Colt vagy Remington

A feketelőporos replika fegyverek mára jelentős részét teszik ki a világ sportfegyver eladásának. S bár a legismertebb és lagnagyobb kapacitással működő gyártók európaiak, a fő felvevőpiac az USA. Az elöltöltő fegyverek „újkori története” az 1950-es években kezdődött, amikor is néhány jó üzleti érzékkel megáldott cég felismerte, hogy nagy igény mutatkozik (főleg a tengerentúlon) az Amerikai Polgárháború jellegzetes fegyverei iránt.

Természetesen az USA történelmének ez a nem túl távoli epizódja sok eredeti fegyvert hagyott az utókorra de ezek közül az elérhető árúak nagyon rossz állapotban voltak, a nehezen, komoly összegért megszerzett ritka darabokat pedig nem szívesen kínozta a gazdája.

Lényeg, hogy a hirtelen megnövekedett igényeket ki kellett szolgálni. Erre kínált megoldást néhány olasz fegyvergyártó cég melyek a Polgárháború jellegzetes revolver replikáit kínálták, jó minőségben és az eredeti fegyver árának töredékéért. Ismerve az amerikai emberek fegyverek iránti vonzalmát, az ötlet sikerre volt ítélve.
Az olaszországi Brescia lett a központ ahol egyre több cég kezdett bele a feketelőporos fegyverek gyártásába. Ezek közül ma a legismertebb revolver gyártók, a Pietta és az Uberti cég. A kezdeti alaptípusok után csak ez a két cég szinte a valaha létezett összes elöltöltős revolver modellt piacra dobta. Köztük olyan, eredetileg kis számban gyártott modelleket is mint a Colt Paterson vagy a Le Mat revolver.

A revolverek két nagy csoportba sorolhatóak: Colt és Remington stílusú fegyverek. Az alábbi összevetésnél az alapmodelleket vettem figyelembe. Felhasználói szempontból mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányos tulajdonságai egyaránt. Ezeket próbáltam összegyűjteni.

A legfőbb különbség, ami rögtön szembe tűnik az a forgódob körüli keret illetve a cső rögzítési módja.

A Colt fegyereknél a keret nyitott, tehát a dob felső része szabadon van. A keret hátsó részéből egy masszív acélrúd nyúlik előre amely dobtengelyként is funkcionál illetve egy kereszt ék segítségével a csövet is ehez rögzítjük. Az összes jelentős Colt modellnek ezek a fő ismérvei (1851 Colt Navy, 1860 Colt Army…). Az ék létfontosságú a fegyver működése szempontjából ezért egy kis rögzítőcsavar akadályozza meg, hogy esetleg kiessen a fegyverből. Az ék kiütésével előrefelé le tudjuk húzni a tengelyről a csövet majd a dobot.

Ezzel szemben a Remingtonnál a keret teljesen körbeveszi a tárat és a dobtengely a töltőkar lenyitásával előrefelé kihúzható. A kakas hátrahúzása után így oldal irányban ki tudjuk emelni a tárat. Itt a cső a keretbe fixen rögzítve van. Első ránézésre a Remingtonok masszívabbnak, mutatósabbnak tűnnek mégis a Coltok voltak a nagyobb számban használt fegyverek. Nézzük akkor részletesebben.

Szilárdság

Gyakran mondják, hogy a Remington revolverek a felső keret miatt erősebbek mint a Coltok. Ez így is van. Viszont ennek az 1850-60-as években gyártott fegyvereknél lehetett jelentősége. A Polgárháború miatt megnövekedett igény miatt olyan nagy mennyiségben gyártották ezeket a fegyvereket, a maihoz mérten gyenge minőségellenőrzés mellett, hogy lehetett biztonsági szerepe egy ilyen technikai megoldásnak. Azonban a mai replika fegyvereknél ennek jelentősége nulla. A lassúégésű feketelőpor egyébként sem ad le akkora energiát amely az acél dobban nagy kárt vagy csak akár deformációt okozna.  A dobban elsütéskor fellépő nyomás egyrésze pedig a lőkúp gyulyukán keresztül visszafelé távozik. Gyakran olyan erővel, hogy a kakast hátramozdítja. (Egyébként ugyanez a jelenség mutatkozik ha lőkúpjainkon a gyúfurat túl nagy). ha ilyen jelenséget tapasztalunk, tekinthetjük azt intő jelnek, hogy felül kell vizsgálni a használt lőpormennyiséget, illetve a lőkúpok elhasználtságát. Egy .44-es kaliberű revolvernél a tárfuratba a lövedék mögé kb. 35grain lőpor fér. Ez édeskevés ahoz, hogy az előbb említett probléma (kritikus túlnyomás) előforduljon. Márcsak azért is mert a normál szemcséjű feketelőpor töltet egy része, a lassú égési sebességének köszönhetően, már nem is a fegyverben, hanem a csőben illetve a levegőben fog elégni. Csodálatosan látványos esti felvételeket lehet készíteni egy maximálisra töltött revolver elsütésekor, viszont az élettartama nagyban rövidül az eszköznek.
Ugyanez a konklúzió a gyakran felmerülő acél vs. rézkeret esetében is.

