A GAMO 1200 légpuska

Az én történetem Kicsit vissza a időben… 1994-ben találkoztam először ezzel a fegyverrel mely hamar belopta magát a szívembe és az akkori, viszonylag magas (25.000Ft) ára ellenére is az egyik lenépszerűbb típus lett a magyar piacon.

Majd valamikor 1999 környékén a Gamo cég hirtelen ötlettől vezérelve beszüntette a gyártását. Máig nem értem miért. Nem nagyon volt konkurenciája ebben a kategóriában és utódja sem készült később a Gamo cégnél. Csak sokkal később, 2004 körül dobta piacra az Umarex cég a Winchester Co2-es légpuskáját ami felveszi a versenyt a G1200-al. Azóta egy-két javításra behozott darabon kívül nem találkoztam ezzel a típussal.

2008 nyara. Egy úriember lépett be az üzletbe és közölte, hogy megszabadulna egy régi légpuskájától. Mivel éppen tele voltunk használt fegyverekkel, látható lelkesedés nélkül ugyan de mondtam, hogy “nézzük meg!”. A tokból egy teljesen hibátlan állapotú G-1200-as került elő. Megegyeztünk.

Sokáig ott pihent a többi, gyűjteményi darab között amikor eszembe jutott, hogy bár egy “halott” típus de meghatározó darabja volt a 90-es éveknek, abból az időből amikor a Gamo cég még legalább annyit adott a minőségi fegyvergyártásra mint a design-ra.

Első látás

Az agyazás mint a felső-közép kategóriás fegyvereknél általában, bükkfából készült. A hátsó agyazás pofadékolt, műanyag tusatalppal szerelt. A tusatalpnak az agyazáshoz való illesztése hagy némi kívánnivalót maga után de első ránézésre ez tűnik az egyetlen esztétikai hiányosságnak. A középrész fémburkolatot kapott ezzel is növelve a fegyver “hitelességét”. Természetesen megtaláljuk a távcsősínt is, ami nélkül 1990 óta szinte nem is készül légpuska. Az előagy szintén bükkfa. A csőköpeny viszont sajnos műanyag csakúgy mint a rászerelt első irányzék. Hozzátartozik, hogy a csőköpeny jól rögzített így nem kell félnünk attól, hogy elfordul vagy elmozdul az első irányzékkal együtt a csőhöz képest.

Működés

Először is csavarjuk ki az előagy előtt található zárócsavart. A patront fejjel előre helyezzük be a nyílásba majd a csavar becsavarásával szorítsuk rá a kiszúrótüskére. Nagy ötlet: A co2 patron és a kiszúrótüske között egy spirálrugó kapott helyet ami a patron kivételét nagyban megkönnyíti. Nem tapad rá a tömítésre, nem úgy kell kibányászni az elhasznált patront a tubusból. A co2 betöltése után következhet a tárazás.

A fegyver jobb oldalán találjuk a töltőnyílást.

A töltőrugót a felhúzókar segítségével húzzuk hátra majd a nyíláson keresztül 12db diabolót helyezhetünk a tárba. A töltőnyílás sziluettje is mutatja, hogy ebbe a fegyverbe kizárólag lapos fejű diabolót használhatunk. Ha nehezen boldogulunk a viszonylag szűkre szabott töltőnyílással akkor a tárfedelet rugó ellenében hátratolva levehetjük. Így teljesen szabaddá válik a töltővályú.A lövedékek behelyezése után visszaengedjük a rugót a lövedékekre. Ezután a biztosító lemez előretolásával kibiztosítjuk a fegyvert.

Az előagy hátrahúzásával a töltőblokk kimozdul jobbra, így lehetővé téve, hogy a tárból az első lövedék bekerüljön a blokkba. Az előagy visszaengedésekor a töltőblokk a csőfarhoz “szállítja” a lövedéket. A csőretöltést a teljes biztonság érdekében a puska mindkét oldalán, egy kis ablakban megjelenő piros szín is jelzi. Ezután az elsütő billentyű meghúzásával leadhatjuk a lövést.

Használat közben

Először is a patron becsavarásakor a tömítés rögtön zár. Szinte gázveszteség nélkül megy a dolog. Ekkor bizonyosodtam meg róla végképp, hogy tényleg használatlan, új fegyvert vettem. Tudniillik a patrontömítés a használat során egyre inkább összenyomódik, ezzel meghosszabbítva a “zárási időt”. A lövedékek betöltése nagyon gyorsan megy. Mondjuk én lekapom a tárfedelet. Így jóval egyszerűbb.

