Négy feketébe öltözött alak gyors, határozott léptekkel halad a poros sírkőváros utcáin, a megszokottnál több fegyverrel az oldalukon és a kezük ügyében. A város lakói aggodalommal tekintenek rájuk és hozzájuk hasonlóan, mintha valamit tudnának, inkább sietve próbálnak minél messzebb kerülni tőlük és biztonságos helyre behúzódni. Néhány utcagyerek követi Őket, mintha csak valami cirkuszi mutatvány látványát várva, nagyszerű mulatság részesei lehetnének. A négy alak közül kimagaslik a hosszú bajszot viselő, szikár, vészjósló tekintetű, és a két lépéssel előbbre járó elszánt ember. Igen, Ő vezeti a másik hármat, közvetlen mellette a kissé sánta, köhécselő, szúrós tekintetű, hosszú kabátja alatt egy dupla csövűt rejtő, nem túl barátságos alak halad. A másik kettő elegáns, hosszú fekete zakóban, és makulátlan külsővel, a korábbi kettő elszántságával követi Őket. Egyszer csak egy csillagot viselő alak próbálja Őket feltartóztatni, de végülis jobbnak látja, ha nem áll az útjukba. Mintha a zajos város teljesen elcsendesedne, amikor a négy alak megérkezik az O.K. Corral mögötti üres telekre, ahol öt cowboy ijedt tekintete fogadja Őket. Kisebb szóváltás következik, de már késő, megszólalnak a fegyverek…
Bevezetés
Abban az esetben, ha más tollából olvasnám Wyatt Berry Stapp Earp történetét, kissé unalmasnak találnám, ha úgy kezdené, hogy született: Monmouth, 1848. március 19. és elhunyt Los Angeles, 1929. január 13. Én egy kicsit más szemszögből próbálom megközelíteni a vadnyugat egyik legnagyobb legendájának a bemutatását, úgy ahogy én képzelem el Őt, a számomra elérhető dokumentumok és kicsit a saját fantáziám alapján.
Amikor először halottam a nevét, nem igazán fogott meg, hiszen akkor még elsősorban a spagetti westernek által prezentált vadnyugati illúzió mámorában voltam, ifjú kamasz fizimiskával. A villámgyors kezű magányos hős, aki akár hat emberrel is könnyedén elbánhat, majd mindenkivel leszámolva megkaparintja az aranyat, aztán komótosan ellovagol a naplementébe, valami csodálatos, fülbemászó zene kíséretében, ami valljuk be, nem valószínű, hogy valaha is megtörténhetett a valóságban. Aztán komolyabban elkezdett érdekelni, a kor, a történelme és haditechnikája. Ekkor sok olvasás után, nem is beszélve a Wyatt Earp személyét feldolgozó amerikai filmek megnézése után mély nyomott hagyott bennem eme nemes férfiú személye.
A fiatal Wyatt Earp
Gyermekkora azt hiszem a kornak megfelelő módon zajlott, módos családban nevelkedett. A polgárháború dúlt, idősebb testvérei, James és Morgan az Unió zászlaja alatt szolgáltak. A kis Wyatt többször is el akart szökni otthonról, hogy testvérei nyomdokaiba léphessen, de apja ezt mindig megakadályozta. Aztán a háború befejeztével fivérei épségben hazatértek, majd nem sokkal ezután ambiciózus apjuk új és gazdagabb élet reményében, nyugatra, Kaliforniába költöztette a családot, ahol újfent gazdálkodó életmódot folytattak.
A kis Wyatt közben ifjúvá érve, belecsöppent a nagybetűs vadnyugati életbe. 
