ASG Schofield légpisztoly

Az engedélymentes vadnyugati légfegyver kópiák vonatkozásában nem lehet okunk panaszra, mert időről – időre újabb modellek jelennek meg a piacon.
Jelenleg hazánkban elérhetők az Umarex féle Colt SAA modellek huzagolt és sima csővel, többféle felület kezeléssel és változó csőhosszal. A Walther Lever Action ismétlő légpuskák négyféle változatban, köztük a Duke féle nagy kengyelkulcsos modellel, amely John Wayne-k állít emléket. Ezen kívül a Crossman által gyártott Remington 1875 formavilágát idéző légpisztoly replika.
A legújabb elérhető kópiák pedig a Schofield féle légpisztoly revolverek a dán ASG cégtől, amelyek BB acélgolyós és „szoknyás” diaboló lövedékkel üzemelő kivitelben is kaphatóak. A cikkben utóbbit vesszük górcső alá.

A legendás Schofiled revolver megszületéséig rögös út vezetett. Két zseniális szakember keze munkáját dicséri, úgymint Horace Smith és Daniel Baird Wesson. Történetük talán az 1850–es évekbeli vermonti közös találkozásuk után kezd érdekessé válni, hiszen innentől kezdték el dédelgetni, korszakalkotó új álmukat, az egybeszerelt fémhüvelyes lőszerrel működtethető ismétlő fegyver gondolatát. 1850–es évek elején közösen szabadalmaztattak egy fémhüvellyel még nem rendelkező, de már szerelt lőszernek mondható alsókulcsos, csőtáras ismétlő fegyvert, a Vulcanicot. A lövedéke kompakt kialakítással bírt, ugyanis belülről üreges volt, ahol a lőpor kapott helyett, majd a fenekét lezáró részben helyezték el a csappantyút, tehát különálló hüvellyel még nem rendelkezett. Természetesen ez lekorlátozta a lehetőségeket, így a fegyver sikert nem aratott.
Olyannyira nem volt népszerű, hogy 1854-ben kénytelenek voltak
cégüket eladni egy ingkészítőnek, aki valószínűleg már akkor látta a fegyverben rejlő lehetőséget, majd néhány évvel később bizony le is aratta a babérokat a Henry, majd a Winchester puskák átütő sikerével, hiszen a Vulcanic adta ezek szerkezetének alapkonstrukcióját.

Történetük 1857-ben újabb közösen szabadalmaztatott revolvert eredményezett, amelyet már a Springfieldben alapított vállalkozásuk keretein belül mutattak be. Egy évvel korábban, 1856-ban megszerezték a teljesen átfúrt revolverdob szabadalmát egy korábban a Coltnál dolgozó, Rollin White nevű konstruktőrtől, aki azt 1855-ben jegyezte be. Természetesen üzleti megfontoltságból adta át, és minden eladott revolver után jutalékot kapott. Az ekkor szabadalmaztatott revolver, már egybeszerelt peremgyújtású, fémhüvelyes lőszerrel üzemelt. Ezek voltak a Model 1 és Model 2 revolverek.

Természetesen ezen darabok még nem voltak tökéletesek, a cső nem lefelé, hanem
felfelé nyílt, illetve a dobot ki kellet venni a megtöltéshez, így újragondolták és tovább fejlesztették a konstrukciót. Így született meg a Smith & Wesson Model 3 . 44 kaliberben, amit kifejezetten a hadsereg számára terveztek. A csöve lefelé nyílt,
rendelkezett hüvely kivető ejektorral. A revolver annyira sikeres lett, hogy 1870-ben ez lett az amerikai hadsereg első rendszeresített szerelt lőszeres revolvere.

Nem sokkal ezután egy lovassági tiszt, bizonyos George W. Schofield zseniális ötlettel állt elő, amelyet benyújtott a cégnek, akik azt el is fogadták, ennek az eredménye képpen készült el a Smit&Wesson Schofield modell.
A Model 3 esetében a cső lenyitásánál szerepet játszó retesz oldásához a lövész mindkét kezére szükség volt. Schofield egyszerűsítette a szerkezetet, ötlete
alapján, a tokon elhelyezett kampós kialakítású, rugó ellenében előfeszített reteszt
használtak, így az egy kézzel is könnyen oldható és zárható volt. Ez lóháton ülve nagyban megkönnyítette használójának a revolver ürítését és újratöltését.
Ezen kívül a .44-es kalibert felváltotta a .45 Schofield így már egy könnyen kezelhető, katonai célokra is megfelelő oldalfegyvert eredményezett a módosítás, amely a határvidéken bizonyította létjogosultságát.

A légpisztoly replikánk meglehetősen jól néz ki, antikolt hatású felületkezeléssel bír, sötét szürkés színben pompázik, az éleknél pedig koptatott. A markolathéjak, amelyek természetesen műanyagból készültek fa hatásúak, és kifejezetten élethűek
 
Technikailag is kiváló, George W. Schofield által tervezett nyitási rendszer valóban
nagyszerű és praktikus, a retesz a tokon kapott helyett, oldása egy kézzel is könnyen megy. Ekkor a cső lenyílik, az automatikus hüvelykivető ejektor működésbe lép és kiemeli a lőszer imitációkat a dobból. Ha a csövet teljesen lenyitjuk, az eredetinek megfelelően visszaugrik a helyére.

