Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 1919. november 10.-én született a szibériai Kurjanban, egy népes paraszti családba. Fegyverek iránti vonzalma hamar megmutatkozott, mivel már gyermekkorában szívesen kísérletezett robbanóelegyekkel, illetve az otthon talált fegyverekkel. A harmincas évek elején középfokú műszaki technikai képesítést szerzett majd 1938-ban belépett a szovjet hadseregbe. A harckocsizóknál többek között tank ágyú lövésszámlálót, Tokarev öntöltő pisztoly illesztéket, harckocsi motorteljesítmény-és üzemanyagfogyasztásmérőt szerkesztett.
1941-ben Brjanszknál keze súlyosan megsérült, amikor egy ütközet során T-34- esét kilőtték. A hátországba szállították ahol hat hónapi kórházi kezelés várt rá. A legenda szerint kórházi ágyán készítette el egy gépkarabély terveit, melyhez az ötletet háborús tapasztalatai adták. A fronton gyakran szembesült a szovjet gyalogos katonák harctéri kiszolgáltatottságáról szóló beszámolókkal, mivel ezidőtájt a Vörös Hadsereg a német Wehrmachttal ellentétben csak kis számban rendelkezett géppisztolyokkal. Az orosz katonák fegyvere ekkor még elsősorban a puska volt, így a német támadók gépfegyverek terén kétségtelenül fölényben voltak.
Tehát még itt, a kórházban, lábadozása közben megtervezett egy 7,62×25mm űrméretű géppisztolyt. Épp kapóra jött, hogy a szovjet hadvezetés 1942-ben pályázatot írt ki egy új fegyver tervezésére. Kalasnyikov elindult az általa tervezett fegyverrel, ám akkor még a tervben szereplő fegyver szerkezeti hiányosságai és a PPS-41, PSPZ-43 fegyverek időközben felfuttatott gyártása miatt nem fogadták el. A leadott munkából viszont kitűnt tehetsége, így lehetővé tették számára, hogy fegyvertervezést tanulhasson.
1942-től Enszkben a központi kézifegyver kutató részlegnél dolgozott, ahol megismerkedett Szudajevvel, akinek 1943 M géppisztolya nem sokkal korábban éppen azt a pályázatot nyerte el ahol az ő terveit elutasították. Ezen kívül együtt dolgozott két, szintén kiváló szakemberrel, Degtyarjevvel és Szimonovval, akik sokat segítettek munkájában. 1944-ben kezdte el a tervezését az új fegyvernek. A klasszikus AK47 (Avtomat Kalasnyikova) végül több kísérlet után nyerte el végső formáját. A kis átütőerejű pisztolylőszer helyett úgynevezett karabélylőszert kapott. Ezt a lőszert nem Kalasnyikov tervezte, hanem a „karabélykirály” Szimonov. Ezért gyakori vita, hogy az AK géppisztoly-e vagy sem. A jelenlegi terminológia, lőszere alapján leginkább gépkarabélyként emlegeti.
A következő pályázatnál az egyszerű és tömegesen gyártható AK-47 már egyértelmű győztesnek bizonyult, mivel Kalasnyikov vetélytársai szervízigényes (billenőzáras) vagy szokatlan (bull – pup) elrendezésű prototípusokat nyújtottak be elbírálásra. Az új fegyvert igen kedvezően fogadták és csapatpróbára adták. 1949-ben Vladimir Szergejevics Denim ezredes közli Kalasnyikovval, hogy rendszeresítik a 7,62 mm-s AK-47-es gépkarabélyt a szovjet hadseregben.
1942-től Enszkben a központi kézifegyver kutató részlegnél dolgozott, ahol megismerkedett Szudajevvel, akinek 1943 M géppisztolya nem sokkal korábban éppen azt a pályázatot nyerte el ahol az ő terveit elutasították. Ezen kívül együtt dolgozott két, szintén kiváló szakemberrel, Degtyarjevvel és Szimonovval, akik sokat segítettek munkájában. 1944-ben kezdte el a tervezését az új fegyvernek. A klasszikus AK47 (Avtomat Kalasnyikova) végül több kísérlet után nyerte el végső formáját. A kis átütőerejű pisztolylőszer helyett úgynevezett karabélylőszert kapott. Ezt a lőszert nem Kalasnyikov tervezte, hanem a „karabélykirály” Szimonov. Ezért gyakori vita, hogy az AK géppisztoly-e vagy sem. A jelenlegi terminológia, lőszere alapján leginkább gépkarabélyként emlegeti.