Az akkori városok bizonyára hemzseghettek a gazemberektől, amitől apja mindig óvta Őt, de Ő minden bizonnyal forrófejű fiatal lehetett és hajthatta a kalandvágy. Hajtott postakocsit és valami különös szenvedély vonzotta a szerencsejátékok iránt. Gondolom megannyi problémás, és kötekedő alakkal futhatott össze, már ifjúkorában és számtalan pofont kaphatott az élettől, ami megedzette Őt, és kemény férfivá nevelte. Képzeljük csak el, ha manapság mondjuk hétvégén, jóval naplemente után betérünk egy vidéki ívóba, mint idegen ahol mondjuk tucatnyi kissé italos alak mulatozik, főleg ha egy rosszabb környékről van szó, hát lehet hogy kellemetlen beszélgetés közepén találjuk magunkat, ne adj Isten akár még dulakodásra is sor kerülhet. Hát akkor mi lehetett, ott a nyugaton? Ott, ahol revolver az övön, kés a csizmaszárban, puska az asztalon, derringer az ingujjban, vagy mellényzsebben, folyik a pancsolt whisky, vágni lehet a füstöt, néhány lány jut megannyi marcona, kiéhezett férfiemberre… Na nem is folytatom, Rejtő Jenő egyik felejthetetlen idézete jut eszembe: „belépés díjtalan, kilépés bizonytalan”. Na igen, ilyen környezetben bizonyára nemegyszer megfordult, ami gondolom mély nyomott hagyhatott benne és belenevelte azt a mentalitást, hogy az ilyen problémás alakokat csak egyfajta képen lehet kezelni, először üss, aztán kérdezz. Továbbá mint bíró, boksz meccseket is vezetett fiatal fejjel, ahol bizonyára döntései, bírálatai nem minden esetben nyerték el némely személyek tetszését, főleg, ha nagyobb összegű tétekről volt szó.
Egy szó, mint száz, igazán izgalmas és eseménydús fiatalkora lehetett. Aztán apai unszolásra, vagy csak saját elszántságból jobb életet képzelt el magának, mint amit egy füstös bűnbarlang, vagy egy postakocsis állás adhat, így hát becsületes foglalkozást választott magának, a Missuribeli Lamar városában nagyapja mellett jogi tanulmányokat folytatott, közben, hogy tisztes megélhetése legyen rendőrnek állt. Itt kötött házasságot 1870. januárjában gyermekkori választottjával Urilla Sutherland-al. De a sors nem a boldog családi élet idilljét adta számára. Feleségét, az esküvőt követő néhány hónap múlva elvesztette, élete párját a tífusz ragadta el. Miután eltemette feleségét az önpusztítók és törvényen kívüliek útján indult el. Lopások, testi sértések, részeges kirohanások eredménye az lett, hogy börtönbe került, több alkalommal is. Onnét megszökött. Állítólag az apja lefizette a seriffet, hogy elmenekülhessen, mert akár kötéllel is jutalmazhatták volna léha életét.
A legendás városig vezető út
Miután felhagyott önpusztító életmódjával kalandos életet folytatott, bölényre vadászott a préri végtelen tengerén, mint akkoriban sokan mások. Az irhájukért és nyelvükért vadászott pompás állatok a XIX. század végére, majdnem teljesen el is tűntek. Ezen állomás azért tekinthető fontosnak életében, mert itt ismerkedett meg Ed és Bat ( Bartholomew) Masterson-al. Együtt dolgoztak, majd Wichytában bukkant fel újra, ahol James testvére kocsmát vezetett. Eleinte osztóként dolgozott, amikor egy véletlen folytán, állítólag ártalmatlanná tett egy magából kivetkező alakot, így a törvény embere lett. Neki való munka volt, híre is ment a keménykezű ifjú törvény őrzőjének. Testi adottságai megvoltak hozzá, magas, erős testfelépítésű volt az akkori átlagos emberekhez képest. 
