyobb bánatomra nem az. A dobtengelyt a
töltőkar lehajtása után nem lehet kihúzni, mivel egy ~ 60 HRC keménységűre edzett acél csap
rögzíti szorosan a keretben, amelyet csak akkor láthatunk, ha már a kart leszereltük. Azért ez
nagyon bosszantó, a gyártó a maximális biztonság érdekében választotta ezt a megoldást, ami
meglehetősen illúzió romboló, hiszen milyen New Model az, aminek a dobját nem lehet
kiemelni, ennek ez a varásza, de hát nem tudunk mit tenni, ezt megint csak le kell nyelni. A
töltőkar egyéb meglepetést is tartogat, mégpedig a vége nem megy be a dobkamra furataiba,
hiszen átmérője 11 mm, a kamra torkolaté pedig 9,45 mm, ezt sem igazán értem, hogy miért
van így. Maga az acél tok teljesen azonos az elöltöltős testvérrel, leszámítva a csövet és a
tűzfalának ütőszeggel ellátott részét. A csövet alulról 92 mm hosszon, 3 mm szélességben
felnyitották, tehát egy hornyot martak, majd egy betétcsövet helyeztek bele, amelyet szintén
nagy keménységűre edzett, 3 darab 5 mm átmérőjű acél csappal rögzítettek. A csőtorkolattól
számítva 26 mm mélységben már láthatjuk a teljesen lezárt és pirosra festett, kissé
illúzióromboló biztonsági megoldást.

A dob kamra furatai is el vannak forgatva, illetve a paláston
újabb acélcsapok biztosítják a felfúrás elleni védelmet. A belső szerkezeti elemek, az elsütő
billentyű, a dobléptető, a dobrekesztő, a rugók teljesen azonosak az elöltöltős modellben
használatosakkal, kivétel a kakas, ahol az ütőfelület kialakításában láthatunk bizonyos eltérést.
A patronok elsütésére szolgáló ütőszeg nem a kakason kapott helyett ellentétben a gyártó
hasonló kivitelű Colt revolvereivel, hanem a keretben foglal helyett rugós biztosítással. A
revolveren töltőkapus kialakítás van, de természetesen itt is hiányzik maga a kapu, ami a korai
konverziós revolverek kialakítását, emlékét idézi. A kakas fél állásba való helyezése után, a dob
szabadon forog, ekkor egyesével helyezhetjük be a patronokat a dobba, természetesen ebben
az esetben a revolver nem elsüthető. A kakasrugó karakterisztikája, akárcsak az eredetin,
állítható egy kis csavarral, amelynek ki-be hajtásával végezhetjük a számunkra megfelelő
feszesség, karakterisztika beállítását.

Első lövések, megszólal a hatlövetű

Egy borús vasárnapi délután próbáltam ki elsőként új szerzeményemet, nem törődve a
szemerkélő esővel. Amin elsőre elcsodálkoztam, hogy a dob mintha kissé szorosabb lenne,
mint az elöltős modellnél, ezt elsőként nem tudtam mire vélni, de később rájöttem, hogy a
gyártó valószínűleg így próbálta csökkenteni a dob és tengelye közé bejutható égéstermékek
okozta szennyeződések mennyiségét. Miután szépen megtöltöttem a dobot, az első hat lövést,
komótosan lassan adtam le, a képzeletbeli békebíró hat emberére, könnyen, semmi elakadás
nélkül, kellemesen füstöltem el a hat patront. A használt riasztó töltények a Fiocchi féle
patronok voltak, amelyek nem túl hangosak, meglehetősen nagy füstjük van és megbízhatóak,

csappantyú kiszakadást még nem tapasztaltam náluk, ami esetünkben életbevágóan fontos,
hiszen a dob nem kivehető, tehát csak kipróbált munícióval álljunk neki pufogtatni. Újabb
sarkalatos pont következett, az előtt patronok kivétele, mivel a revolverre nem szereltek hüvely
kivető ejektort, ami szintén a korai konverziós darabok jellemzője. Meglepetésemre a hüvelyek
maguktól kiestek, talán ha egyet kellett egy hosszabb szeggel megpiszkálnom. A dob szépen
forgott, nem tapasztaltam a hat lövés után, a szennyeződésekből adódó problémát, újra
megtöltöttem a pisztolyt, és az elsütő billentyű elhúzásával, a kakasra mért csapásokkal előttem
mind a hat töltényt, egy újabb képzeletbeli gonosztevőre, a békebíróra. Gyönyörűen, finoman
működött, még nagy izgalmamban többet is akartam tüzelni, mint hat. Ezt követően még jó
néhány tárat ellőttem, és a legnagyobb meglepetésemre a dob ugyan olyan szépen forog,
mintha nem is használtam volna, tehát a konstrukciós megoldása sokkal jobb, mint a hasonló
kivitelű Colt revolverek esetében hiszen, nem annyira érzékenyek a szennyeződésekre. Tehát
összességében, egy jól megkonstruált, megbízhatóan működő szerkezetről van szó, öröm volt
vele pufogtatni.

Láncgyújtás riasztó revolvernél?

Az elöltöltős revolverek egyik valós veszélye a láncgyújtás, tehát amikor az egymás melletti
dobkamra töltetek egyszerre sülnek el a dobhézagon kicsapó szikrák és láng miatt, amelyek
begyújtják a szomszédos kamrákat, természetesen manapság szerencsére ez szinte lehetetlen,
ha betartják a megfelelő szabályokat és a kamratorkolatokat megfelelően lezárják jó minőségű
revolver kencével. Na de a láncgyújtás hogyan fordulhat elő riasztórevolvereknél, ez csak a
riasztó patron lezárástól függ. Tehát ha a feketelőporos töltetűeknél jellemzően használt
viasszal lezárt patronok esetében előfordulhat, hogy a dobhézagon kicsapó szikra ezt
leolvasztja és begyújtja a töltetett, ami már megesett velem a Colt Reb Nord Navy esetében, de
ez szerencsére nem okoz akkora problémát, mintha elöltöltősnél történt volna meg a dolog,
abba jobb nem is belegondolni.

A revolver karbantartása

Mivel sajnos a dobot nem tudjuk kivenni, viszonylag nehéz dolgunk van a tisztítással, hiszen
az égéstermék a dobhézagon távozik, így jelentős szennyezőanyag kerülhet a forgódob és
annak tengelye közé, pont a legproblémásabb helyre. Mivel feketelőporos töltettel nem igazán
ésszerű, ennek ellenére mégis csábító a lövészet, hiszen annak füstje, a kicsapó lángcsóva és
illata adja meg a hatlövetű hangja mellett az érzelmi varázslatot, az így odakerült szennyező
anyagot azonban el kell távolítanunk. Ennek legjobb módja, ha teljesen szétszedjük a revolvert,
így a szerkezet belső elemeinek tisztítása nem lehet gond. A tok és a dob, a megbonthatatlan
szerkezeti egység okoz csak fejtörést, megoldhatjuk a dolgot, az elöltöltős lövészeknél használt
gőzpingvinnel, forró szappanos vizes mosással, azonnali gyors szárítással és olajozással, de
talán egyszerűbb, ha a megfelelő oldószeres áztatás után sűrített levegővel kifújatjuk, majd
újbóli alapos olajozással próbálkozunk, amit javaslok egymás után többször elvégezni. Sajnos
mindig marad a dob és tengelye között szennyező égéstermék, de ügyes és gondos áztatással
a jelentős része eltávolítható, itt többet nem tudunk tenni. Aki veszi a bátorságot és
feketelőporos töltetű riasztópatronnal szólaltatja meg a hatlövetűt, mindenképpen tisztában kell
lennie azzal a ténnyel, hogy eme lőpornak az égésterméke önmagában nem, de ha nedvesség
éri rendkívül savas kémhatású elegyet alkotva nagyon korróziv, ide kell érteni a levegő
páratartalmát is. Mivel mindenképpen marad a dobtengelyen égéstermék, ennek a használatát
bizony nagyon meg kell gondolni a revolver eme problémás részének korrózió védelmi
szempontjából, tehát inkább ne füstöljünk feketelőporral, azzal inkább a lőtéren az elöltöltős
fivérrel tegyük. A fa markolat héjakat időnként lenolajjal ajánlatos kezelni, szép fényt és
kellemes illatot kölcsönözve nekik.

Konklúzió

Eme revolver kizárólag gyűjtőknek, a XIX. század történelemi korszakának szerelmeseinek
készült, mindenképpen kár a dobozában tárolni, egy ilyen darabnak a lakás valami előkelő
helyén kell díszelegnie, hogy bármikor megcsodálhassuk. Néha napján elengedhetetlen az is,
hogy megszólaljon, persze csak az alkalmas helyen. Én szilveszter napján mindig sokat
durrogatok, más rakétákat lövöldöz, tűzijátékozik, Én a riasztó revolvereimmel ünneplek,
kergetem el az ártó szellemeket és köszöntöm az újévet, de természetesen az év többi napján
is szakítok rá időt, a megfelelő helyen, hogy füstöljenek, mert ez kell. Sokan feltették a kérdést,
miért nem elöltöltős modellt vettél, hiszen ugyan annyiba kerül, igazuk van, ámbár mégsem
tudok rá racionális választ adni, ez szerelem, amely gyermekkoromban szövődött és tart a mai
napig is. Gondoljuk csak fiatalkori western filmjeinkre, a Jó a Rossz és Csúf, A fakó lovas, olyan
élményt adtak, ami nem múlik, akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy kezembe tarthatok
egyszer egy ilyen revolvert, erre most a magamévá tudhatok egyet. Ezen darabok tehát csak a
hozzám hasonló modernkori mondvacsinált, sok romantikus érzelemmel töltött cowboyoknak
való, akik talán soha nem nőnek fel, de nem is kell…

Senkó Sándor

2017. szeptember 11.

