1844 „Augustin” lovassági pisztoly 2. rész

A pisztoly használata

Ezeket a fegyvereket kizárólag (többnyire központilag) előregyártott papírtöltényekkel használták. Az általam használt töltény az 1838 M töltény alapján készült.
Az eredeti töltény elkészítésének leírása a Füstölgő eMagazin 13. számában megtalálható. Lényege, hogy az alulról lezárt papírhüvelyben először egy vastag filctömítést helyezünk el, erre jön az ólom gömblövedék majd egy újabb vastag filctömítés.

Ezután következik a lőportöltet, amit ismét egy vastag filckorong zár le (ehelyett –takarékossági okokból- néha kartonkorongot használtam). A harmadik filckorongon keresztül van fűzve és visszahajtva a gyutacs rézdrótja. A 8. képen láthatóak a papírhüvely előtt a töltény részei (lőportöltet nélkül).  Végül a töltényhüvelyt úgy zárjuk le, hogy a papírhüvely végét megcsavarjuk, a felső filcet ezzel leszorítva rögzítjük úgy, hogy a rézdrót és a rajta levő gyutacs a hüvelyen kívül maradjon. Ezzel a töltény készen is van.

8. kép: Töltény részei                                                                   

9. kép: Kész töltények

 A pisztoly töltésének lépései:

1, A kakast felhúzzuk biztonsági félállásba, a serpenyőfedelet felnyitjuk.
2, A gyutacsot a serpenyő teknőjébe helyezzük, úgy hogy az eleje a gyúlyukban végződő magban legyen a rézdrót pedig a részére kialakított kis hasítékban, majd a serpenyőfedelet lecsukjuk. Ekkor a papírtöltény a gyutacs drótján lóg.

3, Határozott, de nem hirtelen mozdulattal lefelé meghúzzuk a papírtöltényt, ekkor a drót a gyutacson marad és a felső filctömítés is, miközben a papírhüvely betekert részét kinyitja és szabaddá teszi a lőportöltetet.

4, A lőport a csőbe töltjük majd a töltény megmaradt részét –megfordítva- a csőbe helyezzük.

5, A töltővesszővel határozottan letoljuk a cső aljára a lövedéket és a fojtásokat (nem kell ledöngölni), és a kakas felhúzása után a pisztoly tűzkész.

6, Lövés után a kakast biztonsági állásba helyezve a serpenyőfedelet felnyitjuk és a gyutacs a drótjánál fogva könnyen eltávolítható. 

Valóban?    

 Nézzük, hogyan néz ki a gyakorlatban:

Az előbbi, pontokba szedett töltési procedúra elég ijesztően hangzik, de ha gondolatban elvégzünk egy töltést a gyutacsos tölténnyel mindjárt más lesz a véleményünk. És a lőtéren már két-három lövés leadása után rá lehet jönni a töltés és lövés ritmusára és könnyűségére.
Azért kíváncsi voltam, hogy milyen gyorsan lehet a pisztolyt tölteni és milyen tényleges tűzgyorsaság érhető el vele. Ezért a múltkor a szokásos felszerelés mellé a stopperórát is becsomagoltam. Kétféle módon mértem a töltési folyamatot.
-Töltetlen, üres pisztoly teljes töltési folyamat a lövés leadását is beleértve: 12 mp.
-Két lövés leadása közt mért idő: 18 mp.
 
Két dolgot hangsúlyozni szeretnék.        
-A méréseket nem előzte meg semmilyen edzés vagy a gyors töltés gyakorlása, csupán lőtéri körülmények között mértem néhány töltési folyamatot, ami korrekten, folyamatosan zajlott le.
-Semmilyen kapkodás, rekorddöntési kísérlet nem volt, a biztonsági szabályokat végig szem előtt tartottuk. 

Azt hiszem, az eredmények magukért beszélnek. Biztos vagyok benne, hogy pl. egy huszár, aki mondjuk öt-hat éve szolgált, ez volt a hivatása és nem mellesleg esetleg az élete is a fegyvere gyors újratöltésén múlhatott, legalább a fenti (vagy jobb) tűzgyorsaságot tudta teljesíteni.  

 Még egy gondolat a használatáról. Ezt a fegyvert (és töltényét) arra tervezték, alakították ki, hogy ütközet közben, terepen vagy akár lóháton kézben fogva könnyen meg lehessen tölteni. Lőtéren a pisztolyoknál gyakran használt töltőállványra nincs szükség, sőt azon nem is igazán képzelhető el a töltés.  