Olyannyira már ekkor elismerést vívott ki magának a szakmában, hogy felkérésre Dodge Citybe ment, mivel az ottani sheriff nem tudott rendet tartani. Egyes mende – mondák szerint nagyon hamar eljárt a keze, jó verőlegény hírében állt, a coltját nemcsak lövésre, hanem ütésre is használta. Néhányan túlságosan is keménykezűnek tartották, amelynek okán a Dodge City rendőri állással fel is kellet hagynia egy darabig, ekkor korábbi barátai a Mastersonok vették át a helyét, majd a városban egy éjszaki lövöldözés során vesztette életét, miközben egy részeg cowboyt próbált meg lefegyverezni 1878. áprilisában.
Wyatt Earp ekkor tájt ismerkedik meg és köt barátságot Doc Holliday-el, az egykori fogorvossal, aki szintén igazán rossz hírnek örvendett akkoriban. Egykor fogorvos volt, de természetesen nem a praxisából kereste a kenyerét, hanem a kártyaasztalnál ülve. Wyatt Earp Dodge Cityt elhagyva egy Dave Rudabaugh nevű gazfickót üldözve találkozik Doc Holliday-al, aki korábban az általa keresett személlyel kártyázott. Hogy miért is lettek barátok, jó kérdés… talán, mert egy fából faraghatták Őket, azt hiszem. Ekkoriban Wyatt egy prostituált nővel élt együtt, akit Mattie Blaylocknak hívtak. Szép lassan az egész család, Morgan és Virgil is csatlakozott hozzájuk, mind a törvény szolgálatában álltak, bizonyára meglehetősen jó módban élhettek, de az igazi gazdagságtól még messze voltak. Közben az 1870-es években az arizoniai Tombstone város környékén ezüstöt találtak, melynek híre gyorsan terjedt, természetesen Wyatt Earp figyelmét is felkeltette. Az egész család oda költözött, a vészjósló nevet viselő és mesés gazdagsággal kecsegtető városba.
Tombstone
A korábbi kis város hatalmas fellendülésnek indult az ezüstnek köszönhetően. Mivel Wyatt Earp sem akart élete végéig a törvény „szegény” embere maradni, egész családjával 1879-ben érkezett meg. Vele tartott két idősebb bátyja, James, Virgil és fiatalabb öccse Morgan is feleségestül. Feleségeik bizonyára nem szívlelték ezt a nyughatatlan életmódot, de hát nem sokat tehettek.
Mivel hírneve megelőzte Őt, itt is nemsokára a törvény embere lett, két testvérével, Virgillel és Morgannel egyetemben, de emelet, részesedésük volt bányákban és szállodai tulajdonokban is, de sosem érték el a kitűzött mérhetetlen gazdagság célját. Wyatt Earp, mint már korábban említettem, a szerencsejátékok iránt érzett szenvedélye okán, még a helyi kaszinóban is volt érdekeltsége. Egyes feljegyzések szerint a prostitúcióhoz is köze volt, ezt igazolja, hogy akkori élettársa foglalkozása is eme nem túl nagy becsben tartott, ámbár annál ősibb szakma volt.
Doc Holliday, a szintén egykor prostituált „nagy orrú” Kattel csatlakozott hozzájuk, akinek viselkedése és életmódja rányomta pecsétjét az Earpökre, mivel baráti viszonyt ápoltak vele. Élettársa magyar származású volt, Pesten született 1850 táján Horony Mária Katalin néven, aki később kivándorolt Amerikába. Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy még a nagy Geronimot is üldözte tombstone-i működése alatt, de nem tudta elfogni.
A lövöldözéshez vezető út
Talán ott kezdeném, hogy a lövöldözés első magját akkor vetették el, amikor egy postakocsit ki akartak rabolni, amelyen 26000 dollár készpénz volt. Három, akkoriban közismert gazfickó tette, a kocsist és egy utast megöltek, de a pénzt nem tudták elrabolni. Wyatt Earp, egy Joseph Isaac „Ike” Clanton nevű cowboyt keresett fel, ha elvezeti Őt a gyilkosokhoz, az értük járó 3000 dollár fejpénzt átadja neki, mivel számára csak a dicsőség, az elismerés fontos, mivel megyei seriff akar lenni.