Az alábbi linken megtekinthető a fegyverről készült hangulatos kisfilm:

https://www.youtube.com/watch?v=Xqo_thBIYp4

Technikai adatok:

Gyártó: F.LLI PIETTA Olaszország

Jelleg: riasztó revolver

Sütési mód: SA

Kaliber: 9 mm Knall

Anyaga: fa markolat, réz sátorvas, teljes acél szerkezet

Tárkapacitás: 6 db

Pozitívumok:
Western hangulat
Megbízható szerkezet
Elnyűhetetlen

Negatívumok:
Nagyon drága
A gáz a dobhézagon távozik
A forgódob nem kivehető
Nehézkes tisztítás

The post Pietta Remington New Model Army Riasztó Revolver appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

– Akik csizmában halnak meg –

Emlékezés
Sok éve már annak, hogy kisgyerek fejjel, a család egyetlen fekete fehér tévéjét bámulva, nagy ámulattal néztem a vasárnap esti mozit: „Akik csizmában halnak meg”. A színészpáros kiváló alakítása mellett, már akkor az átlagosnál, valamivel jobban izgatta a fantáziámat, az általuk használt pisztoly, a legendás 1851 Colt Navy modell. Akkor még nem értettem, hogy miért van a cső alatt egy „rúd” aztán pár év múlva persze megtudtam, hogy az a töltőkar, hiszen elöltöltős revolverről van szó. Igen ám tettem fel magamnak a kérdést, mégis szerelt lőszert használnak, ez meg hogy lehet? Aztán megint egy kis idő elteltével megtudtam, hogy átmeneti revolverekről, pontosabban konverziós modellekről van szó.

Tehát a perkussziós revolverek forgódobját átalakították, vagy kicserélték szerelt lőszer befogadására alkalmas kivitelűre, illetve ellátták töltőkapuval. A töltőkart meghagyták, vagy éppen le is szerelték, de az a funkcióját már elvesztette. Talán a spagetti westernek legjellegzetesebb pisztolya volt az 1851 Colt Navy modell konverziós változata, amelyet számtalan filmben láthattunk, mégis nekem valahogy Terence Hill személyével forrt össze leginkább.
De Clint Eastwood kezében is egy ilyen csodás darabot láthattunk, A Jó, a Rossz és a Csúf című felejthetetlen alkotásban, csörgőkígyót mintázó markolatdíszekkel.
Bizonyára akkor és ma is sokan vágytunk – és vágyunk arra, hogy egy ilyen pisztoly boldog tulajdonosai lehessünk. Na igen, ez a közelmúltban elérhető közelségbe került.

Örömmel vettem, amikor a Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet honlapján felfedeztem, a nem múló gyermekkori álom megtestesülését, a Colt Navy revolverek konverziós változatában megalkotott riasztó revolvereit. Persze nemcsak az 1851 Navy elérhető ilyen formában, hanem az 1860 Army illetve a Remington New Modell /Texas/ is. Továbbá akinek ez még nem elég, annak ott van a Colt Navy rövid csövű változata, a Sheriff modell is.
A gyártó, az 1963 – ban alapított F.LLI PIETTA, amely ma a kifinomult, precízen elkészített korhű vadász – és történelmi lőfegyverek gyártásáról ismert.
Külön öröm, hogy a palettájuk az elöltöltős revolverek terén meglehetősen gazdag és nem annyira ismert modelleket is prezentálnak, mint a Dance, Spiller & Burr, Le Mat, Starr vagy a Colt Paterson, amivel annak idején úgy 1836 táján elkezdődött minden, egy akkor még zöldfölű zseni és egy fegyverkovács jóvoltából.

Történelmi visszatekintés
Az amerikai polgárháborúnak köszönhetően az elöltöltős revolverek térnyerése szinte magától értetődő folyamat volt. Képzeljük csak magunkat bele egy korabeli közkatona bőrébe, legyen az északi, déli reguláris, vagy akár milicista. Mi járhatott a fejében – csak ússzam meg ezt a poklot, legyen már vége -. Minden bizonnyal, ha bármi úton hozzá tudtak jutni egy revolverhez, vagy akár kettőhöz biztosan nagy örömmel vették, hiszen ilyen korszakalkotó fegyver birtokában valamivel több esélyük volt, hogy újra viszontláthassák szeretteiket.
Persze nem arra célzok, hogy Josey Wales módjára bántak a revolverekkel, csak arra, hogy egy dupla revolveres katona némileg nagyobb önbizalommal várhatta az összecsapás szörnyű perceit.

Aztán kicsit később, a haditechnika történetében a szerelt lőszer megjelenése újabb mérföldkövet jelentett, gondoljunk csak a Henry és a Spencer puskákra, vagy a sorozások létszámát csökkenteni igyekvő elgondolás alkotta Gatling-géppuskára. Az ötlet adott volt, hogy a forgótáras revolverek, elsősorban Colt és Remington féle perkussziós modellek szerelt lőszert is befogadva, a töltési folyamatot meggyorsítva klasszisokkal hatékonyabb fegyverré váljanak.

Kezdetben ezek az átalakítási folyamatok elsősorban kisebb műhelyekben valósultak meg (nem szabadalmi úton) változó sikerrel és minőségben. A probléma gyökér okát az jelentette, hogy a teljesen átfúrt forgódob szabadalma a Smith & Wesson cég tulajdonában volt. Maga Colt csak később ismerte fel a hátultöltő revolverek rejtette lehetőséget, így aztán azzal kellet gazdálkodnia ami van, ennek az eredménye, hogy első szerelt lőszeres revolvereit, továbbra is elölről kellett megtölteni, ami természetesen kudarc volt (Thuer Transformation).
Aztán 1871-ben születtet meg, a Richards-Mason Conversion elnevezésű konstrukció, amely már valóban tartalmazott minden olyan szerkezeti egységet, ami egy szerelt lőszerrel üzemelő revolvert megillet. Na de térjünk vissza a western kópiánkhoz, amelynek megjelenési formáját tekintve, valószínűleg egy korai konverziós revolver ihlette. Hosszú morfondírozás után, nekem az 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff modellre esett a választásom.

Küllem, első benyomások, biztonság
A csomagolás az olasz gyártónál, már a jól megszokott, igényesen illusztrált karton doboz, amely egy aranyásót ábrázol munka közben, illetve egy New Modell Army revolvert. Ezt felnyitva, kihúzhatjuk belőle a polisztirolból készült és a pisztolyt rejtő újabb dobozt, ahol a revolver egy olajfilmes zacskóban várja, hogy boldog tulajdonosa megszabadítsa tőle.
Végre megmarkolhattam a Colt revolvert, a spagetti westernekben oly sokszor látott legendás darabot.
A réztokos, kurta csövű revolver elsőre remek benyomást keltett, majd tüzetesebb vizsgálat után látható, hogy a csöve bizony teljesen le van zárva, szemből a torkolattól mérve 15 mm mélységig van csak kifúrva, huzagolás imitáció nem látható, ellenben vörös festékjelzés igen.

A töltőkart lehajtva, a cső alatt szintén a szerelt lőszer használatát akadályozó biztonsági megoldás látható, amelyet, a funkcióját vesztett elem szerencsére teljesen eltakar. Ennek okán tehát a revolver kizárólag riasztó tölténnyel használható, hiszen a gáznyomás nem a csövön keresztül, hanem a dobhézagon távozik, ami meglehetősen nagy. Persze ez teljesen érthető, hiszen valahol ki kell engedni a „gőzt”.

A hat töltényt befogadó dob is egyből árulkodik az átalakítást, felfúrást lehetetlenné tevő műszaki megoldásokról. A csappantyúzásra kialakított szokványos besüllyesztés, tovább van mélyítve (marva). Töltőkapu van „ajtó nélkül”, tehát a patronok könnyen behelyezhetőek a dobba, de ahogy elsősorban a Peacemakereken megszokott ki és behajtható kapuval nincs ellátva.
Ez a megoldás hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát. Azonnal a csőtartó éket próbáltam kivenni, de nem lehet, annak ellenére, hogy megszólalásig azt a benyomást kelti, hogy ugyan úgy funkcionál, mint egy elöltöltős társáé. Ekkor a használati utasítást bogarászva kerestem a gyártói intelmeket a darabra, de az semmilyen utalást nem tartalmaz a riasztó revolverről. Az csak az elöltöltős modelleket tárgyalja, cikkünk főszereplőjéről említést sem tesz. A gyártóhoz írt levelemre, amely főként a szétszedhetőségi opcióra kérdezett rá, az alábbi választ kaptam:

„Dear sir
Based on European laws, this gun can not be disassembled. Barrel/cylinder and frame are locked together with a pin.
Regards”

Tehát ezt el kell fogadni. A biztonság a legfontosabb minden esetben. A tok, a forgódob és a cső egyetlen, megbonthatatlan szerkezeti egységet képez. A kakas és a töltőrúd szép felületkezelést kapott. A kakason hiányzik a hátsó irányzék gyanánt szolgáló bevágás, de aki ezt hiányolja egy kisebb reszelővel, rávarázsolhatja azt. Összességében rendben van minden, a tömege kicsit nagyobb mint az elöltöltős fivéré, amelyet a biztonsági követelmények által generált konstrukciós megoldások eredményeznek.

Működés
Egy egyszeres működésű, tehát kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű revolverrel van dolgunk, amelynek belső szerkezete teljesen megegyezik egy elöltöltős Colt modellével. A kakast biztonsági állásba húztam (az elsütő billentyű ebben az állásban nem húzható el) lassan megtöltöttem a tárat. Ekkor nem kell attól tartanunk, hogy a betöltés helyén kieshetnek a patronok, hiszen a nyugalmi és tűzkész állásban a dob olyan pozícióban áll, hogy ez nem következhet be. A patronok kiesésének veszélye csak akkor fenyeget, ha csővel felfelé megdöntve revolverünkön felhúzzuk a kakast, de ez elsősorban csak az el nem lőtt patronokra igaz, mivel az elfüstölt hüvelye a méretváltozásból adódóan kissé megdagad, így azok bele szorulnak.

