Weihrauch HW55 légpuska

HW55

A régi fegyverek iránti rajongásom kiélésére kaptam újabb lehetőséget mikor hozzám került ez a légfegyver. Persze ez esetben a „régi” szó nem teljesen helytálló hisz nem egy antik darabról van szó. Mindenesetre olyan légpuskáról beszélünk amelyiket 1955-től 1980-as évek elejéig gyártottak, ami pedig nem ma volt. Ezen kívül magán hordozza a kor légfegyvergyártásának minden pozitívumát és kimagasló technikai megoldásait ami miatt érdemes kicsit bővebben foglalkozni vele.

A történet

A fegyver, melyet a Weihrauch & Weihrauch cég gyártott, 1955-ben debütált a fegyverpiacon. A kezdeti típusoknál még nem találjuk meg a Weihrauch cég azóta is használt „Rekord” típusú, állítható elsütőszerkezetét, melyet később a HW55 Target modellnél mutattak be először.
Kuriózumnak számít, hogy minden korai gyártású fegyvert kézi munkával raktak össze és minden egyes fegyveren megtalálható volt a
készítőjének a jele melyet a tusba ütöttek be. Bár a később gyártott fegyverek is kiváló minőségben készültek, ezek a típusok még magukon viselték a kézigyártás erényeit is. Ezt a jelölési formát illetve a kézi összerakást az 1970-es évek elején azután abbahagyták valószínűleg a költséghatékonyság okán.

Ne felejtsük, hogy mikor a HW55-ös gyártásba került még sok évre vagyunk az első visszarúgásmentes rugós légpuska megjelenésétől. Ekkor a hangsúlyt még a sütéskor fellépő rezonanciák minél nagyobb fokú lecsökkentésére fektették és nem a teljes mozgáskompenzációra.
A Weihrauch gyárral egy időben a Walther cég is hasonló fejlesztéseket tett ebben az időben a sportpuskáinál, emiatt a két vállalat komoly versenyt futott a piac megnyeréséért. A teljes visszarúgás kompenzációs fegyverek megjelenése előtt ez a két cég élenjárt abban, hogy a fegyvereik a hagyományos rugós rendszer ellenére tökéletesen nyugodtan viselkedjenek és a fellépő rezonanciák minél kisebb mértékben legyenek érezhetőek lövéskor.

A HW50-es sorozat S,SF,M,MF,T és TF modelljei, melyeket 1980-as évek elejéig készítettek, inkább az európai piacon, míg az SM és MM betűjelzéssel gyártottak a tengerentúlon lettek népszerűek, a Beeman cégnek köszönhetően.
Az egyes modellek közötti különbség nem a működésben vagy a technikai megoldásokban, hanem leginkább a tusban esetleg az irányzékban volt.

Az alap típusjelzések:

   1. HW 55 S: egyszerű bükkfa tus
   2. HW 55 M: Bavaria stílusú tus
   3. HW 55 T: Tyroli stílusú tus

A sorozatszámok a gyártási év függvényében:

1-200,000          : 1955-1966
200,000-400,000: 1966-1972
400,000-600,000: 1972-1976
600,000-800,000: 1976-1980
800,000-            : 1980-
 
A „T” modell egyik különlegessége, hogy agyazása a régi verseny elöltöltőfegyverek formavilágát idézi. A HW55 modell csúcspontját minden kétséget kizáróan akkor érte el mikor a Custom Match szériával világbajnokságot nyertek 1969-ben.

A tus

A HW55S modell, mint azt a típuslistánál is már említettem, egyszerű, sallangoktól mentes bükkfa agyazással készült.
A pofadék hiánya először feltűnő de a fegyvert archoz emelve már nincs hiányérzete az embernek. Az előagy is jó kiképzésű. Nincs ezzel semmi baj.
A tusatalp oldalirányban mélyen barázdált gumi mely kiválóan illeszkedik a vállhoz. A fegyver kora ellenére (a gyáriszám szerint 1972-es) nem öregedett el, nincsenek repedések rajta. Szerintem simán kibír még vagy 20 évet. A tus hiba nélküli, hála az előző tulajdonosának (lehet, hogy több is volt). A pácolás már újonnan készült, nem eredeti.

A cső és a dugattyúház

… masszív, vastag falú huzagolt cső. A csőtengely csavar elég robosztus méretű, rögtön megakad rajta az ember szeme. Gondolom a praktikum okán a gyártó fontosnak tartotta, hogy azok az alkatrészek melyek különösen nagy terhelésnek vannak kitéve a legjobb anyagokat használva, a legideálisabb méretekben kerüljenek beépítésre a fegyverbe. Bárcsak a mai fegyvergyártásban is ez a szemlélet uralkodna általánosan! Hol tartana a világ?!
Ugyanilyen megfontolásból találunk a fegyver bal oldalán egy jókora méretű acél fület. Ez a csőtörős fegyvereknél található csőrögzítő csap mellett arra szolgál, hogy a töltés után visszazárt csövet tökéletesen rögzítse a helyére egy excentrikus forgótengely segítségével.
Egy ilyen kategóriájú fegyvert megvizsgálva teljesen
alaptalannak, sőt nevetségesnek tűnnek azok a sztereotípiák, hogy mozgócsöves légpuskát nem szabad venni mert hosszútávon

kikopnak a csörögzítésért felelős alkatrészek és a cső lógni, kotyogni fog. Hát itt ez a hibalehetőség ki van zárva.
Ezt az állításomat az az észrevétel is alátámasztja, hogy a csőtengely csavaron, mely a cső oldalirányú rögzítésére is szolgál, semmilyen nyoma nincs, hogy az idők folyamán állítani kellett volna.
A 30cm hosszú dugattyúházon megtaláljuk a távcsősínt illetve a távcsőszerelék fixálásához használható zsákfuratokat. A gyáriszám is itt, a dugattyúház hátulján kapott helyet.