A csőretöltés finoman és olyan gyorsan megy, hogy annak ellenére elkap a hév, hogy alapvetően nem vagyok egy militáns figura. Tényleg élmény vele a lövészet. Egyszerűen fegyelmeznem kell magam, hogy a céllövészethez illő tempót felvegyem. A fegyver nagyon jól áll a kézben. Számomra pont ideális a tusahossz és a pofadékmagasság. Ha lövés közben az előagyat fogjuk, arra figyeljünk, hogy ez egy mozgó része a fegyvernek. Kevésbé stabil mint ha a sátorvasnál támasztunk. Ezt inkább olyan esetben ajánlom ha a gyorsaság fontosabb mint az abszolút  pontosság. Egyedül a sütés hossza és nyúlása okoz gondot. Ráadásul gyárilag egy olyan brutális rugó támasztja meg az elsütőbillentyűt, hogy 50-60 lövés leadása után már biztos vagyok benne, hogy az előző napi órás foci helyett inkább mutatóujjra kellett volna gyúrnom. Ezt szokni lehet de tökéletesen kiismerni és uralni nem. Jó pont viszont a négy variációban állítható hátsó irányzékbetét, amivel könnyen meg lehet találni a fényviszonyoknak és célnak megfelelő profilt. Egy patronnal 60 használható erejű lövést sikerült leadni. Ezután a patronban lévő nyomás csökkenésével a szórásképünk is elkezd lefelé vándorolni. Innentől nem érdemes sokáig kínozni a fegyvert. Patron ki, új patron be. A teszthez 0,49 grammos Dynamite Nobel Geco és 0,50 grammos Gamo Match lövedéket használtunk.

Támasztásból, de kézből lőttünk 10 méterre kirakott lőlapra, nyílt irányzékkal. A belövés utáni első körben kimondottan meglepődtem, hogy az általam nem túlságosan favorizált és sok esetben látható felszíni hibákkal gyártott Gamo Match lövedékkel kisebb szórást lőttem mint a német diabolóval. Hátha véletlen és egy szerencsés szériát fogtam ki. Átadtam a puskát Bencének aki megismételte a mutatványt. Ennyi.

Persze mint azt fenntebb már említettem ez a fegyver az átlagnál is érzékenyebb a lövedékekre. Könnyen előfordul, hogy ha egy picit is hosszabb a lövedék mint a töltőblokk szélessége akkor deformálódik töltés közben. Ez esetben ez a helyzet nem állt fenn de mint a mellékelt ábra is mutatja mindenképpen javallott több fajta lövedéket is kipróbálnunk mielőtt döntünk.

Fontos! Ennél a fegyvernél csak és kizárólag a lapos fejű diabolót használhatjuk. Nem egy esetben hoztak be hozzánk javításra G-1200-ast azzal a problémával, hogy megszorult a töltőblokk, beragadt a lövedék. Szintén gondot okozhat ha az “ellenséggel folytatott ádáz harc” annyira elvonja a figyelmünket, hogy kétszer töltünk egymás után. Mindkét esetben, ha időben észrevesszük a hibát vegyük le a tárfedelet és húzzuk hátra az előagyat. Így szabaddá válik a töltőblokk furata ahonnan ki tudjuk ügyeskedni a beszorult, megakadt lövedéket.

Belső szerkezet

Erről csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy egyszerű, átgondolt, jó anyagokból készült és ami nálam extra pontokat ér – könnyen szervízelhető szerkezete van a spanyol puskának.

Összkép

A fegyver népszerűségét többek között a semelyik másmilyen légpuskánál addig nem látott “pump action” töltési rendszernek köszönhette. Ráadásul az akkori kínálatban a co2-es fegyverek zöme szinte teljes mértékben műanyag burkolatúak voltak ami az amerikai piacon elfogadott és normális viszont itt, Európában az emberek jobban szeretik a fém – fa kombinációt. Összességében egy nagyon jó formájú, összetéveszthetetlen stílusú, igényesen elkészített légpuska a G-1200-as.

Akinek van vigyázzon rá, akinek nincs vadásszon rá!

Pozitív

• összetéveszthetetlen
• egyedi fazon
• jó minőségű anyagok
• kényelmes, jól használható agyazás
• hobby fegyverhez mérten jó szóráskép
• egyszerű, megbízható belső szerkezet
• nincs típushibája

Negatív

• apró illesztési pontatlanságok
• műanyag csőburkolat
• elsőirányzék
• elsütőbillentyű
• brutális sütés

Adatok:

• Kaliber: 4,5mm
• Súly: 2900gr
• Csőhossz: 460mm
• Teljeshossz: 970mm
• Tárkapacitás: 12diaboló
• Lövedéksebesség: 165-168m/s

Csak még egy sor. Másnap kicseréltem az elsütőbillentyűt támasztó spirálrugót egy gyengébbre. Sokkal jobb.

in Hírlevél, Légpuskák, Magazin