Szépen lassan, egymás után ellőttem a hat patront, a gáznyomás oldalra és lefelé távozik a kamratorkolat és a csőfar között kialakított 4,4 mm nagyságú dobhézagon. Ürítettem a tárat. Egy kissé hiányzik a hüvelykivető ejektor rúd, de egy kisebb csavarhúzóval zökkenőmentesen megoldható a folyamat.
Aztán jött végre az áhított pillanat, a következő tárat úgy lőttem el, mint amikor a Szőke első alkalommal húzza ki a Csúfot a csávából, és három fejvadásszal bánik el. Képzeletben a Jó szerepét öltöttem magamra. Igen, az elsütő billentyűt elhúzva, a kakasra határozott csapásokat mérve golyószóróként ürült ki a tár néhány másodperc alatt, megelégedve a füstölgő hatlövetűt ujjamon megpörgetve tettem vissza a pisztolytáskámba. A revolver sütése teljesen megfelelő. Aztán újratöltöttem.

A fegyver, akárcsak elöltöltős verziói nagyon érzékeny az elégett lőpor okozta szennyeződésekre. Egyre nehezebb felhúzni a kakast, nem is erőltettem tovább.  4-5 tár után bizony meg kell állni, s a tisztításon kell gondolkoznunk.  Mivel a gáznyomás nem a megszokott módon távozik, így a pufogtatás által generált szennyeződések jócskán belekerülnek a szerkezetbe, ezért a feketelőporos töltettel megáldott patronok használatát mindenképpen kerüljük.

Tisztítás
Elérkeztünk az egyik általam elég sarkalatos pontnak tartott állomáshoz, mégpedig a tisztításhoz. Mivel biztonsági okokból a csőtartó ék nem kivehető, tehát a cső, a dob és a tok egy megbonthatatlan szerkezeti egységet képez, így bizony nincs könnyű dolgunk, ha egy lelkiismeretes tisztítást akarunk végezni, de ez mindenképpen elengedhetetlen.
A legfőbb problémát a dobtengely és a forgótár közé bekerült szennyeződések okozzák. Hogyan tisztítsuk meg? Több módszer is kínálkozik. A legegyszerűbb és legfelületesebb, ha csak egyszerűen befújunk, valami jó minőségű fegyver olajat a kérdéses helyre, aztán tiszta ronggyal jól áttörölgetjük, ekkor újra használhatjuk néhány lövés erejéig. Persze egy igazi gyűjtő, mielőtt visszatenné dobozába, vagy vitrinjébe, ennél bizony alaposabb takarítást végez hatlövetűjén.

A markolattól és a tok belső szerkezetétől teljesen megszabadítva, egy alaposabb tisztítást tudunk végrehajtani. Persze a tok a forgódob és a cső ekkor is egyben van, amit a töltőkar leszerelése után, alulról, az éken áthaladó csapos biztosítás eredményez. Ezért nem húzható ki az a megszokott módon. Valamiért a forró vizes szappanos mosást kerülném, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy a forgódob és tengelye között nem okozunk általa nagyobb kárt, de aki a megfelelő és gyors szárításról azonnal gondoskodni tud, akár ez is működhet. Olajjal jól befújva, néhány percet ázni hagyva, majd sűrített levegővel alaposan kifújva lehetünk talán a legalaposabbak.

Egy bizonyos. Mivel megbontani nem tudjuk, 100 %-os munkát sem tudunk végezni, talán ez róható fel legnagyobb hibájának. Persze ha valaki csak a vitrinébe veszi meg, hogy időnkét megsimogassa akkor nyilván nem gond, de én azért alkalom adtán hallani is akarom a hangját, amiért a szomszédok biztosan nem igazán lelkesednek…

Befejezés
Még egyszer kihangsúlyoznám, mivel csak riasztó tölténnyel működik, önvédelmi célra teljeséggel alkalmatlan. Nem is azért született meg, tehát gázpatront semmi esetre sem szabad beletenni, mert abból bizony nagy baj lehet, a kezelőjére nézve. Továbbá rakétázó adapter sincs hozzá. Amúgy is szentségtörés lenne egy ilyen modellt arra, tehát tűzijátékozásra használni. Igazán szép gyűjtői darab, amely a western rajongók, történelmi lövészek, hagyományőrzők számára becses kincs lehet. Ez a revolver egy legendás kor kissé feledésbe merült, átmeneti technikai megoldásának emlékét idézi meg, kellően jó minőségben és a buta átalakítási kísérleteken morfondírozó delikvensek szándékait teljesen keresztülhúzó biztonságtechnikai megoldásokkal felvértezve.

Otthon, esténként a naplementét bámulva, a tornácon a hintaszékben egy pipadohányt elfüstölve jó kiegészítő lehet, talán egy kis időre visszarepíthet minket a legendák korába, amelynek mi lehetünk a főszereplői, szerintem főként ezért született meg e kuriózum revolver.

Itt tekinthetik meg a fegyver adatlapját. Ezen a linken pedig elérik a róla készült FILMET.

– Senkó Sándor –

The post 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff Riasztó Revolver 9 mm Knall appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Külcsín – A pisztoly méretei és a „kezelőszervek” pozíciója is pontosan igazodik az eredeti fegyverhez. Emellett ami rögtön szembetűnik ha kézbe vesszük a pisztolyt, hogy felületi barnítása (festése) nem fényes mint a többi replika fegyveré hanem matt. Ettől még élethűbb.
Szintén a külcsínhez tartozik, hogy a kötelező feliratok mint: gyártó; típus; kaliber szép szolídan, vannak feltüntetve a fegyveren. Nem festve vannak valamilyen elütő színnel, hanem még a festés előtt magába az anyagba gravírozzák.
Egyszóval első látásra szinte megkülönböztethetetlen a mintát adó, eredeti Beretta 92-estől. Ez pedig az egyik fő szempont egy önvédelmi gázfegyvernél.

Anyagok – A használt anyagok tekintetében nagy megfejtések nincsenek. A fegyver szinte minden porcikája spiáterből vagy egyéb alumínium ötvözetből készült. Tehát a költséghatékonyság abszolút példája a pisztoly. Acélból az ütőszeg, a rugók és stiftek vannak.

Cső – A cső belül menetes. Az acél csőszűkítő ide van becsavarva, elég mélyen ahhoz, hogy ne tűnjön fel ha valakire ráfogjuk a fegyvert. Rajta egy slicc nyílás amely sok embert biztosan arra sarkallna, hogy kitekerje.
Azt tudnunk kell, hogy ezzel nagy eséllyel hatástalanítjuk fegyverünket, mivel ez a gát elsősorban nem azért van, hogy fizikálisan megakadályozza szilárd lövedék kilövését fegyverünkből, hanem hogy a szán hátra mozgását és ezzel a lövedék adagolást segítse.

Működtetés – A tárkioldó gomb a fegyver bal oldalán, a sátorvas mögött található. A tár acélból van, az adogató tömb pedig spiáterből. 9mm.-es kalibernél 10db. töltényt tárazhatunk be. A fegyver félautomata – revolverező rendszerű. Az első töltényt a szán hátrahúzásával majd elengedésével csőre töltjük. Ha rögtön használni szeretnénk akkor az elsütőbillentyű meghúzásával azt meg is tehetjük.

A revolverező rendszer miatt van olyan lehetőség is, hogy a csőre töltés után a kakast lassan visszaengedjük és biztosítjuk fegyverünket. Ebben az esetben a használat előtt már nem kell a szánnal bíbelődnünk hanem a biztosító elfordítása és a kakas hátrahúzása után le tudjuk adni a lövést. A pisztolyon mehanikus, elsütést megakadályozó biztosító van amely jobb és bal oldalról is működtethető. Ez konkrétan az elsütőbillentyű elhúzását akadályozza meg.

Szétszedés – Vegyük ki a tárat a pisztolyból. A fegyver dobozában találunk egy kis, kulcs szerű szerszámot. Ha a szánt hátrahúzzuk, a szán hátratoló rugó tengelye elöl szabaddá válik. Ezen találunk egy kis furatot.
Ebbe a lyukba toljuk bele a kulcs nyúlványt. Így a tengely tartó csapot (elsütő billenytyű előtt van) lefelé fordítva könnyen kivehetjük. A kakas hátrahúzása után a szánt ütközésig hátrahúzzuk majd kicsit megemelve előre csúsztatjuk.

Tisztítás, karbantartás – Szétszedés után a mozgó – kopó alkatrészeket zsírozzuk át. A csövet nem egyszerű kitakarítani a csőben lévő szűkítő miat. Anyit tudunk tenni, hogy fegyverolajat befújunk a csőbe és hagyjuk, hogy végig follyon a csőfalon. Ezután a cső két feléről kefével alaposan átdörzsöljük.
Ha csak riasztó tölténnyel lőttünk akkor is tegyük ezt meg de ha esetleg gáz töltény is volt használva akkor a saját érdekünkben minél hamarabb takarítsuk ki, mert ezután még nagyon sokáig árasztja az irritáló, maró szagot.

Megbízhatóság – Attól függetlenül, hogy a fegyverben csak elvétve találunk acél alkatrészt, hibátlanul, biztosan működik. A szán hátratoló rugó összhangban működik a lövéskor keletkező szánra ható erővel.
Bár az alkatrészek spiáterből vannak, egyiket sem terheli különösen nagy erőhatás ami miatt „felborulna” az egyensúly és bármelyik sokkal gyorsabban kopna vagy törne. Márpedig ebben az árkategóriában mozgó fegyvereknél ennek a „törékeny egyensúlynak” még nagyobb jelentősége van.
A tapasztalat az, hogy a Kimar 92-esnek semmilyen széria vagy jellemző hibája nincsen.