A pisztolyhoz hat darab, réz színűre felület kezelt adapter hüvely jár, amelyeknek a fenekébe egy gumi gyűrűbe helyezhetők bele a 4,5 mm diaboló lövedékek. A gumigyűrűknek kettős szerepe van, a lövedékek rögzítése, illetve a
tömítés.
A pisztoly pneumatikus rendszere teljesen hasonló az Umarex féle Colt SAA revolverekkel, tehát itt is rendelkezik a kópia passzív kakasbiztosítással. Egyszeres
működésű, a kakasrúgó nem túl erős, ami engem egy kicsit zavart, olyan érzetet kelt, mintha a kisfiam játékrevolverét húznám fel, sütése meglehetősen kellemes.

Közvetlen a kakas mögött, amelynek két állása van, kapott helyett egy biztosító kapcsoló, ami nyilván nem hiányzik az autentikussághoz de ha egy XIX. századi western revolvert manapság légpisztoly köntösben prezentálnak, sajnos számolnunk kell ezekkel a technikai megoldásokkal, feliratokkal és nem maradhatnak el itt-ott a csillag fejű csavarocskák sem sajnos.

A revolver a markolat héjakat leszámítva, teljesen fém építésű, cink
öntvény. A bal oldali markolat panelt alulról lepattinthatjuk, alatta kap helyett a 12
grammos CO2 patronunk, amelyet alulról egy csavar meghúzásával tudunk aktiválni a már megszokott módon. Itt is a markolat panelnél találjuk a csavar meghúzásához használható 5 mm-es imbusz kulcsot.

A hüvelyek töltését végezhetjük kivett állapotban, de talán praktikusabb, ha bent a dobban tesszük bele a lövedékeket, ki hogy szereti. A cső becsukásához nem kell a tokon elhelyezett reteszt hátrahúzni, automatikusan bekattan a helyére. A dob furatai elölről kúposak melynek célja az, hogy a betétcső vége, ami szintén kúpos, egy rugó ellenében beleüljön megfeszített állapotban a dobba, így szigeteli a rendszert. A csőtorkolat esetében a valódi cső csak néhány milliméterrel beljebb kezdődik, huzagolási imitáció itt nincs. Ami még kicsit zavaró,
hogy a kakas nyugalmi helyzetben olyan 3 millimétert eláll a toktól.

Tárazás után jöhet a lövészet. A szerkezet olajozottan, könnyen működik, az ember már csak azt veszi észre, hogy üresen pufogtat. Az irányzékok fixek, akár az eredetin, tehát itt nem tudunk állítani, ha nem oda hord a revolver, ahová szeretnénk. A 10 méteres próbalövéseim egész jónak mondhatóak, a céltábla középére rendeztem az irányzékokat a revolver kissé alá és balra hord, de ez szerintem igazán jónak mondható.

Itt kell megjegyeznem, hogy a cső nem huzagolt, hanem sima, ennek ellenére meglehetősen pontosnak mondható, pláne, hogy akik megveszik ezen pisztolyt, nagy valószínűséggel nem lőlapra, hanem egyéb izgalmasabb célokra lövöldöznek.

A töltés nagyon gyorsan megy, amelyet bent a dobban végzek el, könnyen, hiszen a cső lenyitásával ez nagyon praktikus, ellenben egy Umarex féle Colt SAA revolveren, ahol a töltőkapu szabta kis hely, a dob pozicionálás némi ügyességet igényel.
Egy patronnal maximum 12 tár, tehát 72 lövés adható le 25-30 °C – os hőmérsékleten. A maradék gáz itt is elengedhető, ha az elsütő billentyű elhúzása közben, a kakast a toknak nyomjuk, de érdekes az, hogy a
művelet csak alacsony gáznyomás mellet végezhető el, teli patron esetében nem. 

Összevetve egy nagyon jó kis „plinker” fegyver a Schofield mely népszerű lehet a régi korok fegyverei szerelmeseinek.

Technikai adatok:
Gyártó: ASG – Action Sport Games, Dánia
Jelleg: légpisztoly
Sütési mód: SA
Energiaforrás: 12 g CO 2 patron
Kaliber: 4,5 mm (.177)
Tárkapacitás: 6 darab
Energia: 4 J maximum
Irányzékok: fix első és hátsó
Üres tömeg: 1.035 g
Teljes hossza: 320 mm
Csőhossz: 150 mm
Anyaga: cinköntvény, műanyag markolat héjak

Pozitívumok:
Nagyon élethű külső
Jó hatásfok
Csendes üzem
Könnyen újratölthető

Negatívumok:
Meglehetősen drága
Ronda lézergravírozott feliratok
Sima cső

(Senkó Sándor)

in Hírlevél, Lég, Légpisztolyok, Magazin