A géppuskák története II.

„Ezeket a problémákat rövidesen elsöpörte az első „igazi” géppuska megjelenése, mely az amerikai Hiram Maxim nevéhez köthető” Maxim, jól képzett mérnök és feltaláló volt, a lőfegyvertervezés 1881-ben keltette fel érdeklődését. Saját elbeszélése szerint, egyik barátja a következő tanácsot adta neki, „hogy ha egy rakás pénzt akarsz keresni, találj fel valamit amivel ezek a bolond európaiak könnyebben irthatják egymást”. A következő néhány évben gondosan elemezte a korabeli lőfegyvereket, áttekintett minden lehetséges működési eljárást és arra az eredményre jutott, hogy lövéskor a töltény energiájának döntő többsége kárba vész és kell lennie olyan megoldásnak amely ezt az energiát a fegyver felhúzására használja fel.

1885-ben Maxim  bemutatta első modelljét  amelynek hajtóerejét a visszarúgás energiája biztosította. Maxim számos katonai méltóságnak mutatta be fegyverét, de azok nem voltak elragadtatva tőle. Ekkor visszatért műhelyébe és teljesen átdolgozta a fegyvert. Azt  könnyebbé, egyszerűbbé és megbízhatóbbá tette. Az új szerkezet is a visszarúgást használta fel meghajtóként de elmaradt az ormótlan forgattyús szerkezet és helyette egy csuklózárat szerelt puskájába a Parabellum  és a Borchardt pisztolyokon található zárak előfutáraként. A fegyvert egy 333 töltényt tartalmazó vászon hevederrel táplálták és a heveder végén lévő kampóknak köszönhetően megvolt a lehetősége a heveder toldásának, így a folyamatos tüzelésnek is.

Maxim beutazta Európát, lélegzetelállító bemutatókat tartott nagyszámú hallgatóságának, akiknek véleménye igen vegyes volt. Oroszországban a cár tisztjei, miután meghallgatták előadását a fegyver működéséről, nagyot nevettek rajta. Szerintük teljesen lehetetlen volt, hogy egy ilyen szerkezet működhessen. Rögvest elnémultak mikor a saját szemükkel győződhettek meg róla mire is képes a fegyver. Dániában a király végignézte a bemutatót majd megkérdezte, hogy mennyibe kerül egy töltény. Amikor megmondták neki, némi cinizmussal közölte, hogy Maxim egyetlen puskája fél nap alatt csődbe juttatná Dániát.

Mindezek ellenére  a puska hatalmas sikert aratott  és 1890-re a brit a német az osztrák-magyar, a svájci, az olasz és az orosz hadseregben is rendszeresítették. Miutám Maxim „megmutatta az utat” feltalálók tömegei próbálkoztak meg hasonló puskák előállításával. Az elsők között egy másik amerikai is volt, John M. Browning. Bár egyetértett Maximmal a hátrasiklás energiájának felhasznállásában, úgy gondolta, hogy a csőszájnál jelentkező légnyomásból több energiát lehetne nyerni. Ezen az elven működő fegyverre több tanulmányt is végzett és a legjobbnak tartott verziót, melynél a cső aljába fúrt luk fölött elhaladó lövedék által képzett légnyomást használva működtette a reteszt, 1890-ben felajánlotta a Colt vállalatnak. Az működő fegyvereket gyártott belőle és hosszú próbák után az USA kormánya rendszeresítette M 1895 néven.

Három olyan alapvető  rendszer létezik amely egy automata géppuskát működtethet -  a visszarúgás, a gáz vagy a csőhátrasiklás. Az első kettő már használatban volt és 1893-ban a harmadikat is bemutatták az „osztrák-magyar” Skoda géppuska által. Ezen a fegyveren egyáltalán nem volt reteszzár, kizárólag az erős rugóval tartott, nehéz reteszblokkra támaszkodott. Még ugyanebben az évben Odkolek kapitány, egy másik osztrák, a francia Hotchkiss vállalatnál jelentkezett egy géppuska terveivel. A vállalat amerikai igazgatója, Lawrence V. Benet észrevette a terv alapvetően zseniális voltát és agyafúrt módon azonnal megvásárolta a szabadalmat és a fegyverrel járó minden jogot, Odkoleknek semmilyen részesedési lehetőséget nem kínálva. Bizonyos részletek megváltoztatása után ez a fegyver lett a Hotchkiss puska, melyet a francia hadsereg 1897-ben rendszeresített.