Összegzés A Kimar 92 Auto egy olcsónak mondható, jól kivitelezett, az öntöltő fegyverek között kiemelkedően megbízhatóan működő önvédelmi pisztoly.
A fegyver méreténél és súlyánál fogva inkább otthoni önvédelmi fegyvernek ideális. Ha valaki megkéri rá a viselési engedélyt, plusz költségnek egy hónapos kondi terem bérletet kalkuláljon a költségekbe.

Pozitív
– Korrekt kivitelezés
– Élethű kópia – Megbízható működés
– Nincs széria hibája (nagyjából semmilyen hibája nincsen)

Negatív
– Méret és súly? (de hát ez egy Beretta 92)
– Sok spiáter alkatrész

– Vasicza Péter –

The post Kimar – Beretta 92 Auto gázpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Kívül

Először essünk túl a külsőségeken. Bárkinek első pillantásra azonnal a Beretta 92 jut eszébe és ez így is van rendjén. Hiszen a 918-as az eredeti fegyver jellemző jegyeit mind magán viseli.
Akkor nézzük, hogy mik is a legfőbb eltérések: Bontó gomb (ami a szétszedést lehetővé teszi), szánakasztó, tárkioldó gomb, tár, kakas (mely lehet, hogy a súlycsökkentés áldozataként lett teljesen „áttört”? Áhh, nem. Ez inkább dizájn elem) és természetesen a tok ami ebben az esetben műanyagból készült és a legfontosabb különbség.

A lényeg

A pisztoly megalkotásánál nagy valószínűséggel az volt az alapötlet, hogy elkészítsenek egy klasszikus formájú öntöltő fegyvert mérsékelt áron, jó minőségben, nagy tárkapacitással, viszont jóval kisebb súllyal mint hasonló méretű vetélytársaik… és sikerült! Nagyjából itt el is mondtam a vicc poénját.

Az öntöltő gáz-riasztó fegyverek mérete alapvetően meghatározza a tárkapacitást. Viszont egy spiáterből készített nagy méretű pisztoly viselése kényelmetlen lehet. Főleg ha napi „használatban” van, egy idő után az ember inkább bevállalja a test-test elleni küzdelmet csak ne kelljen tovább hurcolni a több mint egy kilós vasat.
Erre a problémára jelent megoldást a polimer tokkal készített fegyver. A török Atak Arms cégnek sem ez az első ilyen jellegű próbálkozása. A Magyarországon is népszerű Zoraki 906, 914 és 917-es modellek szintén műanyag tokkal készülnek hasonló oknál fogva. Az eredmény magáért beszél: A full spiáterből készített Beretta klónok kb. 1100grammos súlyához képest ez a modell 865 gramm. Higgyék el, sokat számít!

Minőség

Az egyre nagyobb piaci részesedést magáénak tudó török fegyvergyártás egyik zászlós hajója az Atak Arms. Ez többek között annak is köszönhető, hogy minden fegyverét, az árából következtethető minőség felett készíti el. Ez ebben az esetben is igaz. Szépen kimunkált pisztoly. A használt anyagokban nincs nagy meglepetés. Az ebben az árkategóriában elvárt spiáter szán és csőburkolat, illetve acél betétcső, kakasbetét, ütőszeg kombináció.

Részletek

A fegyver jó fogású, arányos. Nekem nincs nagy kezem, de lazán átfogom a markolatot és simán elérem az összes kezelőszervet (elsütőbillentyű, biztosító, szánakasztó).
A biztosító jobb és baloldalról is működtethető és finoman jár. Nem szorul, ami akadályozhatná a gyors akciót. Az elsütőszerkezet SA/DA rendszerű, tehát revolverező és ismétlő módon is működik.

Talán az egyetlen hiányossága a fegyvernek, hogy bár a kakasba egy hosszúkás acélbetét került, megakadályozandó, hogy idővel az ütőszeg miatt beverődjön, viszont nincs biztonsági félállása. Emiatt csőre töltve hordani csak nagyon bátraknak ajánlott. A tár 18db 9mm PAK töltény befogadására alkalmas ami… hát… nem kevés. Elgázosíthatjuk vele a fél falut ha arról van szó.

Szétszerelése is egyszerűen, könnyen megy még egy laikusnak is: Tár ki, rögzítő csapot lefelé forgatjuk majd kihúzzuk, szán ütközésig hátra majd kicsit megemelve hagyjuk, hogy a szánrugó előre tolja azt. Eszköz nélkül, mindenféle izmozás nélkül és akadálymentesen működik a dolog.
Ugyanez visszafelé már nem ennyire egyszerű. Sokat próbálkoztam de végül is feladtam a harcot és csak úgy tudtam a rögzítő csapot visszatenni a helyére, hogy egy bőrlapocska és egy fogó segítségével a szánvisszatoló rugó vezetőrúdját előrehúztam.

A Zoraki 918-ast a matt fekete kivitel mellett gyártják még matt nikkel, króm és titán színben is. A hazai boltokban nagy valószínűséggel az első két verzióból választhatunk majd. A fegyverhez természetesen jár a tűzijáték adapter és a gázpisztolyokhoz teljesen használhatatlan 9mm-es tisztítókefe.

Összességében egy nagyon jó „kis” fegyver mely megjelenésével nem fogja feldúlni a világ fegyverpiacát de szerintem tartós piaci szereplője lesz annak. Jobb ha megszokjuk!

Adatok

• Tárkapacitás – 18db
• Teljes hossz – 218mm
• Magasság – 142mm
• Szélesség – 36mm
• Csőhossz – 131mm
• Netto súly – 865g
• Kaliber – 9mm PAK
• Teli tár súlya – 205g

Jó-rossz

• Ár-érték  +
• Kezelhetőség  +
• Minőség  +
• Tárkapacitás  +
• Súly  +
• Biztonsági állás  –
• Összeszerelés  –

– Vasicza Péter –

The post Zoraki 918 – A plasztik török appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Rövid történet:

A fegyveripar a két világháború között fontos része volt a Cseh gazdaságnak és ez időben az ország teljes exportjának is komoly hányadát tette ki ez a szegmens. Azonban 1948 után itt is is megindult az erőszakos államosítás és a „vasfüggöny” miatt komoly piacot veszített a fegyveripar is.
Miután a Varsói Szerződés országainak fő fegyverellátója a Szovjetúnió lett így a Csehszlovákiában gyártott fegyvereknek piaca erősen beszűkült.
A második világháború után a Koucký testvérek, Josef és František lettek a vezető mérnökei a CZ gyárnak.
1969-ben František Koucký-t nyugdíjazták de egyben a gyár felkérte egy teljesen új, 9mm.-es öntöltő pisztoly megtervezésére. Szintén csábító volt részére, hogy a korábbi munkáitól eltérően teljes alkotói szabadságot ígértek neki a tervezés kezdetétől a végső kivitelezésig.

Mivel a Csehszlovák fegyveres erőknél, akárcsak a Varsói Szerződés többi országaiban zömmel a Tokarev illetve a Makarov pisztolyok voltak rendszeresítve így eleve cél volt egy olyan pisztoly megalkotása ami exportképes lehet akár nyugat felé is. Koucký új fegyverét a „titkos szabadalmi” kategóriába sorolták ezzel elérve azt, hogy Csehszlovákiában a későbbiekben senki „nem férhetett hozzá” az eredeti tervekhez és természetesen teljes jogvédelmet élvezett mind a design mind a kialakítás terén. Ugyanakkor sem Koucký sem a vállalat nem fektetett hangsúlyt a külföldi szabadalmi oltalomra így fordulhatott elő, hogy idővel számos más gyártó is elkezdett CZ75-ös klónokat, másolatokat gyártani a világon.
A pisztolyt egészen 1985-ig egyáltalán nem értékesítették Csehszlovákiában. Annál nagyobb népszerűségre tett szert a rendszerváltás után aminek természetesen az is oka, hogy Csehországban a jégkorong és a futball után a sportlövészet! a legnépszerűbb sport.

Adatok, tulajdonságok:

– SA/DA rendszer
– 9×19 Parabellum lőszer
– rövid csőhátrasiklás
– hasáb tár
– teljes acél szerkezet
– kovácsolt acélcső

Súly – 1120g
Hossz – 206mm
Csőhossz – 120mm
Kapacitás – 12-20db (típustól függően)

Kimar 75 Auto gázpisztoly

Köztudott, hogy a gázfegyver gyártók előszeretettel másolnak le nagy klasszikus fegyvereket. Ennek egyrészt az az oka, hogy ha valakit a körülmények önvédelmi fegyver vásárlására kényszerítenek (merthogy gázfegyvert ritkán vesz az ember saját szórakoztatására) akkor is szívesebben lát a saját kezében egy jó kis hasonmást. Ezen kívül pszihésen biztosan hat a támadóra ha egy komoly, általa is ismert fegyvert vesz elő a delikvens. Egyszóval a palettán szinte kizárólag ilyen kópiákat találunk igényesebb és olcsóbb kivitelben egyaránt.
…. És akkor rögvest nézzünk egy Top 10-es népszerűségi listát azon „éles” fegyverekből amelyek alapját képezik a világ gázfegyver termésének:

 1. Beretta 92
 2. Colt M1911
 3. S&W Chief’s Special
 4. Walther PPK
 5. Beretta 85
 6. Colt Double Eagle
 7. Walther P99
 8. Glock 17
 9. Beretta P×4
 10. HK USP

Nahát,nahát! Valamiért nincs közöttük a CZ75-ös. Annak ellenére, hogy (nemcsak) a szakma elismerően nyilatkozik a Cseh fegyver(ek)ről és ahogy szélesedik a cseh cég termékpalettája úgy nyer egyre nagyobb piaci részesedést valamiért a gázfegyer gyártók mégsem ugranak a dologra. Az Armi Chiappa cég tudtommal egyedüliként, konkurencia nélkül gyártja a CZ75-ös klónját 75 Auto néven, barnított és nikkelezett kivitelben egyaránt.

