Mindent összevetve szerencsésnek érezhetjük magunkat. Hogy miért? jó néhány évvel ezelőtt, nem gondoltam volna, hogy valaha is a kezemben tarthatok, a mai napig áhitattal nézett western filmekben használt gyönyörű fegyverek replikáit. Erre most tessék, szép számban válogathatunk belőlük, csak a pénztárcánk szabhat határt. Rendkívül örültem, hogy a Peacemaker légrevolverek után, egy újabb legendás hatlövetű szelídült meg és került elérhető közelségbe. Ez nem más, mint a Remington 1875 Outlaw CO2 4,5 mm BB/Pellet légrevolver. Nem is sokat halogattam a döntést, hogy gyűjteményemet bővítsem egy ilyen csinos darabbal.
A gyűjtemény új darabja
Nagyon örültem, amikor a szokásos keresgélésem közepette, a Crosman honlapján felfedeztem, a legendás Remington M1875 revolver légpisztoly replikáját, de akkor még nem volt elérhető hazánkban. Tűkön ülve ugyan, de kivártam azt a cirka egy évet, mire végre birtokba vehettem és gyönyörködhettem benne. Hát megérte. Várakozásaimnak megfelelő volt a látvány, gyönyörű nikkelezett felület kezelés, elegáns fehér színű műanyag markolat héjak. Amikor első esetben felhúztam a kakast, a szokottnál szebben csilingelt, ahogy a revolver dobja fordult és a rögzítő felugrott a helyére, karakteresebb hangja van, mint egy Umarex féle békéltetőnek. A revolverhez kétszer hat darab adapter hüvely jár, az egyik hatos csomag az acélgolyók, míg a másik, a szoknyás diaboló lövedék befogadására alkalmas. A kis csillagfejű csavarok, illetve a fehér színű lézergravírozott feliratok látványa már nem is zavar. A revolver nagyon megnyerő, a gyártó kiváló darabbal örvendeztette meg a célközönséget. Egy biztos, ezt a darabot megtartom, bárhogy is muzsikál, mert külleme mindenképpen elnyerte tetszésemet.
Néhány gondolat a nagy elődről
A perkussziós revolverek sikere a polgárháború után is folytatódott, a piacot elsősorban Colt revolverei uralták, de Remington forgópisztolyai is meglehetősen népszerűek voltak. A szerelt lőszer megjelenése újabb lendületet adott a revolverek fejlődésének. Itt elsősorban a Smith & Wesson forgópisztolyok voltak úttörők, köszönhetően a teljesen átfúrt forgódob szabadalmi jogának, amelyet Ők birtokoltak akkoriban, mivel a nagy Samuel Colt akkor még nem sok fantáziát látott a dologban. A polgárháború végétől indult útjára a konverziós revolverek fénykora is, ahol az elöltöltős modellek, szerelt lőszer befogadására lettek átalakítva. Aztán 1873-ban a Colt cég által piacra dobott első fémhüvelyes, szerelt lőszeres revolver, a Colt M1873 Single Action Army, mérföldkövet jelentett a fegyverek történetében. Erre válaszul a Remington cég sem váratott sokáig magára, és 1875-ben piacra dobta, a Remington M1875 Single Action Army revolverét. A korábbi New Model Army, ami a polgárháborúban mindkét oldalon igen kedvelt revolvernek számított, a cég számára már kitaposta az ösvényt, azonban mégsem tudott soha a Colt féle revolverek által uralt piacon egyenrangú vetélytársá válni. Annak ellenére, hogy fegyvereit, mind a revolverek, mind a puskák terén, a megbízhatóság és minőség jellemezte. Ez ugyanúgy igaz, az első szerelt lőszeres M1875-ös modellre is. A New Model Army forgópisztolyokon lévő töltőkar, meglehetősen különleges vonalvezetést adott a revolvereknek, amelyet az 1875-ös modellen is megtartottak egy hasonló kialakítású lemezzel, amely robosztusabbá és összetéveszthetetlené tette, a többi korabeli, elsősorban Colt féle rövid oldalfegyverektől. A revolver készült hosszabb, 190 milliméteres és rövidebb, 140 milliméteres csővel is. Kalibere is változatos volt, úgymint: 44. Remington, 44-40 Win és 45 LC. Szerkezete és működése a Colt féle revolverekkel szinte teljesen megegyezett. Rendelkezett töltőkapuval és természetesen hüvely kivető ejektor rúddal is. A cső tetején az alábbi felirat volt olvasható: „E Remington & Sons, Ilion, New York , United States”. A cég a revolvert 1875 és 1889 között gyártotta és mintegy 25.000db. készült belőle. A revolvert előszeretettel használták az amerikai-mexikói határon, ott ragadt rá az „Outlaw” név is. Pontosságának, megbízhatóságának köszönhetően, népszerű revolvernek számított. Egyes modelleken a sátorvasra helyeztek egy karikát, amellyel a lövész egy zsinórral magához tudta erősíteni a revolvert. Nem véletlen, hogy a Colt Single Action Army és Schofield revolverek után, napjainkban ez a harmadik western kópia, amely légfegyver köntösben mutatkozik be, sokunk nagy örömére.
