1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff Riasztó Revolver 9 mm Knall

– Akik csizmában halnak meg –
„A szél szinte széttépi a kihalt szellemváros faviskóinak korhadt deszkáit. Ajtócsapkodás, nyikorgás és a szél hátborzongató muzsikája messzire elhallatszik a sivatagban. Egy kóbor kutya vonyítása hangzik fel, keselyük köröznek egy kimúlt lótetem felett. A hőség elviselhetetlen, már a szél sem enyhíti.
Halk csilingelés hallik, egy fakó ruhás idegen, lassan, határozott léptekkel közeledik. Egy valamikor  jobb időket látott, de mára már siralomházra emlékeztető ivó előtt áll meg, és mintha a legtermészetesebb  és egyben legfontosabb dolga volna, meggyújtja szivarját.
Lassan két ember lép ki az ajtón, ez egyik kezében egy dupla csövű, a másik jobb keze már a pisztolyán van. Szó nem hallatszik, néma csend.
Ekkor az egyik felemeli a puskáját, a másik előkapja a revolverét, de az idegen alak kezében már kétszer dördül el a Colt Navy. A puskás alak azonnal összeseik, a másik, térdre rogyva rémülten kérdi, miért? Ekkor a fakó alak odalép hozzá, kiveszi szájából a szivart, és azt mondja: 1000 dollárért, majd újból elsüti revolverét, hogy bevégezze munkáját.”

Emlékezés
Sok éve már annak, hogy kisgyerek fejjel, a család egyetlen fekete fehér tévéjét bámulva, nagy ámulattal néztem a vasárnap esti mozit: „Akik csizmában halnak meg”. A színészpáros kiváló alakítása mellett, már akkor az átlagosnál, valamivel jobban izgatta a fantáziámat, az általuk használt pisztoly, a legendás 1851 Colt Navy modell. Akkor még nem értettem, hogy miért van a cső alatt egy „rúd” aztán pár év múlva persze megtudtam, hogy az a töltőkar, hiszen elöltöltős revolverről van szó. Igen ám tettem fel magamnak a kérdést, mégis szerelt lőszert használnak, ez meg hogy lehet? Aztán megint egy kis idő elteltével megtudtam, hogy átmeneti revolverekről, pontosabban konverziós modellekről van szó.

Tehát a perkussziós revolverek forgódobját átalakították, vagy kicserélték szerelt lőszer befogadására alkalmas kivitelűre, illetve ellátták töltőkapuval. A töltőkart meghagyták, vagy éppen le is szerelték, de az a funkcióját már elvesztette. Talán a spagetti westernek legjellegzetesebb pisztolya volt az 1851 Colt Navy modell konverziós változata, amelyet számtalan filmben láthattunk, mégis nekem valahogy Terence Hill személyével forrt össze leginkább.
De Clint Eastwood kezében is egy ilyen csodás darabot láthattunk, A Jó, a Rossz és a Csúf című felejthetetlen alkotásban, csörgőkígyót mintázó markolatdíszekkel.
Bizonyára akkor és ma is sokan vágytunk – és vágyunk arra, hogy egy ilyen pisztoly boldog tulajdonosai lehessünk. Na igen, ez a közelmúltban elérhető közelségbe került.

Örömmel vettem, amikor a Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet honlapján felfedeztem, a nem múló gyermekkori álom megtestesülését, a Colt Navy revolverek konverziós változatában megalkotott riasztó revolvereit. Persze nemcsak az 1851 Navy elérhető ilyen formában, hanem az 1860 Army illetve a Remington New Modell /Texas/ is. Továbbá akinek ez még nem elég, annak ott van a Colt Navy rövid csövű változata, a Sheriff modell is.
A gyártó, az 1963 – ban alapított F.LLI PIETTA, amely ma a kifinomult, precízen elkészített korhű vadász – és történelmi lőfegyverek gyártásáról ismert.
Külön öröm, hogy a palettájuk az elöltöltős revolverek terén meglehetősen gazdag és nem annyira ismert modelleket is prezentálnak, mint a Dance, Spiller & Burr, Le Mat, Starr vagy a Colt Paterson, amivel annak idején úgy 1836 táján elkezdődött minden, egy akkor még zöldfölű zseni és egy fegyverkovács jóvoltából.