Esztétikum

A pisztoly korrekt másolatnak mondható már ami a külcsínyt illeti. Az összes jellegzetes jegy amely az eredeti fegyvert jelemzi itt is megtalálható. Nincsenek égbekiáltó hiányosságok illetve kidolgozási hibák. Kézbe véve a pisztolyt sehol nem karcol, nyom, sért. A nikkelezett kivitelű fegyverek esetében én mondjuk jobban kultiválom a matt kivitelt de ez inkább ízlés dolga.  A fegyver, ahogy ebben az árkategóriában megszokott spiáterből van.  A biztosító gomb és az irányzék műanyag. Utóbbinak van jelentősége ahogy az később majd kiderül. Az ütőszeg, hüvelykivető, csavarok, rugók acélból.

Működés

A tárba 8db töltényt tehetünk ami a fegyver méretéhez képest nem tűnik soknak de szerintem ha egy esetleges támadásnál ez nem lenne elég akkor már nem is gázfegyverre van szükségünk. Mint minden öntöltő fegyvernél, ha előre láthatólag jó ideig nem használjuk a pisztolyt, ürítsük ki a tárat, hogy ne gyengüljön a tárrugó. A töltött tár visszahelyezése után húzzuk hátra, ütközésig a szánt majd engedjük el. Az első töltény csőretöltése után 8 lövésünk van félautomata módon. Az utolsó lövés után a szán hátsó pozícióban marad ezzel egyben jelezve, hogy kifogyott a muníció.

Ekkor a szánt kicsit hátrahúzva a szánakasztó gombot lenyomva tudjuk visszaengedni a szánt.
A 75 Auto egyébként szépen, biztosan kezeli a töltényeket. A hüvelykivető bár két darab stancolt acél lemezből van, jól működik. Elakadás nagyon ritkán fordul elő, az is a töltény hibájából fakadóan.
Bár egy gázpisztoly általában nincs napi használatban a legfontosabb és legnagyobb igénybevételnek kitett alkatrészeket nem véletlenül készítik egy magasabb árkategóriában acélból. Ezen a fegyveren a kakason 30-40 próbalövés után is már látszik az ütőszeg helye. Ettől persze még jó ideig gond nélkül tudjuk használni de ha biztosra akarunk menni akkor egy kis acél betétet ültessünk a kakasba.

Szétszedés

Kicsit húzzuk hátra a szánt. Épp annyira kell csak, hogy a szánrúgó vezető rúd végén lévő kis furat feltűnjön. A fegyverhez kapott műanyag „kulcsot” dugjuk a lyukba. Ezután a fegyver bal oldaláról ki tudjuk húzni a szánrögzítő csapot. Kakast hátrahúzni majd hátrafelé húzva a szánt is le tudjuk emelni. Egy alaposabb tisztításhoz érdemes szétkapni a fegyvert. Főleg ha gáztöltényt is lőttünk vele mert e nélkül még jó ideig árasztja magából a szagot.

A fegyverhez jár egy tűzijáték kilövéséhez használható adapter. Ezt a csőbe tudjuk becsavarni. Ebbe tesszük a rakétát, a tárba pedig riasztó töltényt helyezünk.

Pozitív

– bár ez nem az olasz gyártót dícséri de nagyon jó formájú, kezes  fegyver
– korrekt kidolgozási minőség
– jó ár-érték arány

Negatív

– műanyag hátsó irányzék elrepedhet
– spiáter kakas

Tehnikai adatok

Kaliber: 9mm PAK
Tár: 8db
Súly: 780g
Hossz: 203mm

– Vasicza Péter –

The post CZ75 Auto gázpisztoly appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Azt talán jó előre tudni, hogy Magyarországon az egyik, ha nem a legtöbbet eladott gázpisztolyról beszélünk, mely nagyban köszönhető  a jó ár-érték aránynak és megbízhatóságának, de most lássuk a vasat !

 Az Army tiszteletet keltő mérettel és kinézettel rendelkezik,mely egy önvédelmi fegyvernél nem elhanyagolható. Több mint egy kilós tömegével kifejezetten nehéz pisztoly, melyből bizony az következik, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy magával vigye-e egy hosszabb útra.

A fegyver alapja spiáterből készült (cink-alumínium ötvözet), mely körülbelül a vas sűrűségével egyezik meg, ám annál sérülékenyebb ,könnyebben kopik. Acélból a csőbetét, ütőszeg és a rugók vannak.

 A fegyver legnagyobb műanyag része a markolatlap, ami viszont sérülés esetén könnyen cserélhető. Emellett még plasztikból készült a tártalp, így nem érdemes dobálni a pisztolyt (ha valakinek ez okozna örömöt).

A pisztolyon könnyű kényelmes fogást találni, bár a kisebb kézfejjel rendelkezők hátrányban vannak, hiszen a tár dublasoros (16 töltény), eléggé vaskos, így nekik nyújtóztatni kell mutatóujjukat az elsütőbillentyű felé.Bár akárhogy nézzük, ez a megoldás mindenképp előny, hiszen 15 töltény a tárban, plusz egy csőretöltve elég egy kisebb hadsereg  harcképtelenné tételéhez.

Használat:

Betárazáshoz nyomjuk be a fegyver bal oldalán található tároldó gombot, vegyük ki a tárat. A tárba összesen 15 töltény fér, melyek kötésben helyezkednek el, így kevesebb helyet foglalva. Ezeket nem ajánlatos sok ideig a tárban hagyni használat nélkül (mondjuk 2-3 nap), mert a tárrugó elgyengülhet. Ezután kattanásig helyezzük vissza a megtöltött tárat a fegyverbe.

Egy határozott mozdulattal húzzuk fel a szánt,majd hagyjuk visszakoppanni. Ne próbáljuk visszakísérni, mert olyankor előfordulhat, hogy a töltény megakad és nem kerül pontosan a csőbe.

Ekkor a fegyver csőretöltött állapotban van, innentől már félautomataként működik, vagyis az elsütőbillentyű meg-meghúzásával egymás után tudunk lövést leadni.

A legutolsó töltény kilövése után a szán hátul meg fog akadni. Ilyenkor egyik kézzel találjunk biztos fogást a fegyveren, másikkal még egy kicsit húzzuk hátra a szánt és a szánakasztó kart lenyomva egyidőben engedjük vissza azt. (Itt már lehet visszakísérni).

 Mielőtt azt hinnétek, hogy elfelejtettem megemlíteni a bíztosító billentyűt a használat során, csak azért tettem azt, mert nem igazán ajánlott ezt a fegyvert csőretöltött állapotban szállítani. Miért nem? Ez a fajta biztosító gátolja az elsütőbillentyű használatát, de a kakas és az ütőszeg között nincs fizikai gát, így egy ütés hatására könnyen elsülhet. Bár tudom, hogy ez adott helyzetben egy plusz mozdulatot jelenthet, de ajánlott közvetlen az első lövés előtt csőre tölteni a fegyvert. 

Az Armyhoz kapunk még egy tűzijáték lövő toldatot, mely szintén spiáterből készül, úgyhogy aki szilveszterkor szeretne megőrülni az inkább szerezzen be előre egy acélból készültet (pl. Röhm RG 89-ét) melynek jóval nagyobb az élettartama.

Karbantartás:

Ha a fegyvert gáztölténnyel használtuk, ajánlott fegyverolajjal áttörölni a csövet mert a maró, irritáló szag enyhén benne marad a fegyverben. Emellett a fegyverolajat használhatjuk a sín-szán közötti résznél is illetve a mozgó alkatrészeknél.

Pozitívumok:

– kedvező ár

– nagy tárkapacitás

– korrekt kidolgozás

– megbízható működés

Negatívumok:

– viszonylag nagy súly

– csőre töltve nem hordható

Technikai adatok:

Kaliber: 9mm

Súly: 1120g

Teljes hossz.: 215mm

Tárkapacitás: 15+1

Anyaga: spiáter (acél csőbetét)

Vasicza Bence

The post Ekol-Voltran : Firat (Keserű – Army) appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Ami viszont ugyanennek a fegyvertörvénynek a hatására, teljesen újdonságként megjelent, az az addig Magyarországon nem nagyon ismert gumilövedékes fegyver fogalma. Kis szépséghibája a dolognak, hogy csak úgy lehetett itthon legálissá tenni ezeknek a fegyvereknek a szabadon történő forgalmazását ha kicsit összemosva a muzeális elöltöltő fegyverek fogalmával, megszületett a muzeális jellegű elöltöltő gumilövedékes fegyver kategória.
A lényeg a végeredmény, ami ez esetben az, hogy 2004 óta az addig nem nagyon létező, engedély nélkül tartható fegyverek mezőnye 2 kategóriával gyarapodott. (Ez, ha jól számolom 200%-os növekedés az addigi 0-hoz képest).