Vizsgáljuk meg közelebbről
Sok újdonságot szerkezetileg nem rejt a kópia azoknak, akik már találkoztak Umarex, vagy ASG féle légrevolverrel. A bal oldali markolathéjat lepattintva helyezhető el a 12 grammos CO2 energiaforrásként szolgáló patron. A sátorvasból kiálló hernyócsavarral aktiválható a szokott módon, de itt a meghúzására szolgáló kulcs nem a markolat héjból áll ki, hanem abban, található, a számára kialakított fészekben.
Tehát, azt onnan tudjuk kivenni, ami egy L alakú hat milliméteres imbusz kulcs, ez a megoldás nekem jobban tetszik, mint a kiálló verzió, hiszen így nem kell attól tartani, hogy meghúzáskor eltörik a markolat héj. A revolver természetesen hatlövetű, S.A. működésű, valamint nem utolsó sorban rendelkezik passzív kakasbiztosítással is. Ennek okán hatra is tölthetjük, ellentétben az igazival. Az adapter hüvelyek réz színűre vannak felület kezelve, fenekükben gumigyűrűvel, ahová az acélgolyó illetve diaboló lövedékek helyezhetőek be. A diaboló kivitelű feneke, külön el van látva a lövedék szimbólumával, elkerülve ezzel az összekeverés lehetőségét. A revolver nagyon élethű, kis túlzással teljes mértékig követi nagy elődje minden részletét, persze azért akad néhány bosszantó részlet, ami egyből szembetűnik. Elsőre az, hogy a markolat héjakat nem csavar rögzíti, tehát mint az eredetin a két héjat egy átmenő csavarral rögzítik a sátorvashoz. Itt csak a fehér színben pompázó markolathéjak vannak, semmi csavar, se annak imitációja. Ez megint érdekes, hiszen ez a colktokra jellemző elsősorban, az Umarex mégsem ezt a megoldást választotta légpisztolyain, miért? Talán mert a mintául szolgáló darab pont olyan volt és a tervező nem volt annyira jártás a kérdésben… Ki tudja…
Kivehető a forgódob
Meglehetősen pozitív, hogy a forgódob, ahogy az eredetin, esetünkben is kivehető, a tokon erre szolgáló gomb megnyomásával a tengely kihúzható és a nyitott töltőkapun keresztül az kiemelhető. A forgódob kialakítása érdekes, mély felhasítások vannak a töltény űrökben. A forgódobon körbe egyenletes barázdák láthatóak, még nikkelezve is, ezek a forgácsoló szerszám nyomai, nagyobb előtolás, nagyobb termelékenység, gazdaságosság, az a XXI. század, de csak közelről kivehető és nem igazán zavaró.
Biztosító tolóka
Nem okozott nagy meglepetést, amikor az elsütő billentyű előtt megpillantottam azt a bizonyos biztonsági „csúszkás-tolókás” kapcsolót, ami legalább könnyen jár. Piros pont-tűzkész, kibiztosított állapot, fehér pont-bebiztosított állapot. Bebiztosított állapotban, az elsütő billentyű nem elhúzható, a kakas nem megfeszíthető. Mivel ez egy egyszeres működésű revolver, a kakas bőven elegendő lenne, mint „biztonsági-biztosító” funkciós elem, ámbár ennek a megoldásnak lehet egy kellemetlen oldala is. Ha egy laikus kezébe kerül a revolver és bebiztosított állapotban elkezdi, vagyis elkezdené a kakast megfeszíteni és erőlteti, a szerkezetet még akár sérülhet is, alkatrésztörés is bekövetkezhet. A gyártó valószínűleg ezt megelőzendő döntött a külön biztosító gomb használata mellett.
A revolver anyagai
A markolat héjak műanyagból készültek, szép, impozáns fehér színben, egyfajta elefántcsont stílust utánozva. Érdekesség gyanánt megemlíteném, hogy egy videó megosztón láttam már olyat, pont ezen revolver esetében, hogy a markolat héjakat tűvel megkarcolták, utánozva egy öreg, mondjuk 150 éves markolat repedéseit, majd valami festékkel, páccal bekenve és letörölve azt száradás után valóban olyan hatást keltett, minta másfél évszázados öreg elefántcsont markolat lenne.
