Ez a fegyver számunkra az 1848-49es szabadságharchoz kötődik, az ugyanilyen gyújtási rendszerű gyalogsági puskával és lovassági karabéllyal együtt. Természetesen, hiszen általánosan, nagy számban használt fegyverei voltak a magyar hadseregnek (sok más típus mellett) és az ellene harcoló osztrák seregeknek is.
Már több nagyon jó cikk jelent meg az utóbbi időben ezzel a fegyvertípussal kapcsolatban. Igyekszem nem ismételni az azokban közreadottakat, inkább néhány gyakorlati tapasztalatot szeretnék kközzétenni.
A fegyverről
Már régen zavar az a tévesen kialakult vélemény, amivel rendszeresen lehet találkozni laikusok részéről. Nevezetesen az, hogy az elöltöltő fegyverek primitívek, rosszul használhatók, és a kivitelezésük igénytelen.
„A puska további fejlődését a puskacső kovácsolása hozta meg. A kovácsolással készült cső természetesen mindkét végén nyitott volt. Ezután a cső hátsó végét ismét felhevítették és kuposodó vasdugót vertek bele. A dugót a lehűlt cső olyan szorosan megfogta, hogy a lövéskor fellépő erő sem mozdíthatta ki a helyéből.” ( Nagy István Az íjtól a géppuskáig /1973)
Az ilyen – egyébként jószándéku – leírások is ezt sugallhatják. Nos, nézzük meg mi is a helyzet ennél a fegyvernél.
Ha kézbe veszünk egy eredeti pisztolyt, rögtön látszik, hogy a csöve kívülről kúpos. Ez rendben is lenne, de mintha nem csak kúpos felületet alakítottak volna ki rajta. Ha a csövet kivesszük, a gyanú kezd erősödni, kézbevétel után egyértelmű, nem csak egyszerűen kúpos, hanem karcsúsított is. Ha elkezdjük mérni az átmérőket különböző szelvényeknél normál kúpos csővel összehasonlítva az alábbi eredményeket kapjuk:
Eredeti cső | Kúpos cső | |
Csőtorkolatnál | 21,5 | 21,5 |
Csőtorkolattól 100mm-re | 21,8 | 25,4 |
Csőtorkolattól 150mm-re | 23,1 | 27,4 |
Csőtorkolattól 200mm-re | 25,15 | 29,4 |
Csővégnél | függ.29,5 vizsz. 32 |
32 |
De ha a cső hátsó végéhez érünk megint meglepetésben lesz részünk. Itt a lakat illeszkedése miatt a cső le van lapolva (a szimmetria kedvéért mindkét oldalon) kb. 10-12 mm szélességben.
2. kép: Eredeti pisztolycső
Igen, de ha a cső végénél megmérjük a két lapolás közötti méretet ez tizedmilliméter pontossággal megegyezik a cső ugyanitt mért függőleges irányú (lapolás nélküli) méretével. Ez pedig csak egyet jelenthet. A cső egykori gyártói, hogy a lapolással ne gyengítsék a csövet, ellipszis keresztmetszetet adtak neki (aminek a mérete vízszintesen kb. 32 mm. függőlegesen pedig 29, 5 mm). Ez az ellipszis keresztmetszet átmenet nélkül a cső elejére természetesen kör keresztmetszetűvé alakul, miközben a fentebb említett karcsúsítást is kialakítják.
Az már csak a hab a tortán, hogy ha már mindent egyenszilárdságúra alakítottak ki, akkor a lelapolást természetesen nem párhuzamosan munkálták a csőre, hanem előre felé összetartóan, ezzel is lekövetve a cső karcsúsított méreteit. Ebből viszont az következett, hogy a lakatlemez nem a cső tengelyével párhuzamosan illeszkedett a csőre, hanem azzal szöget zárt be. Ez, ha jól megnézzük az agyazásra is kihatott, mivel a lakattükör és a vele szemben levő ellenlemez tükre is a csőtorkolat irányába összetartó. Hogy miért is csinálták így? Természetesen a súlycsökkentés miatt. Ha összehasonlítjuk egy kúpos csővel, amitől ugyanilyen minimális falvastagságokat várunk el (tehát a cső a végénél 32 mm. a csőtorkolatnál pedig 21,5 mm.) ennek a súlya 683 g. míg az eredeti cső (farcsavar nélkül) csak 515 g. Ez kb. 25 % súlycsökkentés. Természetesen a 3. képen látható replika cső is az eredetinek mindenben megfelelően készült, karcsúsított illetve ellipszis-kör keresztmetszettel.