A következő pályázatnál az egyszerű és tömegesen gyártható AK-47 már egyértelmű győztesnek bizonyult, mivel Kalasnyikov vetélytársai szervízigényes (billenőzáras) vagy szokatlan (bull – pup) elrendezésű prototípusokat nyújtottak be elbírálásra. Az új fegyvert igen kedvezően fogadták és csapatpróbára adták. 1949-ben Vladimir Szergejevics Denim ezredes közli Kalasnyikovval, hogy rendszeresítik a 7,62 mm-s AK-47-es gépkarabélyt a szovjet hadseregben.
Az igazsághoz az is hozzátartozik (és ez semmit nem von le a konstruktőr érdemeiből), hogy az első rohamkarabély nem az AK, hanem a német Sturmgewehr 44 volt. Sőt valószínűsíthető, hogy az STG 44 is hatással volt az AK terveire illetve, hogy a tervezési munkákba fogságba esett német fegyveres szakemberek is közreműködhettek.
A „Kalasnyikov” gépkarabély és fegyvercsalád rövid időn belül világszerte elterjedt, napjainkig mintegy 80-100 millió darabot gyártottak belőle. Először természetesen a Szovjet Hadsereg katonái kaptak az új kézifegyverből, még 1949-ben, majd a közeli szövetségesek, a Varsói Szerződés hadseregei. Ezt követően szétáramlott a világban. Több országban nekifogtak a gyártásnak. Mindenki megpróbálta a saját igényeinek megfelelően átalakítani, módosítani. Volt, amikor csak a fazonján változtattak de akadtak komoly módosításokkal készült változatok is.
Markolat került a fegyverre, elkészült a behajtható válltámaszú változat is, több helyen próbálták a pácolt fa alkatrészeket műanyaggal felváltani, vagy szuronyt szereltek a cső alá. Ez leginkább a kínai változat sajátossága volt. Gyártották a kelet-németek kiskaliberű, .22-es lőszerrel. A csehek a maguk VZ58-ával a Kalasnyikovra hasonlító, de néhány szerkezeti megoldásában eltérő változatot hoztak létre. A lengyelek elkészítették a maguk puskagránátot kilövő változatát, amely egy sajátos irányzékkal került szerelésre. A románok szép, gótikus stílusú fa héjazatot és ezzel egybeszabott első markolatot álmodtak a saját Kalasnyikovukra. Ezeket lehetett látni az 1989 decemberi, romániai „események””idején, de rengeteg került Irakba is. A fenti néhány példa csak, cseppnyi abból a rengteg változatból amit az AK47 ihletett. Az átalakításban az izraeliek mentek a legmesszebbre. Az arabokkal vívott számtalan összecsapásukban elegendő tapasztalatot szereztek az AK-ról. Kialakították a Galil-családot, amely alapvetően AK alapon, de annak több hátrányos tulajdonságát kijavítva készült el. A Galil-Család rövid és hosszúcsövű géppisztolyokból és golyószóróból áll. A legkényelmesebb és talán a „leghasználhatóbb” változatot magyar fegyvertervezők hozták ki a Kalasnyikovból. Nagyon kevesen ismerik az AMP 69 jelű fegyvert. Ez a fegyver a hagyományos, géppisztoly üzemmódon kívül, a gáz átömlő furat elreteszelésével és emelt lőportöltetű indítólőszer alkalmazásával, a csőhosszabítóra húzott puskagránát kilövésére vált alkalmassá.
