ELFELEDETT TÖRTÉNELMI KÓPIA
PIETTA REMINGTON NEW MODEL ARMY RIASZTÓ REVOLVER
Hideg téli délután, az egykoron szebb napokat is látott bányászvárosban, az utcák
üresek, az éjszaka lehullott kevés havat a szél hordja. A főutca közepén egy hosszú
viharkabátos alak áll, némán, csendben, a törvény őre, békebíró, de vajon melyik oldalon
áll, a szegény boldogulni akaró bányászok, vagy a város korrupt vezetője mellet? Az Ő
oldala az, amelyik többet fizet. A távolban az utcán heverő kalapot bámulja, miért van az
ott? Ekkor hirtelen az egyik fészerből egy ló vágtat ki lovas nélkül, maga után egy kötélen
húzva egy embert, vajon ki lehet az, a békebíró továbbra is némán áll és tétován nézi,
ahogy egyik bérencét holtan húzza a pej és elviharzik közvetlen mellette. A város
különböző pontjain további öt embere fekszik, Ők már nem szolgálják a pénz törvényét,
mivel minden emberben van egy-egy golyó. Lassú léptek, halk sarkantyú csilingelés töri
meg a csendet, egy magas, szikár, fakó idegen lépked a földön heverő kalaphoz, kezében
konverziós Remington New Model revolverével, lassan lehajol, felveszi a kalapot,
amelyről pisztolyával veri le a havat, majd felteszi a fejére és a békebíró felé fordul, aki
dermedten nézi Őt…
Az idegen, kezében a revolverrel lassan elindul feléje, a békebíró
félrehúzza kabátját és megmarkolja a pisztolyát, de tudja, most még túl nagy a távolság,
hogy lövést adjon le. Az idegen felemeli revolverét, lehajtja a töltőkart, kihúzza a
dobtengelyt, kiveszi a forgódobot és cseréli azt, komótosan, majd a megtöltött pisztolyt
visszahelyezi övébe és lassan a törvény embere közvetlen közelébe ér, aki még mindig
dermedten bámulja a férfit. Mikor már csak 2 m a távolság, az idegen felemeli fejét, a
békebíró felismeri Őt, és azt mondja ijedten: TE és előrántaná Coltját, de a fakó alak
kezében hatszor dördül el a revolver, mire a békebíró térdre rogyva újra felnéz rá és
nyögve suttogja, te vagy az. Ekkor az idegen az övébe tűzött zsebrevolverével zárja le, a
valamikori múltban ért sérelmét a békebíróval szemben és a szeme közé repít egy golyót,
aki holtan esik össze előtte.
-Fakó lovas-
Történelmi visszatekintés
Az 1816-ban Eliphalet Remington (1793-1861) által alapított Remington Arms Company LLC
elsősorban kiváló puskáival szerzett hírnevet, minőség és megbízhatóság jellemezte
termékeiket, a revolverek piacára – amelynek uralkodója ekkoriban Colt volt – csak az 1856-ban
kapcsolódtak be, ekkor még kezdeti nehézségeik voltak, főként azért, mert nem tudtak
megfelelően megbízható dobléptető – rekesztő rendszert kifejleszteni, amelynek gyártása
gazdaságos lehetett volna, hiszen a Colt féle rendszert nem használhatták, mivel kötötték a
szabadalmi jogok. Hosszú, rögös út vezetett a New Model revolverek megjelenéséig, amelynek
gyártása 1861-ben kezdődött meg.
A New Model revolverek elsőként az amerikai polgárháborúban vizsgáztak, főként az északi
katonák körében, de a déli katonáknak is nagy örömére szolgált, ha zsákmányolhattak egyet.