Amikor legelőször lőttem ilyen rendszerű fegyverrel, nagyon féltem a cső elkoszolódásától, hiszen mindig azt olvastuk- hallottuk, hogy milyen fajta és milyen mennyiségű kenőanyag szükséges az egyes elöltöltő fegyverekhez. Itt pedig a töltény elkészítésekor semmilyen kenőanyagot nem használunk sem átitatott filckoronggal, sem pedig a töltény utólagos bemártásával. 

Eddig a legtöbb lövés, amit egy fegyverből papírtölténnyel egyhuzamban leadtam az huszonnégy lövés volt (nem volt több töltény nálam). Ez ugyan nem túl sok, de szerintem e fegyverek eredeti, harctéri használatakor egy-egy ütközetben ennek töredékét adták csak le.  Az általam elkészített töltények úgy passzoltak a csőbe, hogy saját súlyuknál fogva nem csúsztak bele, de töltővesszővel könnyen le lehetett tolni őket. A csőfurat dörzsárazás után még leppelésen is keresztülment, így gyakorlatilag tükrös belső felület jött létre. Amikor vártam, hogy néhány lövés után az elkoszolódott csőben a papírtöltény töltéskor megakad és szétszakadozik nagyon meglepődtem, mert semmi ilyesmi nem történt. A lövések után a fegyver csöve szinte teljesen tiszta volt. Az egyetlen jelenség, ami arra utalt, hogy azért képződik itt rendesen csapadék annyi volt, hogy rendszertelenül, de olyan 5-8 lövés után érezni lehetett a lövedék és fojtás letolásakor, hogy a cső alsó egyharmada környékén megjelent egy kis gyűrűszerű lerakódás. Ez a lerakódás a lövés leadása után nyomtalanul eltűnt és a következő papírtöltényt ismét teljesen akadálymentesen lehetett letolni. Ennek az a magyarázata, hogy a kettős filcfojtás (a lövedék alatt és felett) úgy működik, mint egy kompressziós tömítés. A lőporgázok nyomására olyan erősen feszül a csőfalnak, hogy arról minden szennyeződést letakarít.
Megjegyzem természetesen Vesuvitot használtam, ami nem arról híres, hogy kevés lerakódást hoz létre a csőben. 

Ami a lövészetet illeti, egy valamit tisztázni kell, ez a pisztoly nem kifejezetten céllövészetre készült, ez egy lovassági pisztoly. Hátsó irányzékkal nem rendelkezik, de némi gyakorlással az első irányzék és a csőfar csavar fejének segítségével egészen jó eredményeket lehet elérni.

És akkor néhány szót a pisztoly lövészet utáni védelméről, tisztításáról.

Ez azért érdekes mert ez a fegyver, mint már írtam, hagyományos módon barnítás nélkül készült, A cső és a lakatszerkezet (és alkatrészei) is polírozva van. A fényesre polírozott sima acélfelület sokkal jobban ellenáll a normál légköri korróziónak, mint az ugyanolyan anyagminőségből készült, de átlagos felületi minőséggel rendelkező alkatrész. Így a fegyver az időjárási viszonyok miatti esetleges korróziós veszélynek ellenáll.

Tapasztalatom szerint ezeknek a fegyvereknek a tisztitását, ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk a lőtéren elvégezni, ajánlott lövészet után vagy a lakatot és környékét olajjal lefújni, de még jobb a lakatot kivéve, vízzel leöblíteni vagy vizes ruhával áttörölni. Ebben az esetben a fegyver tisztítását másnapra is el lehet hagyni, a felülete nem fog bemattulni.        

Mindezeket összefoglalva ez egy nagyon átgondoltan és igényesen kialakított pisztoly illetve a gyalogsági puskával és a karabéllyal együtt lehet őket igazán értékelni. Nem véletlen az sem, hogy mindhárom fegyver ugyanazzal az űrmérettel (.69) készült így az egyszerűbb gyártás mellett a csapatok tölténnyel történő ellátása is sokkal könnyebb volt.  Korának mind tűzgyorsaságban, mind biztonságos gyújtásban, mind hadihasználhatóságban maximálisan megfelelt.     

– Mátyás Szabolcs -