Az irányzékok

A hátsó irányzék minden porcikája acélból készült. Természetesen! Mintahogy a fegyveren szinte semmilyen műanyag alkatrészt nem találunk (az egyedüli műanyag alkatrész a rugóvezető).
Nem mintha bármi bajom lenne a műanyag dolgokkal úgy egyébként, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a rugós légfegyvereknél ahol elég komoly erők és rezonanciák mutatkoznak használatkor, ezekkel általában csak a probléma van.
Az irányzékot magasságban és oldalirányban is egy-egy „klikkes” acél tárcsával tudjuk állítani. Illetve a vertikális állító tárcsa még számozva is van (1-8.-ig), így ha bármilyen oknál fogva el kell állítanunk az irányzékot, nagyon gyorsan reprodukálhatjuk az eredeti beállítást.
A nézőkebetét elforgatható, így lehetővé téve, hogy 4 különböző irányzék profil közül választhassunk.

A célgömböt sínen csúsztatva tudjuk felhelyezni a csőre majd egy oldalirányú csavarral (szintén nem egy apró darab) tudjuk rögzíteni. Mivel a hátsó irányzék nézőkéje variálható így természetes, hogy itt, a célgömbnél is megvan a lehetőség a betétek cseréjére. Ehhez csak egy zárógyűrűt kell lecsavarnunk a célgömbtubusról és már hozzá is férünk a betéthez.
A Weihrauch cég azóta is sok modelljén használja ezt a megoldást így ezekhez a régi fegyverekhez könnyen be lehet szerezni ezeket az irányzék szetteket.

Elsütőszerkezet

A HW55S ezen darabjában a Weihrauch cég fegyvereiben azóta is használt Rekord típusú elsütőszerkezetét találjuk.
Ez a rendszer abszlolút a legjobbak közé tartozik a hobby fegyverek kategóriájában.
A sütés úgynevezett „kétzónás”, tehát a sütés bekövetkeztéig van egy finom előhúzása az elsütőbillentyűnek. Maga a sütés pontos, határozott.
Az elsütőszerkezeten két állítócsavart találunk melyek közül a hátsóval a sütés súlyát, ellenállását, míg a másikkal a pozícióját állíthatjuk. A hátsó állítócsavar kialakításánál és méreténél fogva szerszám nélkül, kézzel szépen állítható.
A Weihrauch újonnan vásárolt fegyvereinél az alapbeállításon ritkán lehet már javítani, nyilvánvalóan más a helyzet ha egy használt fegyvert veszünk. Ilyenkor érdemes a sütésbeállításokat is leellenőrizni és az egyéni igények szerint finomítani. Ügyeljünk arra, hogy a sütésérzékenységet úgy állítsuk be, hogy az a biztonságos használatot ne veszélyeztesse!

Mi van bélül?

A belső szerkezetnél a Weihrauch cég legtöbb fegyverén ma is használt megoldásait találjuk.
Kiváló anyagok, precíz kidolgozás. Itt sem lehet nagyon fogást találni.
Ez a gyár az ékes példája annak a szlogennek, hogy „bevált dolgokon ne változtass!”. Egyébként is, a fegyver bármely részét vesszük górcső alá, az az érzésünk, hogy a puskát az örökkévalóságnak készítették.

Használat közben

A fegyver felhúzásához először a puska bal oldalán lévő rögzítőfület kell előre hajtanunk. Ezután tudjuk a csövet lebillenteni. Kis erő kell a cső megindításához, nem kell ütni vagy nagy erővel nyomni ahhoz, hogy a zárt pozícióból megmozdítsuk. Ez amiatt lehetséges mert ennél a fegyvernél a csőrögzítés duplán biztosított. Tehát a csőtörős légpuskáknál általánosan használt rugós csap finomabban zár mint az megszokott.
A lövedéket a csőfarba helyezzük majd finoman visszahajtjuk a csövet. Ezután az acélfület hátrahajtva rörzítjük a csövet.

A fegyver sütése szép, pontos. Kis előhúzás után határozott, finom a sütés. A fegyver lövéskor nem rezonál, semmilyen rendellenes hangot nem lehet észlelni. Nagyon nyugodtan viselkedik. Az irányzékok is kiválóan használhatóak.
A lőlapot 15méterre tettük ki és támasztásból lőttünk. Oldalirányban nem kellett korrigálni a beállításokon. Magasságban viszont fölé hordott a fegyver. Valószínűleg nagyobb távolságra volt belőve a puska. Az irányzék állításra érzékenyen reagált a fegyver. Az első és utolsó lőlap között 4 osztással tekertük lejjebb a hátsó irányzékot.

A lövészetnél JSB Exact 4,51mm.-es diabolót használtunk. A fegyver lövedéksebessége 10 végzett mérésnél 161 és 165m/s között mozgott ami rugós puskánál teljesen elfogadható érték.
Nagyon úgy néz ki, hogy új célja van az életemnek: Beszerezni egy HW55T modellt is!

Adatok

Kaliber: 4,5mm
Lövedéksebesség: 163m/s
Teljeshossz.: 1030mm
Csőhossz.: 420mm
Súly: 3,8kg

– Vasicza Péter –