Ehhez az üzemmódhoz optikai irányzékot használt a lövész. Három gránátfajta kilövésére volt alkalmas, max. 450 méteres távolságba. Válltámasza hidraulikus fékezésű teleszkóppal csillapította a lövő vállára ható erőt, az első markolat rugós csillapítással készült. Az AMP 69-et nem rendszeresítették a Magyar Néphadsereg lövész alakulatainál, rendszerben volt viszont a Munkásőrség lövészalegységeinél. Rajonként egy ilyen fegyver növelte a 8 főnyi alegység tűzerejét. Az AMP-seket többnyire fel lehetett ismerni eltört, vagy sebhelyes orrukról (jó nagyokat ütött a nem megfelelően tartott fegyver távcsöve). Páncélátütő ereje 8-10 cm vastagságra bőségesen elegendő volt. Néhány példánya látható volt a 90-es években, az egykori Jugoszlávia területén harcoló csapatok harcosainak kezében.
Ezen kívül még két alapvetően magyar változat készült el. Az egyik a hatvanas évek közepén használt AKM 63, melynek műanyag markolata és tusa nem hozta a hozzáfűzött reményeket, mint azt előzőleg gondolták, de mindezekkel együtt masszív, jól alkalmazható fegyvernek mondható. A másik a Honvédségnél a legutóbbi időkig használt AMD 65. Ennek zseniális újdonsága az ellenmenettel mozdítható csőszájfék. Ezt „ellensúlyozandó” viszont bár csaknem tíz centivel rövidebb lett a cső, illetve a fegyver pontosságán tovább rontott az oldalra behajtható válltámasz is. Ha ehhez még hozzávesszük a 20- as tárat, ami harmadára csökkentette a lőszerkészletet, akkor nem csodálkozhatunk azon hogy az egyik legrosszabb AK variációként tartják számon.
A klasszikus AK 47 fegyver hihetetlen népszerűségére jellemző, hogy több harmadik világbeli ország zászlajában szerepel (pld. Mozambik), Afganisztánban Kalasnyikov motívummal díszítik a faliszőnyegeket sőt egyes afrikai területeken a „Kalash” nevet gyakran adják fiúgyermekeknek. Az utóbbi években Mihail Kalasnyikov az azóta eltelt hosszú idő óta változatlan népszerűségét arra használta, hogy hozzájárult ahhoz, nevét mint márkavédjegyet külföldi cégek értékesítsék polgári célú árucikkek, pl. esernyők és töltőtollak reklámozására.
Kalasnyikov típusváltozatai:
- AK-47 1-es típus (1949-1951)
- AK-47 2-es típus (1952-)
- AKSZ-47
- AKM (1959)
- AKMSZ – AK-74 – 5,56×39 mm-es lőszerrel
- AK-101 – AK-103 – AK-107/108
Kalasnyikovon alapuló egyéb fegyverek:
- RPK golyószóró
- SZVD és SZVDSZ (Dragunov) mesterlövész puska
- Szajga vadászpuska
- Typ 56 – Kínában gyártott másolat.
- Tabuk – Irakban készült másolat.
- M-70B1 – Jugoszláviában gyártott másolat
Az AK működési elvén alapuló külföldi fegyverek:
- Galil – Izraeli gépkarabély.
- Valmet M-82 – Finn gépkarabély.
- Typ 86s –Kínai gépkarabély.
- Vepr – Ukrajnában az AK-74-ből kifejlesztett bullpup rendszerű gépkarabély.
- Zastava M76 – Jugoszláv változat.
Magyarországon gyártott változatok:
- AKM 63 – javított AKM verzió
- AMD 65 – deszantos gépkarabély
- AMP 69 – a munkásőrség által használt,
puskagránát kilövésére is alkalmas verzió
Műszaki adatok:
Méretek
- Hossz (szurony nélkül) 870 mm
- Űrméret 7,62 mm
- Tömeg üres tárral 3,8 kg
- Tömeg töltött tárral 4,3 kg
- Tárazható lőszerek száma 30
Teljesítmény
- Hatásos lőtávolság 800 m
- Lövedék kezdősebessége 713 m/s
- Gyakorlati tűzgyorsaság 100/perc
- Ölőhatár 1500 m
Az AMP 69-nek azonban volt egy komoly hiányossága is, ami miatt nem nagyon szerettük annakidején. Ha gránátlövésnél a lövész elfelejtette lezárni a gázvisszavezető csatorna csapját (pedig még lövészeten is elő-elő fordult-gondoljuk el hogy egy esetleges stresszes harchelyzetben mennyivel több lett volna az esélye), akkor a normál vaktölténynél többszörösen erősebb indítótöltény által hátralökött zárszerkezet csúnya dolgokra volt képes. Ráadásul az ilyenmódon kisebb energiával kilőtt gránát nem a kívánt helyen-hanem jóval közelebb csapódott be.