Közben a három elkövetőt valaki más meggyilkolta, és kitudódott, hogy Ike Clanton az Earpök spiclije, ez soha nem múló ellentétet generált közöttük. A bajt tovább tetézte, hogy a szintén ambiciózus Johnny Behan, megkérte Wyatt Earpöt, hogy ne induljon a megyei sheriff választáson, ha Ő nyer, majd megteszi helyettesének, a bevételen pedig testvériesen megosztoznak, mert hát az ezüstbányák fennhatóságának joga meglehetősen jövedelmező volt. Behan megnyerte, de helyettesének nem Wyatt Earpöt, hanem az egyik tombstoni lapnál, a Daily Nuggetnél befolyással bíró személyt tett meg helyettesnek, nem véletlenül. A városban működő cowboyok, akik időnként bizony nem a törvényes úton jártak, közük volt Behan sheriffhez, tehát a tombstone-i korrupció virágzott.
Természetesen Wyatt Earp nem nézte jó szemmel a cowboyok működését és a törvény betartatásában, a fegyverek leadásában nem ismert bocsánatot. Így egy – másfél év alatt az Earpök és a cowboyok közötti ellentét csak egyre fokozódott.
Közben Johnny Behan, mint megyei seriffhez megérkezett az akkori kedvese a gyönyörű színésznő Josephine Sarah Marcus. Nem tudni, hogy igaz lehetett-e az a pletyka, hogy Behan sheriff a nő intim képét mutogatta és hencegett vele, de az tény, hogy a kép létezett. Lehet, hogy ennek köszönhetően Wyatt Earp csapta neki a szelet majd hamar az Ő kedvese lett. Ekkorra már Mattievel a kapcsolta nagyon megromlott, a nő az ópium rabjává vált. Tehát az ellentétek csak fokozódtak az Earpök, és a Mclaury, valamint a Clanton klánok között, ugyanis Ők képviselték a cowboyok magját. Erre még rátettek egy lapáttal Doc Holliday éjszakai megnyilvánulásai is az ital mámorában a kártyaaszt környékén. Hírhedt volt a késéről is, amivel állítólag gyilkolt is. Tehát nem volt egy mimózalelkű alak és köztudottan kiállt az Earpök mellett. Ekkora már súlyos tüdőbaj kínozta, amelyet csak az ópiummal és mérhetetlen alkoholfogyasztásával tudott enyhíteni. Nem csoda, ha időnként olyanra vetemedett, ami megbotránkoztatta a közvéleményt.
OK. Corral – 1881. október 26.
Az indulatok már oda fajultak, hogy elkerülhetetlenné vált a vérengzésbeli elégtétel mindkét fél részről. Ike Clanton, a lövöldözést, megelőző éjszakát átitalozva, többször is életveszélyesen megfenyegette az Earpöket, és másnap várta is Őket ötödmagával a város szélén lévő üres teleknél. Persze az összecsapást, a maga sunyi módján Behan sheriff meg akarta akadályozni, de ez sem sikerült neki, sőt hazugságaival talán még olajat is öntött a tűzre.
Nem tudom, nem is értem, hogy miért kell mindenhol kihangsúlyozni azt, hogy csak fél percig tartott a lövöldözés. Hát meddig kellett volna, hogy egymásra lövöldözzenek? Egész délelőtt? Szemtől-szemben, közelről, nem is beszélve arról, hogy még egy dupla csövű sörétes is volt Holliday-nál. Még a fél perc hosszúnak is mondható. 
A három Earp és Holliday öt cowboyal állt szemben, alig pár méterre egymástól, ahol Ike Clanton kivételével mindenki fegyvert ragadott és tüzelt. Egyedül Wyatt Earp nem sebesült meg, Ő maradt csak állva a tűzpárbaj végén, a cowboyok közül hárman, Billy Clanton, Tom és Frank Mclaury meghaltak. Ike Clanton és Billy Clairbone elmenekültek a helyszínről.