A revolver teljesen fém építésű, ám ez a fém, a jól megszokott spiáter, azaz cink-aluminium ötvözet, nevezik még zamaknak is. Ez egy nagyon alacsony szilárdságú ötvözet, kiválóan önthető, ez az oka annak, hogy a legtöbb gáz és légfegyver ilyen anyagból készül, hiszen ezzel a leggazdaságosabb a gyártás. Ha leseik nagyon könnyen eltörhet, illetve a kopási hajlama rendkívül magas. Itt jegyezném meg, a revolver nikkelezett felület kezelést kapott, ami a kopás szempontjából nagyon kedvező, tehát egy kemény bevonattal látták el, ami úgymond megnöveli ezen alkatrészek élettartamát, gondolok itt elsősorban a forgódob fogas koszorújára. De a szerkezet működését szolgáló további alkatrészek, mint a dobléptető, a dobrekesztő, nem kapott ilyen felület kezelést, így azok könnyebben kopnak, igaz ez még a dobtengelyre is, ami szintén nem kapott nikkel bevonatot. Érdekes az ejektor rúd gyönyörűen le van felület kezelve, de annak funkciója az ilyen revolvereknél nem számottevő, hiszen itt maguktól kiesnek a hüvelyek a tárból. Tehát a valóban, mehanikai terhelésnek és kopásnak kitett alkatrészek, a forgódob koszorúját leszámítva nem nikkelezettek, így azok élettartama bizony véges lehet.
A csavarok, valamint rúgók acélból készültek, természetesen az előbbiek csillagfejűek (philips), ennek oka, talán apró mivoltuk, hogy összeszerelés, vagy esetleg egy garanciális javítás során többször szét – és összeszerelhető legyen, amit egy normál kialakítású egyhornyú csavarfej nem biztos, hogy hosszú távon bír.
Feliratok
A revolver feliratokkal bizony jól el van látva, baloldalon az 1875-ös modellt oly jellemző háromszög alakú lemezen, a Remington, a tokon a forgódob alatt a kaliber jelzés, 177 cal (4,5 mm) BB kicsit hátrébb pedig az 1875-ös évszám olvasható. A jobb oldal kissé gazdagabb, jól teleírták, elsősorban a biztonságra utaló felhívások olvashatóak, illetve itt található a revolver számjelzése is. A felíratok a jól megszokott fehér színben, lézer gravírozással készültek, valahogy a nikkelezett felületen annyira nem zavaróak.
Az irányzékra nem lehet panaszunk
Egy sportlövő, ha kezébe venné és célra emelné a revolvert, biztosan megjegyezné: hát a célkép bizony eléggé puritán. Igaz, de autentikusan követi elődjét és az izgalmas plinker lövészethez szerintem kiváló. Természetesen acélgolyóval és diaboló lövedékekkel is kipróbáltam 10 méteren mit is tud a kópia.
A végeredménnyel elégedett voltam. Acélgolyós lövészet esetén egy hatos sorozatból, a legjobb négy lövés 30 milliméter belüli körön ért célt, ami igazán jónak mondható, míg diaboló esetében ugyanezen felállással 20–22 milliméter az eredmény, ami egyenesen kiváló, persze a másik két eltévedt lövedék valószínűleg nem a revolver, hanem a kezem hibája volt. A revolver betétcsöve huzagolatlan, ez a valódi cső, csak jó pár milliméterrel a csőtorkolat alatt kezdődik, hiszen a gyártó huzagolási imitációval látta el azt, mintha egy valódi, éles, .45 – ös revolverrel lenne dolgunk.
Acélgolyó, vagy diaboló?
Tehát a kópiához kétszer hat darab hüvely adapter jár, megkülönböztetve melyikbe milyen muníció dukál. Én személy szerint az acélgolyót kedvelem jobban, gyorsabban újratölthető a revolver, akár a nyitott töltőkapun keresztül is, úgy hogy bent vannak a forgódobban az adapterek, persze igaz ez a szoknyásra is, de azért ott mégis lassabb a folyamat. Az utóbbi esetében, ügyelni kell arra, hogy helyes pozícióba tegyük bele a gumi gyűrűbe, a BB estében ilyen nincs, azt mindegy, hogy hogyan fogjuk meg és toljuk a „csappantyú” fészekbe. A revolver lőtávolsága is meglepő volt, még érdemi találatokat tudtam ejteni 40 méteres távolságból is egy 300 milliméter átmérőjű fémcélon, azaz egy régi serpenyőn. Még inkább meglepett, hogy már tizenhetedik alkalommal töltöm újra a tárat és még lő a revolver, tehát egy széndioxid patronnal 102 darab gömblövedéket lőttem ki, anélkül, hogy patront cseréltem volna. Igaz, rettentően nagy hőség volt.
Ez nem játék!
Néhány gondolatban elengedhetetlennek tartom, hogy elmondjam, nem szabad alábecsülni az ilyen és ehhez hasonló légpisztolyokat. Bár csak maximálisan 3, esetleg 4 joule energiával bírnak, mégis, szerencsétlen esetben, bizony könnyen megtörténhet a baj, egy önfeledt szórákozásnak indult délutáni kikapcsolódás során. Mind az acélgolyó, mind a szoknyás lövedék csúnyán vissza tud pattanni és vissza is pattan, a védőszemüveg minden esetben kötelező, továbbá a lövészet helyszínét is úgy kell megválasztani, hogy az a biztonsági szabályoknak tökéletesen eleget tegyen. Tudjuk, mi van a cél mögött, a közelben se legyen senki és semmi, ha egy gellert kapott golyó vaktában elindul a maga útján!
– Senkó Sándor –