Szóval nem véletlen, hogy szélesebb körű rendszeresítésre nem került ez a fegyver.
Érdekes. Én úgy tudtam, hogy az AK47-et a háború után fejlesztették ki, miután a Szovjetunió megszállta Németországot és így megszerezték az MP44(Sturmgewehr) terveit. Nézzék csak meg a két fegyvert, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz.
„A csehek a maguk VZ58-ával a Kalasnyikovra hasonlító, de néhány szerkezeti megoldásában eltérő változatot hoztak létre.”
A „néhány szerkezeti megoldásban eltérő” kifejezés meglehetősen pontatlan ugyanis a cseh VZ58-asnak az AK47-essel, a közös lőszeren és a hasonló kinézeten kívül, szinte semmi közös vonása nincs.
Teljesen más a reteszelése (billenő retesztest vs. forgó zárfej) más a gázdugattyú működése (short stroke vs. long stroke), az elsütőszerkezete (ütőszeg vs. kakas) és végezetül a tűzváltó-biztosító karnál szemmel is jól láthatóak a különbségek.
Kedves Dávid!
A hozzászólásodban némi szakszerűtlenséget vélek felfedezni valamint a fegyver szerkezete ismeretének teljes hiányát.
Miért is, hiszen akkor az ember is hasonlít egy kopasztott csirkéhez (jó öreg Diogenészt idézve: Íme Platón embere!) két lába van és tollatlan…
Természetesen ezt csak sarkítva értem. Valóban, a két fegyver kültakarója nagy mértékben hasonlít egymáshoz, mint az majdnem minden modern gépkarabélyról elmondható (nem, nem AUG ő most nem játszik).
Van mindkettőnek meglepő módon fa tusaszerkezete… hasonlít!
Van mindkettőnek pisztolymarkolata… hasonlít!
Van mindkettőnek szép íves szekrénytára… hasonlít!
Mindkettő hosszú gázdugattyú-hátrasiklásos rendszer valóban.
A hasonlóság pedig itt véget is ér.
A tokszerkezetük már különbözik. (AK-47 gépi forgácsolt, MP44 lemezből préselt)
Számomra a legfontosabb különbség a zárszerkezetekben rejlik. Míg az AK egy forgózárfejes reteszeléssel ellátott fegyver addig az MP44 billenőzáras reteszelésű. Ebben inkább a csehek VZ-58 asához hasonlít.
Az, hogy a markolat és a tusaszerkezet hasonlít egymáshoz mert mindkettő fa és ugyanúgy néz ki, azt a mindenkori ergonómia alakította így (ki szeretné ha fegyverének tusa csúcsos lenne a válla felé vagy felül lenne rajta a pisztolymarkolat?).
Hogy az adogatás mindkét esetben íves szekrénytárból történik is adódik. Alulról történik a tár behelyezése, mert lefelé már így is van méretnövelő elem a fegyveren (pisztolymarkolat), tehát ott +50-100mm nem olyan nagy tétel mint ha fentről állna ki egy jókora tár. Íves, mert a lőszerek geometriai alakjuknál fogva lövedékcsúcsuk felé kúposak és ha egymás mellé tesszük őket akkor egy szép köríven helyezkednek el.
A hosszú gázdugattyú-hátrasiklás pedig nem volt idegen már egyik félnek sem.
A hozzászólásomban nem kívántam senkit sem megsérteni főleg nem kívántam egyik nemzet fegyvergyártását és műszaki megoldásait leszólni vagy túlbecsülni. Mindkét fegyver nagyszerű különálló műszaki alkotás melyek tiszteletreméltó mérnöki teljesítménynek gyümölcsei. Csupán az szomorít el, hogy rengeteg ember holmi külalaki hasonlóság alapján, feltételezem két kép egymás mellé helyezése alapján messzemenő következtetést von le.
Az AK-74 még mindig 5,45 ös és nem 5.56-os én úgy tudom azért,hogy
ne egyezzen a kapitalista nyugati lőszerrel.