Investarm Brixia Mod. 1600 kanócos elöltöltő puska

Leírás

A fegyver eredeti modellje 1640 körül készült és a Bresciai Luigi Marzoli múzeum gyűjteményének darabja. Figyelembe véve a fegyverek besorolására használt kritériumokat ez a puska arkebúzként definiálható. Alakja a 16. század utolsó évei és a 17. század első fele közötti időszakra jellemző.

Cső: Abban az időben az arkebúzokat a muskéták mellett rendszeresen használták az európai hadseregek. Mind a spanyol, mind a velencei sereg hosszú, 16mm kaliberű fegyvereket használt mindkét esetben 24 dénáros arkebúzokat.

A dénár egy mértékegység Bresciában mely körülbelül 1,05 grammot jelent. A lövedék tömegét ezzel határozták meg. A spanyolok is használták ezt a bresciai mértékegységet és feljegyzések szerint a korai 17. században a legtöbb tűzfegyverüket onnan is vették. A fegyver csőprofilja konikális-oktagonális mely a korszakra szintúgy jellemző volt.

Ágyazás: Az akkoriban használt katonai fegyverek legjellegzetesebb tulajdonsága a „vallóniai” stílusú ágyazás. Ez a forma valószínűleg Flandriából, a 16. század végéről származik és onnan terjedt el Európa-szerte leváltva az íves válltámaszolt tusokat. A „vallon-stílusú” arkebúzokat és muskétákat a „Wapenhandelinghe van Roers Musquetten ende Spiessen” alapvető katonai értekezés jeleníti meg. Először 1607-ben Amszterdamban és Londonban adták ki és Maurice, naussaui hercegnek szentelték. Jacob de Gheyn (1565-1629) holland művész illusztrációi mutatják meg benne a muskétásokat és a fegyvertöltés különböző fázisait.

E fegyverekkel kapcsolatos ismereteink másik fontos forrása Pieter Snayers (1592-1660) flamand festő munkássága, aki a háborús festészetre specializálódott és korának leghíresebb katonai mozzanatait ábrázolja.

Lakatszerkezet: A lakatszerkezet rombusz formája a Bresciában készült keréklakatos fegyvereknél használt formát idézi. A lakatszerkezet működtetése lever-action (alsókaros) amely a 16. század közepén a leggyakoribb volt katonai fegyvereken. Ikonográfia és számos múzeumban őrzött példány tanúskodik arról, hogy a csapó-lakatszerkezet ebben az időben terjedt el. Felépítménye és használata viszont túl bonyolultnak bizonyult a hadseregek állandó tevékenységéhez ezért az egyszerűbb lakatszerkezet-mechanizmusok váltották fel.

Alsókar: Az alsókar valószínűleg a számszeríjak mintájára került a puskákra és így a legrégebbi sütési rendszert használja hordozható lőfegyveren. A 16. század végétől az északi országokban a kart fokozatosan leváltotta az elsütőbillentyű, habár az még egy ideig divatos maradt, ahogy a Graz-i Landeszeughaus egyes őrzött darabjai is mutatják. Olaszországban minimum a 17. század közepéig használták még.

Az ár tartalmazza a PKLV bevizsgáló tanúsítványt (MKH kártya)!