Erős, zárt kerete, megbízhatósága, pontossága, hamar kivívta a katonák tiszteletét, nem
véletlen, hogy a szerelt lőszer megjelenését követően, a konverziós változatok is nagy
népszerűségnek örvendtek, amelyeket a háború után még hosszú-hosszú ideig használtak és
nem valószínű, hogy lecserélték őket. A már kiforrót New Model revolverek egyik nagy
hibájának rótták fel a viszonylag kicsire sikeredett sátorvasat, tehát kesztyűben nehezen fért el
a lövész ujja. De nagyon praktikus volt a könnyen cserélhető dob, ámbár sokan vitatják annak
tényét, hogy a megtöltött és felcsappantyúzott dobok cseréje gyakori volt, mivel ennek
megvoltak a maga veszélyei, de úgy gondolom háborús helyzetben mindennél fontosabb volt
az, hogy a katona folyamatosan tudjon tüzelni, illetve az újratöltés mennél gyorsabb legyen,
persze nem mindenki rendelkezhetett tartalék dobbal sem. Kissé a konverziós revolverek
történelmi háttere mintha a múltba veszett volna, persze néhány replikagyártó ma is gyárt
ehhez hasonló éles lőfegyvereket, a gyűjtők és lövészek nagy örömére, őrizve a korszak ezen,
különleges szegmensének szellemét.
Mit rejt az Aranyásó?
Papírdobozba, polisztirol ládikába, azon belül pedig olajozott fóliába csomagolták a revolvert, a
szokott módon, amelyet nagy izgalom közepette bontottam fel. Pazar látvány fogadott,
acéltokos, sárgaréz sátorvassal ellátott gyönyörű revolvert tarthattam a kezemben.
Vonalvezetése, külleme, a dobot leszámítva teljesen azonos a gyártó elöltöltős modelljével. A
darab hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát, a töltőkar megmaradt, ejektor
rúddal még nem szerelték fel, töltőkapuja van, „ajtó nélkül”, dobja már nem lő kúpos, hanem
teljesen átfúrt, riasztó patron befogadására alkalmatos kivitelű. A csövön az alábbi felíratok
olvashatóak: WESTERN REMINGTON NEW ARMY CAL 9. mm KNALL, illetve: F.LLI PIETTA –
MADE IN ITALY. A dobon és a tokon pedig a megfelelőséget igazoló beütéseket láthatjuk, a két
félből álló markolat héj pedig diófából készült. Bátran állíthatom, hogy igazi ékszerről van szó.
A szerkezet titkai
Egy egyszeres működésű, kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű,
hatlövetű revolverrel van dolgunk. Gázpatronnal nem használható, mivel az égéstermék a 3 mm
nagyságú dobhézagon távozik, mivel a csöve teljesen zárt. A töltőkar, amely mint emlék maradt
az elöltöltős modell öröksége gyanánt, illetve megakadályozná a dobtengely kicsúszását,
persze ha az kihúzható lenne, mert sajnos legnagyobb bánatomra nem az. A dobtengelyt a
töltőkar lehajtása után nem lehet kihúzni, mivel egy ~ 60 HRC keménységűre edzett acél csap
rögzíti szorosan a keretben, amelyet csak akkor láthatunk, ha már a kart leszereltük. Azért ez
nagyon bosszantó, a gyártó a maximális biztonság érdekében választotta ezt a megoldást, ami
meglehetősen illúzió romboló, hiszen milyen New Model az, aminek a dobját nem lehet
kiemelni, ennek ez a varásza, de hát nem tudunk mit tenni, ezt megint csak le kell nyelni. A
töltőkar egyéb meglepetést is tartogat, mégpedig a vége nem megy be a dobkamra furataiba,
hiszen átmérője 11 mm, a kamra torkolaté pedig 9,45 mm, ezt sem igazán értem, hogy miért
van így. Maga az acél tok teljesen azonos az elöltöltős testvérrel, leszámítva a csövet és a
tűzfalának ütőszeggel ellátott részét. A csövet alulról 92 mm hosszon, 3 mm szélességben
felnyitották, tehát egy hornyot martak, majd egy betétcsövet helyeztek bele, amelyet szintén
nagy keménységűre edzett, 3 darab 5 mm átmérőjű acél csappal rögzítettek. A csőtorkolattól
számítva 26 mm mélységben már láthatjuk a teljesen lezárt és pirosra festett, kissé
illúzióromboló biztonsági megoldást.
A dob kamra furatai is el vannak forgatva, illetve a paláston
újabb acélcsapok biztosítják a felfúrás elleni védelmet. A belső szerkezeti elemek, az elsütő
billentyű, a dobléptető, a dobrekesztő, a rugók teljesen azonosak az elöltöltős modellben
használatosakkal, kivétel a kakas, ahol az ütőfelület kialakításában láthatunk bizonyos eltérést.
