
Az első példányt fából faragta ki (mely még ma is látható a gyár múzeumában) majd egy fegyverkováccsal, hitelből készíttette el a működőképes prototípust. (A mester még évekig követelte a neki járó pénzt a fizetésképtelen feltalálótól.)
Colt a róla elnevezett revolvert 1835-ben Angliában és Franciaországban, majd 1836-ban Amerikában is szabadalmaztatta. A gyártásra 23 évesen vállalatot alapított 300 000 dollár alappal, Pattersonban, New-Jersey államban, amely azonban rövid úton csődbe ment. Alig száz darabot sikerült eladnia a rangereknek, a prérit járó csendőröknek. A fegyver akkor még túl súlyos, bonyolult volt, könnyen meghibásodott, és használójára nagyobb veszélyt jelentett, mint a célpontra.
Colt a következő években a vízálló lőszer, a távolról felrobbantható tengeri akna feltalálásával és a Coney Island és New York között 1843-ban lefektetett első tengeralatti kábel megtervezésével tudott a felszínen maradni. Szintén az Ő nevéhez fűződik az 1843-as, első telegráf-kábel.
A koldusszegény feltalálónak az utolsó esélyt az 1846-ban kitört mexikói háború jelentette, amikor is az indiánok ellen Floridában és Texasban már hatásosnak bizonyult fegyver legújabb változatából 1000 db.-ot rendelt a hadsereg. A gond csak az volt, hogy Coltnak nem volt gyára, így a gyapotmagtalanító gépet feltaláló Eli Whitney fiával szövetkezve annak egyik telepét alakították át.
Az üzlet felvirágzott, Colt 1851-ben első amerikai gyárosként nyitott kirendeltséget Angliában, majd 1855-ben Hartfordban felépítette a világ akkori legnagyobb magánkézben lévő fegyvergyárát 1 millió dollár befektetéssel, melyben naponként 100 db fegyvert készítettek. A létesítményt a legmodernebb gépekkel szerelték fel, és már az első évben ötezernél több kész lőfegyvert produkáltak.
Colt jelszava az volt, hogy ‘nincsen semmi, amit gépekkel ne lehetne előállítani’, és ez akkoriban igaznak is tűnt. Elsőként ő készített felcserélhető, szabványos és sorozatban gyártható alkatrészeket. A gyár hamarosan napi 150 kiváló minőségű, szépen tervezett és remekül működő fegyvert állított elő, tulajdonosa pedig a tíz leggazdagabb amerikai közé került, sőt tiszteletbeli ezredesi rangot is kapott.
A vállalat előszeretettel készített kiállítási és reprezentációs célú, de teljesen működőképes fegyvereket: az arany berakásos, gravírozott pisztolyok ott virítottak I. Miklós és II. Sándor orosz cár, VII. Frigyes dán és XV. Károly svéd király vagy éppen Kossuth Lajos vitrinjeiben.
A termékeket ügynökök terjesztették, de voltak lerakatok New Yorkban és Londonban, emellett közvetlen rendeléseket is elfogadtak. Colt volt az első iparos, aki felismerte a reklám és a marketing fontosságát, részben ezzel magyarázható elsöprő sikere.

Az 1900-as évektől a gyárban már félautomata pisztolyok is készültek, amelyek kakasát nem kellett minden lövés után felhúzni. Ezek közül a leghíresebb a John Moses Browning által tervezett M1911-es modell. Ezt számos fegyveres testületben rendszeresítették. Az amerikai hadseregben kisebb módosításokkal a nyolcvanas évek végéig szolgálati fegyver maradt és gyártása napjainkban is folyik.
A Colt gyár ma is virágzik, termékeit világszerte keresik, ezenkívül számos európai és amerikai cég gyártja a nagy klasszikusok pontos másolatait.
Tisztelt Péter!
Köszönöm ezt a tartalmas írást,mindig érdekes olyan dolgokról információt szerezni,amit az ember használ -akár napi szinten -pedig a létrejöttének történetéről semmit,vagy legalább is keveset tud.
Még egyszer : köszönöm
Zoltán
Köszi a cikket!
Most átbogarásztam még néhányat.Nagyon jók!
Fecó
Tartalmas és jól megszerkesztett cikk. Új információkat tudtam meg erről a méltán híres amerikai feltalálóról és fegyvergyártóról.
Köszönöm!