A tárgyalás
A tűzharcot követően természetesen az Earpök és Holliday is őrizetbe került, és kezdetét vette a tárgyalás, ahol a cowboyok védő ügyvédje William Clanton, Ike testvére volt. A közvélemény nagyon megoszlott, amelyet erősítettek a tombstoni napilapok is, amelyek között volt Earp és Clanton – Mclaury párti is. A tárgyalás dokumentációi, feljegyzése és a tanúvallomások, megmaradtak az utókornak, amelyek viszonylag objektíven mutatják be az eseményeket. A bíróság felmentette a Earpöket és Hollidayt, indoklása az volt, hogy törvényesen jártak el, le akarták fegyverezni a cowboyokat, de azok azt megtagadták és mivel korábban is több alkalommal vétettek a törvény ellen, illetve átlátszó hazugságaikkal is félre akarták vezetni a bíróságot, így ügyük veszettnek bizonyult. Továbbá a koronatanúként kezelt Ike Clanton meg sem sebesült, pedig az Earpöknek lett volna lehetőségük megölni Őt, mégsem tették. Hogy miért nem? Mert Ike Clantonnak nem volt fegyvere. A Clantonok és McLauryk ezt természetesen nem tudták elfogadni, még a bírót is életveszélyesen megfenyegették. Ezután eltemették halottaikat, majd csend lett, de nem sokáig…
A törvényen kívüli
Még 1881. decemberében merényletet követnek el Virgil Earp ellen, akit a bal karján súlyosan megsebesítenek. 
Aztán 1882. március 18-án, egy sötét éjszakán biliárdozás közben agyonlövik testvérét Morgan Earpöt. Az öccse, meggyilkolása után nem számított neki már semmi más, csak a bosszú. De még ekkor is családja biztonsága volt számára a legfontosabb, így Őket biztos helyen akarta tudni. Vasúton indította el Őket Kaliforniába, hogy öccsét Morgant ott temethessék el, de mivel nem bízott senkiben, egy darabon Ő is elkísérte a vonatot, egészen Tucson állomásig. A sötét éjszakában a Cowboyok lesben álltak az állomáson. Wyatt Earp itt végzett brutálisan egy Frank Stilwell nevű cowboyal. Őt másnap reggel találták meg a hatóságok a sínek mellet feküdve, sörétekkel és pisztoly lövedékekkel kilyuggatva.
Bosszúhadjáratában persze akadtak segítői is, akik napi bér fejében álltak a szolgálatába. Ők voltak Sherman McMaster , Jack „Turkey Creek” Johnson , Charles „Hairlip Charlie” Smith, Daniel „Tip” Tipton , és John Wilson „Texas Jack”. Természetesen az oldalán lovagolt igaz barátja Doc Holliday is.
A Tucsonban elkövetett gyilkosság napjától, már körözött személynek számított, de gondolom ez a tény nem nagyon hatotta meg Őt, egyetlen cél lebegett az elszánt törvényen kívüli – törvény embere előtt, megbosszulni öccse halálát. A bosszúállók visszatértek Tombstonba, ahol Behan sheriff megpróbálta Őket letartóztatni, de sikertelenül. Nnem hiszem, hogy akkor sokan mertek volna az útjukba állni. A következő célpontjuk egy Indian Charlie gúnynevet viselő őslakos férfi volt, akit egyébként Florentino Cruznak hívtak. Azon az éjszakán, amikor meggyilkolták Morgan öccsét Ő is ott volt, mint megfigyelő, segítő. Természetesen nem sokra rá meg is találták, valahol fenn a hegyekben, egy fakitermeléssel foglalkozó telepen, ahol Wyatt Earp vele is végzett.
