A Weichrauch HW97K légpuska

Őszintén szólva a kísértés már régóta megvolt, csak az ember az ilyen (nem kötelező) feladatokat mindig halogatja. Lehet, hogyha Elek Tamás barátom nem jön ezzel a hírlevél ötletével, ez az írás sosem születik meg.De, hogy miről is van szó? Hát, hogy papírra vessem gondolataimat, tapasztalataimat az általam az egyik legjobbnak és egyben legszimpatikusabbnak tartott fegyvergyártó cég egyik világszerte ismert és elismert puskájáról.

A fennti sorokban említett szimpátiám a nagymúltú német cég irányába több dologból tevődik össze és bár ezek abszolút szubjektív (sőt némelyik inkább érzelmi) benyomáson alapulnak mégis szükségesnek tartom őket megosztani az olvasókkal.

• 1.) Roppant mód tetszik, hogy az óriási „teljesítményversenyben”, amit a légfegyvergyártók a piaci részesedésük növelése érdekében tesznek, a Weihrauch cég nem vesz részt. Ez persze nem azt jelenti, hogy fegyvereik alapvetően gyengék lennének, hanem, hogy a fegyvereik megalkotásánál nem elsődleges és minden egyéb érvet maga mögé utasító szempont az erő. Minden általuk készített légpuskánál az az ember érzése, hogy a fegyver szerkezeti megoldásai jóval nagyobb terhelést és a fegyver nagyobb teljesítményt is elbírnak mint amit a cég végeredményként kihoz belőlük. (Ezzel remélem senkinek nem adok ötletet ahhoz, hogy rohanjon a puskájához melynek szétszedése után belegyömöszöljön valami brutális teleszkóprugót). Erre egyébként remek példa a HW 97K, melyet elsütve nincs az az érzése az embernek, hogy a rendszer csúcsra van járatva. (Nem rezonál, nem ugrik a fegyver).
• 2.)  Az 1899-től 1949.-ig Zehla Mehlisben (Thuringia), majd ezen évtől Mellrichstadtban (Bavaria) működő cég nagyon finoman bánik a formai változtatásokkal a régi típusoknál ugyanúgy mint az újaknál. Inkább a tradícionális formák és megoldások jellemzik fegyvereiket mint az extremitás és a feltétlen forradalmi újítás a design terén.
• 3.)  Legtöbb fegyverüknél abszolút kiforrott technikai megoldásokat találunk. Semmi sallang, alkatrész hegyek, feleslegesen komplikált működési rendszer.

Na ennyi bevezető után térjünk rá a lényegre! … Hol az a puska?!

Külsőségek:  A puska az 1982 óta gyártott HW 77-esnek, kimondottan Field Target és Silhouette lövészetre tervezett változata. Első pillantásra talán meglepő és hiányérzetet kelt az emberben, hogy a fegyveren nem találunk nyílt irányzékot. Ennek az az oka, hogy az előbb említett sportágakban a versenyzők szinte kivétel nélkül távcsővel lőnek, így a gyártó megspórolta a nyíltirányzékot. A fegyver agyazása kemény bükkfából készül melyet a pácolás után selyemfényű, vékony lakk réteggel borítanak. A tuson rezgéselnyelő gumitalp van mely rendeltetésének megfelelően szépen csillapítja a lövéskor a vállra irányuló rezonanciát. Az állítható sütéshosszú elsütőbillentyűt természetesen fém! sátorvas védi. (Ezt azért érdemes kihangsúlyozni mert világtendencia a gyártók között az egyre terjedő műanyag alkatrész használat).

Jellegzetessége még a fegyvernek a csősúly, melynek a „durvább” kinézet mellett fontos szerepe van a fegyver ideális súlypontjának kialakításában is.

A gyár ezt a modelljét kékre színezett, rétegelt fából készült agyazással is készíti ami bár ellenállóbb, szívósabb a tömörfánál, esztétikai szempontból eléggé megosztja a vásárlóközönséget (és engem is).

Működés közben:  A fegyvert, bár elsődlegesen ülő testhelyzetben való lövészethez tervezték, állva is stabilan, kényelmesen tartható anélkül, hogy az embernek  sokáig kellene keresgélni a megfelelő pozíciót. A felhúzókart egy golyós zár rögzíti a cső alatt elhelyezett tömbhöz. Ezt a csővég felől elhelyezett gombbal tudjuk kioldani. Felhúzáskor a dugattyú szépen, finoman, zajtalanul csúszik hátra, így szabaddá téve a töltőnyílást.

A lövedék csőfarba helyezéséhez pici rutin szükséges, de nem megoldhatatlan feladat. A tervező viszonylag nagy helyet hagyott ehhez a művelethez, így ritkán kell a mellé hullott lövedékek után kutatnunk.

A felhúzókar visszazárása és az automatikusan működő biztosítópecek alaphelyzetbe tolása után tudjuk elsütni a puskát. A biztosító úgy van megoldva, hogy a fegyvert felhúzás után egész addig lehetetlen elsütni míg a biztosítópecket vissza nem toljuk. Ez abszolút biztonságot ad a kezelőjének, viszont ezzel nincs lehetőség az összepréselt rugó visszaeresztésére, mint például a Slavia fegyvereknél.

Az elsütőbillentyű hosszirányban barázdált, így gátolva ujjunk csúszkálását rajta.

Ezen kívül a billentyű mögött található állítócsavarral nyúlásmentes, pontszerű sütést tudunk beállítani magunknak (bár ezt a gyár minden egyes modelljénél megteszi). Elsütéskor, a puska súlyának is köszönhetően (4kg.), a fegyver nyugodtan viselkedik, nem rázkódik a kézben.

Pontosság:  A kiszemelt példány egy 5,5mm.-es 97K volt. A lövéstesztet 25m.-en végeztük, egy széltől védett területen. A fegyvert belövőállványba tettük és 5 lövést adtunk le vele Barracuda Match lövedékkel.

Mondhatni, hogy a fegyvernek ezen a távon szinte nem volt szórása, a lövések szépen összeszakadtak a papíron. A lövedéksebességeket is mérve a két szélsőséges adat külöbsége sem volt több mint 2,6m/s.

Technikai adatok:

• Teljeshossz.: 1020mm.
• Csőhossz.: 300mm.
• Súly (távcső nélkül): 4kg.
• Gyári lövedéksebesség: 290m/s.(4,5mm.); 230m/s.(5,5mm.)

in Hírlevél, Lég, Légpuskák, Magazin