Az eltelt idő alatt rengeteg objektív, megalapozott véleménnyel és mellette rengeteg téveszmével is találkoztunk, amikor az emberek választás előtt vannak: „gumilövedékest avagy gáz-riasztót”. 
Akkor nézzük először a Gumilövedékes fegyverek tulajdonságait pontokba szedve, hogy áttekinthetőbb legyen:  

Gumilövedékes elöltöltő fegyver előnyei:             
        
– kis méretű, szűk légterű helyiségben is nyugodtan használható
– viszonylag nagy, akár 10 méteres távolságban is hatékony
– a hatékonyságát nem befolyásolja az egyéni érzékenység (ez mindenkinek egyformán fáj)
– nem kell kitárazni hosszabb, békés időszak esetén sem
– a töltetnek (gumigolyó, riasztólőszer) nincs lejárati ideje

Gumilövedékes elöltöltő fegyver hátrányai:              
         
– jóval kisebb a választék mint a gázfegyverek esetében
– nem adnak ki rá viselési engedélyt (közterületen nem használható)
– viszonylag nagy méretűek (bár ez otthoni használatnál kisebb probléma)
– a minél nagyobb hatékonyság érdekében a célzásnak itt komoly szerepe van

 
Gáz- riaszttó fegyverek előnyei:

– Pazar választék a hazai piacon is
– viselési engedély kiváltható rá
– a viselés esetéban nagy előny, hogy vannak egészen kicsi, könnyű modellek
– nem nagyon kell célozni, a gázfelhő mérete miatt
– rövid ideig tartó harcképtelenséget okoz

        
Gáz-riasztó hátrányai:            
         
– kis térben önveszélyes (a légtér hamar megtelik a gázzal)
– rövid(ebb), 3-4méteres hatótávolság
– tapasztalatok szerint az egyes embereknek különböző az érzékenysége a lőszerben lévő hatóanyagokra
– pisztolyok esetében tárat ki kell üríteni ha huzamosabb iseig nem használjuk
– gázlőszerek esetében 3 év a szavatossági idő

Hát, körülbelül ennyi. Mindenki mérlegelheti, hogy számára mely tulajdonságok fontosabbak illetve melyek esnek kisebb súllyal a latba.
Az tisztán látható, hogy mindkét fegyvertípusnak vannak fontos, meghatározó előnyei és hátrányai is. Azt gondolom, és a tisztesség is azt kívánja tőlem, hogy a jelenleg hatályos fegyvertörvényt szem előtt tartva azt mondjam, hogy mivel a gázfegyverre kiváltható a viselési engedély így azt válasszuk ha közterületen szeretnénk magunkat biztonságban tudni. Ebből következik is, hogy inkább a gumilövedékes fegyverre voksoljunk ha azt birtokvédelemre szeretnénk használni.

– Vasicza Péter –

The post Gáz vagy Gumi appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Nézzünk néhányat a teljesség igénye nélkül:

• lőszerérzéketlen (nem akad el egy estleges gyengébb vagy hibás lőszer esetén)
• roppant egyszerű tártovábbítás
• használat után a hüvelyek a tárban maradnak (egyrészt nem szemetel össze-vissza az utcán  másrészt „nyomtalanul” működik)
• nem kell kitárazni békeidőben (itt nincs tárrugó ami elgyengülhet)

Az alább szereplő gáz-riasztó revolver a 2004-es fegyvertörvény megjelenése óta az „egyik  legtöbbet eladott fegyver” titulust érdemelte ki nálunk. Remélem az alábbi írásból kiderül, hogy miért.

A Weihrauch cég fegyverei közül kettővel már találkozhattak itt, a hírleveleim között. Az ott leírt minőségi garanciák a cég minden fegyverére vonatkoznak. Nehéz „csipkelődő, kritikus írást összehozni a fegyereikről. De hát nem is ez a cél.

A HW37-es a Weihrauch cég jelenleg kapható gázfegyverei közül a legkedvezőbb árkategóriába tartozik. Ennek ellenére a fegyver ugyanolyan alapossággal van összerakva mint a drágább modellek. Kézbe véve a fegyvert sehol nem találunk, illesztési hiányosságokat vagy sorjás éleket. Talán az egyetlen szembetűnő probléma a kicsi markolat. Egy darabig keresi az ember az ideális fogást, azután a kisujj markolat alá csúsztatásával meg is találja. Ugyanez a probléma nincs a sátorvasnál. Íves, nyújtott alakja miatt gyorsan megtalálja az ember az elsütőbillentyűt (nem hátrány „szorított” helyzetben, amikor minden pillanat számít).

Még egy utolsó megjegyzés ami az esztétikum témához tartozik és tudom, hogy az emberek az elsők között nézik ezt meg – a csőben elhelyezett gát, bár viszonylag közel van a csőszájhoz, de szépen le van barnítva a cső színére, így abszolút nem feltűnő.

A fegyvert működtetve szembetűnő a  dobrögzítő pontos érkezése „időben és térben” egyaránt. Bármelyik komolyabb „éles fegyvert” gyártó cég rábólintana. Nem karcolja meg a dob oldalát és tökéletesen rögzíti a tárat. A tár ötlövetű  acéldob, szintén  acél hüvelykivetővel. Ha már itt tartunk, a fegyveren az összes fontos alkatrész acélból készült. Így a már említett táron és hüvelykivetőn kívül a az  ütőszeg, a kakas és az elsütőbillentyű is.

Mindent összevetve azt gondolom, hogy ez az a fegyver pont azt tudja amire való: tartósan megbízható! Egy gázpisztolynál ennél több nem is kell.

The post Pár gondolat a revolverekről – a HW37 gázrevolrer appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.

Rengetegen vásárolják a rejtve hordhatatlanul nagy méretű és tömegű, impozáns öntöltőket, míg a kategória önvédelmi viselésre legalkalmasabb és legmegbízhatóbb darabjai, a kis rövidcsövű forgópisztolyok rendre a boltok polcain porosodnak.  A kép persze túlzó, de mégsem alaptalan. Mindez persze teljesen érthető, éppen az említett ok miatt. Minthogy a „mindent a tervezett funkciója szerint vizsgáljunk!” alaptézis pártján állok, itt most abból indulok ki, hogy a gázpisztoly alapvető feladata a hatékony önvédelem lehetőségének biztosítása, a lehető legnagyobb komfortérzet és megbízhatóság, valamint egyszerű kezelhetőség. Éppen ezért most fájó szívvel zárjuk ki (egy kis időre) a többi szempontot (például a lenyűgöző formavilágot)!

Működési megbízhatóság

Unásig ismételt alaptörvény, hogy azonos elkészítési minőség és felhasználás mellett a forgópisztolyok megbízhatóbbak az öntöltőknél. Adódik ez az egyszerűbb felépítésű és működésű szerkezetből és a könnyebb, gyorsabb akadályelhárításból. Hiszen egy hibás lőszer (vagy gázfegyvereknél töltény) esetén revolverrel csak egy újabb lövéskiváltás a dolgunk, míg a félautomata fegyvernél elakad a folyamat és a továbblépés jóval időigényesebb és macerásabb. Nem is beszélve a hüvelykivetési, csőre töltési hibákról, sok esetben a lőszerérzékenységről, a helytelen fogásból adódó megbízhatatlanságról, stb

Murphy szabálya szerint egy addig tökéletesen működő eszköz nagy valószínűséggel akkor romlik el, amikor a legnagyobb szükségünk volna rá, és a meghibásodás valószínűsége egyenes arányban növekszik a felhasználás szükségességének mértékével. Jelen esetben önvédelmi szituációban.

Mindez természetesen egyáltalán nem jelenti a szekrénytáras konstrukciók megbízhatatlanságát. Pusztán azt, hogy minél kevesebb az alkatrész egy működő rendszerben, annál kevesebb a hibalehetőség. Márpedig a forgópisztolyok jóval egyszerűbb felépítéssel rendelkeznek

Tűzerő és hordhatóság

Az öntöltő-fanatikusok erre rögtön rávágják, hogy igen ám, csakhogy az ő kedvenceik sokkal laposabbak (kényelmesebb hordhatóság, jobb rejthetőség) és nagyobb a tárkapacitásuk. Igazuk is van. A kis önvédelmi öntöltők tényleg kompaktabb méretűek (bár tény, hogy éppen ezeknek igen kicsi a tárkapacitása). Övtokban rendszeresen hordtam magamnál Walther PP-t imitáló gázpisztolyt és kis forgót is (természetesen engedéllyel), és bátran állíthatom, mindkettő roppant kényelmetlen hosszú távon. Ám egyik se rosszabb a másiknál. (Megjegyzem, a viselésből adódó kényelmetlenség nem kizárólag, sőt nem elsősorban abból adódik, hogy bizonyos testhelyzetekben a fegyver nyomja az ember derekát, hanem jóval inkább abból az állandóan ott motoszkáló kérdéshalmazból, hogy vajon nem látszik-e ki, ha lehajolok, vajon bemehetek-e így a bankba elintézni valamit, vagy mi van akkor, ha kiesik a hordtokból és hasonlók?)

A zsebrevolverek kis tárkapacitásúak. Ezen kár is volna vitatkozni, ez tény. Önvédelemre a 9 mm K peremes revolvertöltény ajánlott. A kisebbek (6 mm-es kategória) nem elég hatékonyak, a 8 mm-es mára kihalt, a .45-ös szintén alig beszerezhető, jóval drágább és jóval nagyobb méret mellett szinte semmivel sem hatásosabb. Esetleg pszichikailag. Márpedig a 9-es nem sovány jószág. Egy 5-6 darabot befogadó forgótár tagadhatatlanul vaskosabbá, szélesebbé teszi revolverünket, mint egy 8 vagy 9 mm-es tölténnyel táplálkozó, egysoros tárral rendelkező öntöltő.

A „jóval” persze relatív, hiszen egy ötlövetű forgódob szélessége nem haladja meg a 3,5 cm-t, egy kifejezetten lapos és jól rejthető Walther PPK-t mintázó gázpisztoly pedig a markolathéjjal, biztosítóval együtt megvan minimum 2,5. A 10 mm különbség persze sok, ha a vesénket nyomja a fém, de elenyésző a rejthetőség szempontjából. Főként, ha megfelelő övtokot választunk fegyverünkhöz.

Mit hova?

Ha már itt tartunk, egy rövid észrevétel erejéig hadd ejtsek szót a hordás módjáról! A szakirodalom klasszikus tanácsa általános célú rejtett viselés esetén az, hogy a jobb csípőcsont mögött kicsivel helyezkedjen el a fegyverre jól illeszkedő övtok (balkezeseknél a bal csípőcsont mögött és balkezes tok). Lehetőleg mellőzzük a filmekben szereplő látványos hónaljtokokat és bokatokokat! Saját tapasztalat, hogy igen sokszor jóval kényelmesebb viselést, jobb rejthetőséget és előrántást eredményez egy hátul viselt övtok, amit ellentétes kezű felhasználóknak terveztek.