Ezt követően William Brocius avagy ismertebb nevén „Curly Bill” felkutatására indultak mivel Indian Charlie szerint Ő gyilkolta meg Morgant. Korábban már volt dolga vele Wyatt Earpnek, hiszen 1880. októberében italos állapotban át akarta adni fegyverét Fred White tombstoni sheriffnek, az elsült és belehalt a lövésbe. Ekkor Ő egy pisztollyal ütötte le. Persze Brocius azt állította, hogy véletlenül sült el a revolvere, aztán a bíróság fel is mentette. Közismert volt bizarr humoráról, amelyet tetézett italozó hajlama is. A véletlennek köszönhető, hogy út közben beléjük futottak, valahol a Whetstone hegységben. A Brocius vezette cowboyok itt táboroztak, ahol azonnal tűzharc alakult ki. A visszaemlékezések és leírások alapján Wyatt Earp mintha sérthetetlen lett volna, egyetlen golyó sem találta el, de Ő végzett Brociussal. A dupla csövűjével adta le közvetlen közelről a halálos lövéseket. A sors fintora, hogy a főkolompos Ike Clanton nem esett áldozatául a bosszúhadjáratnak, de a végzete Őt sem kerülte el. Valamikor 1877-ben másik testvérével Phineas-al marhákat loptak, de az ottani seriff és emberi agyonlőtték, mivel ellenállást tanúsított, mikor le akarták tartóztatni.
Miután leszámolt testvére gyilkosaival, soha nem tért vissza többet Tombstonba. Élete ez után sem volt unalmasnak mondható, továbbra is hajtotta vére – Idaho, San Diego, San Francisco, Klondike voltak élete következő állomásai. Itt inkább üzleti képességeit fitogtatta, a pisztolyát már végleg a szögre akasztotta. Josephine Sarah Marcus, haláláig hű társa maradt. Barátját, Doc Hollydayt 1887. novemberében ragadta el végleg tüdőbaja Glenwood szanatóriumában, Colorádóban.
Befejezés – Hollywood
Élete utolsó éveit Los Angelesben töltötte és meglehetősen jó viszonyt ápolt a kor híres színészeivel. A filmkészítés hajnalán természetesen a western témájú néma filmek is viszonylag nagy számban készültek, Wyatt Earp maga volt a megtestesült vadnyugat, történeteivel bizonyára nagy hatással volt, az akkori színészekre, biztos vagyok benne, hogy néhány élményét valamennyire ki is színezték, de azt hiszem ez teljesen természetes. 
Akkoriban egy nagyon fiatal, szárnyait bontogató ifjút is lenyűgözött karaktere, aki Őt többször felkeresve nagy figyelemmel hallgatta élményeit, beszámolóit a valódi vadnyugat nagy pillanatiról. Az ifjút Marion Robert Morrisonnak hívták, akit annyira magával ragadott Wyatt Earp személye, hogy további filmjeinek, western hős karakterét róla mintázta. Majd 1930 táján felvette a John Wayne művésznevet, akiről azt hiszen nem is kell többet írnom, hiszen a Herceg a hollywoodi western filmek egyik, ha nem a legnagyobb csillaga lett.
Los Angelesben 1929. január 13-án csendes, nyugodt körülmények között, betegségben halt meg. Még több száz év múlva is hallhatjuk a nagy Wyatt Earp legendáját, aki személyével méltó emléket állított egy olyan, már – már elfeledett kornak, ahol a férfiak igazán férfiak voltak. Ma már elég nehéz megérteni személyiségét és a pontos igazságot, hogy jó, avagy rossz ember volt e és az évek múltával ez egyre nehezebb is lesz. Én azt gondolom nem volt rosszabb vagy jobb ember, mint az akkori átlag, de neki volt mersze naggyá lenni és kiállni az igazáért. Bármi áron. Ez lehetett nagyságának igazi oka, ami halhatatlanná tette Őt.
– Senkó Sándor –