Pontosság

Mivel a csőhossz és huzagolás szinte megegyezik a két fegyvernél (eredetileg mindkét gyár progresszív huzagolással készítette fegyvereit). Ebben az esetben leginkább az irányzékok dönthetnek.
A Colt fegyverek irányzék rendszerének egyetlen előnye van és ez a hátsó irányzék hasíték, amely jóval finomabb, karakteresebb mint a Remingtonnál. Viszont mivel a hátsó „irányzék” a mozgó kakason kapott helyet így eleve handikeppel indul a versenyben. Szintén nem ideális a pontlövészet szempontjából, hogy az első irányzék gyárilag fix (semmilyen állítási lehetőség nincs).
A Remington revolvereknél a hátsó irányzékvonal a keretben kapott helyet. Az első irányzék egy ékpályában van így oldalirányban állítható. Emellett elég magasra készítik így egy finom reszelővel még a magasságot is „beállíthatjuk”.
Nyilván az eredeti használatban nem is volt szükség ennél komolyabb, precízebben állítható irányzékokra. A hadseregben alapvetően másodfegyverek voltak ezek melyeket közelharc esetén (7-8m) használtak.
Egyébiránt a Pietta cég készít mikrométeres irányzékkal gyártott Remington New Model Army „Target” revolvert mely kiváló pontlövészetre, viszont az autentikusságát elveszti a fegyver.

Töltés gyorsaság

Minden elöltöltő revolver újratöltése mai szemmel nézve roppant lassú így természetesen a címben szereplő fogalmat gondolatban tegyük idézőjelbe (ez szép volt :o)
Nyilvánvalóan ezt megkönnyíti ha előre megtöltött tartaléktárral készülünk. Ez esetben viszont a Remington esetében egyszerűbb a tárcsere. Itt nincs eszközhasználat, csak annyit kell tennünk, hogy a töltőkart lenyitjuk, kakast biztosított állásba húzzuk és az üres dobot oldalra kibillentjük a keretből. A Colt-nál a csövet rögzítő éket ki kell ütnünk miután le tudjuk húzni a csövet és a dobot a tengelyről. Szóval valamivel gyorsabb a tárcsere a Remingtonnál.
Természetesen a háborúban minden katona tartalék dobbal felszerelése túl nagy extra költség lett volna és az amúgy is gazdag felszerelés miatt könnyen elveszhetett. Emellet komoly veszély forrás is lehetett egy bekapott lövés (amúgy sem kellemes) amely felrobbantotta volna a töltött tárat. Vagy mondjuk gondoljunk el egy dobcserét egy lovas csata közepette… Így a tartaléktár nem volt jellemző. Innentől kezdve pedig a fegyverben lévő tártöltés pontosan ugyanannyi időt vett igénybe mindkét esetben.

Töltőkar

A töltőkarnak nagyon fontos szerepe van a fegyver működtetése szempontjából. A Remington revolvereinél egy nagyon vékony csavar jelenti a töltőkar tengelyét, mely könnyen eltörhet ha rendszeresen túl van terhelve, mondjuk oly módon, hogy az ideálisnál kicsivel nagyobb méretű gömblövedékkel vagy kúpos lövedékkel használjuk. A Coltnál már a korai modelleken is erősebb a töltőkar tengelycsavar, az 1860 Army modellen pedig egy addig teljesen ismeretlen, fogaskeres töltőkar jelent meg ami még nagyobb terhelést is simán bír.

Biztonság

A perkussziós revolvereken nem találunk speciális biztonsági mehanizmusokat így azokat nagy odafigyeléssel használjuk. Ugyan mindkét típuson van eg töltő állás de ez csak arra szolgál, hogy a kakasnak ebben a helyzetében tudjuk a tárat szabadon körbeforgatni és megtölteni. Tilos ebben az állapotban töltve tartani, szállítani. Kezdetben általános, tuti biztos megoldás volt, hogy az egyik dobfuratot nem töltötték be és ide, az üres lőkúpra engedték vissza a kakast. A gyártók is hamar reagáltak erre az általános igényre. A Colt hátul, a dobfuratok közé kis acél pöcköket, a kakasba pedig ennek megfelelően kicsi furatokat helyezett el. Így a kakast előre engedve, azt teljes biztonságban tudhatjuk, megakadályozva a dob továbbfordulását is. Ugyanezt a célt a Remington cég oly módon érte el, hogy kis hasítékokat tett a tárfenékre ahová a kakast vissza lehet engedni.
A Coltnál használt kis acél pöckök  használat közben könnyebben elkophatnak amit csak dobcserével lehet orvosolni. A Remington megoldása biztosabb, határozottabb, tartósabb.

Tisztítás

Ez esetben egyértelműen a Colt mellett szólnak az érvek. Az a tény, hogy a tár mellet a csövet is le tudjuk venni nagyban megkönnyíti az tisztítást. Anélkül, hogy vigyáznunk kellene arra, hogy a fegyver elsütőszerkezete vizet kapjon, gyorsan és egyszerűen el tudjuk mosni a fegyvert. Csövön csak átengedjük a meleg, mosószeres vizet és kefével alaposan átdörzsöljük. Ugyanezt megtesszük a tárnál a lőkúpok kivétele után. A keret és a belső mechanizmus nem kap annyi koszt, hogy azt minden alkalommal át kellene pucolni. Itt egy nedves ruha is megteszi. Természetesen tisztítás után szárítás, majd olajozás.

A Remington esetében, a fix cső tisztításánál vigyázni kell, hogy ne kapjon vizet a fegyver. Esetleg a markolathéjat le is vehetjük az aktus idejére.

A másik előnye a Coltoknak, ami nem csak a könnyebb tisztítást de a tisztítás nélküli hosszabb használatot is eredményezi az a csőtartó ék illetve a tártengely jellege. Ugyanis az ék finom ki-be kocogtatásával be tudjuk állítani a cső és a dob közötti hézagot. Minél beljebb ütjük az éket (bizonyos határok között) a cső annál jobban rászorul a dobra és kevésbé tud a lőpor égésterméke lerakódni a csőfarhoz. Emellett a Colt vastagabb, hornyolt dobtengelyénél szintén kevésbé könnyen ül meg a korom. A Remongton fegyvereknél szinte törvényszerű, hogy kb. 12 lövés, de régi fegyvereknél akár minden dob kilövése után azt tapasztaljuk, hogy a dob megszorul a fegyverben. Ilyenkor fogjuk és egy gyorstisztítás után folytathatjuk a lövészetet. A Coltoknál ilyet nem lehet tapasztalni.

Csappantyú

Talán a legtöbb bosszúságot a perkussziós revolvereknél az elsütött csappantyú okozhatja. Ugye a töltéskor a lőkúpra ráhúzott csappantyú szépen rászorul. Viszont elsütésekor a vékony rézhüvely kitágul, a fenékrész felduzzad és a csappantyú a dob tovább forgatásakor megakaszthatja a dobot. Ez a probléma típustól függetlenül mindkét fegyvercsoportnál jelentkezhet. Rosszabb esetben beesik a kakas elé, ezzel konkrétan működésképtelenné téve a fegyvert. Olyan is előfordulhat, hogy a robbanás erejétől a csappanytúról leszakadt pici szilánkok okoznak hasonló problémát. Ilyenkor ha nem észleljük időben a bajtt és „műtjük ki” a problémát okozó csappantyút könnyen megerőszakolhatjuk kedvencünket a kakas erővel való tovább húzásával. Ez viszont tipikusan Colt hiba.
Ilyenkor a legjobb finoman megfordítani a fegyvert és a kakast kicsit hátrahúzva kirázni a leesett csappantyút. Pontlövész versenyeknél ez a jelenség ritkábban okoz gondot, hisz itt a lövésznek van rá ideje, hogy akár minden lövés leadása után leellenőrizze, hogy minden rendben van-e. Cowboy Shooting rendezvényeken gyakoribb a jelenség, hisz ott a találatok száma mellett a célok leküzdésére fordított idő is fontos tényező.

Melyik a jobb?

A kérdést egy további kérdéssel fejelném meg: Mire?
Ha az eredeti funkcióját nézzük a fegyvereknek és hozzá azt, hogy a Coltok jóval olcsóbbak voltak, akkor nem véletlenül voltak népszerűbbek mint a Remingtonok. Azok az előnyök melyek a Remington mellett szólnak nem voltak hangsúlyosak a harcokban.
A mai, sport használatnál viszont ha összevetjük a fenntebb említett érveket és objektívan értékeljük őket akkor azt kell mondjam, hogy Remington. Ezt a döntést leginkább a fix keretbe mart hátsó irányzék mondatja velem. Írom ezt annak ellenére, hogy én magam (ezek szerint inkább érzelmi alapon) Colt párti vagyok.  A Remington fegyverek, ismerve a revolverek későbbi fejlődéstörténetét előremutatóbbak voltak. Legjobb példa (a perkussziós kategóriában) a Ruger Old Army, amely nagyon sok megoldásban a Remingtonból merít és vitathatatlanul az egyik, ha nem a legjobb elöltöltő revolver manapság.

 

	Colt	Remington
Szilárdság		+
Pontosság (irányzék)		+
Töltés gyorsaság (tárcsere)		+
Töltőkar	+
Biztonsági állás		+
Elakadás(koszolódás)	+
Elakadás (csappantyú)		+
Tisztítás	+

                          

– Vasicza Péter –