Történelmi visszatekintés
Az amerikai polgárháborúnak köszönhetően az elöltöltős revolverek térnyerése szinte magától értetődő folyamat volt. Képzeljük csak magunkat bele egy korabeli közkatona bőrébe, legyen az északi, déli reguláris, vagy akár milicista. Mi járhatott a fejében – csak ússzam meg ezt a poklot, legyen már vége -. Minden bizonnyal, ha bármi úton hozzá tudtak jutni egy revolverhez, vagy akár kettőhöz biztosan nagy örömmel vették, hiszen ilyen korszakalkotó fegyver birtokában valamivel több esélyük volt, hogy újra viszontláthassák szeretteiket.
Persze nem arra célzok, hogy Josey Wales módjára bántak a revolverekkel, csak arra, hogy egy dupla revolveres katona némileg nagyobb önbizalommal várhatta az összecsapás szörnyű perceit.

Aztán kicsit később, a haditechnika történetében a szerelt lőszer megjelenése újabb mérföldkövet jelentett, gondoljunk csak a Henry és a Spencer puskákra, vagy a sorozások létszámát csökkenteni igyekvő elgondolás alkotta Gatling-géppuskára. Az ötlet adott volt, hogy a forgótáras revolverek, elsősorban Colt és Remington féle perkussziós modellek szerelt lőszert is befogadva, a töltési folyamatot meggyorsítva klasszisokkal hatékonyabb fegyverré váljanak.

Kezdetben ezek az átalakítási folyamatok elsősorban kisebb műhelyekben valósultak meg (nem szabadalmi úton) változó sikerrel és minőségben. A probléma gyökér okát az jelentette, hogy a teljesen átfúrt forgódob szabadalma a Smith & Wesson cég tulajdonában volt. Maga Colt csak később ismerte fel a hátultöltő revolverek rejtette lehetőséget, így aztán azzal kellet gazdálkodnia ami van, ennek az eredménye, hogy első szerelt lőszeres revolvereit, továbbra is elölről kellett megtölteni, ami természetesen kudarc volt (Thuer Transformation).
Aztán 1871-ben születtet meg, a Richards-Mason Conversion elnevezésű konstrukció, amely már valóban tartalmazott minden olyan szerkezeti egységet, ami egy szerelt lőszerrel üzemelő revolvert megillet. Na de térjünk vissza a western kópiánkhoz, amelynek megjelenési formáját tekintve, valószínűleg egy korai konverziós revolver ihlette. Hosszú morfondírozás után, nekem az 1851 Colt Reb Nord Navy Sheriff modellre esett a választásom.

Küllem, első benyomások, biztonság
A csomagolás az olasz gyártónál, már a jól megszokott, igényesen illusztrált karton doboz, amely egy aranyásót ábrázol munka közben, illetve egy New Modell Army revolvert. Ezt felnyitva, kihúzhatjuk belőle a polisztirolból készült és a pisztolyt rejtő újabb dobozt, ahol a revolver egy olajfilmes zacskóban várja, hogy boldog tulajdonosa megszabadítsa tőle.
Végre megmarkolhattam a Colt revolvert, a spagetti westernekben oly sokszor látott legendás darabot.
A réztokos, kurta csövű revolver elsőre remek benyomást keltett, majd tüzetesebb vizsgálat után látható, hogy a csöve bizony teljesen le van zárva, szemből a torkolattól mérve 15 mm mélységig van csak kifúrva, huzagolás imitáció nem látható, ellenben vörös festékjelzés igen.

A töltőkart lehajtva, a cső alatt szintén a szerelt lőszer használatát akadályozó biztonsági megoldás látható, amelyet, a funkcióját vesztett elem szerencsére teljesen eltakar. Ennek okán tehát a revolver kizárólag riasztó tölténnyel használható, hiszen a gáznyomás nem a csövön keresztül, hanem a dobhézagon távozik, ami meglehetősen nagy. Persze ez teljesen érthető, hiszen valahol ki kell engedni a „gőzt”.