Ez a fegyver volt az egyik legelső géppuska, amit repülőgépen is alkalmaztak. Bár a puska könnyen túlhevült (ezidőben a fegyverek hűtése jelentette a legnagyobb kihívást a tervezőknek) a puska mégis megbízható volt és a Maximmal szemben megvolt az az előnye, hogy jóval könnyebb volt.

A Maxim komoly súlyának egyik oka pont a hűtés problémája volt. 600 töltény egy perc alatt történő kilövése hatalmas hőmennyiséget juttatott a csőre és Maxim első géppuskáit egyszerűen a szabadon álló csövet érő levegő hűtötte. Ez a rendszer azonban rövidesen kevésnek bizonyult és későbbel is kezdték alkalmazni az azóta is használatban lévő vízköpenyt. Kb. 4 liter vizet töltöttek a köpenybe és ahogy az fokozatosan melegedett, úgy nyelte el a csőnél képződő hőt. Amikor a víz felforrt, tündérmesébe illő gőzcsóva csapott fel a puskából, ami későbbiekben a háborúban igen komoly zavarokat eredményezett. Ennek megakadályozására a fegyver szoros tartozékai lettek a nyomáscsökkentők, pumpák melyek a víz forráspont alatt tartását biztosították.

A Hotchkiss a másik megoldást választotta és tervezője kitartott a léghűtéses technikánál. Itt annyi módosítást végeztek, hogy a hűtési felület megnövelése érdekében hűtőbordákkal borították a csövet. A Maxim puska először Gambiában, 1888-ban került bevetésre, lázadó törzsi harcosok ellen és az odavezényelt brit katonák használták. Ezután egyre több helyen használták és hírneve minden akció után csak növekedett.

Annak ellenére, hogy már ekkor látszott, hogy az automata fegyverek hadászati szempontból megkerülhetetlenné válnak a jövőben, a géppuskák általános elfogadásának legfontosabb állomása az orosz – japán háborúban, az első technológiai – ideológiai háborúban volt. A japánok Hotchkiss puskákat használtak, míg az oroszok Maxim és Madsen géppuskákkal voltak felszerelve. Ez volt az első eset, hogy két nagyhatalom állt szemben egymással, mindketten géppuskák birtokában és a világ többi része érdeklődéssel figyelte az eseményeket. Eleinte az előre elkészített állásokban lévő orosz Maxim puskák bizonyultak jobbnak, de a japánok agresszív taktikája, a sokkal könnyebb és mozgékonyabb Hotchkiss puskákkal támogatva, fokozatosan felülkerekedett és a végső győzelemhez segítette a japánokat.

Az orosz lovasság által használt Madsen géppuska a történelem egyik legfigyelemreméltóbb géppuskája volt és ezen fegyverek történetének hőskorából legvégsőként érdemes egy pár szót foglalkozni vele. A dán Schouboe találta fel és nevét az akkori dán hadügyminiszterről, Madsenről kapta, akinek parancsára 1902-ben a dán hadseregben rendszeresítették. A következő 50 évben módosítások nélkül, folyamatosan gyártották. Több mint 34 országban rendszeresítették, szinte minden elképzelhető célra használták annak ellenére, hogy a valaha feltalált egyik legbonyolultabb puska volt.

A szerkezetet a visszarúgás lendülete működteti a zár azonban semmi egyebet nem tesz mint lezárja a reteszt. A töltést és a hüvelykivetést, amit más puskákon a reteszszerkezet végez, itt külön erre a célra kitalált szerkezetek végzik. De ezen kívül is több olyan megoldást találunk amelyek a tervező kreativitását bizonyítják viszont a géppuska működését bonyolulttá teszi. A számos komplikált szerkezet ellenére a Madsen géppuska irígylésre méltó hírnévre tett szert megbízhatósága miatt és a XX. századi háborúk fontos, kihagyhatatlan szereplőjévé vált.