Tehát jobbkezes felhasználó esetében a hátul hordáskor ajánlott a balkezes tok, balkezeseknek pedig jobbkezes. Így fegyverünk jól kézre áll és az ember anatómiai felépítése miatt vékony öltözet esetén (pl. egy nem betűrt póló) sem lesz feltűnő. Ki kell próbálni.

Észérvek alapján revolvert!

Az ötlövetű revolverek tehát még éppen beleférnek a jól rejthető és viselhető tartományba. (Tervezésükkor éppen ez volt a cél. Kompakt méret mellett nagy tűzerő.) Ne riasszon el minket a relatíve kicsi tárkapacitás, hiszen a fegyveres önvédelem egyik alapigazsága, hogy amit nem tudunk megoldani 5-6 lövéssel, azt 15-tel sem fog menni. A cél nem a látványos „tűzharc”, hanem a menekülés biztosítása testi épségünk megóvása mellett.

Röviden összegezve az eddigieket, úgy tűnik, ha észelvek és praktikus megfontolások alapján választunk, jobban járunk, ha önvédelemre kompakt méretű revolvert vásárolunk. Itt is van azonban néhány fontos alapszabály, a méret figyelembe vételén kívül is.

Működtetés

A forgópisztoly szó a revolver magyarítása, amely a revolvo latin kifejezésből származik. Ennek jelentése forgat, megforgat. A ma használatos terminológiában azt a kézi lőfegyvert nevezzük revolvernek, amely forgódobbal rendelkezik. A dob foglalja magába a töltényeket és egy forgató mechanizmus mozgatja minden lövésnél egy töltényűrrel odébb. A forgató mechanizmusból többféle létezik.

Először is tudnunk kell, hogy az úgynevezett Single Action (SA) működési elvű forgópisztolyok nyugalmi helyzetű kakasát nem mozgathatjuk sütési pozícióba az elsütőbillentyű meghúzásával. Vagyis az ilyen fegyverek kakasát minden lövés előtt kézzel (a fegyvertartó kéz hüvelykujjával vagy a másik kéz segítségével) kell hátraakasztani. A lövés a ravasszal csak ezután váltható ki. Ez a konstrukció roppant egyszerű, megbízható, pontos célzott lövést tesz lehetővé (ami gázpisztolynál nem elsődleges szempont), de akadálya a gyors ráduplázásnak, tűzkészen nem viselhető. Mindez jelentősen lassítja a tűzgyorsaságot, jelen esetben a hatékony önvédelmet. Az SA rendszerű gázrevolverek vagy a hagyományőrzést célzó autentikusság miatt jelennek meg egy-egy legendás típust másoló darabnál (pl. Colt Pacemaker), vagy a roppant kicsi méret miatt nem fér el a fegyverben a DA szerkezet (pl. Keserű Minimax), vagy az előállítási költségen és áron próbálnak spórolni a gyártók.

A Double Action (DA/SA) rendszerű revolverek elsütőszerkezetének kialakítása lehetővé teszi az ún. revolverezést, vagyis, hogy a következő lövést (kakasmozgást) pusztán az elsütőbillentyű újabb meghúzásával vigyük végbe, ugyanakkor előfeszíthető a kakas kézzel hátraakasztva is. A DA mód előnye a nagy tűzgyorsaság, hátránya, hogy jelentősen több erő kell a ravasz meghúzásához, hiszen ilyenkor a kakasrugó megfeszítését is ez a mozgás végzi, nem csak a kioldását. Ez gyengébb kezű felhasználóknál problémát jelenthet, ezért mindenképpen ki kell próbálni a sütést vásárlás előtt. (Akkor is, ha alapszabály, hogy fegyvert üresen lehetőleg ne csettegtessünk.) További hátrány, hogy éppen a nagyobb elsütőerő szükségessége miatt könnyebben mozdíthatjuk el sütés közben a fegyvert a célról, bár a pontra célzás éppen a gázfegyverek esetében kevéssé releváns törekvés, hiszen itt egy gázfelhő fog „teríteni”, vagyis elég nagyjából a támadó (feje) felé lőni. A török és magyar gyártmányú gázfegyverek többségének például elég kemény a revolverező sütése, a Weihrauch cég termékeinek pedig legendásan puha.

Léteznek Double Action Only (DAO), azaz csak revolverező mechanikával rendelkező fegyverek, ahol nincsen lehetőségünk a kakast kézi erővel hátraakasztani, azt kizárólag az elsütőbillentyűvel mozgathatjuk. Ez tipikusan önvédelmi célú forgópisztolyoknál alkalmazott megoldás, ahol a pontos célzás másodlagos szempont a gyors és ösztönszerű felhasználással szemben. Ezeknek a konstrukcióknak megvan az az előnye, hogy mivel nincsen szükség méretes kakasnyúlványra, az elhagyható, vagyis a pisztoly kevesebb kiálló részt fog tartalmazni, kisebb a lehetőség az elővétel közbeni ruházatban való elakadására. (Többen ajánlják egyébként, hogy a tulajdonos vagy egy fegyvermester távolítsa el a kakas kiálló részét DA/SA önvédelmi revolverek esetén is az előbbi ok miatt. Így elveszt ugyan egy kevéssé használt opciót, de könnyebb előrántást biztosít. Nem vagyok híve a gyári fegyverek átalakításának, de döntsön ki-ki maga, miután mérlegelt a lehetséges előnyök és hátrányok szempontjából.)

Anyagok

Miből készüljön fegyverünk? Ezt a kérdést igen gyorsan meg lehet válaszolni. Minél több acélból!  Mivel a gáz-riasztófegyverek jóval kisebb igénybevételnek vannak kitéve, mint az éles lőfegyverek, logikus, hogy a roppant drága és időigényes megmunkálást igénylő fegyveracél helyett ezeket valami másból készítik. Ez a „más” többnyire a spiáter elnevezésű cink alapú fémötvözet. Előnye, hogy azonos térfogat mellett körülbelül azonos tömegű az acéllal, jóval olcsóbb annál, könnyebben, ezért kisebb költséggel alakítható, és nem rozsdásodik. Hátránya, hogy rideg, viszonylag könnyen törik (pl. kemény felületre ejtéskor) és jóval könnyebben elhasználódik. Hegeszteni nem lehet.

A teljesen acélépítésű gázfegyverek ritkák és roppant drágák (bár relatíve örökéletűek). A csak spiáter alapanyagból készültek pedig jóval hamarabb kopnak el a rendeltetésszerű használat mellett is, ami csökkenti megbízhatóságukat.

Logikusnak tűnik, hogy az arany középút az ideális. Kialakítani egy olyan konstrukciót, ahol a fegyver nagy igénybevételnek kitett alkatrészei acélból készültek vagy acéllal betétezettek, a kevésbé érzékeny területekre aztán mehet a spiáter. (Ez egyébként sok éles maroklőfegyver esetében is bevált.) Jó, ha a cső vagy legalább a csőbetét acél, ha az elsütőszerkezet egésze vagy minél több alkatrésze acélból készül, mindenképpen ide sorolva az ütőszeget. Acél kell legyen a tűzfal is.

Revolverek esetében ezeken kívül a dobtengely és a dobforgató koszorú. Ideális, ha a forgódob egésze acél. Öntöltők esetében a szánt megvezető sínek, a hüvelyvonó és a hüvelykivető. Természetesen mindenképpen acélból készülnek a csavarok és rugók, illetve az éles lőszerrel való felhasználást ellehetetlenítő stiftek, akasztók, szűkítések (általában ezek a gázfegyverek legerősebb alkatrészei).

Minél több acél van egy fegyverben, annál nagyobb a várható élettartama és hosszú távon a megbízhatósága. A termékleírások mellett egy egyszerű mágnessel is ellenőrizhetjük az anyagösszetételt. Az acél ugyanis mágnesezhető, a spiáter nem. Ne nevessük ki tehát honfitársunkat, aki a fegyverboltben egy rózsaszín kiscicás hűtőmágnessel simogatja a pisztolyokat! Jól teszi. Figyeljünk azonban arra, hogy az acél közelsége elég a mágneses vonzáshoz, tehát egy spiáter cső, benne vaskos acél akasztókkal esetlegesen tapadhat a kiscicára.

Van, ami nem jó szabadon

További fontos szempont, hogy revolverünkön legyen dobarretálás. Figyelnünk kell tehát arra, hogy a revolver dobja ne csak sütési helyzetben legyen stabilan rögzítve, hanem azt a kakas nyugalmi helyzetében se lehessen kézzel elforgatni.

Ha belegondolunk, akkor ugyanis logikus, hogy ha szabadon mozog a forgódob viselés, elővétel, szállítás közben, akkor sosem lehetünk benne biztosak, hogy melyik töltényűr kerül sütési helyzetbe a következő lövésnél. Ennek pedig akkor van jelentősége, ha mondjuk nincsen tele a tár vagy (ahogy sokan csinálják), az első lövésre riasztótöltényt táraznak, az utána következőkre gázt. Egy-két olcsóbb terméknél (pl. több olcsó Bruni gyártmányú revolver), előfordul az arretálás hiánya.

Biztonság

Lényeges, hogy revolverünket ne csak viszonylag kényelmesen, de biztonságosan is tudjuk hordani, tárolni töltött állapotban. Kell tehát valami beépített megoldás, ami ezt lehetővé teszi. Mára a gáz-riasztó forgópisztolyok esetében ez szinte mindenhol a passzív ütőszegbiztosítást jelenti. Ez annyit tesz, hogy a kakas csak akkor csaphat az ütőszegre, ha a ravasz hátrahúzott állapotba kerül. Véletlen leejtés hatására tehát nem (ez régebben sok balesetet okozott). A passzív ütőszegbiztosítás egyszerű mechanikai megoldás, ami biztonságos és kényelmes működtetést eredményez. Egyéb biztosító szerkezetre nincs is szükség, mert ezzel eleve kizárt a véletlen elsülés.