A hat töltényt befogadó dob is egyből árulkodik az átalakítást, felfúrást lehetetlenné tevő műszaki megoldásokról. A csappantyúzásra kialakított szokványos besüllyesztés, tovább van mélyítve (marva). Töltőkapu van „ajtó nélkül”, tehát a patronok könnyen behelyezhetőek a dobba, de ahogy elsősorban a Peacemakereken megszokott ki és behajtható kapuval nincs ellátva.
Ez a megoldás hűen követi a korai konverziós revolverek autentikusságát. Azonnal a csőtartó éket próbáltam kivenni, de nem lehet, annak ellenére, hogy megszólalásig azt a benyomást kelti, hogy ugyan úgy funkcionál, mint egy elöltöltős társáé. Ekkor a használati utasítást bogarászva kerestem a gyártói intelmeket a darabra, de az semmilyen utalást nem tartalmaz a riasztó revolverről. Az csak az elöltöltős modelleket tárgyalja, cikkünk főszereplőjéről említést sem tesz. A gyártóhoz írt levelemre, amely főként a szétszedhetőségi opcióra kérdezett rá, az alábbi választ kaptam:

„Dear sir
Based on European laws, this gun can not be disassembled. Barrel/cylinder and frame are locked together with a pin.
Regards”

Tehát ezt el kell fogadni. A biztonság a legfontosabb minden esetben. A tok, a forgódob és a cső egyetlen, megbonthatatlan szerkezeti egységet képez. A kakas és a töltőrúd szép felületkezelést kapott. A kakason hiányzik a hátsó irányzék gyanánt szolgáló bevágás, de aki ezt hiányolja egy kisebb reszelővel, rávarázsolhatja azt. Összességében rendben van minden, a tömege kicsit nagyobb mint az elöltöltős fivéré, amelyet a biztonsági követelmények által generált konstrukciós megoldások eredményeznek.

Működés
Egy egyszeres működésű, tehát kizárólag riasztó tölténnyel működtethető 9 mm Knall kaliberű revolverrel van dolgunk, amelynek belső szerkezete teljesen megegyezik egy elöltöltős Colt modellével. A kakast biztonsági állásba húztam (az elsütő billentyű ebben az állásban nem húzható el) lassan megtöltöttem a tárat. Ekkor nem kell attól tartanunk, hogy a betöltés helyén kieshetnek a patronok, hiszen a nyugalmi és tűzkész állásban a dob olyan pozícióban áll, hogy ez nem következhet be. A patronok kiesésének veszélye csak akkor fenyeget, ha csővel felfelé megdöntve revolverünkön felhúzzuk a kakast, de ez elsősorban csak az el nem lőtt patronokra igaz, mivel az elfüstölt hüvelye a méretváltozásból adódóan kissé megdagad, így azok bele szorulnak.

Szépen lassan, egymás után ellőttem a hat patront, a gáznyomás oldalra és lefelé távozik a kamratorkolat és a csőfar között kialakított 4,4 mm nagyságú dobhézagon. Ürítettem a tárat. Egy kissé hiányzik a hüvelykivető ejektor rúd, de egy kisebb csavarhúzóval zökkenőmentesen megoldható a folyamat.
Aztán jött végre az áhított pillanat, a következő tárat úgy lőttem el, mint amikor a Szőke első alkalommal húzza ki a Csúfot a csávából, és három fejvadásszal bánik el. Képzeletben a Jó szerepét öltöttem magamra. Igen, az elsütő billentyűt elhúzva, a kakasra határozott csapásokat mérve golyószóróként ürült ki a tár néhány másodperc alatt, megelégedve a füstölgő hatlövetűt ujjamon megpörgetve tettem vissza a pisztolytáskámba. A revolver sütése teljesen megfelelő. Aztán újratöltöttem.