A patronok elsütésére szolgáló ütőszeg nem a kakason kapott helyett ellentétben a gyártó
hasonló kivitelű Colt revolvereivel, hanem a keretben foglal helyett rugós biztosítással. A
revolveren töltőkapus kialakítás van, de természetesen itt is hiányzik maga a kapu, ami a korai
konverziós revolverek kialakítását, emlékét idézi. A kakas fél állásba való helyezése után, a dob
szabadon forog, ekkor egyesével helyezhetjük be a patronokat a dobba, természetesen ebben
az esetben a revolver nem elsüthető. A kakasrugó karakterisztikája, akárcsak az eredetin,
állítható egy kis csavarral, amelynek ki-be hajtásával végezhetjük a számunkra megfelelő
feszesség, karakterisztika beállítását.
Első lövések, megszólal a hatlövetű
Egy borús vasárnapi délután próbáltam ki elsőként új szerzeményemet, nem törődve a
szemerkélő esővel. Amin elsőre elcsodálkoztam, hogy a dob mintha kissé szorosabb lenne,
mint az elöltős modellnél, ezt elsőként nem tudtam mire vélni, de később rájöttem, hogy a
gyártó valószínűleg így próbálta csökkenteni a dob és tengelye közé bejutható égéstermékek
okozta szennyeződések mennyiségét. Miután szépen megtöltöttem a dobot, az első hat lövést,
komótosan lassan adtam le, a képzeletbeli békebíró hat emberére, könnyen, semmi elakadás
nélkül, kellemesen füstöltem el a hat patront. A használt riasztó töltények a Fiocchi féle
patronok voltak, amelyek nem túl hangosak, meglehetősen nagy füstjük van és megbízhatóak,
csappantyú kiszakadást még nem tapasztaltam náluk, ami esetünkben életbevágóan fontos,
hiszen a dob nem kivehető, tehát csak kipróbált munícióval álljunk neki pufogtatni. Újabb
sarkalatos pont következett, az előtt patronok kivétele, mivel a revolverre nem szereltek hüvely
kivető ejektort, ami szintén a korai konverziós darabok jellemzője. Meglepetésemre a hüvelyek
maguktól kiestek, talán ha egyet kellett egy hosszabb szeggel megpiszkálnom. A dob szépen
forgott, nem tapasztaltam a hat lövés után, a szennyeződésekből adódó problémát, újra
megtöltöttem a pisztolyt, és az elsütő billentyű elhúzásával, a kakasra mért csapásokkal előttem
mind a hat töltényt, egy újabb képzeletbeli gonosztevőre, a békebíróra. Gyönyörűen, finoman
működött, még nagy izgalmamban többet is akartam tüzelni, mint hat. Ezt követően még jó
néhány tárat ellőttem, és a legnagyobb meglepetésemre a dob ugyan olyan szépen forog,
mintha nem is használtam volna, tehát a konstrukciós megoldása sokkal jobb, mint a hasonló
kivitelű Colt revolverek esetében hiszen, nem annyira érzékenyek a szennyeződésekre. Tehát
összességében, egy jól megkonstruált, megbízhatóan működő szerkezetről van szó, öröm volt
vele pufogtatni.
Láncgyújtás riasztó revolvernél?
Az elöltöltős revolverek egyik valós veszélye a láncgyújtás, tehát amikor az egymás melletti
dobkamra töltetek egyszerre sülnek el a dobhézagon kicsapó szikrák és láng miatt, amelyek
begyújtják a szomszédos kamrákat, természetesen manapság szerencsére ez szinte lehetetlen,
ha betartják a megfelelő szabályokat és a kamratorkolatokat megfelelően lezárják jó minőségű
revolver kencével. Na de a láncgyújtás hogyan fordulhat elő riasztórevolvereknél, ez csak a
riasztó patron lezárástól függ. Tehát ha a feketelőporos töltetűeknél jellemzően használt
viasszal lezárt patronok esetében előfordulhat, hogy a dobhézagon kicsapó szikra ezt
leolvasztja és begyújtja a töltetett, ami már megesett velem a Colt Reb Nord Navy esetében, de
ez szerencsére nem okoz akkora problémát, mintha elöltöltősnél történt volna meg a dolog,
abba jobb nem is belegondolni.