Sőt, kívánatos is, hogy ne legyen mindenféle toló, nyomó, akasztó, húzó alkatrész a fegyveren, mert bizonyított tény, hogy stresszhelyzetben (márpedig az önvédelmi szituáció az), a képzett lövész is hajlamos alapvető fegyverkezelési hibát elkövetni, például elfelejteni kibiztosítani a fegyverét. 
Ha nincsen külön működtetendő biztosító, nincs mit elfelejteni.

Merre is?

Nem árt megjegyeznünk továbbá azt sem, melyik irányba forgatja a fegyver a dobot. Ez ugyanis gyártónként, típusonként eltérő lehet. Igaz, sok variáció nincsen, mert vagy balra vagy jobbra, de nem mindegy, ha például egy töltényt tárazunk, mert ki akarjuk próbálni a fegyvert, rakétázni akarunk vele (vagy egyszerűen nem áll rendelkezésünkre több muníció), esetleg nem azonos funkciójú töltényt tárazunk, nem azonos célra. (Rakétát indítani gáztölténnyel például biztosan lehetséges, de valószínűleg igen kellemetlen élmény. Még nem tudtam rávenni magam, hogy kipróbáljam)

Most miért nem lő?

Ehhez kapcsolódik még egy fontos dolog, ami olyan alapvető, hogy mindjárt elnézést is kérek, amiért feltételezem, hogy valaki nem tudja. Mivel a revolver a kakas megfeszítésekor fordítja a dobot sütési helyzetbe, világos, hogy a fegyver nem azt a töltényt fogja ellőni, amelyik a kakas nyugalmi helyzetében éppen az ütőszeg előtt helyezkedik el, hanem forgásirányban a következőt. Ha tehát egy bizonyos töltényt akarunk ellőni, akkor azt nem a csőfar mögötti pozícióba kell tárazni, hanem a mellette lévőbe, ráadásul jó oldalra (forgásirány!), ahonnan majd odaforog a kakas felhúzásakor. Ellenkező esetben revolverünk – a tárkapacitás függvényében – csak az 5., 6., vagy sokadik elcsettentésre fog elsülni. Mi meg felsülni.

Az öntöltő konstrukciók

Az öntöltő (félautomata, nem pedig automata, ahogy a köznyelv gyakran nevezi), (gáz)pisztolyok a lövés energiáját használják fel a szerkezet újbóli lőkész állapotba hozására. A szekrénytárban sorakozó, rugóval adagolt töltények közül az elsőt nekünk kell kézi erővel csőre tölteni, többnyire a szán gyors és határozott hátrahúzásával és elengedésével (sosem lassú visszaengedésével, mert az csőretöltési hibát eredményezhet). Ekkor a szánvisszahúzó rugóval nyugalmi helyzetbe visszatolt szán a tárban legfelül elhelyezkedő töltényt a töltényűrbe tolja, ahol az majd elsütésre kerül.

A másik dolog, ami a szán hátrahúzásakor történik, a kakas megfeszített állapotba való kerülése. Ezután (ha a fegyver biztosítója kibiztosított állapotban van) már csak az elsütőbillentyűt kell hátrahúznunk, amitől a kakas előrecsap, az ütőszeg elsüti a csappantyút és bekövetkezik a sütés.

A lövés energiájának hátrafelé irányuló ereje a rugót megfeszítve hátratolja a szánt, elvégzi az elsütőszerkezet tűzkésszé tételét, egyben (általában) egy karmocska (hüvelyvonó) és a hüvelykivető (egy kis pöcök, amin a hátramozgó hüvely megpenderedik) segítségével kihúzza és kidobja a fegyverből az elhasznált hüvelyt, majd amikor a lendület elfogy, a rugó visszatolja a szánt elülső pozícióba, miközben az előbb ismertetett módon betolja a következő töltényt, amit közben a tárrugó töltési pozícióba emelt, és a fegyver újra tűzkész, csak a ravaszt kell meghúzni újra. És újra és újra és újra. Mindaddig, amíg töltény van a tárban vagy amíg technikai akadály nem lép fel.

Valójában egy fizikai jelenség zseniális felhasználásáról van szó, maga a folyamat összetettségében is egyszerű, mégis jóval bonyolultabb a revolverek működésénél. Több alkatrész végez egyidejűleg több és többféle munkát, több a hibalehetőség. A szán tömege, a rugó erejének megválasztása, a csőre töltés többlépcsős folyamata (az adogatópályától a megbízható tárig), a megfelelő gáznyomást biztosító töltény, a fegyver ápoltsága, az alkatrészek elhasználódottsági foka csak néhány összetevő. Ha bármelyik esetében hiba csúszik be, a rendszer működése megakad, hibaelhárításra van szükség, ami az egy másodperctől (pl. szán hátrarántása egyszerűbb töltési vagy hüvelykivetési hibánál), a fegyver részleges vagy teljes szétszereléséig terjedhet. Önvédelmi szituációban az egy másodperc is sok.

Csőre töltve

Az DA/SA rendszerű öntöltők esetében az első lövést is leadhatjuk pusztán az elsütőbillentyű meghúzásával, feltéve, ha a pisztoly csőre töltött és kibiztosított állapotban van. Célszerű, hogy így legyen, mert különben nem sokat nyertünk. Sokan nem merik öntöltő gázpisztolyukat csőre töltve hordani, még bebiztosított állapotban sem. Sok típus esetén ez így is van jól, mert nem minden (arra elméletileg alkalmas) gyártmány teljesen megbízható. Ha viszont tájékozódás után egy elismerten megbízható cég megbízható terméke mellett döntünk, akkor érdemes csőre töltött gázpisztolyt hordani, hiszen így megspórolható a csőre töltés folyamatának két kezet és legalább egy másodpercet igénylő folyamata, amit ráadásul szintén hajlamos az ember stresszhelyzetben elfelejteni.

Biztosító

Bármennyire meglepő, az öntöltők mezőnyében is a legmegbízhatóbb és egyben legegyszerűbb biztosítótípus a passzív ütőszegbiztosító. Működése biztonságossá teszi a fegyvert és nem lehet elfeledkezni a használatáról, mert be van építve a fegyver szerkezetébe. Ha passzív ütőszegbiztosítással rendelkezik az öntöltő gázpisztolyunk, akkor nem is kell rá másik biztosító. Egyrészt azok esetében sok gyakorlást igényel a rutinszerű használat elsajátítása, másrészt egy elkopott, törött, gyári hibás alkatrész már megbontja a biztos működést. Saját kedvezőtlen tapasztalatról is be tudok számolni. Egy középáras, minőségben középmezőnyös gázpisztoly forgó biztosítóját teszteltem, sajnos gáztölténnyel. Az eredmény egy könnyezős, csípős légkörű délután lett, és egy olyan gázpisztoly, amiben azontúl soha nem tudtam megbízni, holott egyetlen egyszer sem produkált sem csőre töltési, sem hüvelykivetési, sem sütési problémát. Csupán csak sikerült elsütnöm bebiztosított állapotban. És még csak kopott sem volt.

A különféle helyen (tokon, szánon, ravasz előtt, stb.) előforduló húzós, tolós, pattintós, nyomós biztosítók nem feleslegesek, de ritkán 100%-osan megbízhatók, ráadásul többnyire sérülékenyek és könnyű róluk megfeledkezni egy nagy adag adrenalinfröccs hatása alatt. Amennyiben gázpisztolyunk DA/SA rendszerű és rendelkezik passzív ütőszegbiztosítással, úgy ajánlott csőre töltve, kibiztosítva, fesztelenített kakassal viselni. (Ilyenkor csak a fesztelenítés idejére érdemes használni a többi biztosítót.) Ekkor a fegyver tűzkészen viselhető és biztonságos.
Sokan ezt nem hiszik, de gondolják csak végig! Ez gyakorlatilag ugyanaz a hordási mód, amivel revolverek esetében találkozunk. Ott is mindig van töltény az ütőszeg előtt, nincs külső biztosító, mégsem fordulhat elő véletlen sütés, még leejtéskor sem.

Összegzés

Rövid és természetesen nem mindenre kiterjedő eszmefuttatásom tanulságaként hadd összegezzem címszavakban a rejtve hordott önvédelmi célú (gáz)revolver vs. öntöltő pisztoly „párharc” eredményét és tanulságait, használati érték szempontjából! Milyen szempontok szerint érdemes választanunk, mit tartsunk szem előtt?

• 1. szabály: lehetőleg revolvert
• 2. szabály: hordható méretet!
• 3. szabály: SA/DA elsütőszerkezet!
• 4. szabály: passzív ütőszegbiztosítás
• 5. szabály: minél több acél alkatrész!
• 6. szabály: kipróbált állapot!

Ha revolvert választottunk, akkor a felsoroltakon kívül:

• 9 mm K töltény
• könnyű revolverező sütés

Az összevetés eredménye:

• Megbízhatóság: nyertes: revolver
• Hordhatóság: nyertes: öntöltő
• Rejthetőség: döntetlen
• Tárkapacitás: nyertes: öntöltő
• Stophatás: döntetlen
• Egyszerű kezelhetőség: nyertes: revolver

A verseny látszólag kiegyenlített, ám ha a szempontokat rangsoroljuk, akkor megbízhatóság és kezelhetőség ugrik az élre. Mindkettőben verhetetlen a revolver.

Sikeres választást és biztonságos használatot kívánok!

The post Revolverek kontra pisztolyok a gázfegyverek világában, avagy az örök kérdés: forgót vagy öntöltőt? appeared first on Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet.