Eredet történet
Talán minden a két zseniális jó barát és üzlettárs munkásságával kezdődött, amikor Horace Smith és Daniel B. Wesson megalkották a Volcanic ismétlő pisztolyt, amelyet 1854-ben szabadalmaztattak a Volcanic Repeating Arms Company nevű vállalkozásuk keretében. A fegyver már kezdetleges szerelt lőszerrel működött, amit csak rakéta golyónak „Rocket ball” hívtak. Bár külön hüvellyel, még nem rendelkezett, maga a lövedék belsejében kialakított üreg tartalmazta a feketelőpor töltetet, amelynek feneke le volt zárva. Ide helyezték a csappantyút, persze kissé még kezdetleges módon (.30”, .38”). A fegyver csuklós karos mechanizmussal rendelkezett, közvetlen a cső alatt helyezkedett el párhuzamosan a tár, amelyet a csőtorkolat felöl lehetett tölteni.
Sem a lövedék, sem az ismétlő szerkezet nem az Ő találmányuk volt, de Ők tökéletesítették azt és viszonylag megbízható üzemmel bíró oldalfegyvert alkottak, amelyet többféle csőhosszban is prezentáltak. A hosszabb kivitelűek felcsatolható puskatussal is rendelkeztek, amelyeket, mint karabély lehetett használni. Ennek ellenére a siker elmaradt. Az újratöltési metódus, amelyet a kengyelkulcs ujjal történő mozgatásával lehetett véghezvinni, illetve a lövedék megállító erejének hiánya, a csekély lőportöltet miatt kudarcra ítélte a fegyvert.
A pénzügyi problémák miatt, 1857-ben a vállalat már Oliver F. Winchester irányítása alatt működik és New-Haven Arms Company névre hallgat. Winchester nagy lehetőséget lát a Volcanic fegyver továbbfejlesztésében, s egy Benjamin Tyler Henry nevű mester dolgozik a fegyver sikerén, amelynek ergonomikussá tétele mellett, megalkotja a 44. kaliberű rézhüvelyes peremgyújtású lőszerét (26 grain feketelőpor és 216 grain ólomlövedék). 1860-ban szabadalomra kerül az átkozott „yankee” puska, a Henry. Az ikonikus puska maga a történelem. A kengyelkulcsa, a gyönyörű réztok, a 15 lőszert befogadni képes csőtára, pazar megjelenése, talán minden idők legszebb ismétlőjévé tette, ámbár 1865-ig alig 1.800 darabot vásárolt a kormány a kékkabátosok számára. Hogy miért volt átkozott? A déli katonák körében terjedt el az a szólás – mondás, miszerint: „a yeenkik vasárnap megtöltik, aztán egész héten lőnek vele minket”. Természetesen volt igazságalapja, hiszen egy ismétlő 15 lőszer kapacitással egy elöltöltős egylövetű puska ellen… ezen nincs is mit csodálkozni. De voltak „hibái” a fegyvernek. Az újratöltés csak a csőtorkolat felöl volt lehetséges továbbra is. Vagy a gyors egymás utáni lövések hatására (mivel nem volt fa elő ágya) megégethette a lövész kezét.
A következő döntő évszám 1866. Megszületik a .44 – es „Sárga Fiú”, azaz a „Yellowboy”, amely már a Winchester nevet viseli, rendelkezik töltőkapuval (Nelson King újítása) és fa elő ággyal. Tokja bronzból készült, de a lőszere még mindig peremgyújtásos. A puska sikere nem maradt el, többféle csőhosszban volt kapható, kerek és nyolcszögletű keresztmetszettel, de itt is a civil piac képezte a célközönséget, kiváló darabnak bizonyult önvédelemre, vadászatra, de természetesen az őslakosok is előszeretettel használták, Custer vesztére 1876 júniusában. A hadsereghez vezető út, ismét elmaradt.
A ’73 Winchester
„A puska, amely meghódította a nyugatot” – sokszor halljuk ezt a kifejezést, de talán a ’73-as modell esetében használták először. Miért is? Ennek több oka is van, talán mindenekelőtt a forradalmian új lőszer, a 44 – 40, amely erős rézhüvellyel és központi gyújtással rendelkezett. A precíz csuklós reteszelés, a már sokkal masszívabb edzett és megeresztett acéltokban, ami már rendelkezett szerviz nyílással. Tehát egy csavarkötéssel rögzített oldallemez foglalt helyet a tokon. Ennek eltávolításához nem volt szükség komoly szerszámokra, sem pedig műhelyre, használója akár a prérin is orvosolhatta a problémákat, persze ha rendelkezett némi műszaki affinitással. A puska nagyon megbízhatan működött, a kengyelkulcs véletlenszerű lenyílásához már alkalmaztak egy kis zárelemet a markolat alsó oldalán. Újabb újdonság gyanánt szolgált, a tok tetején lévő ejektor nyílás zárása egy csúszkás fedéllel, ami megakadályozta a szennyeződések bejutását a szerkezetbe. A 44 – 40 (40 grain feketelőpor és 200 grain ólomlövedék) kaliber méretben készült még az M1873 Colt Single Action revolver, így a közös használatú lőszer nagyon sikeres párossá tette őket. Természetesen a puska további kaliberekben is készült, mint: 38 -40, 32 – 20.
A zseniális John Moses Browning
Ki is volt Ő? Egy hihetetlen tehetséggel, zsenialitással és innovatív gondolatokkal megáldott, gyakorlati szakember volt. Munkásságának bemutatására nem is mernék vállalkozni, mert nem lenne egyszerű feladat. Browning szabadalmi újításai tették lehetővé a Winchester vállalat számára, hogy a fegyvergyártás piacának élmezőnyében maradhassanak, amely összesen negyven féle fegyver típusban teljesedett ki, ami hihetetlen munkabírásról és eltökéltségről tanúskodik. A ’66 és ’73 (’77) Winchester modellek, már nem tudtak tovább fejlődni, egyszerű, csuklós karos szerkezetük megbízható volt, de a szerkezet konstrukciója, a nagyobb kaliberek tekintetében nem volt tovább fejleszthető. Szerkezete, a mechanikai szilárdság tekintetében a gyér füstű lőpor által hozott újabb lehetőségek kiaknázására már alkalmatlan volt. Itt jött a képbe Browning, aki a korábbi szerkezetből semmit sem használt fel, mindent új alapokra helyezett.
A puskák formavilágát megtartva, olyan új konstrukcióval állt elő, ami már a jóval nagyobb kaliberű lőszerek használatát is lehetővé tette, természetesen füst nélküli lőporral töltve. A kapcsolat közte és a Winchester cég között, 1879-ben vette kezdetét egy egylövetű, úgynevezett bukó blokkzáras puskával. A siker nem maradt el. Az elkövetkező években eme újdonság integrálásán dolgozott az ismétlőrendszer tekintetében, a korábbi már bevált csőtár megtartásával.
Eme páratlan konstrukció az 1886-os modell esetében teljesedett ki, amelynek reteszelő rendszerében a zárat, két acélblokk tartotta a megfelelő pozícióban, a lövés leadásának pillanatában. A reteszelés megfelelő szilárdsággal bírt, hogy a gyérfüstű lőpor által keltett gázenergia, ne okozzon kárt sem a szerkezetben, sem a kezelőjében, akár nagyobb vadász kaliberek tekintetében is. Tehát egy tökéletesen méretezett, biztonságos mérnöki bravúrral állt elő.
Az új modell elsőként a tekintélyt parancsoló, 45-75 Government űrméretben készült, de számos további kaliberben, mint: 40-82, 45-90, 50-100-450 és 50-110 Express is a piacra kerültek. Továbbá a zár jobb és bal oldalán további acéltömbök biztosították a szerkezet kellő szilárdságát, amelyek közvetlenül a kengyelkulcshoz csatlakoztak, annak nyitásával le, zárásával pedig felfelé mozdultak. Ettől számítva, eme fegyverek, mint a későbbi 1892 és 1894-es modellek az alsókulcsos, ismétlő puskák tekintetében, meghatározó szerepet töltöttek be, a sport és vadászlőfegyverek palettáján világszerte gazdag kaliber választékukkal. Nos, az 1894-es modell, szolgált mintájául a Cowboy Lever Action légfegyver megalkotásához, az Umarex jóvoltából.
Az első találkozás
2018 Augusztus 8-án tette közzé az Umarex TV csatornája, az első prezentációs kisfilmet a kópiáról, ami nagyon kecsegtető volt. Néhány szörnyű hónap következett, de aztán 2019. januárjában már hazánkban is kapható volt az ismétlő, nem sokat teketóriáztam a vásárlással. Nagy izgalommal nyitottam meg először a kengyelkulcsot és emeltem célra az ismétlőt, aztán a zacskóba csomagolt adapter hüvelyeket bontottam ki és óvatosan, a puska töltőkapuján keresztül megtöltöttem a csőtárat. Kengyelkulcs nyit és zár, a puska csőre töltve, majd újra és már repül is ki az adapter, gyors mozdulatok, koppanások a földön, semmi elakadás és már üres is a csőtár. A szerkezet nagyon egyben van, semmi lötyögés, elakadás, tökéletesen adogat… megérte. Bár a tus és az elő ágy műanyag, de a fa hatásának illúziója remek. Acél helyett persze ismét spiáterrel van dolgunk, a tok antikolt felületkezelése pazar. Sokkal jobb a valóságban, mint a prezentációs videóban, illetve képeken, mivel ott matt fekete színben látható.
Gyerekkoromban kimondhatatlan áhítattal vágytam egy ilyen puskára. Megértem ezt is, de még nem lőttem vele, annak meg kell adni a módját, na meg persze a sorházas kis pár négyzetméteres kertemben nem biztos, hogy jó szemmel néznék a szomszédok egy winchesterrel szaladgáló embert. Még a végén a Yumába tartó 3:10-es vonaton kötöttem volna ki Ben Wade mellett bilincsbe verve, bár Ő valószínűleg sosem ért oda. Néhány napnyugta után elmentem apámhoz a szülői házba, mert ott nincs szomszéd, a birtok meg nagy. Ott próbáltuk ki először a puskát. Apám is csak nézte és csak nézte, majd megszólalt: „hát sosem gondoltam volna, hogy valaha a kezemben lesz ilyen puska”, neki csak az AK-47 jutott anno a határvidéken.
Az energiaforrás
Nagy örömömre szolgált, hogy az energiaforrás a korábbi Walther sorozathoz képest nem egy 88 grammos, hanem kettő darab 12 grammos CO2 patron. Az előbbi bár egyesek szerint akár 400 lövés leadásához is elegendő gáznyomással bír, azonos teljesítmény mellett, én mégis úgy gondolom, a lövészet végeztével mindenképpen ildomos eltávolítani a patronokat. Tehát az ismétlőt célszerű gáznyomás nélkül, üresen tárolni. Műszakilag is indokolt a dolog, bár számomra a lényeg az, hogy a puska, ha nem a kezem ügyében van, biztonságosan el legyen zárva, ürített állapotban, töltetlenül, hiszen mindenképpen veszélyes üzemről van szó, még akkor is, ha csak egy 7,5 J alatti torkolati energiával bíró légfegyverről beszélünk.
Tehát a tus végén lévő fekete bakelit elemet el kell távolítanunk, amihez semmilyen szerszámra nincs szükség. A bakelit elemen egy nyomógomb található, amelyet megnyomás után elfordítva tudunk a tusról óvatosan eltávolítani, majd eme elemből kiálló imbusz kulcs szerszámmal ki tudjuk tekerni az aktiváló menettel ellátott hengeres, ugyancsak spiáter alkatrészt. Ekkor már nyitottá válik a patronok befogadására alkalmas cső, amelybe óvatosan becsúsztathatjuk a kettő darab 12 grammos CO2 patronunkat. Az elsőt szájjal előre, a másodikat pedig hátrafelé nézve. Ezután a hengeres testet óvatosan visszatekerve aktiválhatjuk a patronokat, majd a bakelit elemet visszahelyezve s a gombot zárva, fejezzük be a műveletet.
Tapasztalataim szerint 5 tárnyi, azaz 50 lövés adható le a két patronnal, azonos teljesítmény mellett. A Colt SAA légpisztolyoknál azon praktikus módszer, miszerint az elsütő billentyűt elhúzva, a kakast nekinyomva a toknak, a maradék gáznyomás eltávolítható a patronból, itt nem működik sajnos. A puska használata során, időnként ildomos úgynevezett karbantartó patronnal is megajándékozni a kópiát, amely megfelelő kenőanyaggal ápolja a pneumatikus rendszert. De van más alternatíva is, manapság már külön kaphatók a széndioxidgáz „szárazságát” ellensúlyozó olajok (pellgunoil), kis tubusos kiszerelésben, amelynek használatát a gyártók minden egyes patron csere esetében javasolják, ajánlják. A patron kimeneti nyílására egy csepp és garantált a szelep és a tömítések megfelelő kenése, hosszú távú élettartama. Ha ilyen tervszerű megelőző karbantartási műveleteket alkalmazunk puskánk használata során, a patronok befogadására kialakított cső belső fala is természetesen olajos lesz, hiszen az nem más, mint egy légtartály, ami a két darab 12 grammos CO2 kapszulából kiszökő gázt tárolja. Természetesen ezt ildomos időnként pamut ronggyal áttörölgetni, hogy a patronok cseréje során, a szeles prérin esetlegesen belekerülő por ne tudjon arra rátapadni és később szelep tömítései közé bejutva, komolyabb kárt okozni a rendszerben.
Az adapter hüvelyek
A puskához tíz darab, réz színűre felület kezelt spiáter adapter hüvely jár, amelyek teljesen azonosak a Colt SAA légpisztoly sorozathoz használatosakkal. Némi külalakbeli különbség felfedezhető. A puska adapterei esetében egy körkörös kontúrral imitálják a lövedék alakját, a Coltoknál ilyen nincs. Ezen közös használatú adapter hüvely szintén autentikusságra hajaz, hiszen anno a 44-40-es kaliberű lőszert használták a ’73 – as Winchesterhez és a megannyi csőhosszban prezentált Colt SAA revolverekhez is. Persze mindkét modell számos más kaliberben is elérhető volt, ami minden bizonnyal esetenként némi keveredést okozhatott felhasználójuknak. A hüvelyek fenekébe – ahol az eredeti lőszeren a csappantyú lenne – található gumigyűrűbe kell behelyezni a 4,5 mm átmérőjű acél gömblövedékeket. A gyűrűk feladata kettős, stabilan tartják a lövedékeket és szigetelik a rendszert. Használat során a gumigyűrűk pereme kopik, sérül. A sérülést, a csőtárban a közvetlen utána lévő adapter hüvely szája okozza, a csőre töltés pillanatában, ahogy a mechanika felemeli „Y” irányba, tehát felfelé, az aktuális hüvelyt a csőfar előtti pozícióba. 
Megjegyezendő, hogy az adapter hüvelybe tökéletesen passzol a diaboló lövedék is, természetesen azzal is használható, gondoljunk csak a hasonló kiképzésű ASG féle Schofield revolverre is, ahol a sima cső ellenére pont ilyen lövedéket ír elő gyártó, adapter kialakítása szintén azonos, bár javasolt minden esetben a használati utasítás szerinti intelmek maradéktalan betartása. Bár természetesen egy szoknyás lövedékkel nagyobb torkolati energiával számolhatunk, ami esetleg a húsz, megkockáztatom, a huszonöt méteres lövészetet is lehetővé teheti. A hüvelyekkel egyetlen komoly baj van, hogy nagyon könnyen elvesznek, azaz ha önfeledten lövöldözünk vele kint a kertben, képesek úgy elbújni, még egy apró fűcsomó alatt is, hogy sohasem találjuk meg. Nekem a puskához az eredetileg kapott adapterekből talán kettő, ha megvan, a többi nyomtalanul eltűnt, de szerencsére kapható hozzá külön, tízes kiszerelésben csomagolva. Továbbá kis bosszúságot jelent az is, hogy a szanaszét repülő adaptereket újratöltés előtt mindenképpen meg kell tisztítani a rákerülő szennyeződésektől, portól, mert annak elmulasztása hosszú távon az adogató szerkezet meghibásodását eredményezheti.
A cső és csőtár
A cső kettős, hiszen a külső hengeres spiáter csőben, egy vékony acél cső van, amely természetesen huzagolatlan. Ez a valódi cső, a csőszájtól mérve kissé beljebb kezdődik, előtte a huzagolás és a nagyobb kaliber illúzióját keltő rész található. A csőtár, vagy más néven elő ágytár akár az eredetin, párhuzamosan a cső alatt foglal helyett és tíz adapter hüvely befogadására képes. A hüvelyeket egyesével a tok jobb oldalán elhelyezett töltőnyíláson kell behelyezni, amelyek egy rugó ellenében a csőtárban sorakoznak egymás után, egytengelyű pozícióban. A tíz adapter hüvely behelyezése után, ha csőre töltjük a fegyvert, a tizenegyedik is behelyezhető a tárba, tehát maximálisan tíz plusz egy, tárkapacitással számolhatunk.
Biztosítás
Kópiánk, ahogy már megszokhattuk, kissé túl van biztosítva, amit az esztétika rovására írhatunk. Közvetlen a kakas mögött helyezkedik el egy csúszkás biztosító kapcsoló, amely a megszokott „S” (safe) bebiztosított és „F” (fire) kibiztosított állással rendelkezik. Bebiztosítva ez a csuszka a kakas mozgását lehetetleníti el egy acéllemezzel, amelyet egyszerűen alátol, így nem lehet azt megfeszíteni. Természetesen ekkor a kengyelkulcs sem nyitható. Továbbá a fegyver rendelkezik kengyelkulcs biztosítóval is, tehát csak akkor süthető el, ha a kengyelt nekinyomjuk teljesen a markolatnak. Ezeken felül a puska még rendelkezik passzív kakasbiztosítással is.
Irányzék, pontosság és energia
A puska fix első és állítható hátsó irányzékkal rendelkezik. Tíz méteren akár még lyukba lyukat is lőhetünk, tehát a sima cső ellenére rendkívül pontos. A hátsó, állítható irányzék skálaosztása természetesen nem használható ki teljes mértékig. Csak a két első, legalacsonyabb magassági fokozatban tudjuk azt eredményesen használni 10, maximálisan 25 méter távolságig.
A fegyver torkolati energiája a használati leírásban úgy szerepel, hogy kevesebb, mint 7,5 J, ami természetesen megfelel az igazságnak, de a valóság az, hogy ezen érték 2,5 – 3 J között mozog. A fegyver sütése rendkívül jó, legalábbis egy „laikus”, hobbilövész megítélése szerint.
Csavarok és feliratok
Az esztétikát rontó, fehér lézergravírozott feliratokat sajnos most sem úsztuk meg, de igazából nem vészes a helyzet. A hátsó állítható irányzék alatt, baloldalon a „COWBOY RIFLE” felirat tündöklik, a bevizsgálást tanúsító bélyeggel, míg a jobb oldalon a kaliber jelzés és a sorozatszám látható.
A csavarok tekintetében pozitív a látvány, a látható helyeken az autentikusságnak megfelelő kivitelűeket használnak, egyedül a kengyelkulcs alatti részen, a tus alsó felfogatására szolgáló csavar csillagfejú, de az abszolút elhanyagolható, hiszen nem látható, takart helyen van. Egyébként a tokon lévő csavarok zöme csak imitáció. A szerkezetben meglepően sok acél stift található, a cső is ilyen módon van rögzítve hozzá. A puska tokjának bal oldalán, akárcsak a mintájául szolgáló eredeti darabon foglal helyet a nyeregkápa gyűrű, persze ennek sok jelentősége, gyakorlati haszna nincsen, bár fel lehet vele akasztani a falra, de valószínűleg aki megveszi, ilyet nem tesz vele.
A Walther sorozat korábbi darabjai
Ahogy a bevezetőben írtam, jó pár éve elérhetőek a Walther modellek, amely sorozatnak négy darabja van. Az első három teljesen azonos szerkezetileg. Van teljesen feketére, réz színűre felületkezelt és csillogó kivitelű is. A negyedik darab John Wayne legendás nagy kengyelkulcsos puskájának állít emléket, amely még a jóval rövidebb csőtárjáról ismerszik meg, ami valójában persze nem a valós tár. Működésüket tekintve mindegyik azonos. 88 grammos CO2 energiaforrással üzemelnek. Itt adapter hüvely nincs, a muníció szoknyás lövedék, csövük huzagolt kivitelű. A tus és az elő ágy fából készült. A tár egy nyolc töltényűrrel rendelkező apró spiáter forgódob, amelyet az alsókulcs mozgatásával lehet forgatni. Ez cserélhető, ha a töltőkaput megnyomjuk. Közvetlen a csőfar előtt lebillen a foglalata, oda helyezhető be, egy tengelyre illesztve. A tár ki és behelyezése egyszerű, újratöltése tehát gyors és praktikus. A legelső darab, amely egyszerű fekete felületkezeléssel rendelkezett, még kettő darab 12 grammos CO2 patronnal üzemelt, a patronok egymás mellet voltak, nem pedig egytengelyű állapotban. Valamely ok miatt ezt megszüntették és átálltak 88 grammos kivitelre. Ez azt eredményezte, hogy a tus végén, egy nagyon vastag műanyag elem került, ami az esztétikát jelentősen lerontotta.
Érdemes?
Ez a kópia számomra maga a vadnyugat megtestesülése. Mindenkinek bátran ajánlom mert olyan élményt ad, amit elmondani, leírni nem is lehet, ki kell próbálni és csak akkor érezhetjük, azt a bizonyos mámorító érzést. Ahogy töltjük, nyitjuk és zárjuk a kengyelkulcsot, kiröppen az adapter, egyszerűen fantasztikus. Az ára is azt kell mondanom, hogy a többi más darabhoz viszonyítva nem eltúlzott, bár nem olcsó, de hát manapság mi az. Nem kell lőtérre menni vele, tagdíjat fizetni, sorba állni, esetleg mások idegesítő, cinikus véleményét hallgatni. Elég kimenni a kert végébe és csak élvezni a lövészetet.
Mi történt eddig
Néhány sorban összefoglalnám, az utóbbi néhány évben, a vadnyugati légfegyverek terén mis is történt. Az Umarex jóvoltából megjelentek, talán minden idők leghíresebb revolverének a légpisztoly kópiái. A Colt SAA modellek acélgolyós lövedékkel, huzagolatlan csővel, majd nem sokkal később már a huzagolt verziók is kaphatóak lettek. Közben a Walter Lever Action légpuska 4 verziója is megjelent. Az ASG által prezentált Schofield revolverek megérkezése sem sokat váratott magára, közben az Umarex a Coltok tekintetében a 7,5” csőhosszal is újabb modelleket dobott piacra. A Crosman sem akart lemaradni, így megjelentette a BB és Diaboló munícióval is használható Remington 1875, Outlaw kópiáját, pazar kivitelezésben. Az Umarex még rátett egy lapáttal s Colt revolvereit díszítve, változatlan belső szerkezet mellett, csinos köntösben, exkluzív kiadásban prezentálta, s el is érkeztünk, az utolsó kézzel fogható darabhoz a Cowboy Lever Action puskához.
Technikai adatok:
Gyártó: UMAREX
Jelleg: légpuska
Energiaforrás: 2 darab 12 g CO2 patron
Kaliber: 4,5 mm (.177) acélgolyó (BB)
Tárkapacitás: 10 darab
Energia: 7,5 J maximum
Irányzékok: fix első és állítható hátsó
Cső: sima, huzagolatlan
Anyaga: cinköntvény, műanyag tus és elő ágy
Pozitívumok:
Nagyon élethű, autentikus
Töltési metódusa, akár az igazin
Precíz szerkezet
Negatívumok:
Műanyag tus és elő ágy
Adapter hüvelyek nagyon könnyen elveszhetnek
Nem olcsó
- Senkó Sándor