A fegyver, akárcsak elöltöltős verziói nagyon érzékeny az elégett lőpor okozta szennyeződésekre. Egyre nehezebb felhúzni a kakast, nem is erőltettem tovább.  4-5 tár után bizony meg kell állni, s a tisztításon kell gondolkoznunk.  Mivel a gáznyomás nem a megszokott módon távozik, így a pufogtatás által generált szennyeződések jócskán belekerülnek a szerkezetbe, ezért a feketelőporos töltettel megáldott patronok használatát mindenképpen kerüljük.

 

Tisztítás
Elérkeztünk az egyik általam elég sarkalatos pontnak tartott állomáshoz, mégpedig a tisztításhoz. Mivel biztonsági okokból a csőtartó ék nem kivehető, tehát a cső, a dob és a tok egy megbonthatatlan szerkezeti egységet képez, így bizony nincs könnyű dolgunk, ha egy lelkiismeretes tisztítást akarunk végezni, de ez mindenképpen elengedhetetlen.
A legfőbb problémát a dobtengely és a forgótár közé bekerült szennyeződések okozzák. Hogyan tisztítsuk meg? Több módszer is kínálkozik. A legegyszerűbb és legfelületesebb, ha csak egyszerűen befújunk, valami jó minőségű fegyver olajat a kérdéses helyre, aztán tiszta ronggyal jól áttörölgetjük, ekkor újra használhatjuk néhány lövés erejéig. Persze egy igazi gyűjtő, mielőtt visszatenné dobozába, vagy vitrinjébe, ennél bizony alaposabb takarítást végez hatlövetűjén.

A markolattól és a tok belső szerkezetétől teljesen megszabadítva, egy alaposabb tisztítást tudunk végrehajtani. Persze a tok a forgódob és a cső ekkor is egyben van, amit a töltőkar leszerelése után, alulról, az éken áthaladó csapos biztosítás eredményez. Ezért nem húzható ki az a megszokott módon. Valamiért a forró vizes szappanos mosást kerülném, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy a forgódob és tengelye között nem okozunk általa nagyobb kárt, de aki a megfelelő és gyors szárításról azonnal gondoskodni tud, akár ez is működhet. Olajjal jól befújva, néhány percet ázni hagyva, majd sűrített levegővel alaposan kifújva lehetünk talán a legalaposabbak.

Egy bizonyos. Mivel megbontani nem tudjuk, 100 %-os munkát sem tudunk végezni, talán ez róható fel legnagyobb hibájának. Persze ha valaki csak a vitrinébe veszi meg, hogy időnkét megsimogassa akkor nyilván nem gond, de én azért alkalom adtán hallani is akarom a hangját, amiért a szomszédok biztosan nem igazán lelkesednek…

Befejezés
Még egyszer kihangsúlyoznám, mivel csak riasztó tölténnyel működik, önvédelmi célra teljeséggel alkalmatlan. Nem is azért született meg, tehát gázpatront semmi esetre sem szabad beletenni, mert abból bizony nagy baj lehet, a kezelőjére nézve. Továbbá rakétázó adapter sincs hozzá. Amúgy is szentségtörés lenne egy ilyen modellt arra, tehát tűzijátékozásra használni. Igazán szép gyűjtői darab, amely a western rajongók, történelmi lövészek, hagyományőrzők számára becses kincs lehet. Ez a revolver egy legendás kor kissé feledésbe merült, átmeneti technikai megoldásának emlékét idézi meg, kellően jó minőségben és a buta átalakítási kísérleteken morfondírozó delikvensek szándékait teljesen keresztülhúzó biztonságtechnikai megoldásokkal felvértezve.

Otthon, esténként a naplementét bámulva, a tornácon a hintaszékben egy pipadohányt elfüstölve jó kiegészítő lehet, talán egy kis időre visszarepíthet minket a legendák korába, amelynek mi lehetünk a főszereplői, szerintem főként ezért született meg e kuriózum revolver.

Itt tekinthetik meg a fegyver adatlapját. Ezen a linken pedig elérik a róla készült FILMET.

– Senkó Sándor –