A revolver karbantartása
Mivel sajnos a dobot nem tudjuk kivenni, viszonylag nehéz dolgunk van a tisztítással, hiszen
az égéstermék a dobhézagon távozik, így jelentős szennyezőanyag kerülhet a forgódob és
annak tengelye közé, pont a legproblémásabb helyre. Mivel feketelőporos töltettel nem igazán
ésszerű, ennek ellenére mégis csábító a lövészet, hiszen annak füstje, a kicsapó lángcsóva és
illata adja meg a hatlövetű hangja mellett az érzelmi varázslatot, az így odakerült szennyező
anyagot azonban el kell távolítanunk. Ennek legjobb módja, ha teljesen szétszedjük a revolvert,
így a szerkezet belső elemeinek tisztítása nem lehet gond. A tok és a dob, a megbonthatatlan
szerkezeti egység okoz csak fejtörést, megoldhatjuk a dolgot, az elöltöltős lövészeknél használt
gőzpingvinnel, forró szappanos vizes mosással, azonnali gyors szárítással és olajozással, de
talán egyszerűbb, ha a megfelelő oldószeres áztatás után sűrített levegővel kifújatjuk, majd
újbóli alapos olajozással próbálkozunk, amit javaslok egymás után többször elvégezni. Sajnos
mindig marad a dob és tengelye között szennyező égéstermék, de ügyes és gondos áztatással
a jelentős része eltávolítható, itt többet nem tudunk tenni. Aki veszi a bátorságot és
feketelőporos töltetű riasztópatronnal szólaltatja meg a hatlövetűt, mindenképpen tisztában kell
lennie azzal a ténnyel, hogy eme lőpornak az égésterméke önmagában nem, de ha nedvesség
éri rendkívül savas kémhatású elegyet alkotva nagyon korróziv, ide kell érteni a levegő
páratartalmát is. Mivel mindenképpen marad a dobtengelyen égéstermék, ennek a használatát
bizony nagyon meg kell gondolni a revolver eme problémás részének korrózió védelmi
szempontjából, tehát inkább ne füstöljünk feketelőporral, azzal inkább a lőtéren az elöltöltős
fivérrel tegyük. A fa markolat héjakat időnként lenolajjal ajánlatos kezelni, szép fényt és
kellemes illatot kölcsönözve nekik.
Konklúzió
Eme revolver kizárólag gyűjtőknek, a XIX. század történelemi korszakának szerelmeseinek
készült, mindenképpen kár a dobozában tárolni, egy ilyen darabnak a lakás valami előkelő
helyén kell díszelegnie, hogy bármikor megcsodálhassuk. Néha napján elengedhetetlen az is,
hogy megszólaljon, persze csak az alkalmas helyen. Én szilveszter napján mindig sokat
durrogatok, más rakétákat lövöldöz, tűzijátékozik, Én a riasztó revolvereimmel ünneplek,
kergetem el az ártó szellemeket és köszöntöm az újévet, de természetesen az év többi napján
is szakítok rá időt, a megfelelő helyen, hogy füstöljenek, mert ez kell. Sokan feltették a kérdést,
miért nem elöltöltős modellt vettél, hiszen ugyan annyiba kerül, igazuk van, ámbár mégsem
tudok rá racionális választ adni, ez szerelem, amely gyermekkoromban szövődött és tart a mai
napig is. Gondoljuk csak fiatalkori western filmjeinkre, a Jó a Rossz és Csúf, A fakó lovas, olyan
élményt adtak, ami nem múlik, akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy kezembe tarthatok
egyszer egy ilyen revolvert, erre most a magamévá tudhatok egyet. Ezen darabok tehát csak a
hozzám hasonló modernkori mondvacsinált, sok romantikus érzelemmel töltött cowboyoknak
való, akik talán soha nem nőnek fel, de nem is kell…
Senkó Sándor
2017. szeptember 11.
Az alábbi linken megtekinthető a fegyverről készült hangulatos kisfilm:
https://www.youtube.com/watch?v=Xqo_thBIYp4
Technikai adatok:
Gyártó: F.LLI PIETTA Olaszország
Jelleg: riasztó revolver
Sütési mód: SA
Kaliber: 9 mm Knall
Anyaga: fa markolat, réz sátorvas, teljes acél szerkezet
Tárkapacitás: 6 db
Pozitívumok:
Western hangulat
Megbízható szerkezet
Elnyűhetetlen
Negatívumok:
Nagyon drága
A gáz a dobhézagon távozik
A forgódob nem kivehető
Nehézkes tisztítás