3. kép: Replika cső
Az igazsághoz még hozzá kell tenni, hogy ez a pisztoly szinte csak gyújtási módjában különbözik elődjétől az 1798 M kovás lovassági pisztolytól, amelynek a csövét ugyanígy alakították ki, de civil fegyvereket is készítettek hasonló csövekkel a XVIII.- XIX. században.
A csőről elmondottakat összefoglalva: szinte hihetetlen, hogy milyen alaposan és átgondolva tervezték meg a csövet, arról nem beszélve, hogy nyilván sok mai szakembernek is feladná a leckét, ha ezt a csövet hagyományos szerszámgépen kellene ilyenre megmunkálni.
A pisztolyhoz a szerelvények (sárgaréz) szintén az 1798M. kovás pisztoly mintájára készültek, amennyire én tudom kb. 1850-ig. Innentől kezdték a „Lorenz típusú” szerelvényeket használni. Természetesen ezt az áttérést fokozatosan kell elképzelni, valószínűleg egyidejűleg mindkét típust (és átmeneti/kísérleti típusokat is) gyártották. A pisztoly igényes és átgondolt kialakításához még annyit, hogy az egész pisztolyon csak egyetlen facsavar van (a markolatgombnál), cserébe viszont a markolatgomb belsejébe az agyazás be van illesztve, így mentesítve a facsavart „extra igénybevétel” esetére.
5. kép: Eredeti lakat belül
A lakatnak nagyon jellegzetes kinézése van, amit részben a speciális kialakítású serpenyőfedélnek, valamint az újszerűen formázott kakasnak köszönhet. A lakat belső kialakítása szerkezetileg a kovás lakatokra hasonlít, annyi érdekesség van, hogy a főrugót nem rögzíti csavar, hanem csak be van a helyére pattintva és a rugóerő tartja itt meg.
A lakat külső kialakítása is a kovás lakatot idézi némi változtatással, így a kovásnál a serpenyőfedelet működtető rugó itt egy billenthető záróelemet rögzít, amiben szabadon mozgathatóan helyezkedik el a gyutacsot működtető fog.
7. kép: Lakat-másolat belül
A felületkezelése hagyományos, cső, lakat, szerelvények minden polírozva van. Az eredeti múzeumi példányon (amit természetesen 150 éve nem políroztak újra) a védett helyeken pl. a cső elejénél levő sárgaréz csőrögzítő gyűrű alatt még mindig nagyon szép a cső felülete.
A fegyverek számozását a farcsavar nyúlványán találjuk meg, ekkor még az alakulat szerint számozták a fegyvereket. Ez nagymértékben elősegítette a fegyverek visszajuttatását az ütközet után. A képen látható eredeti pisztolycső a számozása szerint a 4. huszárezred 106 számú pisztolya. A replika pisztolycső a száma alapján a 16. huszárezred 812 sorszámú pisztolya. (A 16. (Károlyi) huszárezredet Kecskeméten toborozták.)…
– Mátyás Szabolcs -
Mindenekelőtt gratulálok aaz íráshoz! A magyar szakirodalmak M 1844 Augustin pisztolyként publikálják ezt a fegyvert, de még soha nem mutattak be olyan példányt ahol 1850 előtti évszám lenne látható.
Érdeklődni szeretnék, hogy valahol lehet-e találni legalább fotót olyan Augustin pisztolyról, ahol a lakatlemezen 1851, esetleg 1850 előtti (gyátási, átvételi) évszám van beütve?
Ha jól látom az itt bemutatott lakaton a kétfejű császári sasos átvevő és (1)i854-es (gyártási, átvételi) évszám látható.
Én eddig 1851-esnél régebbi évszámmal sem szakirodalomban szerplő fotón, sem a valóságban nem találkoztam.
Az Erich Gabriel Die Hand- und Faustfeuerwaffen der habsburgischen Heere és Joschi SCHUY
Einschüssige Faustfeuerwaffen der österr. Streitkräfte / 2000 osztrák szakirodalmak M 1850 és M 1851 Augustin típusokat tudnak csak bemutatni. Mindkét szerző szakíró, az utóbbi gyűjtő is.
Üdv Gazsó László